Íme a felvételi összesített pontszámai: az első helyen végzett diáknak zéró mentési pontja van. Ez a fiú egymás után szedte le a szimulációs robotokat. Mikor a többiek kezdtek kifáradni, ő még mindig látványos támadásokkal intézte el az ellenfeleket. Nagyon kitartó és szívós srác. 

Ezzel szemben a hetedik helyezettnek zéró harci pontja van. A korábbi években is voltak diákok, akik szembe szálltak a zéró pontos óriás robottal, de ő volt az első, aki egyetlen ütéssel elintézte. Valahogy sikerült önmagát is súlyosan megsebeznie közben, mintha még kisgyerek lenne, aki épp csak felfedezte a képességét. 

}¤{

A felvételi értesítő megérkezése utáni estén Izuku és Yuriko végre újra találkozhattak vele. Ennek fényében együtt rohantak a korábban szeméttel teli tengerparthoz, viszont most egyiküknek sem okozott gondot, hogy lépést tartson a másikkal. A felvételi előtti 10 hónap alatt rengeteget erősödtek, és az azóta eltelt egy hétben is folytatták, bár nem annyira intenzíven, mint a vizsga előtt. 

- All Might! - kiáltott fel a fiú, mire Yuriko homlokon csapta magát.

- Ha? Mit mondtál? - kérdezte fojtott hangon a férfi, aki nem éppen a hősi alakjában volt jelen.

- All Might? - kérdezte a távolból egy férfi.

- Ne már! Komoly? - szólalt meg a mellette álló nő is.

- Deku, ne már! - szólt rá halkan a lány.

- Repeat after me: bocsánat, tévedtem! - mondta kissé idegesen a férfi. 

- Ööö... B-b-bocsánat, tévedtem! - kiáltotta el magát Izuku.

- Na szép...- jegyezte meg kelletlenül a távoli férfi.

- Pedig úgy találkoznék vele. - tette hozzá letörten a nő, mire a hármas megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Gratulálok a felvételitekhez. - mondta All Might egy kis csend után, miközben feltartotta a két kezét.

- K-köszönöm szépen! - válaszolta Izuku, majd lepacsizott a férfivel, miközben a lány is hasonlóan tett. 

- El akartam mondani, hogy az iskolában senkinek sem beszéltem arról, hogy ismerlek titeket. Biztos aggódtatok amiatt, hogy ez csalásnak számít-e, nem igaz? Én nem voltam a bizottság tagja.

- Ó, köszönöm, hogy ezt mondta nekem! - válaszolta Deku - Azért nagyon meglepődtem, mikor kiderült, hogy All Might is tanítani fog. Szóval ezért jött a városunkba, ugye? Hiszen All Might székhelye Tokióban, Minato kerületében van...

- Ezt fejezd be. - szólt közbe a hős, és a fiú meglepett tekintetét látva Yuriko halványan elmosolyodott - Amíg az iskola nem tette meg a bejelentést, titokban kellett tartani. Mivel már az utódomat kerestem, pont kapóra jött a felkérés a U.A.-től. 

- Szóval eredetileg a diákjai közül akart választani valakit. - gondolkozott el Yuriko  - De akkor miért mondta, hogy mi ketten visszük tovább? Csak egy embernek lehet átadni, nem? Vagy tesztelt minket, hogy ki hajlandó feladni az álmait a másikért? Vagy eleve Deku-t akarta kiválasztani? Viszont eredetileg a diákjai közül akart választani valakit, aki erős, és eleve van képessége. Deku-nak ugyan nincs képessége, de jobban megérdemli, mint bárki más. 

- Az Egy mindenkiért egyetlen használat után súlyos sérüléseket okozott. - szólalt meg Deku - Én meg nem tudom... Kontrollálni.

- Én se tudtam uralni... És még mindig nem épültem fel belőle teljesen, pedig én nem kaptam, a testemnek már hozzá kellett volna szoknia. Mégis... Mégis teljesen kiütött a használata... Deku viszont...- nézett végig a zöldhajú fiún - Mintha semmi baja nem lenne. Hihetetlen ez a srác, bele se merek gondolni, hogy milyen erős lehet.

- Nincs ebben semmi meglepő. - válaszolta All Might - Hogyan tudnád hatékonyan kontrollálni a képességedet, ha még azt sem tanultad meg, mire való pontosan. 

