- A-az meg micsoda? - kérdezte kissé ijedten Kirishima - Máris elkezdődött volna a gyakorlat, azt hittem, életeket mentük.

- Ne moccanjatok! - szólt rájuk újra Aizawa, miközben egyre többen jelentek meg, ő maga pedig feltette a szemüvegét.

Yuriko testét valami furcsa érzés járta át. Hasonló volt, mint a harci gyakorlaton, csak itt sokkal több mindent érzékelt, és majdnem szétszakadt a feje. De még valami ismerős volt neki. Amikor a riporterekkel találkozott korábban, akkor is érezte, hogy van ott valami, ami nagyon nem jó. És ez most is előjött neki, csak sokkal erősebben és intenzívebben.

- Rengetegen vannak. - szólalt meg elkerekedett szemekkel, mire többen is furcsán néztek rá - Érzem őket, de annyira mégsem. Különböző képességekkel rendelkeznek, az a lila valami képes portált létrehozni saját magából, és szinte nincs is teste. A többit nem érzem, egyszerűen összekavarodnak, annyian vannak.

- Neked mégis mi a képességed? - nézett rá Kaminari az ijedt, de furcsa módon elszánt lányra.

- Még egészen én magam sem tudom. - nyelt egy nagyot.

- Ezek mind... Gonosztevők. - szólalt meg újra Aizawa, mire mindenki szemében félelem csillant.

- Tizenhármas és Eraser Head az, ugye? - kérdezte egy hang, ami vélhetően a lila dologból jött ki - A tegnap megkaparintott tanári órarend alapján ma All Might-nak is itt kellene lennie. - ahogy beszélt, a füstszerűség mintha kezdett volna alakot ölteni, és megjelent két sárga csík is, vélhetően a szemei.

- Tehát a tegnapi felfordulás a ti művetek volt. - jegyezte meg Aizawa.

Rengeteg gonosztevő volt jelen, ami miatt Yuriko majdnem megbolondult, annyira zavarták a hatodik érzékét. Az osztály ijedten állt Tizenhármas mögött, miközben Aizawa is aktiválta a képességét. 

Aznap megtanulták, miből áll a hivatásos hősök élete. Hogy mivel néznek szembe. Hogy milyen... A határtalan gonoszság.

- Ha? Gonoszok? Hogy merik! Micsoda idióta ötlet behatolni egy hősképzőbe! - mondta ingerülten Kirishima.

- Tanár úr! Mi történt a riasztóval? - lépett előre Yaoyorozu.

- Azt mi is szeretnénk tudni. - válaszolta Tizenhármas. 

- Vajon csak ezen a helyen bukkantak fel, vagy az iskolában is? Bárhogy is, mivel az érzékelők nem jeleztek, bizonyára az egyikük képességével iktatták ki a rendszert. Távol vagyunk az iskola épületétől és előre tudtak az érkezésünkről. 

- Vakmerő, de átgondolt. Bizonyára konkrét céljuk van vele. - szólalt meg Yuriko is. Ha nem is akart, de muszáj volt egyetértenie a fiúval - Ezért vállaltak ekkora kockázatot a támadásukkal.

- Tizenhármas, evakuálja őket! - mondta Aizawa - Hívja fel az iskolát. Habár mivel sikeresen kiiktatták a riasztót, valószínűleg a telefonvonalat is lehallgatják. Kaminari! Értesítsd őket a képességeddel!

- Máris! 

- Tanár úr! - kiáltott fel Deku - Egyedül száll szembe velük? Túl sokan vannak, még ha semlegesíti is az erejüket. Hiszen az ön képessége arra való, hogy semlegesítse, majd elfogja a gonoszokat. De szemtől szemben...

- Ha csak ennyit tudnék, nem volnék profi. - mondta halkan Aizawa - Vigyázz rajuk, Tizenhármas!

Eraser Head a különleges anyagot megfogva ugrott le a lépcsőn. 

- Lövészosztag, kezdhetjük! - kiáltotta el magát az egyik férfi.

- Nem úgy volt, hogy Tizenhármas és All Might lesznek csak az órán? - kérdezte egy nő - Ez meg ki?

- Passzolom, de ha azt hiszi, hogy egyedül képes elbánni velünk...

- Nagyon téved! - kiáltották el magukat hárman egyszerre.

