- Rejtsétek el a képességét! - mondta Takako - Rejtsétek el, vagy súlyos következményei lesznek!

- De anyám! - szólalt meg kétségbeesetten Sadako - Még nagyon kicsi, nem is jött neki elő! Jobb, ha nem tudja.

- Yuriko soha nem használhatja, legyen bármi is a képessége. - jelentette ki a nő - Borzalmas szégyenfolt lenne a családunknak. Jól tudod, hogy az emberek nem tudhatják meg. 

- Értettem. - válaszolta letörten a lánya

}¤{

Yuriko rohant a szirt felé, ahogy csak a lábai bírták. Nem tudta, hogy miért teszi, hisz egymaga nem olyan erős, hogy felhúzza a fiút, de más nem mert elindulni, nehogy leszakadjon és ketten, vagy akár többen is lezuhanjanak. Egyetlen felnőtt sem indult meg utána. Nem mertek elindulni.

- Kicsim, gyere vissza! - kiáltotta el magát Kenji - Túl veszélyes, le is zuhanhattok!

- Nem érdekel! - válaszolta a kislány, miközben vöröses sárga szemeivel folyamatosan a kapaszkodó fiút figyelte - Kensou, tarts még ki!

- Nem bírsz felhúzni, menj innen! - mondta a másik gyerek - Csak magadat sodrod veszélybe!

Yuriko azonban nem törődött senkivel és semmivel. Ekkor azonban repedés hangot hallottak, és Kensou lezuhant. A lány nem tudta, hogy mit csinál, szinte ösztönből tette, amit tett, miközben a szeme fekete színt vett fel. Fogalma sem volt, hogy honnan jött neki, hogy furcsa kézmozdulatokat csináljon, amikbe végül az egész testmozgását belevitte. Egy közeli fának az egyik ága megmozdult, majd elkezdett Kensou felé megnyúlni. Amint elérte, a fiú dereka köré tekeredett, és visszahúzódott ezzel biztonságba helyezve a gyereket. Amikor Yuriko leengedte a kezeit, döbbenten nézett körbe, egyáltalán nem értette, hogy mi történt. Azt meg végképp, hogy ha megmentette egy másik ember életét, akkor miért néznek rá az emberek úgy, ahogy.

- Te is... Olyan vagy? - kérdezte undorodva Shiori.

- Én... Nem tudom. - mondta összezavarodva a kislány, miközben a szemei halovány narancssárga színt vettek fel.

Az emberek végig mérték Yuriko-t, miközben a gyerekeiket terelgetve mentek el. A kislány nem mert a szüleire sem ránézni. Tudta, hogy ott hogy viszonyulnak az ilyen emberekhez.

- Annyira sajnálom. - motyogta szem lesütve - Yuriko* a nevem, mégis egy selejtes vagyok.

Senki nem születik egyenlőnek ezen a világon. Sajnos erre Imigawa Yuriko-nak már kisgyerekként rá kellett döbbennie. 

Amikor kilépett az ajtón, egy zöld hajú fiút látott meg maga előtt.

- Szia Deku. - intett neki mosolyogva - Nem kell ilyen idegesnek lenned, odaérünk. 

- Gyere, induljunk már! - mondta csillogó szemekkel.

A fiú megragadta a csuklóját, majd rohanva elkezdte maga után húzni az utcán, de amikor elengedte, Yuriko nem lassított, nem akart lemaradni. Amikor végre megálltak egy lámpánál, egy sóhajtás kíséretében megigazította sötétkék haját. Soha nem kötötte össze, hagyta, hogy vállig érő lobonca szabadon legyen. Amikor a lámpa zöldre váltott, újra futni kezdtek, de hamarosan megint meg kellett állniuk, ugyanis az útjukba eső állomáson egy kis probléma történt.

- Óriási gonosz! - kiáltott fel csillogó szemekkel Izuku.

Ez az egész Kínában, Qing qing városában kezdődött, ahol egy napon magából fényt árasztó gyermek született. Aztán egyre több képesség bukkant fel, és azóta sem tudni, hogy mi indította be a folyamatot. Egyszer csak az emberfeletti normálissá, az álom valósággá vált. Mostanra az emberiség nagyjából 80%-a rendelkezik valamilyen emberfeletti képességgel. A világ káoszba merült, de aztán egy sokáig csak elképzelt foglalkozás újra elhozta a reményt az embereknek. És eljött a hősök ideje.

