Előre is bocsi Adrien miatt, de valahogyan meg kellett oldanom az Egy-srác-hogyan-viselné-a-fülbevalót krízist, és ez tűnt a leghumánusabb megoldásnak. A Bál témái meg csak úgy jöttek, kivéve a Rokokó - azt Leiner Laurától vettem kölcsön ;)

A következő részben már át fognak változni, és hamarosan akuma is várható...

Március 23. csütörtök 15:47, a Francoise-Dupont középiskola

- Eszméletlen lesz, csajszi, én mondom neked! – lelkesedett Alya, miközben Marinette-el együtt kisétáltak a suliból. A lány egy kicsivel csendesebb volt ma a szokottnál, de Alya ezt a rosszul kezdődött reggelnek tudta be, és nem kérdezősködött. Ennek ellenére hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem ölte meg a kíváncsiság Marinette-t illetően. – Már csak a témát kell kiválasztani – magyarázta a lépcsőn lefelé menet. – Biztos vagyok benne, hogy Madame Bustier holnapra előáll vele, én mondom... - a lányok félreálltak a lépcső végén, hogy ne zavarják a diákokat, akik hazafelé siettek. – Te szavaztál már?

- Mi... én? – Marinette-t felrázta a kérdés a gondolatai közül. – Még nem... - tette hozzá.

- Akkor még ma szavazz! – adta ki az utasítást Alya. – Gondolj csak bele, milyen király lenne, ha mondjuk a Disney téma nyerne! – a lány vidáman hátrasöpörte a fürtjeit. – Vagy a Rokokó! Igazából a Mesehősök vagy az Akumatizáltak se lenne rossz... kár, hogy van, akit még nem akumatizáltak... - vigyorgott kétértelműen Marinette-re. A lány épp próbálta kizárni a fejéből Plagg reggeli monológját, így csak egy fáradt mosolyt bírt kipréselni és gyengéden megérintette a táskáját.

- Még ma szavazok... a suli honlapján kell, igaz? – kérdezte félénken. Alya vidáman bólogatott.

- Bezony! Képzeld csak el, ha mondjuk sikerülne a Rokokó, és a fiúk ronda parókákban botladoznának végig a termen a magas sarkú cipőikben... - Alya mosolya már-már gonoszkodónak tűnt Marinette számára. A gondolatai Plaggtől Adrien felé kalandoztak... hmm... Adrien magas sarkú cipőben és skarlátvörös harisnyában...

Marinette olyan gyorsan rázta meg a fejét, hogy a hajfürtjei össze-vissza repkedtek a szeme előtt.

- Ahhoz nekünk, fiúknak is lesz egy-két szavunk! – jelentette ki Nino, aki magabiztosan sétált le a lépcsőn.

- És mégis milyen? Te is tudod, hogy a Francoise-Dupontban több a lány, mint a fiú! – vágott vissza Alya karba tett kézzel. Valószínűleg még mindig neheztelt Nino-ra és a többi fiúra, akik nem támogatták a Szuperhős téma ötletét. Nino is erre a következtetésre jutott, hiszen mindjárt védekezni kezdett.

- Hé! Csak nem akartam az egész estémet Fekete Macskaként tölteni!

- Nem kellett volna Macskának lenned! Lehettél volna Katica is!

- Ó, erre hadd ne mondjak semmit!

Marinette még egy ideig hallgatta az eszmecserét. Mindenki tudta, hogy Nino és Alya nem igazából veszekednek, hiszen ha így lett volna, akkor az egész suli zengett volna tőlük. Ez csak egy játékos, levezetem-a-stresszt-suli-után volt. Marinette meg sem próbált bekapcsolódni a beszélgetésbe, inkább fél szemmel a sulikaput kezdte lesni, hátha megpillantja Adrient. A fiú az utolsó óra után rögtön elrohant, és a lány remélte, hogy csak a mosdóba ment, nem haza. A vita közben elült, Nino pedig észrevette a lány sóvár pillantását, és a vállára tette a kezét.

- Adrien rögtön hazament suli után. Azt mondta, fontos családi ügy – mondta együttérzően. Marinette még mindig a kaput bámulva bólintott.

- Van egy ötletem! – kiáltott fel Alya, hogy feldobja a hangulatot. – Nem megyünk el mindhárman az új kávézóba? Most nyílt a Rue Desaix-en! – az ujjával maga mögé mutatott, bár Marinette kételkedett benne, hogy a kávézó arra van.

- Sirály ötlet! – jelentette ki Nino. Marinette védekezően megfogta a kistáskáját.

- Én... inkább hazamennék – megeresztett egy mosolyt Alya felé. – Úgyis csak felesleges harmadik lennék...

- Jaj, csajszi... - Alya a szívére tette a kezét. – Te soha, soha nem leszel felesleges harmadik! – azzal megölelte a barátnőjét. – Ha választanom kéne köztetek, az tuti, hogy téged választanálak!