Amikor azonban támadni akartak, nem tudták használni a képességüket. Aizawa körbetekerte őket a fáslijával, és egyszerűen kiütötte őket. Egymás után iktatta ki a gonosztevőket, szinte meg sem kottyant neki, hogy hány ellenfele van.

- Azta, el kell ismernem, alábecsültem a Tanár úr képességét. - motyogta Izuku, mire Yuriko hirtelen megragadta a karját, és kifelé kezdte húzni. 

- Gyere már, most erre nincs időnk! - szólt rá a lány - Legalább annyit segítsünk neki, hogy ránk nem kell figyelnie!

Amikor azonban majdnem kiértek, a portálokat létrehozó személy jelent meg előttük.

- Nem futhattok el! - mondta, miközben teljes életnagyságban megjelent előttük - Üdvözletem, mi volnánk a Gonoszok Ligája. Engedelmetekkel a mai napon beinvitáltuk magunkat az igazságosztók kinevelésére szolgáló fészekbe. A béke szimbólumáért, All Migth-ért jöttünk, hogy egyszer, s mindenkorra átsegítsük őt a túlvilágra. - mondta teljes természetességgel, mire Yuriko szemei elkerekedtek, és hihetetlen gyűlöletet érzett irántuk, bár nem tudta, hogy honnan jött neki az a rengeteg harag - Értesüléseink szerint All Might-ot is itt kellett volna találnunk. Azonban előre nem látott változás történhetett. Nos, mindentől függetlenül, az én feladatom nem változott.

- Eijiro, gyere vissza! - kiáltotta el magát rémülten Yuriko, amikor Kirishima és Bakugou a lénynek ugrottak, amit egy robbanás követett.

- Az eszetekbe sem jutott, hogy mi fogunk hamarabb elbánni veletek? - hallotta meg a vörös hangját Yuriko.

- Jaj nekem, jaj nekem! - mondta cinikusan a lény - Nos, a kis hősképzőtök igazán büszke lehet rátok.

- Ti ketten! Azonnal álljatok félre! - szólt rájuk Tizenhármas. 

- Az én feladatom nem más, mint elválasztani, és halálra kínozni mindegyikőtöket! - kiáltotta el magát, mire a lila füst körbevette őket.

Yuriko teljesen bepánikolt, nem látott semmit és senkit, még a közvetlenül mellette állót sem. Remegni kezdett a keze, levegőt is is egyre nehezebben kapott, de nem tudta, hogy mitől retteg ennyire. Talán attól, hogy megint csak feleslegesen van ott, és semmi haszna, mert nem tud segíteni az osztálytársain. Nem tudja megmenteni... A barátait. 

Hirtelen valaki elkapta a csuklóját, és magához rántotta. Yuriko már majdnem elájult, annyira félt szinte mindentől, de legalábbis az összeomlás szélén állt, ha belegondolt, hogy olyasvalaki is elkaphatta, aki a halálukat akarja. Próbálta elrántani a kezét, de mintha minden ereje elhagyta volna. A félelemtől könnyek gyűltek a szemébe, és tovább próbálkozott a szabadulással, de az a személy még jobban magához húzta.

- Maradj mellettem. - mondta egy közömbös hang, mire Yuriko-ba felismerés csapott.

- Todoroki? - nézett a mellette álló fiúra kétségbeesetten, aki a derekánál fogva is megtartotta, nehogy összeessen a remegő lány.

- Mert kire számítottál? És lehetőleg ne kezdj el itt picsogni, különben én magam adlak át nekik. Különben sincs időnk ilyen hülyeségekre.

- Halálra akar kínozni! - sírta el magát Yuriko, és szorosan Todoroki-hoz bújt - Meg akar ölni!

- Hm? - nézett meglepetten a lányra, ugyanis soha nem látta, hogy bármitől is rettegne ennyire. Kicsit eltolta magától, és fentebb emelte egy kicsit a fejét, hogy a szemébe nézhessen - Nem lesz semmi baj, csak maradj mellettem. Bármi történjék is, meg foglak védeni, rendben?

- Azok után is, hogy... Hogy...

- Ez a hősök feladata, nem? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán - Vigyázni fogok rád, ígérem. Nem kell aggódnod.

- De annyira félek. - sírta el magát újra, miközben Shoto mellkasába fúrta a fejét.