Az óriási, cápa fejű lény a hídon állva tombolt. Egy villanykarót ledöntött a hídról, de mielőtt becsapódott volna, megjelent egy férfi, aki elkapta a súlyos tárgyat. 

- Oh, ez Halálököl! - mondta egy férfi - Fél kézzel is képes igazságot osztani! Ő az öklöző hős! 

Ekkor vízsugár jelent meg az emberek előtt, mire néhányan érdeklődve fordultak arra.

- Figyelem! - szólalt fel a vízsugár forrása - Túl veszélyes itt maradni! Hátrébb, hátrébb! 

- Nézzétek, ez a mentési specialista, Tűzcsap személyesen! - kiáltott fel egy másik ember.

- Kíváncsi vagyok, miért kezdett el a város közepén tombolni ez a szörny. - mondta egy előttük álló ember - Hogy kezdődött?

- Csak egy zsebes. - válaszolta a mellette álló, miközben Deku próbált minél többet látni - Körbe kerítették, aztán bevadult. 

- Ilyen erővel szimpla tolvaj lett. - jegyezte meg az előző.

- Deku, várj már! - mondta halkan a lány, amikor Izuku előrébb furakodott.

Viszont a fiú nem törődött vele, többet akart látni. Ahogy előrébb araszoltak, hirtelen elsuhant valami felettük, és lányok kezdtek el visítozni.

- Imádunk, Kamui! - sikították egyszerre.

A megjelenő hős a szörny elé ugrott, ezzel magára vonva a figyelmét.

- Húzzál el innen! - ordított rá a tolvaj.

Deku nagy nehezen előre tudott furakodni, akit követett a lány is, nehogy szem elől tévessze. Csillogó szemekkel figyelte a történteket, amikor megszólalt.

- Most kivel harcol éppen? - kérdezte, miközben az eseményeket nézte.

A szörny megpróbálta ugyan elkapni, de Kamui könnyű szerrel kikerülte. A kezét egy oszlopra tekerve ugrott hátrébb.

- Fatörzs Kamui! - mondta csodálattal a hangjában Deku - Fiatal kora ellenére máris elismert hős! 

- A lelkesedésedből arra következtetek, hogy rajongó vagy. - jegyezte meg a páros mellett álló férfi.

- Ööö... Én csak...- mondta akadozva Izuku.

- Ugyan, nincs vele semmi baj. - mondta halkan Yuriko, miközben finoman oldalba lökte a barátját.

Kamui a síneken kezdett el a tolvaj felé futni, de amikor az le akarta teríteni egy ütéssel, a hős felugrott a hatalmas kezére, és azon futott tovább. Felugrott, és egyik kezét a szörny csuklójára kulcsolta, aki elrántotta azt, mire Kamui elengedte, és félre ugrott.

- Szupererő illegális használata a reggeli csúcsforgalomban, továbbá támadás és rablás. - sorolta fel a bűneit a hős - Igazi bajkeverő vagy.

Az egyik kezét kinyújtotta, amiből kis ágak kezdtek el kinőni, megnyúlni és vastagodni.

- Tudom, mi jön! - kiáltott fel Deku.

- Nyűgözzél le minket, faember! - mondta a mellettük álló férfi. 

Yuriko ugyan csendben, de izgatottan várta a fejleményeket. Csodálta a hősöket, és habár nem mutatta, ő maga is vágyott az elismerésre nagyon mélyen. Még akkor is, ha nem volt képessége.

- Megelőző...- kezdte el Deku, aki konkrétan mindent tudott az ismert hősökről.

- ...béklyó: Lakkozott kalitka! -mondta Kamui. 

Az ágak megindultak a gonosztevő felé, aki próbálta hárítani. Viszont egyikük sem járt sikerrel.

- Kanyon ágyú! - mondta egy nő, aki hirtelen megjelent, és lerúgta a szörnyet a hídról.