- Hé! – kiáltott fel Nino, játszva a sértődöttet. Alya nevetni kezdett.

- Na, gyere Nino, még pont elérjük a buszt... - kacsintott Alya. A fiú vigyorogva átkarolta és mindketten intettek Marinette-nek. A lány visszaintett.

- Ahh, hogy én hogy unom már ezt a kettőt! – nyöszörögte Plagg a táskából kikukucskálva. Marinette kérdőn nézett le rá. – Úgy értem, egész nap ezt hallgattam – tette hozzá kicsit szégyenkezve a macskakwami. Váratlanul mosoly terült el az arcán és reménykedve nézett fel Marinette-re. – Ha hazamegyünk, kapok sajtot?

- Igen – jelentette ki a lány. Plagg örömujjongást hallatott. – De csak, miután rendesen elmagyaráztad, hogy is van ez a csere-dolog – tette hozzá. Plagg fáradtan felnyögött és a páros elindult hazafelé.

*******

- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?

Nem, Adrien egyáltalán nem volt biztos benne, de most már nem volt mersze visszakozni. Egy tetoválószalonban volt, egy hatalmas székben, ami túl nagy volt neki, és épp most készült kilyukasztani a fülét. Nem így képzelte el a délutánját, de Tikki addig magyarázott neki a fotózás szünetében, hogy utána elkéredzkedett Nathalie-tól és megkereste a város legeldugottabb üzletét. Nem akarta, hogy bárki felismerje, de a nagy idegességében azzal sem számolt, hogy talán valami indokkal is elő kéne állnia. Miért lyukasztaná ki egy srác a fülét? Adrien már egy ideje ezen gondolkozott, de még mindig nem talált megfelelő választ.

- Figyelsz egyáltalán? – kérdezte a csaj ingerülten, ahogy előkészítette a tűt. Adrien a lányra nézett, és amilyen magabiztosan csak tudott, bólintott. A csaj tovább sikálta a hatalmas eszközt és Adrien érezte, hogy a gyomra felkavarodik. Nem mert lejjebb nézni, bár érezte, hogy Tikki együttérzően megrángatta a mellényét és közelebb bújt hozzá.

- Hát, jó – mondta a lány és elvigyorodott. Adrien nem volt benne biztos, hogy tetszik neki ez a mosoly. – Akkor vágjunk bele – azzal a lyukasztógépet a fiú füléhez tartotta.

- Oké, csak ne sikíts! – oktatta magát Adrien mentálisan. – Gondolj Katicára! Ő sem sikít, ha egy...

Egy fiú ordítása rengette meg a szalont.

*******

Adrien fáradtan ment haza az üres utcán. Már elmúlt fél hét is, és az apja valószínűleg ki fogja nyírni, ha hazaér. Vagy legalábbis leüvölti a fejét. A fiú fáradtan felsóhajtott.

- Jaj, Adrien, nem is volt ez olyan rossz, nem igaz? – kérdezte Tikki kedvesen. A fiú lemosolygott rá. Hálás volt az újdonsült kwamijának a megértésért. Ha ebben a helyzetben lennének, Plagg valószínűleg halálra röhögné magát és egy hétig ezzel cukkolná. Tikki azonban végig odaszorította az arcát Adrienhez, így nyugtatva a fiút, ráadásul egyetlen megjegyzést sem tett, mint a tetováló lány. – Ráadásul a vérzés is eláll majd – tette hozzá a kwami bátorítóan, mire Adrien jobban odaszorította a zsebkendőt a füléhez. Hát igen, a jobb oldalinál már nem bírta a fájdalmat, így akaratlanul is elrántotta a fülét, ami miatt az egyik lyuk ferde lett. Mindegy, Tikki már a szalonból kilépve megnyugtatta a fiút, hogy a célnak tökéletes lesz. Egyúttal azt is elmagyarázta, miért nem bírta a fiú a szúrást. Adrien csak annyit jegyzett meg belőle, hogy ha átváltozik, magasabb lesz a fájdalomküszöbe, vagy valami hasonló, de örült, hogy a kis katica megpróbálta elterelni a figyelmét.

- Köszönöm – bökte ki a fiú hirtelen. Tikki kérdőn nézett rá. – Hogy itt vagy – motyogta Adrien, és önkéntelenül elvörösödött. Néha, bár ezt soha nem vallotta volna be, úgy érezte, mintha Tikki maga Katicabogár lenne. A közelsége, a megnyugtató szavai olyan jól estek a fiúnak, hogy bármit megadott volna, ha a kwami mellette marad. Olyan érzések voltak ezek, amiket utoljára az édesanyja mellett érzett.

- Örülök, hogy segíthetek, Adrien – mondta Tikki, kihangsúlyozva minden szót. A két alak összebújt és folytatták az útjukat a hideg párizsi estén.

Akövetkező rész tartalmából: Adrien megragadta a lányt és magához húzta. Katicarémülten pislogott kettőt, majd a szemei Adrien szájára kalandoztak...