- Most nem szabad félnünk. - mondta, ahogy átölelte a lányt - Ezt akarják elérni. ha bepánikolunk, akkor nem tudunk normálisan gondolkozni és küzdeni. Ha pedig ez megtörténik, akkor veszítünk. márpedig ezt nem engedhetjük meg magunknak. Nekik pedig ne adjuk meg azt az örömöt, hogy megölnek néhány elsőévest.

- Csak a terhetekre lennék. - motyogta Yuriko, mire egy szúrós pillantást kapott válaszul.

- Erre ne is gondolj. Csak ki kell tapasztalnod a képességeidet, és kész, ráadásul a fegyvereidet is nagyon jól tudod használni.

- De félek tőle, Todoroki. Félek a képességemtől. - bújt hozzá még szorosabban a lány.

- Nem kell, én melletted leszek. - ölelte át még jobban.

Yuriko élvezte a fiúból áradó kellemes hőt, bár nem sokáig tehetett így, ugyanis hamarosan eltűnt a lábuk alól a talaj, majd újra földet értek. Todoroki zuhanás közben próbál úgy fordítani a helyzetükön, hogy lehetőleg a talpukra érkezzenek, vagy ha mégsem, akkor is inkább ő legyen alul.

*Földcsuszamlás zóna*

- Jól vagy? - kérdezte ijedten Yuriko, amikor egy halk puffanással földet értek - Minden rendben, nem törted el semmid?

- Nyugodj meg, semmi bajom. Csak szállj le rólam, mert meglehetősen kemény a térded. - morogta, mire a lány azonnal leszállt róla, rendesen elpirulva.

Ha a fiú nem mondja, neki fel sem tűnt volna, hogy mennyire közel voltak egymáshoz, ráadásul az érintkezés sem egy pillanatig tartott, hanem hosszú másodpercekig. 

- Jesszus, ez annyira kínos...- temette a tenyereibe az arcát.

De azt sem "élvezhette", hogy mennyire zavarban van, mert Shoto hirtelen megjelent előtte, körülöttük pedig elég sok, nem éppen szimpatikus személy.

- Maradj mögöttem, és ne harcolj. - tette elé kezét, bár inkább védelmezés, nem pedig hátráltatás céljából - Ezt rám bízhatod nyugodtan.

- Nocsak, nocsak, egy gerlepárba botlottunk. - nevette el magát az egyik, mire Yuriko fejben már a temetésüket tervezte. 

Nem véletlenül. Amint a mondat elhagyta a szájukat és támadásba lendültek, Todoroki fújtatott egyet, és a talpától kiindulva jég kezdett el szétterjedni. Rajtuk kívül mindenki mást megfagyasztott vele.

- Félre siklott a tervetek. - mondta halkan, és egy kis hideg levegőt fújt ki - Nem ölhettek meg olyan könnyen. Ahogy elnézlek titeket, Még csak nem is tudjátok kiaknázni a képességeteket. - tette hozzá, miközben elindult. 

Yuriko-nak viszont valami nagyon nem volt rendben. Todoroki viselkedése is szinte hátborzongató volt, és egyébként is rossz érzése volt a helyzettel kapcsolatban.

- Ilyen nincs, egy pillanat alatt lefagyasztott minket.

- Miféle kölyök ez? 

- Ez fáj!

Valaki ordítva támadt rájuk hátulról, mire Todoroki megfordult, elkapta a férfi fegyverét, és őt is lefagyasztotta. A harci eszközt kirántotta ideiglenes ellenfele kezéből, így az a földre zuhant, és a megfagyott részeiből valamennyi össze is tört. 

- Hé, ha még sokáig így maradtok, a kihűlés és a fagyás miatt lassú kínhalált szenvedtek. Mivel hősnek készülök, szeretném elkerülni a felesleges kegyetlenkedést. - miközben beszélt, az az egyik férfi felé sétált, és az arca elé tartotta a kezét - Pontosan hogyan akartok végezni All Might-tal? Áruld el nekem!

A férfi már majdnem beszélni kezdett, amikor Yuriko hirtelen arrébb rántotta, nehogy megsérüljön. Öt, teljesen egyforma személy jelent meg előttük, az emberi fül számára hangtalanul. 

- Hogyan? - motyogta Todoroki elkerekedett szemekkel.

- Nem számoltál mindennel még te sem, kölyök. - nevette el magát halkan, miközben egy másikról is leolvadta a jég, majd a társa mellé sétált - Valóban tartózkodik itt néhány veszélyesebb alak is.

