Sziasztok!:)

Elérkeztünk az utolsó előtti fejezethez, igen, ez után már csak egy lesz. Egyébként ez több, mint 4000 szavas lett, úgyhogy igazán nem panaszkodhattok;) Ahogy írtam, folyamatosan új jeleneteket raktam bele (pl. Rose és Juleka beszélgetését, vagy a sok-sok Dj Wifi pillanatot). Kicsit olyan érzés volt, mintha a történet sem akarna engem elengedni...

A Bálkirály&Királynő választás pedig azért történt így, mert nem akartam, hogy mindig a főszereplők, vagy a főbb mellékszereplők vigyenek el mindent. Ha valaki egyszerre osztályalfa, szuperhős és bálkirály(nő) is egyben, az azért túlzás... úgyhogy inkább egy másik, számomra kedves párt hoztam így össze a végére:)

A fejezet lezárását remélem túlélitek (volt már ennél rosszabb is!) de azt hiszem, ez várható volt. Már a történet kezdetén biztos voltam benne, hogy valamelyikük így lesz megoldva, mert ha összecserélik a talizmánokat, akkor egyszerűen képtelenség, hogy legalább az egyik oldalról ne így történjen (huh ezt most elmondtam spoiler nélkül).

És épp eleget beszéltem...!

U.I.: azért vágjátok, hogy a lebukás Bolondok Napján történt?;)

Április 1., Bolondok Napja, péntek 10:32, a Francois-Dupontban

A Francois-Dupont csak úgy zsongott a diákoktól. Olyan volt az iskola, mint egy kaptár: minden diáknak megvolt a maga helye, feladata, és minél előbb akartak végezni. Amint valaki befejezte a ráosztott munkát, mehetett haza készülődni, sminkelni és belebújni a ruhájába. Ennek köszönhetően teljes volt a káosz, mindenki ordibált, sikongatott és kapkodott, csakhogy minél előbb hazaindulhasson. Mindenki, kivéve egyvalakit.

- Jesszus, pont most kell elkésnem! – szidta magát Marinette, ahogy a piros lámpánál toporgott. Az sem segített a hangulatán, hogy Tikki folyamatosan biztató szavakat sustorgott neki.

Este már nem volt kedve beállítania az ébresztőóráját, annyira elfáradt Alya rákényszerített divatbemutatójától. A lány mindenképpen elakarta dönteni, mit fog Marinette felvenni a ruhájához. Így már csak annyi ereje maradt, hogy odamormogja Plagg-nek, hogy „Nyolckor kelts fel. Köszi. Dupla camembert." és beessen az ágyába. Reggel azonban arra ébredt, hogy Plagg és Macska gyűrűje sehol, helyettük Tikki ékszerdoboza várakozik az asztalán. A lány kétségbeesetten öltözött fel, ébresztette fel Tikkit, vette fel a fülbevalókat és kapta fel a táskáját, majd kirohant az ajtón. A nagy sietségben otthon felejtette a kistáskáját, így a kis kwami most a vállán kapaszkodott és duruzsolt a fülébe.

- Ne aggódj, Marinette! Kis szerencsével észrevétlenül be tudsz surranni! – próbálta vigasztalni a kwami, sikertelenül.

- Na persze, mert ugye engem úgy ismersz, hogy bárhova be tudok surranni észrevétlenül – a lány dühösen trappolva ment át a zebrán. – Lefogadom, hogy Chloé már kiszúrta, hogy nem vagyok ott, és be is árulta Mrs. Bustier-nek!

- Marinette! Ne legyél már ilyen negatív! – szidta Tikki. – Látom, Plagg túlságosan hatással volt rád. Itt vagyok én, és garantálni tudom a szerencsédet...

- Ha észrevétlenül be tudok surranni – bökött a lány a katicára -, akkor esküszöm, veszek neked egy akkora sütit, mint... héj! – kiáltott fel, ahogy valaki megragadta a karját pont a kapuban, és berántotta az egyik ajtón.

- Pszt! – a lány engedelmesen csendben maradt, amíg támadója kikémlelt az udvarra.

- Jólvan, szerintem nem vettek észre – suttogta a fiú összeesküvőn, és Marinette végre be tudta azonosítani az ismerős hangot.

- Nino? – kérdezte a lány megzavarodva. A fiú vigyorogva fordult meg és feltartotta a hüvelykujját.

- Küldetés teljesítve – jelentette ki büszkén. Marinette teljesen megzavarodott.

- Küldetés? Miféle küldetés? – egy pillanatra átvillant az agyán, hogy mivan, ha Alya elkottyintotta a titkát a barátjának.

- El kellett téged kapnom, mielőtt besétálsz és feltűnést keltesz – a fiú kikémlelt. – Mostmár csak el kell juttatnom téged Nath-ig – vigyorogva nézett a döbbent lányra. – Ne vágj már ilyen ijedt arcot! Alya ötlete volt, hogy nehogy Chloé elrontsa a napod. Szépen becsempészünk a díszítőkhöz...

