Lily körülnézett a szobában. Zavaros volt neki minden. Mi ez a hely? És mit keres ő itt egyáltalán?Fel akart kelni, de nagyon fáradtnak érezte magát, feje erőtlenül hullott vissza a párnára.

Nemsokára egy zöld köpenyes nő nyitott be a szobába. Be akart jönni, de amikor észrevette, hogy Lily ébren van, zavartan és láthatóan izgatottan elsietett. Ahogy Lily elnézte a nő ruházatát már kezdte sejteni, hogy hol lehet. A Szent Mungóban. Azonban hogy miért arról halvány sejtelme sem volt.

Hamarosan visszatért a nővér egy másik, idősebb nővel az oldalán. Az odament hozzá, majd leült mellé az ágyra.

- Meg tudja mondani a nevét, hölgyem?

- Lily ..., Lily Eva ..., vagyis Potter.

És hirtelen eszébe jutott. James ... és Harry ... Vajon ők is itt vannak valahol?

Már emlékezett a támadásra, Voldemortra. Mindenre ...

- Nos Lily, üdvözlöm újra köztünk - mosolygott rá kedvesen a nő.

- Hogyhogy újra? Hogy érti ezt?

- Kómában volt. Kerek tizennégy évig.

Lilyvel forogni kezdett a világ. „Tizennégy évig? Te jóságos ég!"

-Emlékszik valamire a múltból? Bármire...

- Igen, azt hiszem... Ránk támadtak. Voldemort...

A név hallatára a két nővér összerezzent.

- Meg akart minket ölni.

- Így van, de mint látja ez nem sikerült neki.

- És a férjem... ? A fiam... ? Hol van Harry?

- Sajnálom hölgyem, de a férje nem volt ilyen szerencsés.

- Nem. Az nem lehet... James...

- Sajnálom.

- És Harry? Ő is... ?

- A fiú túlélte. A Roxfortban van, biztonságban.

- Merlinnek hála!

- Most pihenjen kérem! Később még visszajövök. Kér esetleg valamit?

- Nem, köszönöm.

A két nővér elhagyta a szobát, Lily pedig egyedül maradt zavaros gondolataival. James meghalt... Nem tudta visszatartani a könnyeit. Kiszakadt belőle a sírás és nem is akarta magába fojtani.

Minden megváltozott... Minden...

ooo

A Grimmauld téren a három férfi indulásra készen állt. Kiléptek az ajtón, majd elindultak a felé a pont felé, ahonnan hopponálhatnak. Mikor elérték az elhagyatott, szűk kis utcát, egymásba kapaszkodtak és egy pillanattal később már hűlt helyük volt. Nemsokára egy roskadozó viskó előtt találták magukat. Körülöttük sejtelmesen susogtak a fák lombjai az enyhe szellőtől.

- Hát nem épp egy királyi lakhely - szólalt meg Sirius.

- Mintha neked az Azkabanban jobb jutott volna - vágott vissza Perselus.

- Jaj, ne kezdjétek már megint! Legalább addig bírjátok ki cívódás nélkül, amíg itt vagyunk! Komolyan mondom ennyi erővel ötéveseket is hozhattam volna magammal - mérgelődött Remus.

- Jól van, na, meg sem szólaltam. Akkor bemegyünk végre, vagy mi lesz? - mondta Sirius, majd elindult a ház felé. Remus és Perselus követték.

Odabent mindenütt korhadó bútorok és dohos, áporodott szag fogadta őket. A ház minden kis zugát átvizsgálták, azonban nem találtak semmi használhatót.

- Hát ez nem jött be. Most mi lesz? - kérdezte Sirius.

- Visszamegyünk és megvárjuk, milyen hírt hoznak a többiek - felelte Perselus.

Azzal vissza hopponáltak a főhadiszállásra.

Mire visszaértek már a másik csoport is megérkezett és Dumbledore újra az asztal köré gyűjtötte a tagokat.

Perselus beszámolt sikertelen útjukról, majd átadta a szót a többieknek.

