Ez a U.A. gimnázium hősképzője. Itt képzik mindazokat, akik hivatásos hősökké akarnak válni. A hazai hősképzők közül ez a legnépszerűbb és a legkeményebb is, általában háromszázszoros a túljelentkezés. Itt tanult például a nemzet kiválósága díjat visszautasító hős is, a legnagyobb hős: All Might. A legendás békefenntartó, aki rekordot döntött, a lángoló hős: Endeavor. A divatvilág többszörös díjnyertes hőse: Best Jeanist. A U.A. hősképzőjében kell tanulnia annak, aki igazán nagy hős akar lenni. Ezért hát Midoriya Izuku-nak és Imagawa Yuriko-nak szembe kell néznie a felvételi vizsga kihívásaival. Ezzel megteszik az első lépésüket az álmuk felé, hogy igazi hőssé váljanak.

*U.A. hősképző gimnázium, felvételi vizsga, gyakorló pályák: C gyakorló pálya*

Shouto és Yuriko csendben álltak egymás mellett, miközben mindenki a gyakorló pályán ámuldozott. Hatalmas volt, ez tény, de Yuriko-nak kisebb gondja is nagyobb volt ennél, de legalább már nem aggódott. Shouto pedig nem firtatta a témát, úgy volt vele, hogy ha akarja, majd a lány elmondja.

Yuriko hiába volt biztos magában, hiába volt végre pozitív a gondolkodása, nem tudta teljesen elnyomni a félelmét. Ezúttal viszont nem mások miatt, most csak az ellenfelei miatt aggódott. Több, mint valószínű, hogy robotok lesznek bent, amiket ő még képességek nélkül nem tud legyőzni, ahhoz nem volt elég erős. Ha vészhelyzet volt, akkor meglepő dolgokra volt képes, de nem mindig. Ha nem félt eléggé, vagy éppen túlzottan is azt tette, szinte mozdulni sem tudott. És ezúttal nem félt eléggé. Ennek ellenére rendesen aggasztotta, amit a tájékoztatón mondtak, mert képesség kell ahhoz, hogy legyőzhesse őket. Márpedig ő elutasította az egyetlen lehetőséget, amit felkínáltak neki. Nem volt semmije, és ha nem hal meg, akkor sem fog bekerülni, és mindenki rájön, hogy ő nem való oda. Talán Shouto is csak azért segített neki, utána pedig azért kért tőle bocsánatot, mert azt hitte, hogy ő is különleges. De a legjobban akkor is az idegesítette, hogy milyen lehet a zéró pontos, mekkora, mennyire gyors, és a szerencséjének hála egyedül lesz-e, amikor összefut vele.

A gondolatait azonban Mic hangja szakította félbe.

- Mehet a menet? - kiáltotta el magát, mire mindenki értetlenül fordult hátra - Mi van? A valódi harcokban nincs visszaszámlálás. Nyomás, nyomás, az idő csak egyre telik!

Yuriko meglepetten állt a torony felé fordulva, így nem tűnt fel neki, hogy Shouto visszafordult, csak amikor megfogta a csuklóját.

- Gyere már, mert mindketten lemaradunk! - szólt rá a fiú, miközben rohantak befelé - Nincs idő nézelődni!

Bent pár méter után Shouto elengedte a lány kezét, majd valahogyan jeget létrehozva indult meg előre.

- Sajnálom, de itt ellenfelek vagyunk. - mondta a fiú - Sok sikert.

Yuriko futás közben biccentett neki, majd az egyik utcán befordult. Ahogy egyedül maradt, egyre idegesebb lett, szinte érezte, hogy valami nehezebb robotba sikerül majd belebotlania. Ekkor azonban egy egypontos törte át a mellette lévő ház falát. A lány hátrált egy lépést ijedtében, de tudta, hogy muszáj lesz legyőznie, ha legalább egy pontot el akar érni. Ahogy végignézett a roboton, önkéntelenül is megeresztett egy félmosolyt.

- Rengeteg gyenge pontja van. - mérte végig - Könnyebb lesz, mint gondoltam, viszont kicsit rázós lehet.