- Yuriko ma-

- Nem. - vágott közbe a lány - Ez most az enyém. Erős vagy, de ellenük nem sokat ér a képességed.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Shouto, miközben nem vette le a szemét az ellenfeleikről.

- Még nem ismerem teljesen a képességeimet, de a gyakorlaton is így találtalak meg. Érzékelem, hogy kivel vagyok egy légtérben, hol van az a személy, és mi a képessége, amolyan hatodik érzék. Fura volt, hogy az egyik miért hagyta magát, de valószínűleg bevárta a társát, akit az összes többi itt tartózkodó miatt nem annyira érzékeltem, mert távolabb is volt. Ami pedig szintén fura, hogy belőle csak egyet érzékelek, de ötöt látok. Valószínűleg saját magának a tökéletes hasonmásait képes létrehozni, de azok nem igazi emberek, ezért nem venném őket észre. Amelyiket lefagyasztottad, hasonló képességgel rendelkezik, mint Mina, csak sokkal erősebb. A testének bármelyik pontján képes savat kibocsájtani magából.

- Egész pontos leírást adtál rólunk, szinte öröm volt hallgatni. - nevetett fel halkan a klónozó - Szinte sajnálom, hogy meg kell titeket ölni. Szinte.

- Azt majd meglátjuk. - morogta Todoroki, miközben újra megpróbálta őket lefagyasztani, de az egyik a savnak köszönhetően kiszabadult, a másiknak pedig csak egy klónját tudta elkapni, ami rögtön megsemmisült.

A következő pillanatban mind a ketten - vagyis hatan - rájuk támadtak, miközben a klónozó újabb hasonmásokat hozott létre. Mindannyiuk kezében fegyver volt, amiknek furcsa, kissé szúrós szaga volt, de kettejük közül csak Yuriko érezte, neki viszont rendesen bántotta az orrát.

- Ne hagyd, hogy akár csak egy kis karcolást is ejtsenek rajtad. - mondta Yuriko, miközben előhúzta az egyik pisztolyát - Tartsd őket távol magadtól, amennyire csak tudod, és mindig maradj mozgásban. Váljunk szét, és ne ellenkezz. Muszáj lesz.

Todoroki válaszul bólintott, mire két különböző irányba indultak meg. Természetesen a savas indult el a fiú után, öt klónnal a nyomában. A másik öt a lányt vette célba, készítőjükkel együtt. Yuriko úgy vélte, hogy ideje lenne kipróbálni jobban a felszereléseit, hogy mégis hogyan valósították meg az elképzeléseit, így megnyomta a tűz jelzéssel ellátott gombot, majd a kezelő panelt hátrahúzta, és várt egy kicsit. Várt, ameddig az összes bevésés vörösen fel nem ragyogott, majd lőtt vele. Mind a hatan könnyedén elkerülték a tűzgolyót, viszont ezzel Yuriko-nak feltűnt valami. A fényben hihetetlenül vékony szálak csillantak meg, amik már jócskán feszültek, ráadásul amelyik hasonmások Todoroki-t üldözték, visszatérőben voltak. De nem tért vissza mindegyik, ugyanis három ilyen szálat eltalált a lövedék, amitől három klón megsemmisült.

- Tehát csak 100 méteres körzetben tudja őket használni. - nézett végig a területen Yuriko - Bár logikus is. Már csak azt kellene kitapasztalni, hogy egyszerre mennyit tud maximálisan irányítani. Talán ha sikerül felhúznom rendesen, akkor hajlandó lesz megmutatni a valódi erejét.

Ahogy gondolkozott, elindult Todoroki felé, mert érezte, hogy egyedül nem fog elbírni a savazóval. Legyen bármilyen erős is, a jég semmit nem ér maró hatású anyagok ellen, csak lassít, ha eléggé tömör.

- Szóval csak ennyit tudsz? - kiáltott hátra futás közben. 

Ugyan gyorsabb volt, mint az átlag, de nem bízott a szerencséjében. Az erejének egy részét a talpába koncentrálta, hogy gyorsíthasson a tempóján, és könnyítse a lépteit.

- Levegő. - mondta halkan, de határozottan.

Pár másodpercen belül felvillant a zöld csík, mire halványan elmosolyodott. Sokkal könnyebben mozgott, szinte nem is futott, hanem egyik lábáról ugrott a másikra. Időnként hátra nézett, hogy mennyire van mögötte a támadója, hogy az egyre dühösebb, amiért nem éri utol, és egyre több hasonmást hoz létre. Viszont húsznál megállt. Folyamatosan egy kézjelet formált, de egy idő után már nem volt képes újakat teremteni.