- Mi egy kicsit többre jutottunk - kezdte Mordon a beszámolót. - Végigkérdeztünk szinte mindenkit, az összes üzletet, minden járókelőt. Végül a Mézesfalásban is körbeérdeklődtünk. Erre a tulajdonos ezt nyomta a kezembe.

Majd elővett egy régi, kopott köpenyt az asztal alól.

- Harry ott járt igazgató úr.

- De miért hagyta volna ott a köpenyt? Hiszen ha nem volt rajta megláthatták és akkor valószínűleg...

- Csillapodj Nymphadora! - szólt az igazgató. - Folytasd, Alastor!

-A tulaj azt mondta, Harryt magát nem látta. A köpenyt is csak zárás után találta meg a pincében.

- Értem. Tehát Harry Roxmorts-ból tűnt el. A falusiak nem láttak semmit?

- Nem. Azt állítják este már nem nagyon szoktak az utcára merészkedni, mert mostanában sokan tűntek el sötétedés után, ezért félnek kimenni.

- Köszönöm, Alastor. Nos, azt hiszem mára ennyi barátaim. Mindenki térjen haza! Holnap este ugyanitt találkozunk.

A tagok szétszéledtek és a ház hamarosan kiürült.

ooo

Dumbledore-t másnap reggel egy bagoly erőszakos csipkelődése ébresztette. Felkelt és elvette a madártól a pergament.

- Lássuk csak, mi volt ennyire sürgős kis barátom? - majd olvasni kezdte a levelet.

Tisztelt Dumbledore Professzor !

Örömmel értesítem, hogy Lily Potter felébredt a kómából. Bár tudom nem Ön a legközelebbi hozzátartozója, úgy gondoltam helyesebb, ha előbb Önnek írom meg. Ha úgy gondolja, meg is látogathatja őt. A szobája 4. emelet, utolsó szoba balra.

Szeretettel várjuk.

Szívélyes üdvözlettel :

Hippocrates Smethwyck

Dumbledore összehajtotta a levelet és gyorsan felöltözött. Pár perc múlva már el is hagyta a kastélyt.

ooo

Lily - hogy elterelje a gondolatait - épp egy újságot lapozgatott, mikor hirtelen kinyílt a szoba ajtaja.

- Dumbledore professzor! De örülök, hogy látom!

- Én is felettébb örülök - mosolygott az igazgató a nőre. - Hogy érzi magát?

- Eléggé fáradtan és szomorúan. Tudja, James miatt...

- Igen tudom, nagyon sajnálom Lily.

- Ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni. Legalábbis próbálom ezt sulykolni magamba. És minek köszönhetem a látogatását?

- Szeretnék felajánlani önnek valamit. Ha gondolja, elintézem, hogy elhagyhassa a kórházat.

- Az nagyon jó lenne. Már kezdek depressziós lenni ettől a helytől, pedig csak egy nap telt el azóta, hogy felébredtem. De mégis hova mehetnék innen?

- Természetesen a Roxfortba, kedvesem.

- Á, hát persze! Az a legjobb hely, nem igaz? - mosolygott kedvesen Lily.

- Ez bizony így van - kacsintott a nőre az igazgató.

- És láthatom a fiamat is professzor úr? A gyógyítók mondták, hogy ő is ott van.

Dumbledore-nak nem volt szíve közölni Lilyvel, hogy Harryt valószínűleg elrabolta Voldemort. Nem akart még nagyobb fájdalmat okozni neki és azt sem akarta, hogy aggódjon.

- Mindent megbeszélünk majd, de jobb lesz, ha előbb elintézem a távozását.

- Rendben van, és még egyszer nagyon köszönöm.

- Nem kell hálálkodnia, kedvesem. Én is örülök, hogy újra köztünk van - azzal elhagyta a szobát.

Nemsokára azonban vissza is tért és segített Lilynek összeszedni kevés holmiját. Úgy negyed órával később már úton voltak a kastélyba.

ooo

Aznap délután Perselus az igazgatói irodába tartott, hogy megbeszéljen néhány dolgot Dumbledore-ral. Kimondta a jelszót és belépett a szobába, azonban amit ott látott arra nem volt felkészülve.