A zsebében volt egy védőkesztyű ilyen esetekre, amit gyorsan felhúzott, és megindult a robot felé. A fémszerkezet is hasonlóan tett, csak kicsit gyorsabban, de az első csapás elől könnyedén kitért a lány. Nem félt, ami furcsa volt neki, de végül arra jutott, hogy azért, mert egy robottal harcol. Be van programozva, nem tud önállóan gondolkodni, nem tudja meglepni. Ha csak pár percig nem jönne arra senki, akkor könnyen kiismerhetné, és könnyen legyőzhetné.

És ezúttal a szerencse mellé állt. Nem ment arra senki, volt ideje megfigyelni, miközben a támadásait kerülgette. Amikor már tudta, hogy mi fog következni, a robot mögé került, és a hátára ugrott. A fémszerkezet először csak kereste, hogy hova lett, de amikor Yuriko-nak sikerült felpattintania az egyik darabját a védelmének, és a kábelekkel kezdett babrálni, a robot elkezdte a saját hátát csapkodni. Sikerült megzavarnia magát a programot, ezért önmegsemmisítésbe kapcsolt.

Amikor leugrott a hátáról, megkönnyebbülten felsóhajtott, és mielőtt szétesett volna a robot, minden erejét összeszedte, majd kesztyűs ökle a fémen csattant, ami megrepedt, és így lényegében ő győzte le. Egy újabb sóhaj hagyta el a száját, de ekkor megjelent két hárompontos, egyszerre.

- Nagyszerű, eddig tartott a szerencsém. - gondolta magában, majd egy ismerős arcot meglátva elkiáltotta magát - Todoroki, gyere ide!

A fiú meglepetten fordult meg, majd hirtelen Yuriko mellett termett.

- Mint mondtam, itt ellenfelek vagyunk. - jegyezte meg a fiú - Nem hiszem, hogy ez szabályos lenne. És mi lesz a pontjaiddal? Mindenki a lehető legtöbbet akarja elérni.

- Nem érdekelnek azok a rohadt pontok. - morogta a lány - Nem számít, ha nem vesznek fel, csak túl akarom élni.

- Miért nem használod a képességed? - kérdezte Shouto, miközben felkészült a harcra.

- Mert nincs képességem. - válaszolta Yuriko, miközben újra a robotokra szentelte a figyelmét - Nem vagyok idevaló, csak meg akartam próbálni egy barátom miatt, aki szintén jelentkezett ide. És ha rám hallgatsz, először megfigyeled a robotokat. - tette hozzá - Keress gyenge pontot, és ismerd ki a támadásukat. Ezek csak gépek, be vannak programozva. Minden lépésük előre meg van tervezve.

- Rendben. - bólintott rá a fiú.

Shouto a baloldali, míg Yuriko a jobboldali felé indult meg. Egy szélesebb utcán voltak, ezért félő volt, hogy valaki más lecsap a "zsákmányukra". A lány sokkal többet védekezett, miközben felmérte a támadóját, ellenben a fiú támadott is, de azért megfogadta a tanácsot, és kereste a gyenge pontot. Végül Yuriko hangjára felkapta a fejét.

- Ahol a karjai csatlakoznak a testéhez, ott a legkevesebb a védelme! - kiáltotta el magát a lány.

- Értettem! - bólintott rá Shouto, majd az említett helyen kezdte el ténylegesen támadni a robotot.

Amikor Yuriko padlót fogott, Shouto a képességét felhasználva mozgásképtelenné tette a fémszerkezetet, de nem hatástalanította teljesen. Csak segített a lánynak, hogy minél kevesebb gondja legyen vele, amivel rendesen meglepte. Nem gondolta volna, hogy Deku-n kívül lesz valaki, aki minimum nem veti meg, főleg ilyen rövid ismeretség után. Ráadásul még segít is neki.

A segítségnek köszönhetően hamarabb tudta kiiktatni a robotot, mint várta, ezzel elérve négy pontot.