Senki nem tudta hova tenni a helyzetet, Kamui is mozdulatlanul állt a híd tetején. Deku teljesen ledöbbent, Yuriko pedig rögtön elkönyvelte magában, hogy nem szimpatikus neki az újonnan érkezett hős. Amikor a nő földet ért, szinte beleremegett a föld. Mindenki azonnal fotózta és körbe rajongta, míg a két gyerek csak értetlenül állt az úton.

- Köszönöm szépen a lelkes fogadtatást. - mondta negédes hangon, amitől Yuriko majdnem rosszul lett - A nevem Mount Lady, örvendek! Elfenekelem ezt a gonosztevőt. - tette hozzá egy kacsintás kíséretében.

Még jobban elkezdték körbe rajongani, ami egyre kevésbé tetszett a lánynak, és láthatóan Deku sem volt oda érte. Mindenki az új hőst ujjongta körbe, és senkit nem érdekelt Kamui, aki még mindig a hídon tartózkodott. Izuku a táskájában kezdett el kutatni, amitől a lány halványan elmosolyodott. Tudta, hogy mit keres a fiú.

A szuperképességekkel egy időben a bűnözés is felszálló ágba került. Míg a törvénykezés nem tudott mihez kezdeni a jelenséggel, a bátrak és elszántak hősködésbe fogtak, akárcsak a képregényekben. Megvédik az embereket azoktól, akik visszaélnek erejükkel. A hősök hamar közkedveltté váltak, munkájukat elismerték és hivatalos foglalkozássá vált. A sikeresebbek kényelmesen megélnek a munkájukból, fizetést kapnak az államtól, a lakosság rajong értük.

- Méretnövelés; elképesztő képessége van, és sokan rajonganak érte, de akció közben túlságosan sok kárt okoz a városban, így korlátozottan használható fel. - motyogta, miközben jegyzetelt. Yuriko ezt már megszokta, és aranyosnak tartotta a fiút.

- Igazából elég problémásnak tűnik. - jegyezte meg a lány - Viszont jól jön a nagyobb bajkeverők ellen.

- Hékás, a notesszal! - szólalt meg újra a férfi, aki szinte végig mellettük állt - Csak nem hősnek készültök? Helyes, mindent bele!

- Ha? - fordult meg meglepetten Deku - Igen, ez az álmom! 

*Aldera Általános Iskola*

- Most, hogy harmadévesek lettetek, ideje komolyan elgondolkodnotok a jövőtökről! - mondta a tanár az osztálynak - Kiosztanám a továbbtanulással kapcsolatos kérdőíveket, de minek?! Hiszen mindenki hősnek készül, ugye? - kiáltott fel mosolyogva.

- Igen! - válaszolta hangosan az osztály. 

- Hmm, jó képességeitek vannak, de az iskola területén nem szabad használnotok őket, értve? - szólt a diákokra a férfi, amikor a gyerekek a különleges adottságaikkal szórakoztak. Izuku és Yuriko csak csendben ültek a helyükön, próbálva nem foglalkozni a többiekkel. 

- Tanár úr! - kiáltott fel Katsuki. A tipikus egoista gyerek volt, a lábait a padon pihentette, és a kék hajú lány izomból utálta - Ne vegyen egy kalap alá engem ezekkel a lúzerekkel. Örülhetnek, ha valami kisebb hősöcske segédjei lesznek, nem úgy, mint én. Simán legyűrlek titeket! - kiáltott fel, amikor az osztály hangot adott a nemtetszésének.

- Ööö, Bakugou...- szólalt meg a tanár - Te ugye... a U.A. gimibe mennél, igaz? - kérdezte, mire mindenki ledöbbent.

- U.A.-be? Nemzeti hősképzőbe? - kérdezte valaki döbbenten.

- Oda szinte lehetetlen bejutni!

- És minden évben keményebb a felvételi!

- Pontosan ezért választottam a U.A. gimnáziumot! - ugrott fel a padra Katsuki - Tökéletes lett a próba tesztem. Ebből az iskolából egyedül én vagyok elég jó, hogy bekerüljek. Még magán All Might-on is túlteszek majd. És csúcs szuper hős leszek, és akkor aztán dől a lé! Megveszlek titeket kilóra, meglátjátok! 