- Azt akarja mondani, hogy tizennégy év kóma után végre felébredek és nem láthatom a fiamat?!

Lily állt ugyanis a szoba közepén, szemben Dumbledore-ral és hevesen mutogatva kiabált. Dühében észre sem vette, hogy valaki belépett az irodába. Akárcsak Dumbledore, ugyanis a nőtől ő sem láthatta Perselust.

- Sajnos azt.

- Hát ez jó, mondhatom! És megtudhatnám esetleg az okát?

- Harry nincs a kastélyban, Lily. Voltaképpen nem tudjuk, jelenleg hol tartózkodik.

- Mi az, hogy nem tudják?!

Lily nem tudta türtőztetni magát. Mélységesen felháborította az iménti információ, és meg is ijedt egy kicsit. „Mi történhetett Harryvel?"

- Tudni akarom, hogy hol van a fiam! Vesse be azt a csodálatos elméjét és gondolkozzon!

- Lily, kérem nyugodjon meg!

- Ugyan miért lennék nyugodt?

Ekkor ellépett az igazgató elől és a szék felé indult. Kifárasztotta ez a vitatkozás. Ekkor megakadt valakin a szeme. „Ilyen nincs!" Perselus szinte hallani vélte Lily állának koppanását a márványpadlón.

- Á, Perselus! Jöjjön csak, jöjjön!

- Elnézést igazgató úr. Nem akarok zavarni.

Amíg ezeket mondta, végig Lilyt nézte. „Hogy lehet az, hogy itt van?" Azonban a nő dühös tekintetét látva elfordította a fejét.

- Egyáltalán nem zavar, fiam. Voltaképpen jó is, hogy jött.

Eközben Lily is elfoglalta helyét a széken és igen csak sértődött arcot vágott.

- Amint láthatja örömünkre Lily végre felébredt a kómából. Ma reggel kaptam a baglyot a Szent Mungóból. Azonban meg kell oldanunk egy aprócska problémát.

- És mi lenne az?

- Valahol el kell szállásolnunk Lilyt, de mindenképp itt kell maradnia a Roxfortban. Ezért arra jutottam, hogy esetleg önnél jó helye lenne.

A szobában hirtelen döbbent csend lett.

- Nem biztos, hogy ez jó ötlet, igazgató úr - szólt Perselus.

- Nem bizony! - értett egyet Lily. Láthatóan még mindig dühös volt, és Perselus számára nyilvánvaló volt, hogy a haragja nem csak Dumbledore felé irányul.

- Pedig más választásunk nem nagyon van - majd Perselushoz fordult. - Ott biztonságban lesz, és egyelőre titokban akarom tartani az ittlétét, magához pedig rajtam kívül nem szokott látogató érkezni, így úgy vélem ez a megoldás a legjobb.

- Én viszont nem vélem úgy! - csattant fel Lily hirtelen. - Miért nem lakhatok külön?

- Nem szívesen hagynám egyedül, amíg újra meg nem erősödik. Perselusnál pedig minden bájital megtalálható, amire csak szüksége lehet a gyógyuláshoz.

- Nem vagyok beteg professzor úr és bébiszitterre sincs szükségem!

- Nem vitatkozom. A holmiját a házimanók már levitték Perselushoz. Mostantól fogva ott lakik, amíg mást nem engedélyezek.

Perselus némán végighallgatta a beszélgetést - vagy inkább vitát - és türelmesen várt.

- Hát jó - szólt végül Lily - De még mindig nem örülök neki. Felállt a székről és az ajtó felé sietett.

- Majd odakint várok - mondta türelmetlenül, majd Perselus mellett elhaladva kilépett az ajtón.

A férfi nagyot sóhajtott. „Hát ez nem valami biztató." - gondolta. De tulajdonképpen nem is számított másra.

- Tehát, miért jött?

Perselusnak csak most jutott újra az eszébe, hogy eredetileg milyen céllal kereste fel az igazgatót.