- A gyakorlati vizsgán a felvételizők nem ismerik sem a robotok számát, sem tartózkodási helyét. Az időkorlát szűkös, a terep óriási, nem egyszerű mindet felkutatni. Egyesek a képességük segítségével próbálnak információhoz jutni, mások pedig a helyzethez alkalmazkodva törnek előre. Van, aki bármilyen helyzetben képes megőrizni a nyugalmát, és van, akit csak a küzdelem éltet. A békefenntartáshoz minden nélkülözhetetlen, a pontok száma is ezt fogja tükrözni.

- Az idei felvételizők különösen ígéretesek.

- Hé, ez szabályos? - kérdezte valaki, amikor azt látták, hogy az egyik gyerek belepiszkált a robot működésébe.

- Biztosan ilyesmi képessége van. - válaszolta egy másik személy - Várjunk, ez tényleg érvényes?

A lány mellett ugyanis megjelent egy fiú, és nagyon úgy tűnt, hogy együtt dolgoznak.

- Messze még a vége! - mondta egy férfi, miközben megnyomott egy gombot - Meglátjuk, mit lépnek erre! Most jön a java...

Miután Shouto és Yuriko végzett a két ellenféllel, nem váltak szét, hanem együtt mentek tovább. A főutcán rengeteg elpusztított robot és kissé fáradt diák volt. Amikor tovább indultak volna, hatalmas porfelhő kavarodott fel, miközben megrázkódott a talaj. A felvételizők érdeklődő és ijedt tekintetekkel fordultak a jelenség forrása felé, amit hamarosan meg is láttak. Az ablakok megrepedtek, amikor a hatalmas robot elhaladt mellettük. Egy pillanatra mindenki lefagyott, majd menekülni kezdtek. Yuriko azonban nem mozdult. Nem tudott mozdulni. Egyszerűen képtelen volt menekülni.

- Gyere már, ez a zéró pontos! - szólt rá Shouto, miközben a csuklójánál fogva húzni kezdte - Nincs esélyünk ellene!

- A tájékoztatón azt mondták róla, hogy nem lehetetlen legyőzni. - motyogta a lány.

Nem igazán tudta, hogy miket tesz vagy mond, mintha valami más irányítaná a testét és a gondolatait. Egészen addig csak egyetlen egyszer tapasztalta ezt, de annak sem lett jó vége. Viszont ha akarta volna, akkor sem tudott volna egy furcsa késztetést elnyomni.

- Ne beszélj már baromságokat, nincs erre időnk. Gyere, menjünk, mert akkor fölöslegesen mentettelek meg.

- Nem. - jelentette ki Yuriko, majd kirántotta a kezét a fiúéból - Te menj innen, fuss, ahogy csak tudsz. Ez hatalmas pusztítást végez, és túl gyorsan mozog ahhoz, hogy mindenki elmeneküljön. - mondta a lány, majd a zsebébe gyömöszölte a két kesztyűt, és levette a csuklójáról a piros szalagot - Kérlek, legyen nálad, hogy legalább az egyiknek ne essen a baja. Most pedig menj innen! - szólt rá ellentmondást nem tűrő hangon - Ezt bízd rám. Ha nincs is képességem, megpróbálom feltartani, hogy legalább nektek legyen időtök.

- Kevesebb, mint két perc van hátra! - hallották meg Mic hangját, mire még jobban menekülni kezdtek.

- Hallottad Shouto. Két perced van. - mondta, miközben a robotot szuggerálta.

- Neked is, emellett négy pontod. ne foglalkozz már ezzel, mert így nem csak a vizsgából van hátra két perced.

- Nem érdekel.

- Itt a lényeg. A veszéllyel szembe nézve mutatkozik meg az ember valódi ereje.