- Maga tudta, hogy ez fog történni velem?! - kérdezte kiakadva Izuku, amit a lány meg is tudott érteni. 

- Szólnia kellett volna neki. De akkor miért nem tette?

- Hát öhm... Szorított az idő, de nem történt nagy baj, a lényeg, hogy felvettek. - válaszolta a hős - Az erőd most vagy a maxon van, vagy sehol. Viszont ha megtanulod uralni a képességedet, többé nem fog ilyen hatalmas fizikai terhet jelenteni.

- Hogyan? - kérdezték egyszerre, Deku csillogó szemekkel, Yuriko pedig meglepetten.

- Jelenleg túlcsordul benned az energia, de ha megerősödsz, kontrollálhatod. Ahogy én is teszem. - mondta, miközben a hősi alakját felvéve két gáz spray dobozát összenyomta. 

- Nézd csak! Az tényleg All Might! - szólalt meg a távolban a korábbi férfi.

- Basszus, őket elfelejtettem. - sóhajtott fel Yuriko.

- Nahát, mikor jött ide? - kérdezte a mellette álló. 

- Nyomás, gyerekek! - mondta All Might, majd elkezdett az ellenkező irányba futni. 

- O-oké! - válaszolta Izuku, majd a pillanatnyi meglepettség után mindketten futni kezdtek a férfi után. 

- Deku, haza kell mennem. - lihegte Yuriko - Majd később találkozunk.

- Rendben. - bólintott rá a fiú.

A lány zihálva támaszkodott a térdeire, majd a földre rogyott. Már az odafelé tartó rohanás is rendesen kimerítette, ez pedig végképp sok volt neki. Hirtelen fájdalom nyilallt a mellkasába, mire összeszorított szemmel görnyedt össze. Már tudta, hogy mi fog történni, így megpróbált felállni, hogy haza mehessen. Ugyan ez még sikerült neki, de két-három lépés után elkapta egy köhögő roham, és elkerekedtek a szemei, amikor valami meleg, nedves dolgot érzett a tenyerére csöppenni.

- Mégis mi a szart lélegeztem be? - morogta, ahogy a véres tenyerét nézte - Már rég nem kellene semmi bajomnak lennie.

Ekkor azonban eszébe jutottak Recovery Girl szavai.

- Furcsa egy képességed van, és mintha nem is lennél hozzászokva. Rengeteg felszíni sérülést is okozott, de a belső szerveidet is károsította. És legalább egy hónapig hanyagolnod kell a nagyobb fizikai megterhelést, mert a tüdőd nincs jó állapotban. A levegő, amit beszívtál, minden bizonnyal tele volt apró üvegszilánkokkal és hasonlókkal, amik belül okoztak neked sebesülést.  Azonban a képességed valamiért akadályozta, hogy rendesen meg tudjalak gyógyítani. Csak nagyon lassan tudsz majd helyrejönni. Ha nem vigyázol, még tovább fog tartani a felépülésed, maradandó károsodásokat szerezhetsz, vagy legrosszabb esetben bele is halhatsz. A képességed sem használhatod, ameddig rendbe nem jössz.

- De nekem... Nincs képességem...

*Április*

Yuriko még egyszer belenézett a tükörbe, megigazította piros nyakkendőjét, és szintén piros szalagjával összefogta a haját. A párját a vizsga óta nem látta, valószínűleg azóta is Shoto-nál lehetett. Ahogy végig mérte magát, kissé undorodva elhúzta a száját. Miután felhúzta a cipőjét, kilépett az utcára, és elindult a U.A.-be. Nehezen fogadta el ugyan, hogy belőle mostmár hős lesz, ha csak ki nem csapják, de nem így akarta elkerülni a valószínűleg elkerülhetetlent. Nagyon aggódott, hogy mi lesz, hisz neki nincs képessége. 

- Ha nem akarok, akkor is meg fogok bukni. - gondolta a földet pásztázva, miközben a gimi felé sétált - Nem tudok semmit sem csinálni. Hogy lehettem akkora idióta, hogy jelentkeztem? Bárhol vagyok, onnan mindig ki kell lógnom?

Világos kék, enyhén zöldes árnyalatú szemeiben könnyek gyülekeztek, de végül sikerült nem útjára engedni őket. Lassan sétált, bőven volt ideje odaérni, nem idegeskedett. Amint odaért a hatalmas épülethez, egy sóhajtás kíséretében belépett a kapun. A folyosón a termek melletti kis táblákon kereste az 1-A osztály termét, amit az épület méretéhez képest hamar megtalált.