A megjegyzések hallatán Izuku és Yuriko egyre kisebbre húzták magukat, nem véletlenül. És nem voltak oda tőle túlzottan, amikor a tanár még valamit megosztott az osztállyal.

- Jut eszembe, Midoriya és Imagawa is a U.A.-t jelölte meg. - jegyezte meg a férfi. 

Yuriko a legszívesebben elsüllyedt volna ott helyben, és ahogy elnézte, Deku is. A kínos csend miatt még jobban azt akarta, hogy megnyíljon alatta föld, legfőképp akkor, amikor mindenki őket kezdte el bámulni. Viszont az már nem tűnt fel neki, hogy annyira el akart bújni az osztály elől, hogy enyhén tényleg megrepedt alatta a padló. A legrosszabb mégis az volt, amikor mindenki elkezdett rajtuk nevetni.

- Midoriya és Imagawa? - kérdezte valaki - Ne már! 

- A hősködéshez képesség is kellene! 

- Nem elég csak magolni!

- De ez a szabály már megszűnt. - mondta kicsit bátortalanul Izuku. Yuriko csodálta, hogy ezt ennyire jól bírja a barátja - Mi lehetnénk az elsők, akik...

A mondatát azonban nem tudta befejezni, mert Katsuki ráugrott. Színtiszta utálat járta át a lányt, ami miatt élénk vörös színt vett fel az általában szivárvány, vagy kék színű szeme. A legszívesebben ott helyben behúzott volna a fiúnak, de tudta, hogy semmi esélye ellene.

- Halljátok, nyomik! - mondta, mire az egyikük ijedten, a másik fújtatva nézett rá - Képességek nélkül ti még szimpla segédnek sem volnátok jók! Miből gondoljátok, hogy felvennének, mikor itt vagyok nekik én? 

- Hát ööö... Várj már, Katsuki! - kezdett magyarázkodni Izuku - Én nem... Nem a te helyedre pályázom, ne érts félre! Becsszóra! Én csak... Gyerekkorom óta erről álmodom. Meg hát őszintén... Nem tudhatjuk, míg nem próbáljuk...

- Mi az, hogy megpróbáljátok? Bele is halhattok! - ordított rá, mire Izuku lehajtotta a fejét, a többiek pedig röhögni kezdtek - Mégis mi a fenét csinálnátok a vizsgán, semmilyen képességetek nincsen! 

- Attól függetlenül ő sokkal alkalmasabb nálad a hősködésre. - mordult fel Yuriko, mire mindenki döbbenten fordult arra.

- Hogy mit mondtál, nyomi? - hördült fel Bakugou dühösen.

- Azt, hogy a személyiséget vennék figyelembe, nem pedig a képességeket, semmi esélyed sem lenne, Deku-val ellentétben! - emelte meg a hangját a lány. Mindenkit meglepett vele, hisz ő volt a csendes, zárkózott gyerek az osztályban - Egy önző, egoista barom vagy, meg sem érdemled, hogy hős legyél!

- Ezt megbánod, nyomi! - ordította el magát Katsuki.

- Elég legyen! - szólt rájuk a tanár - Megmondtam, hogy az iskolában nem lehet a képességeket használni!

- Később lerendezzük, nyomi. - morogta Bakugou, majd hátat fordított a kivételesen sértett é büszke tekintetű lányt.

*Dél után két perccel a belvárosban*

Egy nő felsikított, amikor egy boltból egy zöld, takonyszerű lény rontott ki.

- Segítség, valaki! - kiáltotta el magát a bolt tulajdonosa. 

A furcsa lény az utcán rohant végig, és amikor nekifutott egy villanyoszlopnak, egyszerűen haladt tovább.

- Engem senki sem állíthat meg! - hördült fel a személyiséggel rendelkező trutymó. 

- Mi van, nincs itt egy hős sem? - kérdezte egy férfi.

- Pedig általában rögtön felbukkannak. - jegyezte meg egy másik.

- Talán még a reggeli üggyel foglalkoznak. - szólalt meg egy harmadik - Komolyan, egyre többen élnek vissza a képességeikkel! 

