Boldog Karácsonyt mindenkinek! :)

Szerencsétek volt, az új rész itt is van. Bocsi azoknak, akik arra gondoltak, hogy Adrien rájött, de... a mi kismacskánk még nincs felkészülve egy ilyen megrázkódtatásra, jól mondom, emberek? A következő részben újra lehet számítani egy kis Nino-Alya párosra, és Adrient is meg fogom dolgoztatni... mindenesetre két ünnep között azt is kirakom.

Ja, és a "kellemes röpdolgozat" kifejezést az egyik tanárom használja... mindig így jelenti be a dogákat.

Március 23. csütörtök 7:59, a Francoise-Dupont középiskola

Marinette úgy rohant ki a boltból, mintha az élete múlna rajta. Valamilyen szempontból így is volt, ugyanis Plagg eléggé egyértelművé tette, hogy ha nem kap húsz percen belül sajtot, beláthatatlanok lesznek a következmények. Ahogy mondta, sanda pillantást vetett Marinette-re, amitől a lány gyomra kellemetlenül felkavarodott. Azt hitte, menten rosszul lesz, azután pedig megérezte a camembert-et, és aznap reggel másodszorra is rosszul akart lenni.

- Macska... hogy... bírja... ezt a... - próbálta kipréselni a mondatot rohanás közben. A hatalmas henger alakú sajt sem segített, hiszen a lánynak nem volt ideje elrakni a táskájába, így most a kezében ugrált, megnehezítve a haladását. Marinette a boltból kilépve ezerszer megbánta, hogy a vásárló kérdésére, miszerint „Mekkorát szeretnél?" csak annyit sikerült kinyögnie, hogy „A legnagyobbat!", bár nem tudta figyelmen kívül hagyni Plagg izgatott sikkantását a táskából. A sajt azonban a maga 5 kilójával rettenetes testnevelésórákat idézett fel.

- Szerintem ezt inkább később beszéljük meg! – nyöszörögte Plagg, aki szintén elég kényelmetlenül rázkódott Marinette kistáskájában. A lány fújtatva sprintelt fel az iskola lépcsőjén. A csengő jelezte, hogy már alig van ideje, és Marinette az utolsó pillanatban, pont, miután a rezgés elhallgatott, esett be az osztályba. Szerencséjére a tanár még nem volt bent, így a kissé ziláltan, de megérkezett a padjához. Örömmel csapta le a Camembert-et az asztalra, és eldöntötte magában, hogy soha többé nem vesz ekkorát. Alya egy intéssel üdvözölte, hozzá volt már szokva a lány késéseihez.

- Halihó csajszi! – az kezével megcsapkodta maga mellett a helyet. – Rosszul indult a reggeled? – kérdezte megértően.

- Ne is kérdezd! – ennyit tudott Marinette kinyögni. Nino érdeklődve hátrafordult és felhúzta a szemöldökét.

- Csak nem a bálra készülsz? – kérdezte lazán, mint akinek minden reggele simán megy. Valószínűleg így is volt, és Marinette irigyelte ezért.

- Milyen bálra? – kérdezte a lány értetlenül. Adrien megfordult, hogy válaszoljon a kérdésére, de a pillantása a sajtra tévedt. Furcsa kifejezés szaladt át az arcán, amit Marinette nem tudod mire vélni. A fiú idegesen nyelt egyet és a sajtot tovább szuggerálva megszólalt.

- Marinette, ez meg mi? – más volt a hangja és mintha remegett volna. Alya és Nino megdermedtek és mindentudó mosollyal a párocskára néztek, és láthatóan örültek, hogy erre halad a beszélgetés. Marinette idegesen közelebb húzta magához a gurigát.

- Jaj, hát ez... izé... csak... - gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj! – csak egy alapanyag a pékségben. A Papa megkért, hogy vegyek, mert elfogyott – hadarta el egy szuszra. Gratulálok, Marinette, majdnem sikerült rendesen kommunikálnod Adriennel, ez már haladás. A lány felkészült Adrien újabb kérdésére, hiszen a fiú már a következő kérdést fogalmazta magában, amikor a tanárnő belépett és becsapta az ajtót maga mögött.

Az egész osztály felbolydult, mindenki a helyére sietett, és próbáltak csendben lenni. Adrien a száját húzva elfordult és Marinette is kénytelen-kelletlen felállt. A tanárnő megvárta, amíg mindenki leül és lecsapta a könyveit az asztalára.

- Mindenki, lapot elő! – adta ki az utasítást. – Kellemes röpdolgozattal kezdünk...