- Jó nagy az ajtó. - mérte végig elgondolkozva - Biztos a különböző képességek miatt. Bár nagyon remélem, hogy a robbanásoktól megszabadulhatok majd.

Az utolsó sorban még volt néhány hely, így egyet elfoglalt magának. A könyökére támaszkodva várta, hogy történjen már valami, amikor kinyílt az ajtó, és belépett rajta Shouto. Yuriko hangulata az addigi unottból feszültté vált, majd kifejezetten kétségbeesetté, amikor a tekintetük találkozott, és a lány bűnbánó szemeibe közömbösen nézett, mielőtt máshová nézett volna. Egy világ tört össze Yuriko-ban. Már majdnem jóban voltak, még segítettek is egymásnak a vizsgán, erre teljesen tönkre vágta az egészet. 

- Ez is az miatt történt. Ameddig nem tudott róla, addig nem volt semmi baj. De... De hogy voltam képes használni, ha egyszer nincs?

Amikor feltűnt neki, hogy Todoroki is a megfelelő ülőhelyet keresi, és ő is igencsak hátul akart helyet foglalni, nagyot nyelt. Volt még egy hely, ami nem közvetlenül mellette volt, szóval egyáltalán nem volt muszáj oda ülnie, ahova. Viszont Shouto a hátul tartózkodó két lány között lévő egyetlen üres helyet foglalta el. Amikor Yuriko óvatosan arra nézett, azt látta, hogy a fiú valami pirosat teker le a csuklójáról, majd felállt, és a lány elé sétált.

- Ez nálam maradt. - nyújtotta át a szalagot, aminek egyáltalán nem volt semmi baja.

- Tényleg vigyázott rá. Egyetlen apró gyűrődés sincs rajta.

- Köszönöm. - vette el tőle, majd feltekerte a saját csuklójára, miközben halkan újra megszólalt - A vizsgán történtek miatt vagy ilyen?

- Pontosan mire gondolsz?

- A vizsga után megvetően néztél rám, most teljesen közömbösen viselkedsz, pedig még segítettél is, mielőtt az történt volna.

- Persze, hogy így viselkedek azóta. Megbíztam benned, te viszont hazudtál.

- Az igazat mondtam. - válaszolta Yuriko aránylag nyugodtan, de mély levegőt kellett vennie ahhoz, hogy megnyugodjon. 

- Pedig nagyon úgy tűnt, hogy van képességed.

- De mondom, hogy nincs.

- Láttam, fölöslegesen ellenkezel.

- Mit nem értesz azon, hogy nem lehet képességem? - kérdezte már kissé ingerülten.

- Már miért ne lehetne képességed? Ez hü-

- Mert nem és kész! - csapott az asztalra dühösen, miközben a vörös legélénkebb árnyalatában izzott fel a szeme.

Dühös volt, de nem tudta, hogy miért. Talán maga miatt, talán az miatt, hogy Shoto-val nem csak semleges, mostmár kifejezetten rossz a kapcsolatuk, vagy talán csak felgyülemlett benne a rengeteg sérelem, és most robbant. Talán. Pár másodpercig izzó szemekkel nézett a nyugodt tekintetű fiúra, de hirtelen a szeme újra szivárványszínű volt, és valahogy próbált megtámaszkodni a padon.

- A francba, már megint... Rég el kellett volna múlnia... Azóta csak egyetlen egyszer erőltettem meg magam, azután, hogy megjött az értesítő. Csak nem okozhatott az a pár perc akkora kárt.

- Mi a baj? - kérdezte aggódva az előtte álló fiú.

- Nem kell miattam aggódnod, semmi bajom. - morogta, majd leült.

Egyre több diák érkezett meg, de nem kötötte le túlzottan Yuriko figyelmét. Még Bakugou sem tűnt fel neki, ameddig nem kezdett el veszekedni egy másik fiúval.

- Ne tedd fel a lábad az asztalra! - szólt rá a szemüveges fiú - Tartsd tiszteletben azokat, akik készítették, és akik utánunk fogják használni! 

- Neked meg mi bajod van, honnan szalajtottak? Mi a neved? - kérdezte kissé gúnyos hangnemben Katsuki.

- Édes istenem Bakugou, szégyenbe hozol, ha megtudják, hogy ismerlek. - gondolta Yuriko, miközben a tenyerébe temette az arcát - Bár eddig is szégyelltem...