- Sosem fogynak el!

Eközben senkinek nem tűnt fel, ahogy egy szőke férfi, két szatyorral a kezében kilépett egy boltból. Miért is vette volna észre bárki is, hisz átlagos volt, sőt! Kicsit szakadtnak tűnt a jó pár mérettel nagyobb ruháiban a vékony testalkatával. Így az sem tűnt fel senkinek, amikor már nem volt épp vékonynak mondható. 

- De, egy nap elfogynak. - válaszolta, mire az előtte állók meglepetten megfordultak, és reménnyel teli arccal elmosolyodtak. A férfi elindult az út felé, amikor pedig a szörny hátra nézett, elkerekedtek a szemei - Hogy miért?  Mert itt vagyok én!

Már mindenki elment az osztályteremből, csak két gyerek maradt ott. A fiú kikerekedett szemekkel nézte a híreket a telefonján.

- Mi az, Deku? - kérdezte Yuriko - Lassan mennünk kellene.

- A ma reggeli esettel tele vannak a hírek! - válaszolta, és már pakolni is kezdett - Sietnem kell haza, hogy lejegyezzem az egészet! 

Amikor a kis füzetét akarta eltenni, valaki hirtelen kikapta a kezéből. Persze ki más, ha nem az, akitől Yuriko mindig indokolatlanul agresszívnek érzi magát? 

- Még mindig nem végeztem veletek, nyomik. - mondta Bakugou, miközben a kis füzettel legyezgette magát.

- Ami engem illet, nekem sem állt szándékomban lezárni a témát. - jegyezte meg Yuriko.

- Aztán le ne jöjjön a körömlakkod, Imagawa. - nevette el magát a fiú.

- Katsuki, az meg mi? - kérdezte az egyik haverja, mire az említett csak hátra nyújtotta a füzetet. Izuku ijedten nyúlt utána, de persze feleslegesen - He? Hőselemzés a jövőre nézve? Ez komoly? - kérdezte, miközben elnevette magát.

- Midoriya...- nevetett fel egy másik fiú is.

- Ugyan már, kérem vissza! - mondta kétségbeesetten. Válaszul Bakugou megégette a füzete, és kidobta az ablakon - Ne már! 

- A legnagyobb szuperhősök már iskolás korukban kiemelkednek társaik közül. - jegyezte meg Katsuki - Én leszek az első diák ebből a lúzer suliból, aki bekerül a U.A.-be, és akkor megkapom az engem illető elismerést. Mert én ennyire jó vagyok. 

- Vagy beképzelt...- jegyezte meg az egyik fiú, mire Yuriko akaratlanul is elnevette magát halkan. 

- Mi olyan vicces, Imagawa? - mordult fel Bakugou.

- Annyira idióta vagy, hogy az már fáj. - vetette oda, miközben élénk lila és piros keverékét vette fel a szeme - És képzeld, mindketten be fogunk kerülni a U.A.-be.

- Mondok én nektek valamit. - válaszolta Bakugou, miközben mindkettejük vállára tette egy-egy kezét, amik elkezdtek füstölni - Ne is álmodjatok a felvételiről, nyomikáim! 

- Képes voltál megégetni a vállam? - kérdezte megjátszott felháborodással Yuriko, amikor végre elengedte őket a fiú.

- És? Mit tudsz csinálni? Megfenyegetsz, vagy megint lehordasz mindennek? Esetleg árulkodsz anyucinak és apucinak, hogy megbántottalak? - kérdezte gúnyosan, mire élénk és sötét vörös árnyalatot vett fel a lány szeme.

A keze ökölbe szorult, és a fiú arcán csattant, amivel csak még jobban felhúzta. Katsuki a gallérjánál fogva a falnak nyomta a lányt nem valami gyöngén, é dühösen méregette. Yuriko próbálta magáról lehámozni a kezeit, de nem járt sikerrel.

- Gyenge vagy, Imagawa. - mondta undorral a hangjában Bakugou, majd amikor elengedte a lányt, pofon vágta - Tudd, hol a helyed, nyomi. - tette hozzá, majd a barátaival együtt elment.