­­­­­­­­­­­­­­*******

Adrien idegesen kattogtatta a tollát. A dolgozatot már régen kitöltötte, mostmár csak arra várt, hogy a többiek is befejezzék. A Camembert nem hagyta nyugodni. Miért kéne Marinette-nek az a borzasztó sajt, ha nem azért, hogy Plagg kedvére tegyen? A fiú gondolatban összehasonlította a lányt Katicával.

Az igaz, hogy egyforma a hajuk és a szemük színe, de a tulajdonságaik olyan mások! Katica soha nem hagy ki egyetlen pillanatot sem, hogy Macskát a helyére tegye, még harc közben sem. Marinette aranyos lány, és bár Chloét rendszeresen a helyére teszi, velem mindig nagyon kedves. Egyszerűen nem tudom a két lányt együtt elképzelni. Ráadásul már találkoztam Marinette-el akuma támadások alatt. Ott volt például a Gonosz Rajzoló eset, ahol a lány mint civil segített Macskának, Katicával együtt. A fiú letette a tollat és most a padján kezdett az ujjaival dobolni. Ez nem jó, hiszen akkor először Marinette segített és csak azután jelent meg Katica. A fiú a szájához nyomta a tollat. De hiszen ott volt például az Időlopó-incidens is! Tisztán emlékszem, hogy Katica megjelent a párkányon és Marinette ott állt mellettünk, aztán a lépcsők felé kezdett futni. Még gondoltam is, hogy „Miért pont az akuma felé fut, mikor előle kéne?" Igen, ez jó lesz, láttam őket együtt. Semmi esetre sem lehetnek ugyanaz a személy. De a camembert akkor sem lett megmagyarázva! Erre az egyetlen logikus magyarázat az, hogy Plagg nála van... Valami meghúzogatta a mellényét. A fiú gondolataiba merülve lepillantott, és Tikki aggódó tekintetébe nézett. A kis lény kérdőn elfordította a fejét, és akkor Adrien tudta, mit kell tennie. A keze szinte magától lendült a levegőbe.

- Igen, Adrien? – kérdezte a tanár a noteszéből felpillantva.

- Kimehetek a mosdóba tanárnő? – kérdezte a fiú a lehető legudvariasabban. A tanár bólintott és megcsapkodta a tanári asztalt.

- Csak ha leadod a dolgozatod – jelentette ki. Adrien kivitte a lapját, majd vigyázva, nehogy túlságosan siessen az ajtó felé, elhagyta az osztálytermet. Amint a folyosón volt, futni kezdett a mosdók felé. Gyorsan berohant, becsapta az ajtót és kiengedte Tikkit.

- Valami baj van? – kérdezte a kis kwami nyugtalankodva. Adrien az ajtónak dőlt, mint aki biztosítani akarja, hogy senki sem törhet rájuk, és nagyot sóhajtott. A földet bámulta, így Tikki nem olvashatott az arcáról.

- Tikki, légyszi őszintén válaszolj – a fiú kétségbeesett tekintettel felemelte a fejét és mélyen a kwami szemeibe nézett. – Ugye Marinette Katica?

Két teljes másodpercig csend volt, még Tikki is egy helyben maradt. Csak az alsósok távoli zsivaja hallatszott valamelyik osztályteremből.

- Nem – mondta Tikki halálos komolysággal. – Adrien, nem kérdezhetsz tőlem ilyet! Nem tudhatod, hogy ki Katica! – az érvek kőkemények voltak, a kis kwami mégis gyengéden mondta őket, mintha egy óvodásnak magyarázná, miért nem nyúlhat a sütőhöz.

- De ő az vagy nem? – kiáltotta kétségbeesetten Adrien. Valójában nem is várt választ a kérdésre, egyszerűen csak megrémisztette a tudat, hogy esetleg kitalálta a partnernője személyazonosságát. Tikki gyengéden odaröppent a fiúhoz és megsimogatta az arcát.

- Nem – suttogta. – Ilyen kérdésekre nem válaszolhatok – tette hozzá. A fiú bólintott.

- Szóval nem - rebegte, és bár magának sem vallotta be, kicsit megkönnyebbült. Eléggé durva lett volna, ha élete szerelme az osztályába jár, és még csak fel sem ismerte! Nem, Marinette igazat mondott: a Papája kérte meg a kézbesítésre. A fiú megmosta az arcát és visszament az osztályba, vigyázva, nehogy véletlenül a lányra nézzen.

Ennek ellenére nem tudott megszabadulni a gondolattól, hogy egész órán elégedett csámcsogást hallott a háta mögül.

Akövetkező rész tartalmából: Oké, csak ne sikíts! – oktatta magát Adrienmentálisan. – Gondolj Katicára!