- Hogy? - kérdezte kicsit meglepetten, de rögtön visszatért a magabiztossága - Én a Soumei Magánakadémiáról jöttem. A nevem Iida Tenya.

- A Soumei-ről? - vágott közbe a szőke - Rohadt elitista vagy, mi? Jó móka lesz kibelezni téged! - tette hozzá, mire mondhatni megijedt a másik.

- Kibeleznél engem?! Miféle beszéd ez? Biztosan hősnek készülsz? - kérdezte Tenya. Bakugou még hozzáfűzött volna valamit, de amikor a nyitott ajtó felé néztek, elakadt a szavuk. Izuku állt a bejáratnál - Jól látom? 

- Ha? - fordult arra mindenki.

- Mi a franc? - mondta kétségbeesetten, és látványosan kiverte a víz.

- Jó reggelt! - sétált elé Iida - Én a Soumei Magánakadémiáról...

- Igen, hallottam! - vágott közbe Deku - Ööö... A nevem Midoriya, örvendek, ööö... Iida! 

- Mondd csak Midoriya, te átláttál a felvételi vizsga trükkjén, jól gondolom? - kérdezte, mire még Yuriko is felkapta a fejét. Trükk? - Nekem sajnos nem tűnt fel. Félre ismertelek téged. Nagyon fáj, de... Kettőnk közül te bizonyultál jobbnak. 

- Bocsi, de teljesen félreérted a dolgot... - mondta halkan Deku.

- Ha? Te vagy a kócos hajú fiú! - mondta boldogan egy akkor megérkező lány - Hát bekerültél! Tehát Hangszóró Mic igazat mondott! Amúgy elképesztő voltál a vizsgán! Egy ütéssel lecsaptad, nem semmi! Honnan tudsz erről? - kérdezte hirtelen a lány, miután Izuku valamit motyogott vöröslő arccal.

Yuriko egy halvány mosollyal figyelte őket, borzasztóan büszke volt Deku-ra. Mintha a testvére lenne. Viszont valamiért a tekintete Bakugou-ra vándorolt, így a mosoly lehervadt az arcáról. Eszébe jutott egy emlék, egy eléggé fájdalmas emlék. 

***

- Hihetetlen, hogy iskolánk három tanulója is felvételt nyert a U.A.-be. - mondta az igazgató a hármasnak - Pláne Midoriya és Imagawa, valóságos csoda történhetett a vizsgán - tette hozzá, mire Izuku látványosan zavarba jött, Yuriko pedig beharapta az ajkát Bakugou tekintetét látva.

}¤{

- Ne add nekem az ártatlant, tutira csaltál a vizsgán! - ordított rá a fiúra Bakugou, miközben a falnak nyomta.

- Bakugou, hagyd abba! - kiáltott rá Yuriko, ahogy utolérte őket.

Borzasztóan szúrt az oldala, és nagyon kapkodnia kellett a levegőt, de semmiképpen sem hagyta volna magára Izuku-t. Barátok voltak sőt, testvérek. 

- Fogd be, nyomi! - mondta, miközben megfordult, Deku-t pedig eleresztette - Képtelenség volt, hogy átmenjetek! Milyen mocskos trükköt használtatok, ha? - kérdezte, miközben Yuriko-hoz sétált. Amikor már közvetlen közel állt hozzá, a lányt is felnyomta a falra, akárcsak korábban Izuku-t - Neked meg mi a francért kell beleavatkoznod mindig? Mit foglalkozol vele, hogy mit csinálok a barátoddal?!

- Ő nem a barátom. - jelentette ki Yuriko, mire elkerekedtek Izuku szemei - Ő a testvérem. 

- Milyen megható. - forgatta meg a szemeit - És mondjátok, hogy volt merszetek a U.A.-be jelentkezni? - kérdezte, miközben még jobban a falhoz préselte a lányt.

- Katsuki, fejezd ezt be! - kiáltott rá Deku, miközben arrébb lökte a fiút - Valaki azt mondta nekünk, hogy belőlünk is lehet még igazi hős, hogy nekünk is sikerülhet. És... Én ezért... Nem fogom hagyni magam! - kiáltotta el magát Izuku, amivel még Yuriko-t is meglepte. 