- Még hogy hős! - jegyezte meg az egyik fiú - Még magadért sem tudsz kiállni! Egy lány véd meg!

- Hiába is beszélsz nekik, tényleg nyomik. - jegyezte meg a másik - Még mindig a kis álomvilágukban élnek! 

- Ha ennyire hőssé akartok válni, ismerek egy tuti módszert! - fordult meg Katsuki az ajtóban - Ha hisztek benne, hogy képességgel születtek újra, ugorjatok fejest a suli tetejéről! - amikor Izuku nyöszörögve megfordult, Bakugou egy ijesztő arckifejezést vett fel - Mondjad! 

- Hagyd, csak idióta. - mondta egy enyhe félmosollyal Yuriko, miközben hazafelé sétáltak.

- Komolyan arra akar buzdítani, hogy legyünk öngyilkosok? Gondolkodjon már el! - mondta kissé kiakadva Deku - Egyébként nagyon fáj? - kérdezte a vöröslő tenyér nyomra utalva a fiú.

- Ugyan dehogy, nem vagyok ám olyan gyenge! - legyintett mosolyogva a lány - Ohh, itt vannak a jegyzeteid. - húzta ki a füzetet a vízből, ahogy elhajtotta a halakat - Ez nem eledel, butus! Kérem vissza! 

- Ne már! - kerekedtek el a fiú szemei, ahogy a megégett és átázott lapokat nézegette - Idióta...

Az úton nem esett szó semmiről közöttük, az egész eseménytelenül telt. Aznap Yuriko elhatározta, hogy nem érdekli mások véleménye. Fejben már azt tervezte, hogy hogyan fogja kockára tenni az életét azért, hogy másnap kinyuvassza Bakugou-t, amikor egy aluljáróhoz értek. Valószínűleg Izuku fejében is valami ilyesmi játszódhatott le, mert hirtelen nevetésben tört ki, így egyiküknek sem tűnt fel, hogy mi történik a hátuk mögött. Akkor fordultak meg, amikor furcsa hangot hallottak hátulról. Ahogy megfordultak, egy zöld trutymót láttak a csatornából előjönni. 

- Egy szörny...- motyogta halálra vált arccal Deku. 

- Pont megfelel a méretetek...- morogta a lény.

Ahogy megindult feléjük, azonnal futni kezdtek az ellenkező irányba. Amikor azonban rájuk ugrott a szörny, a fiú ellökte oldalra lányt, így őt kapta el a zöld takony. A kis füzetét elejtette, ahogy a lény elkezdett beleszivárogni a testébe, ami elég ijesztő látványt nyújtott. Amikor Yuriko összeszedte magát, és eltette a füzetet, felnézett, de teljesen elborzadt a látványtól. 

- Nyugi van, csak megszállom a tested, ne ficánkolj, nem fog sokáig fájni, megígérem. A végén már nem érzel semmit. - morogta a szörny. 

Életében először vett fel a szeme élénk sárgás zöld színt. Borzasztóan megrémült, szinte remegett a félelemtől. Valahogy mégis felállt, és odafutott hozzájuk, pedig tudta, hogy semmi esélye.

- Deku! - kiáltott fel a lány könnyes szemekkel. Megpróbálta leszedni róla a szörnyet, de nem sok sikerrel - Deku bírd ki, mindjárt sikerül!

- Fölöslegesen próbálkozol. Nem bírsz megfogni úgysem. - nevette el magát a trutymó, majd a fiúhoz kezdett el beszélni - Kösz a segítséget, te vagy az én hősöm, kölyök! Ki gondolta volna, hogy összefutok vele a városban? Gyorsan el kell tűnnöm.

- Engedd már el! - kiáltott fel kétségbeesetten Yuriko, amikor meglátta, hogy Deku keze ernyedten engedi el a szörnyet.

A lány már nem bírta, zokogva próbált tenni valamit, de nem tudott segíteni. Egy átlagos ember hogy is segíthetne egy ilyen szörny ellen? Ahogy mégis próbált tenni valamit, hirtelen felcsapódott a csatorna teteje, mire a takony elkerekedett szemekkel nézett hátra.