- Voltaképpen azért, mert van egy kis probléma. Azt hiszem a mai gyűlésen nem tudok részt venni.

- Hogyhogy?

- Had emlékeztessem, hogy csütörtök van.

- Valóban. Jelentenie kell Voldemortnak. Mit fog mondani neki?

- Fogalmam sincs. Hiába gondolkoztam rajta, semmi nem jutott az eszembe, amit ne tartana kevésnek.

- Valamit mégis csak mondania kell. Ha nem ad információt az súlyos következményekkel járhat.

-Igen, ezt én is tudom. De azt hiszem nincs más választásom. Ma üres kézzel kell mennem.

Perselus tudta, hogy ezzel szinte kimondta magára a halálos ítéletet.

- Hát, ha biztos benne, hogy így is vállalja, akkor indulás előtt várom, hogy elvégezzük a szokásos óvintézkedést.

- Itt leszek. És különben is, nem hiszem, hogy van választásom.

Miután Perselus elhagyta az irodát elindult a szobája felé. Az ajtón kívül várakozó Lily szó nélkül követte.

Miután beértek a szobába és Perselus bezárta az ajtót egy darabig csend volt. A férfi nem tudta mit mondhatna, de nemsokára Lily megtörte a hallgatást.

- Hol fogok aludni?

Perselus egy kellemesen berendezett hálószobába vezette, majd magára hagyta Lilyt. Nem volt kedve tovább folytatni a zsörtölődést. Azonban mint kiderült, ettől nem kellett tartania, mert egészen estig színét sem látta a nőnek.

Mikor már közeledett az indulás ideje, úgy döntött mégis csak szóba elegyedik Lilyvel. Szólnia kell neki, hogy az este folyamán távol lesz.

Benyitott a szobába. Lily a fotelban ült és csak bámult maga elé. Úgy tűnt nagyon elmerült a gondolataiban.

- Nem akarlak zavarni, csak szólni szerettem volna, hogy az este további részében elfoglaltságom van, úgyhogy, ha bármire szükséged lenne, üzenj Dumbledore-nak egy házimanóval.

- Szóval elmész. Alig, hogy rád bíznak, itt hagysz. Szép kis felügyelet!

Perselus mély levegőt vett.

- Nem mennék, ha nem lenne muszáj.

- Ugyan mi lehet ilyen fontos?

Perselus szerette volna a nő fejéhez vágni a választ, azonban még időben észbe kapott.

- Azt nem mondhatom meg.

- Semmit sem változtál - mondta Lily megvetéssel a hangjában. - Most is ugyanúgy viselkedsz, mint fiatal korunkban. Titkolózol... Pont, mint miután közéjük álltál.

- Nem akarom elölről kezdeni ezt a vitát.

- Ó, én nem kezdek semmit. Folytatom...

- Lily, erre most igazán nem érek rá!

- Mindig megfutamodsz a problémák elől, Perselus Piton?

- Az időpont nem alkalmas rá, hogy...

- Talán most is hozzájuk sietsz? Még mindig találkozgatsz a kis barátaiddal?

- Lily, hagyd ezt abba!

- Nem értem, hogy bízhat meg benned Dumbledore. Bármit is vár tőled, ő is csalódni fog benned akárcsak én. Talán még emlékszel halványan a dolgokra.

- Mindenre emlékszem és nem vagyok rá büszke.

- Hmm... Igazán?

- Kérlek Lily, hagyjuk ezt abba!

- Tudd meg, hiába jöttél a Roxfortba tanítani, hiába próbálsz Dumbledore mellé állni, az maradsz, ami mindig is voltál, egy..., egy... - Lily nem tudta azonnal befejezni a mondatot.

- Mondd ki! Halálfaló... Ezt akartad mondani, igaz?

Néhány pillanatig némán néztek egymásra.

- Kösz, hogy emlékeztetsz rá, bár nem hiszem, hogy valaha is el tudnám felejteni - mondta Perselus. - Ha kell valami, szólj Dumbledore-nak! Jó éjt, Lily!