 ***

- Hát persze, biztos az lehetett a baj. - merengett el Yuriko - Akkor rendesen megütöttem a hátam, tuti, hogy az ártott meg.

- Az évnyitó után jön az eligazítás, igaz? - kérdezte a lány, amivel visszarázta a valóéletbe - Nagyon kíváncsi vagyok a tanárainkra, úgy izgulok! 

- Ha barátkozni jöttél, már mehetsz is haza. - morogta egy hang, de Yuriko nem látta forrását, még csak alig hallotta - Mi itt hősöket képzünk.

- Eww, ez micsoda?! - kiáltottak fel elől, bár a lány még mindig nem látta a problémájukat.

- Na, 8 másodpercbe tellett, hogy elhallgassatok. Az időnk véges, egy értelmes diák képes ezt felfogni.

- Tehát tanár. - merengett el a gondolataiban Yuriko.

- Aizawa Shouta vagyok, az osztályfőnökötök. - mondta, miután belépett az osztályterembe - Csapjunk is bele, tornarucit fel és irány a pálya. 

}¤{

Yuriko nem volt oda az ötlettől, hogy valami rövid ujjú ruhát kell felvennie már rögtön első nap, ráadásul valami olyat kell biztosan csinálnia, amit nem kellene. Valamit, amit még nagyon nem kellene. Sőt, kellett is.

- Képesség felmérő teszt? - kérdezett vissza az osztály.

- És az évnyitó, az eligazítás? - szólalt meg az, aki korábban Deku-val beszélt.

- Az igazi hősöknek nincsen idejük holmi ceremóniákra. - válaszolta Aizawa - A U.A. intézményét nem kötik a hagyományok. És minden tanár a saját belátása szerint tanít. Már általános iskolában is csináltatok erőnléti felmérőket, de nem használhattátok a képességeteket. Az állam még mindig úgy tesz, mintha mindenki egyenlő esélyekkel rendelkezne az életben, de már rég nem ez a helyzet. Egyszer majd a minisztérium is ráébred erre. A harci szimuláción Bakugou szerezte a legtöbb pontot, ugye? A tavalyi felmérőn milyen messzire dobtad a kislabdát? - kérdezte a férfi.

- 67 méterre. - morogta Katsuki, miközben Yuriko akaratlanul is Todoroki mellett kötött ki. Pedig direkt kerülte a korábbi kis szóváltásuk miatt.

- Jobban vagy? - kérdezte közömbösen a fiú.

- Eddig is teljesen tökéletesen megvoltam. - válaszolta Yuriko nem túl kedvesen, a kezeit pedig akaratlanul is a háta mögé rejtette. Már annyira természetesnek hatott ez a mozdulata, hogy szinte nem is tűnik fel senkinek.

- Nekem nem úgy tűnt.

- Attól még nincs semmi bajom. - válaszolta dacosan a lány, majd egy elég érdekes gondolat futott át az agyán, ami véletlenül kicsúszott a száján - Egész jól áll ez a szerelés.

- Tessék? - kérdezte meglepetten Todoroki.

- A tanárra kellene figyelned, nem rám. - forgatta meg a szemeit Yuriko, de egy mosoly bujkált a szája sarkában. Egyébként rendesen ideges lett - Jézusom, hogy mondhattam ilyet? Egyáltalán hogy jutnak ezek az eszembe? Ne már Yuriko, szedd össze magad. Most komolyan, nézz már rá, teljesen átlagos, mint a többiek! - próbálta magát győzködni, de amikor újra ránézett, egy nagyon enyhe pírt vett fel az arca - Igen... Teljesen átlagos...

A gondolataiból egy robbanás hangja rázta vissza a valóságba, ami Bakugou-tól származott.

- Fontos, hogy ismerjétek a képességetek határait. Ez a legésszerűbb módja a bennetek rejlő lehetőségek megismerésére. - mondta a tanár, miközben felmutatta a mérés eredményét.

- 705 méter...- sápadt el Yuriko - Soha nem fog menni...

- 705 méter, ez most komoly? 

- A mindenit, ez jó móka lesz!

- Végre használhatjuk az erőnket, imádom a hősképzőt!

- Tehát nektek... Ez móka? - kérdezte Aizawa, mire mindenki meghökkent - A 3 éves hősképzés alatt szerintetek kizárólag játszadozni fogtok? Oké. - mosolyodott el baljóslatúan a tanár - Nyolc féle feladat vár rátok, aki az utolsó helyen végzi, reménytelen esetnek minősül és el kell hagynia az iskolát. 