- Tehát húsz a limit. - mérte végig Yuriko - És a fonalak is vékonyabbak, mint korábban. Tehát minél többet hoz létre, annál gyengébbek.

Amikor meglátta Todoroki-t, elkerekedtek a szemei. A fiú zihált, és lett néhány sérülése is. Kicsit komolyabbak, mint a felszíni, de nem sokkal. Ki volt fáradva, az ellenfele pedig már készült a kegyelemdöfésre, amikor Yuriko egyszerűen lefagyasztotta a saját ellenségét, egy széllökéssel pedig eltaszította a hasonmásokat és a savazót is.

- Jól vagy? - rohant oda hozzá rögtön Yuriko - Nem vágott meg, ugye?

- Csak néhány égési sérülés, semmi komoly. És nem, nem vágott meg. Mérgezettek, igaz?

- Igen, mindkettejüké. Figyelj, a klónozót rád bízom, húsz a maximum, 100 éterig tudja őket elengedni. A hasonmásokat könnyen el lehet pusztítani, utána csak nem szabad hagyni, hogy kézjelet formáljon. Ezt pedig bízd rám. - biccentett az éppen magához térő férfi felé - Ha azzal végeztél, akkor ketten már lazán lerendezzük ezt is.

- Rendben. - bólintott rá Todoroki - Bár igazából már elintézted.

- Akkor vallasd ki! Nekem arra úgysincs türelmem. 

- Jól van. - fújtatott Todoroki, majd elindult a másik ellenfelük felé.

- Mielőtt azt hinnéd, nem becsüllek alá. - szólt utána a lány - Soha nem tenném, mert tudom, hogy mennyire erős vagy. Csak nem akarom, hogy komolyabb bajod essen. - tette hozzá, mire Shouto megállt egy pillanatra, majd tovább indult.

- A te képességed sem ér ellenem semmit. - nevette el magát a savazó - Bármit képes vagyok szétolvasztani.

- Azt majd még meglátjuk. - morogta Yuriko.

Eleinte csak lassítani próbálta az ellenfelét, hogy Todoroki-nak adjon minél több időt, mozgásképtelenné próbálta tenni, ahogy csak tudta. Jéggel, sziklával, bármivel, ha megpróbálta körbe venni, mindig leolvadt róla, de legalább addig is vele foglalkozott. A pisztolyát inkább eltette, és a képességét próbálta használni.

- Bárcsak olyan lennék, mint ő. - gondolta magában - Sőt, olyan vagyok, mint ő. Olyan vagyok, mint ő. Érzem, ahogy képes vagyok savat termelni.

Ahogy ezt ismételgette, megint elkapta az a felkavaró érzés, és a férfi hamarosan saját magával állt szemben. Yuriko nagyon próbált koncentrálni, míg végül sikerült néhány csepp savnak elhagynia az ujjai végét. Mivel gyakorlatilag használta a képességet, így folyamatosan arra gondolt, hogy a saját testében van újra, ami hamarosan be is következett. Kicsit furcsa bizsergés járta át a testében lévő sav miatt, de pár másodperc alatt megszokta. Eközben a férfi támadásba lendült, de Yuriko nem figyelt eléggé, így az ellenfele elkapta az alkarját, amit rendesen felmart, hisz immunis nem lett, legalábbis egyelőre. A fájdalomtól könnyek gyűltek a szemébe, de igyekezett ezt leküzdeni, és tovább harcolni. 

- Nem érhetek hozzá. Muszáj távol maradnom, és úgy legyőznöm.

Ahogy ellenefele elkezdett felé közelíteni, Yuriko automatikusan hátrált, és abból emelt falat maga elé, ami csak az eszébe jutott, de nem tudta mivel megállítani. Viszont így egyre távolabb kerültek Todoroki-tól, aki a vallatásra koncentrált, nem pedig a harcra. Ez feltűnt a férfinek is, mert a legutolsó falat nem pusztította el, hanem csendben elindult a fiú felé, miközben egy recés élű, méregtől bűzlő kardot vett elő. A lánynak elkerekedtek a szemei, és a bakancsával extra löketet adva magának egy ugrással Todoroki és az ellenfele közé ért, pont az utolsó pillanatban. A férfi akkor akarta hátba szúrni a fiút, de Yuriko két kézzel a pengére markolt, bár a fizikai erejük különbsége miatt szerzett egy pár centi mély sebet. A méreg mintha teljesen szétégette volna a bőrét, az ereit és az idegeit, egy idő után pedig már szinte nem is érzett semmit, a fájdalmat is csak tompán.