- Minden rendben lesz, gyerekek. - mondta a szőke férfi - Mert itt vagyok én! 

A lény megpróbálta egy ütéssel leteríteni, miközben továbbra sem engedte el Deku-t, de All Might könnyen kitért a csapás elől. Amikor megindult előre, a szörny egy újabb kézzel próbálta meg elkapni.

- Texas-i zúzda! - kiáltotta el magát a hős. 

Ahogy behúzott a takonynak, az szétrobbant és végre elengedte a fiút. Yuriko ijedten futott oda, és kapta el az eszméletlen Deku-t, de aföldön kötött ki, mert nem tudta megtartani. Elkotorta a haját az arcából, és rögtön ellenőrizte a pulzusát és a légzését. Habár Izuku eszméletlen volt, a lány megkönnyebbülten sóhajtott fel. Még életben volt. Megpróbálta valahogy felébreszteni, rázogatta, pofozgatta, beszélt hozzá, de semmi.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - lépett mellé All Might, majd felvette Deku-t a karjába, és kivitte a napra - Te jól vagy?

- Nem lett semmi bajom, Deku-nak hála.- válaszolta Yuriko, miközben All Might is elkezdte pofozgatni a fiút - És ha nem nagy kérés, egy aláírásnak biztosan örülne. - nyújtotta át a fiú füzetét Yuriko, amit All Might készségesen aláírt.

- Hé, hé! - szólongatta a hős, mire Izuku végre kinyitotta a szemét - Hála az égnek! - mondta, amikor a fiú magához tért. Deku felkiáltott, amikor meglátta, hogy ki áll vele szemben, és elkezdett hátrálni. Yuriko mosolyogva figyelte egy fal mellett a történéseket - Örülök, hogy magadhoz tértél. Áhh, bocsika, hogy belekevertelek a leszámolásunkba. Általában távol szoktam tartani a civileket, de sikerült eltévednem a csatornarendszer útvesztőjében. - nevette el magát. A lány már azt figyelte, hogy mikor ájul el újra a barátja - Viszont neked köszönhetően elkaptam. - mutatott fel egy flakont, amiben a zöld takony volt - Már nem tehet több kárt.

Deku elkezdett a zsebeiben és a táskájában kutatni, amikor meglátta a földön heverő füzetét. Amikor kinyitotta, minden bizonnyal az aláírást láthatta meg, mert majdnem újra elájult. 

- K-k-köszönöm szépen! - mondta heves meghajlások közepette - M-m-megőrzöm, ö-örökül hagyom majd! 

- Oké! - válaszolta All Might - Na, akkor én leszállítom ezt a csöppséget a rendőrségnek. Találkozunk a képernyőn! - intett a két gyereknek

- Ne menjen, én...- mondta akadozva Deku. 

- A profik a gonoszokkal és az idővel is harcolnak.

- Várjon, nekem... Annyi kérdésem van még...- motyogta Deku.

- Köszönöm, és számítok a további támogatásotokra! - kiáltotta el magát, miközben elrugaszkodott a földről. 

- Deku, menjünk haza. - sóhajtott fel Yuriko, de egy pillanatra megijedt, amikor nem érkezett válasz - Deku?  Ne már...- sóhajtott fel újra, amikor körbe nézett - Miért kell túlzásba vinni néha a rajongást?

Amikor szétnézett, az égen látta meg All Might-ot, akibe a barátja bele volt csimpaszkodva. Még egyszer sóhajtott, majd elkezdett utánuk futni. Tudta, hogy le fog maradni, mert nem volt épp gyorsnak mondható, se erősnek.

- Muszáj lesz edzenem. - gondolta magában Yuriko - Nagyon sokat. Nem lehet igaza Bakugou-nak, igenis át fogok menni a vizsgán. Mindent megteszek, hogy bekerüljek a gimibe.

Azon a napon Imagawa Yuriko eldöntötte, hogy az lesz, amiért elítélték. Hős lesz belőle, még ha nincs is képessége. Nem is sejtette, hogy az elhatározása és Izuku rábeszélése mennyire megváltoztatta az életét.

*Yuriko jelentése: tökéletes