- Ez nagyon nem lesz jó. - harapta be a száját Yuriko - De legalább nem küldik el Deku-t. Úgysem használhatom. - nézett a kezeire, majd ökölbe szorította őket - Mintha lenne bármim is, hogy használjam.

- Ránk van bízva, hogyan kezeljük a diákokat. - szólalt meg Aizawa - Üdvözöllek a U.A. gimnázium hősképzőjében!

- Az utolsót kirúgják? - kérdezte a barna hajú lány - De hát ez az első napunk! Még ha nem is az első volna, akkor is abszurd! 

- Természeti katasztrófák, balesetek és persze a különféle gonosztevők. Sosem tudhatjátok előre, milyen csapás következik. Japán egészét elborítja az abszurditás. A hős dolga szembeszállni minden nehézséggel. Aki átlagos középiskolai életre vágyik, most adja fel. A következő három évben a U.A. az egyik nehézséget a másik után zúdítja rátok. Küzdjetek egyre tovább, plusz ultra, oké? Mutassátok meg nekem, miért vagytok itt. - mondta a korábbiakhoz képest meglepően... Kedvesen? - Akkor ezzel a bemutatónak vége, kezdődjön a felmérő! 

*1. teszt: 50 méteres sprint*

Yuriko nem volt oda az ötlettől, hogy rögtön futással kell kezdeni. Megpróbált beleadni mindent, amit csak tudott, de nem igazán ment neki.

- Muszáj... lesz...- gondolta kelletlenül, de amikor megpróbálta, nem sikerült használnia - Gondolhattam volna. Hogy használjak valamit, ami nincs?

- 10,05 másodperc! - mondta neki a robot, miközben a térdeire támaszkodva zihált.

- Egyszer nem akarom elnyomni, és akkor nem sikerül. De miért? - nézett a kezeire értetlenül - Ráadásul hátra van még hét feladat, ezt nem fogom kibírni.

*2. teszt: markoló erő*

- Legalább nem kell nagy fizikai terhelésnek kitenni magam. - sóhajtott fel megkönnyebbülten Yuriko - Ez még talán sikerülhet is, biztos nem gyengültem annyit, ez menni fog.

A futás miatt ugyan kissé megerőltető volt már ez is, de minden erejét összeszedve szorította meg a kezében lévő eszközt. Amikor pityegett, kissé idegesen nézett rá.

- 49,7 kiló. Nem is rossz. - mosolyodott el halványan, de ez nem tartott sokáig.

- Azta, 540 kiló? Talán gorilla vagy, vagy polip? - kérdezte döbbenten az egyik fiú.

- A polip vonzó állat. - jegyezte meg egy másik.

- Francba, ez így nem jó. Össze kell magam szedni.

*3. teszt: helyből távol ugrás*

Már eleve az esélytelenek nyugalmával állt a vonalhoz, és alig sikerült többet ugrania 2 méternél.

- Szedd össze magad Yuriko, mert kicsapnak. - szorította ökölbe a kezét - Koncentrálj, és akkor menni fog.

*4. teszt: oldalazás*

Ez sem sikerült neki, amire számított is. Még csak a fele volt meg a feladatoknak, de már majdnem összeesett, annyira nem kapott levegőt.

- Az a hülye Bakugou még kapni fog ezért. - gondolta, miközben dühösen méregette a szőke fiút.

*5. teszt: labda dobás*

Amikor az egyik lány végtelent dobott, rendesen bepánikolt. Először úgy volt vele, hogy ez talán még menni fog neki, de amikor látta a többiek eredményét rendesen elkezdett félni. 

- Legalább egy dologban mindenki kimagaslott, csak nekem nem sikerül. - gondolta, miközben kiverte a víz - De ha valami csoda folytán mégis sikerülne... De... De nem lehet. Veszélyes használni, és kapásból 20 ember látná. Különben sincs mit használnom.

- Midoriya elég nagy hátrányba került. - jegyezte meg Iida - És Imagawa is.

- Ha? Egyértelmű, hiszen nincs is képességük! - csattant fel Bakugou.

- Miket beszélsz? Hát te nem tudod, mit csináltak a felvételi vizsgán? - kérdezte Iida.

Izuku egy ideig csak állt a kör közepén, majd miközben a labdát dobta, furcsa jelek jelentek meg a karján, mintha az erei izzottak volna fel. 

