Oké, emberek, ez most egy nagyon rövid fejezet lett, de hát a bemutatkozásokon is túl kell esni, nem...?

Egyébként szerintem a Marinette-Plagg egy ütős páros lenne, főleg így, kwami és ember formában. Macskaként már nem vagyok benne biztos... szerintetek? Végül úgyis ki fog derülni, ha lecseng ez a két megismerkedős-bemutatkozós fejezet. Gondolom sejtitek, hogy a kövi Adrien-Tikki lesz...

Na de, ennyi elég is, ahogy ígértem, kezdődjék a "móka"! 

Március 23. csütörtök 7:30, a Dupain-Cheng lakás

Az ébresztőóra felér egy középkori kínzóeszközzel, legalábbis Marinette most éppen így érezte. Semmi kedve nem volt iskolába menni, vagy egyáltalán: felkelni. Azzal vigasztalta magát, hogy vele együtt minden tinédzser ugyanúgy szenved ebben a pillanatban. Nem éppen motiváció, de megteszi.

A lány nagy nyögéssel kelt ki az ágyából, és ásítva levánszorgott a létráján.

- Jó reggelt, Tikki! – azzal nyújtózott egyet. A szokásos vidám válasz azonban elmaradt. – Tikki? – Marinette már rémültebben nézett körül a szobában. Eddig még soha nem fordult elő, hogy Tikki eltűnt volna, még ha majdnem éhen halt, akkor is megvárta, hogy a lány felébredjen. Marinette egyre kétségbeesetten szólongatta a kwamiját és a szobában forogva észrevett egy oda nem illő, ám annál ismerősebb tárgyat. Egy dobozt.

- Hát ez meg... - a lány lassan végigsimított a faládikó tetején. Még emlékezett, amikor kapott egy ilyet, hiszen minden akkor kezdődött. Marinette felpattintotta a doboz tetejét, abban reménykedve, hogy az megválaszolja minden kérdését. Fel kellett volna készülnie az erős fényre, ami beborította a szobáját, amint a doboz kinyílt, talán akkor nem égett volna ki a retinája. Úgy érezte, soha többé nem fog látni a láda miatt. Szerencsére azonban fénygömb halványodni kezdett és végül teljesen eltűnt. A helyén egy ásítozó árnyékalak bukkant fel.

- Ajj, kölyök, tudom, hogy haragszol rám, de azért nem kéne... - nyújtózkodott és álmosan kinyitotta a szemét.

Marinette nem volt benne biztos, hogy sikított-e valaha ekkorát. Amilyen gyorsan csak tudott, elhátrált a lebegő patkánytól, de figyelmetlen volt, így a lába beleakadt valamire és hanyatt esett. Hatalmas csattanással érkezett a padlóra, ráadásul beverte az orrát is.

- Ahh... hát ez meglepő... - motyogta a kis fekete lény, majd leröppent az íróasztalra. – Sőt, mi több! – elgondolkodva megvakarta az állát. – Te véletlenül nem Marinette Dupain-Cheng...

- Marinette! – hallatszott tompán az alsó emeletről. – Minden rendben?

- Igen, anyu... - válaszolta a lány orrhangon, mivel a kezét odaszorította. Nem talált zsepit, és valamivel el kellett állítania az orrvérzést. – Csak rosszat álmodtam és leestem az ágyról – azzal egy megsemmisítő pillantást mért a tolltartóján hintázó macskára. Plagg csak a szemét forgatta és körbeszaglászott sajt után kutatva.

- Jólvan, kicsim, igyekezz nehogy elkéss a suliból! – hallatszott a megkönnyebbült hang. Marinette az egyik fiókban turkált, amíg meg nem találta amit keresett: egy százas zsepizacskót vészhelyzet esetére. A lány úgy döntött, hogy ez egyértelműen vészhelyzetnek minősül, és feltépte a zacskót. Plagg kíváncsian körberöppent a szobában.

- Nincs véletlenül camembert-ed? – kérdezte az újdonsült gazdáját. Marinette úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a kérdést. Szorosan az orrára nyomta a zsebkendőt, hogy elállítsa a vérzést. Közben fél szemmel azt az izét méregette, aki most minden számára érdekes dolgot megvizsgált.

- Oké – kezdte Marinette, bár a hangja tompán hangzott a zsebkendőn túlról. A lány egy éles fordulattal szembefordult Plagg-el, aki önmagát nézegette a tükörben. – Mit keresel itt?

- Nos, ezt a kérdést többféleképpen lehet értelmezni – közölte Plagg lekezelően. Lemutatott a földre. – Itt, ezen a helyen például camembert-et – a lány csak a szemét forgatta.

- Pimasz vagy és nem válaszoltál a kérdésemre, hmm... hadd találjam ki, Macska kwamija vagy – jelentette ki Marinette szarkasztikusan, mire a kis lény kuncogni kezdett.