- Imagawa! - fordult meg elkerekedett szemekkel Todoroki - Te ro-

- Tudod, hogy miért nem akartam soha használni? - szólalt meg halkan Yuriko, miközben áramot vezetett a kardba, ezzel egy kis időre hatástalanítva az ellenfelüket - Tudod, hogy miért undorodom tőle? Amikor megtudtam, teljesen kiborultam, és pár percre sikeresen elzártam az összes képességem, ha akartam se tudtam volna őket használni.

- Ezt hogy érted? 

- Hallottál már az Élet-halál ura képességről? - kérdezte Yuriko, miközben elindult a földön heverő férfi felé, aki lassan kezdett magához térni, eközben a lány a lassan elfeketedő kezét nézte.

- Még soha, bár nem éppen egy mindennapi képességnek hangzik.

- A valaha létező legocsmányabb képesség, amiről eddig hallottam. Az emberek nem sokat tudnak róla, csak annyit, hogy el tudom vele venni valaki más életét. Most lehet, hogy régimódinak fogsz gondolni, de az ezzel kapcsolatos kérdéseimre meditálás során kaptam választ. Nem csak elvenni, megrövidíteni is képes vagyok valaki életét, amit pedig elveszek, azt megkapom én. Még csak ennyit tudok róla, mert zavaros volt a megfogalmazás, és nem is éppen mostani nyelvezetet használtak, de úgy tűnik, hogy ez még messze nem ennyire képes.

Todoroki arcára majdhogynem a félelem ült ki, miközben tőle pár méterre megállt a lány. Eközben az ellenfelük már talpon volt, de Yuriko egyetlen jól irányzott, és meglehetősen erős ütéssel térdre kényszerítette. Fekete füst szerűség kavargott a keze körül, miközben egy újabb köhögési roham kapta el, és rengeteg vért veszített ezzel is. Viszont ez nem akadályozta meg, egyszerűen beletörölte a nadrágjába, majd a kezét az ellenfele homlokára tette. Érzete, hogy a kezét sav marja, de nem sokáig.

- Elveszek a hátralévő életedből négy napot. - mondta baljóslatúan, miközben a szeme teljesen elfeketedett, az írisze sötét vörösen izzott fel, a bőre szinte teljesen kifehéredett, az erei pedig elfeketedtek, elég hátborzongató hatást kölcsönözve Yuriko-nak - És elveszem a képességed is. Túl veszélyes, hogy rosszra használd, és a jelenlegi energiád felét is magamévá teszem.  

Miközben beszélt, az ellenfelének kitágultak a szemei, és mind a ketten érezték, ahogy a férfit elhagyja az ereje, és a lányba áramlik. Amikor végzett, elvette a kezét, mire a felnőtt arccal a földre zuhant.

- Megölted? - kérdezte megsemmisülve Todoroki.

- Dehogy, csak az erejét, és az utolsó pár napját vettem el, nem az egész életét. Bár rizikós volt, nem volt valószínű, hogy sikerülni fog. - vonta meg a vállát. Amikor azonban hátrébb lépett, megtántorodott, és nem egyszerűen nem bírt megállni a lábán.

- Imagawa! - kapta el Todoroki, mielőtt a lány találkozott volna a talajjal - Mi... Mi történt?

- Nincs semmi bajom, nem vagyok törékeny. - lökte el magától a fiút - Nem kell rám vigyáznod.

- Súlyosan megsérültél. - jelentette ki a nyilvánvalót Todoroki.

- Ez csak egy apró karcolás, és különben is gyorsabban regenerálódok, mint az átlag. - válaszolta Yuriko - Menjünk, sok dolgunk van még, és lehet, hogy a többieknek is segítségre van szüksége. Ezen ugyan túl vagyunk, de ez csak az első akadály volt.

- Rendben. Ez esetben... Induljunk.

Ránézésre csak két elszánt gyereknek tűntek, akik nem tudták, hogy kikkel állnak szemben, de ez nem volt igaz. Gyilkos tekintettel sétáltak kifelé a Földcsuszamlás zónából, az erejükről mit sem sejtő ellenfeleikhez.