Elszántan indult meg a hatalmas robot felé, miközben mindenki más menekült. A szeme először a vörös és a rózsaszín közötti színt vette fel, majd amikor lehunyta a szemét, a kezeivel egy háromszöget formázott, és újra kinyitotta a szemét, azok már feketék voltak. Minden erejét összeszedve tenyérrel a földre csapott, amitől hatalmas szikladarabok törtek a felszínre, és megállították robotot. Viszont még nem lélegezhetett fel, bár a rengeteg portól nem is nagyon tudott volna. Heves köhögésbe kezdett, viszont a harcot nem hagyhatta abba. A gépezet szabadulni próbált, amitől a sziklabörtöne repedni kezdett, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a közeli fák törzsét különböző kézmozdulatokkal mozgásra késztette, amik megvastagodtak, és megindultak a robot felé, aminek körbetekerték a nyakát és a karjait. Ez viszont még mindig nem volt elég, így az egyik fa törzsén Yuriko felrohant a robot fejéhez, miközben a kezeit szó szerint izzította. Amikor felért, már mindkét tenyerében tűz lobogott, amiket felerősítve kezdte el hevíteni a fémet. A gépezet egyre jobban erőlködött, és egyre jobban meg is zavarodott, mert már szinte megolvadt a hihetetlen hőtől. Amikor láthatóvá vált a külső borítás alatti rész, a lány abbahagyta a melegítést, és ahol hozzáért a fémhez, ott az megszilárdult és jégvirágok jelentek meg rajta. Végül a keze köré vastag jégréteget képzett, és minden erejét beleadva behúzott a gépezetnek, ami így végleg feladta a küzdelmet. A harc hevétől túlfűtötten azonban Yuriko nem számolt egy aprósággal: az ütése ripityára törte a robot fő tartó részét, így az egész összezuhant, a lánnyal együtt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve egy körkörös kézmozdulat után lefelé nyomta a két kezét, amivel egy légnyomást hozott létre, így felfelé irányult a mozgása, és az általa emelt meredek sziklafalon ért földet. Csúnyán beverte a fejét, így amikor a rendes talajt is végre elérte, alig volt magánál, és levegőt sem kapott rendesen a belélegzett portól.

- Önfeláldozás. A legnagyobb hősi erény.

- Ugyanaz történt, mint amikor Kensou-t mentettem meg. - gondolta Yuriko, miközben igyekezett magánál maradni és nem megfulladni - Csak itt talán nem fognak ugyanúgy viselkedni velem.

- Még egy percetek van! - hallorra meg Mic hangját, mire kitágultak a szemei.

- Csak négy pontom van, ez így nem jó! De legalább Deku-nak van esélye bekerülni, hisz megkapta All Might erejét. - mosolyodott el halványan. Amikor azonban fel akart kelni, felszisszent, ráadásul újra elkezdett köhögni - A francba, ez ennyire fáj? Várjunk... Miért van tele sérüléssel a kezem? - nézett végig vérző, és enyhe égési sérülésekkel beborított végtagjain - Mikor...? Ennyire megviselne? Az lehetett a baj, hogy nem vagyok hozzászokva? - kérdezgette magától, de megrázta a fejét - De nekem nincs is képességem, ez teljességgel lehetetlen! Vagy talán mégsem? De muszáj lesz még pontot szereznem!

- Az idő... Lejárt! - hallotta meg Mic hangját, így reménytelenül csuklott vissza a földre, amikor végre sikerült felállnia.

Nem tudta, hogy miért, de egy könnycsepp gördült le az arcán, ami rendesen csípte az apróbb sérüléseket is, márpedig nem szenvedett belőlük hiányt. Amikor óvatosan felnézett, döbbent tekinteteket látott mindenhol. Tudta, hogy sokan látták, de ezúttal nem érdekelte. Egy felemás szempárt keresett a diákok között, amit végül meg is talált, ahogy a tekintetében csalódottság, hitetlenkedés és enyhe megvetés keveredett. Yuriko könyörögve nézett rá, de Shouto elfordította a tekintetét, és elment. A lány bűnbánóan a földet kezdte fixírozni, de nem szidhatta magát sokáig, ugyanis megjelent egy idős és felettébb alacsony hölgy, ő maga pedig a sérülésektől, a lecsökkent adrenalin-szinttől és az oxigén hiánytól ájultan csuklott össze.