- Te határozottan jobb fej vagy – mondta inkább magának, mint a lánynak. – Hát, essünk túl rajta – meghajolt Marinette felé. – A nevem Plagg, és igen, én vagyok annak az idiótának a kwamija – Marinette kérdő pillantását látva legyintett. – Eléggé összevesztünk tegnap, hosszú történet – a lány csak a földet bámulva bólintott. Nem mert felnézni, mert olyan vörös volt, mint egy paradicsom. Eszébe jutott a tegnap, és még nem volt felkészülve az emlékekre. A nagy kavarodásban még arra sem volt ideje, hogy rendesen átgondolja, hogyan érez a történtekkel kapcsolatban. Plagg-et ez azonban egyáltalán nem zavarta, nagyban mondta a véleményét Macskáról. – ...ráadásul én a nagy és híres, kifejezetten vérszomjas, minden tinihormontól mentes Fekete Macskák támogatója vagyok – fél szemmel Marinette-t vizsgálgatta. – Igen, te határozottan jó alanynak tűnsz...

- Mi? Nem, várj... hol van Tikki? – kérdezte a lány kétségbeesetten. – A kwamim, vagyis izé, aaa... - Marinette úgy érezte, mintha villám csapna belé. Hiszen ez a kis lény nem tudhatja, hogy ő Katica! A lány Plagg szkeptikus pillantását látva rájött, hogy ezzel elkésett. – Oké – nevetett fel kínosan. – Asszem, ezt eltoltam...

- Igen, ez eléggé egyértelmű. Főleg, mivel már az első pillanatban tudtad, hogy egy kwamival van dolgod – Plagg kinyújtotta a mancsát a lány felé. – Olyan dolgot tudtál, amit senki nem tudhat, kivéve, ha elsőkézből tapasztalta meg – Marinette legyőzötten bólintott. Soha nem vallotta volna be, de lenyűgözte a kis kwami megfigyelőképessége.

- A kérdésedre visszatérve, Katica... - kezdte, és Marinette nem tehetett róla, de hideg futkosott a hátán a megszólítástól. – Te tegnap megcsókoltad Macskát. Igaz vagy nem? – kérdezte, bár mindketten tudták, hogy tudja a választ.

„Mégis miért hangzott ez úgy, mint egy vád?" gondolkodott kétségbeesetten Marinette. Plagg félig lehunyt szemmel méregette, és magában hümmögött.

- Igaz. De nem értem, mégis miért... - a lány, hogy zavarát elrejtse, kidobta a zsebkendőt. Addig sem kellett az átható zöld szempárba bámulnia, ami mintha a lelkéig látott volna.

- Css! Történelemóra következik! – Plagg lekucorodott a varrógép tetejére. – Réges-régen, blablabla, kihagyom az uncsi részt, ok? Szóval, ha Katica és Macska ahem... megcsókolják egymást, az a talizmánok szerint már szoros kapcsolatnak minősül, így a talizmánok kicserélődnek. Ergo, én itt vagyok – a fejével a még mindig nyitott fedelű doboz felé bökött – a gyűrűvel együtt, míg Tikki és a fülbevalók Macskánál, vagyis inkább Katicabogárnál vannak, vagyis... franc most hogyan nevezzem azt a kölyköt! – fakadt ki. – A lényeg, hogy nála vannak.

Marinette megértően bólintott. Ha Tikki biztonságban van, akkor már nem is olyan ijesztő a helyzet.

- Hogy érted, hogy kicserélődnek? – kérdezte a lány és elkezdte kiengedni a haját, hogy újra összekösse.

- A Katica és a Macska talizmán mindig kéz a kézben jártak – Plagg a mancsát a szájához téve gondolkozott. – Vedd úgy, hogy ők Jin és Jang. Az egymáshoz való közelségük cserét eredményez. Mint a mágneseknél! – a kis kwami lelkesen magyarázni kezdett. – Ha kéz mágnes túl közel kerül egymáshoz, a pólusaik kicserélődnek és egymás ellentéteivé alakulnak át. Ezért, ha...

- Marinette, odafent vagy még? El fogsz késni! – hallatszott egy aggódónak tűnő hang lentről, mire a lány az órája felé kapta a fejét. 7:56 volt a kijelzőn.

- Atyaég, el fogok késni! – kiáltott fel rémülten.

- Egészen pontosan el fogunk késni – jelentette ki Plagg gúnyosan. – És addig nem hagyom, hogy elindulj, amíg nem kerítettél nekem egy szelet Camembert-et! – közölte.

- Jólvanjólvanjólvan – pánikolt be teljesen Marinette, és random tankönyveket dobált a táskájába. – Ismerek egy boltot, ahol beszerezhetjük órák előtt, oké? – kérdezte válaszra sem várva. Kinyitotta a kis saját készítésű táskáját, ezzel jelezve, hogy Plagg ott bújhat el. A kis kwami engedelmesen beröppent egy „De jobb ha sietsz, nagyon éhes vagyok..." megjegyzés kíséretében. Marinette levágtatott a lépcsőn, megpuszilta az anyukáját, és egy almával a kezében elhagyta a házat.

Sem Plagg-nek, sem Marinette-nek nem jutott eszébe az íróasztalon felejtett gyűrűt elrejteni.

A következő rész tartalmából: Először Katica megcsókol, aztán az év veszekedése a kwamimmal, most meg Tikki megjelenése... Atyaég, Agreste, de felkapott gyerek lettél te hirtelen!