Azzal megfordult és szinte kirohant a szobából. Pár másodpercre rá Lily elindult utána.

- Perselus, várj... ! - azonban az ajtót már zárva találta.

ooo

Miután Dumbledore elvégezte a védővarázslatot, Perselus készen állt rá, hogy találkozzon Voldemorttal. Azonban félt. A Nagyúr biztosan megbünteti, amiért nem visz neki új információt, vagy még rosszabb... De erre inkább nem is akart gondolni.

Hopponált és máris a megszokott helyen találta magát. Voldemort pedig már várt rá.

- Azt hittem, már nem jössz, Perselus.

- Bocsáss meg, Nagyuram! Feltartottak.

- Majd meglátjuk, megbocsátok-e. Ez attól függ milyen híreket hoztál ma nekem.

- Sajnos Nagyúr az elmúlt héten nem sikerült még többet megtudnom a titokzatos személyről.

Perselus látta, hogy Voldemortban forrni kezd a harag. Már felkészült a legrosszabbra.

- Szóval nincs új információ... Hát ez igazán kár, Perselus.

A Nagyúr szórakozottan forgatta kezében a pálcáját.

- Nem hittem, hogy valaha is csalódnom kell benned. Ám úgy látszik, a nagyok is elbukhatnak.

- Crucio! - hangzott a varázsige, aminek köszönhetően Perselus újra - már ki tudja az évek során hányadszor - átélhette a Cruciatus átok által okozott fájdalmakat.

- Tanuld meg, hogy nem szeretem a veszteseket! Crucio!

Minden egyes porcikája sajgott. Úgy érezte, mintha ezernyi apró tűvel szurkálnák. Már nem először kap ilyen büntetést, azonban úgy tűnik ehhez lehetetlen hozzászokni.

És ez így ment egy jó darabig. Már nem is tudta mióta van a Denem-kúriában. Csak azt tudta, hogy minél hamarabb vissza kell mennie, amíg el nem múlik a védővarázslat hatása.

Majd - szinte végtelennek tűnő idő után - Voldemort abba hagyta a kínzást és így szólt:

- Veled ellentétben Perselus nekem vannak híreim. De úgy hiszem neked ez nem is lesz igazán újdonság. Az iskolában bizonyára tudomást szereztél róla, hogy Harry Potter eltűnt.

Perselus e szavak hallatán minden figyelmét Voldemortnak szentelte.

- A fiú nálam van. Nem, még nem öltem meg - felelte, a férfi kérdő tekintetét látva. - Egyelőre még nem. Gondoskodom róla, hogy életben maradjon, ugyanis terveim vannak, Perselus. A fiú még hasznunkra válhat. Mindemellett azt ajánlom te is törekedj erre, mert ha legközelebb is kudarcot vallasz, kénytelen leszek drasztikusabb megoldásokat alkalmazni!

- Igenis, Nagyúr!

- Helyes. Most elmehetsz.

Voldemort eltűnt a sötétségben, majd nemsokára Perselus is visszatért a kastélyba.

Lily nyugtalan volt, furdalta a lelkiismerete. Bármennyire is haragudott a férfira, nem szabadott volna így a fejéhez vágnia a dolgokat.

Vajon hová mehetett? Mi van, ha igaza volt és még mindig „azokra" a gyűlésekre jár? Viszont mi van akkor, ha tévedett és Perselus tényleg megváltozott. Hisz Dumbledore biztosan nem alkalmazna olyan embert, aki Voldemort embereivel cimborál.

Össze volt zavarodva. Tizennégy év eseményeiről maradt le és fogalma sem volt mennyit változtak egyes emberek ez idő alatt. Ha változtak egyáltalán... Na tessék, már megint itt tart...

De nem tehetett róla, még mindig haragudott Perselusra.

Végül úgy döntött, megvárja a férfit és bocsánatot kér a korábbiért, de ettől még semmi más nem változik. Amit fiatal korukban átélt miatta, azt sosem fogja megbocsátani. Soha az életben...