*Egy héttel később*

Yuriko már két elutasító levelet is kapott az általa megjelölt középiskolákból, de nem értette, hogy miért. Hisz azokba nem is kellett képesség, csak az írásbeli, így nem értette. Arra viszont számított, hogy a U.A.-be nem vennék fel, mert négy pontot ért csak el a vizsgán, abból hármat ráadásul segítséggel. A kezei egy kissé még mindig fájtak, rendesen megerőltette őket a vizsgán, majdnem el is törtek, a tüdeje pedig szintén nem a legjobb állapotban volt a harc közben belélegzett portól és a köhögéstől. Csak egy minimális reménye volt, ugyanis az írásbelije egész jó lett, és egy pontot elvileg szerzett a gyakorlatin, még ha nem is képességgel.

- Elvileg most kellene megkapnom az értesítőt. – motyogta az utolsó tányérnak, amit aztán a helyére tett – Ha legalább elutasítanának...

A hajából kihúzta a Deku-tól kapott piros szalagot, ami kissé megsérült a vizsgán, hagyta, hogy szabadon legyen a lobonca. A másikat azóta nem látta, hogy Shouto-ra bízta, és valószínűleg nem is látta soha többé, a pontjaiból kiindulva.

Amikor a szobájába tartott, valaki csöngetett. Deku-ra számított, esetleg Shouto-ra, nem pedig egy levélre.

- Imagawa Yuriko? – kérdezte a férfi, ahogy egy levelet tartott a kezében.

- I-igen, én vagyok. Miben segíthetek?

- Leveled jött. – mondta majd, a papírt a lány kezébe nyomta – Legyen szép estéd.

- Kö-köszönöm, viszont kívánom! – mondta a lány, majd becsukta az ajtót – Ez a U.A.-ből jött...

Elkerekedett szemekkel, és felettébb lassan sétált be a szobájába, miközben nem vette le a szemét a levélről. Óvatosan tette le az asztalára, és percekig csak ült fölötte, mielőtt kibontotta volna. Amikor megtette, egy kör alakú tárgy esett ki belőle.

- Azért, mert kivetítődtem én! - mondta hirtelen egy férfi, amitől Yuriko ijedtében megugrott. 

- A-All Might? - kerekedtek el a szemei - Ott dolgozna? 

- Ha esetleg előbb látnád ezt, mint Midoriya fiam, akkor mondd meg neki, hogy sok papírmunkát kellett elintéznem, ezért nem kerestem fel eddig. Úgy alakult, hogy az idei évtől csatlakozom a U.A. tanári karához. Viszont az a helyzet, hogy ugyan egész szép lett az írásbelid, a szimuláción még azt a négy pontot sem akarták neked ítélni, mert nem teljesen szabályszerűen iktattad ki az ellenfelet, hármat pedig egy társaddal összedolgozva szereztél meg, tehát nem mentél át. - mondta a hős, mire Yuriko elszomorodott. Tudta, hogy nem lesz esélye - Viszont van itt még más is. Az eredmény a látszat ellenére nem csak a harci pontokból tevődik össze. Nincs olyan hősképző, ami elutasítaná a másokat megmentő jelentkezőket. Mert ez a hősök feladata. A hősök munkája arról szól, hogy ha kell, az életüket kockáztatják a jó érdekében! Pont jár a mentésért. Egy egész bizottság nézte végig a felvételit, és értékelte a látottakat. - miközben All Might beszélt, egy ponttáblázat jött fel, ahol tisztán látszott, hogy megkapta azokat a pontokat is, amiket az egyszerű ellenfelek legyőzésével ért el, és amiket a mentésért kapott - Imagawa Yuriko, 68 pontot kaptál, mellesleg Todoroki Shouto 15 pontot ért el. Más szóval fel vagy véve! Gratulálok, Imagawa. Üdvözlünk a hősakadémia diákjaként. 

Yuriko elkerekedett szemekkel bámulta a hologramot, és nem tudta, hogy örüljön neki, vagy ne. Azt sem értette, hogy hogyan vehették fel, vagy hogy egyáltalán mi történt.

Hisz neki nincs képessége, nem?

Megjegyzés: Yuriko összesen 72 pontot szerzett, ezzel a 4. helyre kerülve.