- 46 méter! - mondta a robot, amikor földet ért a labda.

Yuriko-nak elkerekedtek a szemei, hisz tisztában volt vele, hogy mi történt a vizsgán. A felvételen, amit kapott, tisztán látszott, hogy Izuku 60 mentési ponttal a 7. lett, és mivel pár dologgal tisztában volt, ki is kérdezte a fiút. 

- De hát... Próbáltam használni... - nézett a kezeire értetlenül.

- Semlegesítettelek. - szólalt meg a tanár.

- Ha? - kérdezte, majd amikor megfordult, kissé megijedt, érthető okokból.

- A felvételi vizsga sajnos korántsem volt elég ésszerű. Téged eleve nem kellett volna felvennünk. - mondta Aizawa.

- Semlegesített engem... - motyogta Deku, majd belécsapott a felismerés - Az a szemüveg! Értem. Egyetlen pillantásával képes semlegesíteni mások erejét. Az eltörlő hős, Eraserhead.

- Eraserhead? Hm, nem ismerős. - mondta az egyik fiú.

Yuriko-nak viszont nagyon is ismerős volt. Ha volt olyan hős, akitől tartott, akkor az pont a tulajdon osztályfőnöke volt. 

- Ahogy elnézem, még nem tudod rendesen uralni a képességed. Ha megint összetöröd magad, elvárod, hogy aztán megmentsen valaki? 

- Én... Én egyáltalán nem...- mondta akadozva, de nem tudta befejezni, mert Aizawa a kendőjével magához húzta a fiút.

- Nem számít, mit gondoltál, élesben csak hátráltatnád a társaidat. Ismerek egy hasonlóan lelkes hőst, aki valóságos legendává vált, miután emberek ezreit mentette meg egy katasztrófa során. Lelkes vagy, ez tény, de mindössze egyetlen ütés után rongybabaként végzed. Midoriya Izuku, ilyen képességgel sosem lehetsz hős. Visszakaptad a képességed, dobd el újra a labdát. - tette hozzá, amikor elengedte a fiút - Ne totojázz sokáig.

A többiek rögtön sugdolózni kezdte, hogy ez mégis mi volt, de Yuriko csak csendesen aggódott. Aizawa-tól tartott, és tisztában volt vele, hogy részben igaza volt. Viszont tévedett benne, hogy Deku nem való oda. Izuku-t figyelte, aki után ő jött. A fiú egy kis ideig csak állt a kör közepén, majd eléggé elszánt arckifejezést vett fel. Eldobta a labdát, de sok ideig nem történt semmi, nem használta a képességét. Viszont az utolsó pillanatban mintha az ujján megjelentek volna azok a jelek, mielőtt teljesen eleresztette volna a labdát.

- Zúzda! - kiáltotta el magát, mire a labda hatalmas erővel repült el, majd a férfi felé fordult - Tanár úr! Tudom... Folytatni. 

Yuriko-t büszkeség töltötte el, viszont nem örülhetett sokáig. Ő még tartozott egy hajítással. Még nem pihente ki magát rendesen az oldalazás után, alig kapott levegőt miatta. Ugyan nem a félelemtől, de bizonytalan léptekkel sétált a kör közepére. A kezébe vette az utolsó labdát, majd vett egy nagy levegőt.

- Muszáj sikerülnie. Legalább ennek, hogy ne gondoljanak teljesen haszontalannak. 

Egészen a füle mögé emelte a labdát, és amikor meglendítette, valami furcsa érzés járta át. Amint elengedte, egy robbanásszerű hangot lehetett hallani, viszont csak a levegő kavarodott fel elég erősen. A kezébe és a mellkasába egyaránt fájdalom nyilallt, amikor elhajította a labdát. Ahogy végig nézett jobb karján, vérző vágások éktelenkedtek rajta.

- Heh, legalább mostmár úgy fog kinézni, mint a másik. - gondolta, miközben egy halvány, de annál fájdalmasabb mosoly kúszott az arcára, miközben a szája sarkából egy vékony vércsík indult meg - Nagyszerű, már köhögnöm sem kell.

Viszont a nap folyamán először volt izgatott ideges helyett. Nagyon kíváncsi volt, hogy mennyit dobhatott, mert ebbe beleadta minden erejét. De amint meglátta az eredményét, lesápadt. 

- 666. Még ebben a tettemben is csak a rossz van jelen.