- És hogyhogy te?

- Nos, mivel én szimplán a Dj leszek, mindössze a felszerelést kellett ellenőriznem, meg az áramot, aztán mehettem is, legalábbis volna. De a csaj elkapott, iderángatott, és rámparancsolt, hogy kapjalak el – a fiú húzni kezdte Marinette-t a galériára. – Nagyon meggyőző volt...

- Nem szeretném hallani a részleteket – kotyogott közbe Marinette.

- Oksa – Nino vidoran lepördítette a lányt a lépcsőn és egy csoportra mutatott, ahol néhány ismeretlen gyerek festegetett valami nagy ponyvát. – Ott a csoportod – magyarázta. – Nath is oda került, úgyhogy nem leszel egyedül.

- Köszönöm – suttogta Marinette és megölelte. Micsoda barátai vannak!

- Nincs mit – a fiú kacsintott egyet. – Most viszont mennem kell, ugyanis Alya rávart egy plüssbékát a jelmezemre, és le kell szednem róla. Na csá! – intett egyet búcsúzóul.

Marinette lassan odasettenkedett a festegetőkhöz, de felesleges volt aggódnia: senki nem vette észre, hogy eggyel többen lettek. Rögtön Nathaniël mellé guggolt le és elkezdett ő is festegetni.

- Szia! – köszönt a fiúnak, de az csak elvörösödött és elfordult.

- Csodás. Ő lett volna az egyetlen, akivel beszélgethetek – Marinette idegesen festette kékre a tó vizét. A ponyva egyre nagyobb része színesedett ki a délelőtt alatt, de nemcsak ez a csoport működött jól: a világítósok, rakodók és a különféle díszítőelemekért felelősek is ügyeskedtek, amíg a pálya kezdett tényleg bálteremszerű kinézetet ölteni.

Juleka mosolyogva nézett körül. Lehet, hogy nem tűnt olyan vidámnak, mint a többiek, de belül nagyon élvezte a sok sürgés-forgást. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett neki, az a díszítők festős csoportjánál volt: Marinette folyamatos próbálkozása, hogy beszédbe elegyedjen Nathaniël-lel végül elérte a célját, és a fiú, bár szűkszavúan, de beszélgetett a vidám lánnyal.

Juleka eltűnődve fordult vissza az asztalukhoz. Már csak ő meg Rose maradt, a felsősök egyre többen mentek el, a ruhájukra vagy egyéb elfoglaltságra hivatkozva. Rose-t ez egyáltalán nem zavarta, így ugyanis senki nem szólt rá, hogy túl sok rózsaszín csillámport szór a különböző ültetőkártyákra. Most is ezzel foglalatoskodott, magában dúdolgatva.

- Rose... te mit gondolsz Adrien-ről és Marinette-ről? – kérdezte Juleka egykedvűen, a valóságban azonban nagyon érdekelte a barátnője véleménye.

- Csodálatosak – válaszolta Rose és akkora adag csillámot öntött a kártyára, hogy az már le is folyt róla.

- Nem egészen így gondoltam...

- Hoppá! – Rose nevetett, amikor kiöntötte a ragasztót. Felállította a tubust és elkezdte letörölgetni az asztalt. - Akkor miről kérdeztél? – kérdezte szórakozottan.

- A kapcsolatukról – próbálta Juleka elmagyarázni, miközben jelentőségteljesen a barátnőjére nézett.

- Nos, szerintem csodás páros – Rose elgondolkodva dörzsölte meg az állát. – Mindketten benne vannak a divatszakmában, csak Marinette tervezi a ruhákat, míg Adrien viseli őket. Együtt nagyon ütősek lennének.

Juleka homlokon csapta magát. Talán nem Rose-t kellett volna kérdeznie.

- Emberek! Hahó, figyeljetek már rám! – hallatszott Chloé rikácsolása. – Ide hozzám! Szeretném elmondani a csodálatos terveimet a bálra!

Marinette idegesen felsóhajtott. Más sem hiányzott, csak Chloé, meg az ő csodálatos ötletei.

- Közelebb! Még közelebb! – terelte Chloé az egyik asztalon állva az embereket. – Ne álljatok már, mint a birkák! – Marinette érezte, hogy Nathaniël megfogja és közelebb húzza a tömeghez.

- Igaza van, jobb, ha nem idegesítjük fel Chloét – gondolta a lány és hagyta, hogy a tömeg sodorja.

- Na végre! – Chloé idegesen hátra dobta a válla felett a haját. – Szóval, most, hogy végre mindenki itt van, szeretném ismertetni a bál menetét – Sabrina odaadott neki egy lapot, ami tele volt gépelve. – Maga a bál hatkor kezdődik, úgyhogy tíz előtt senki ne merészeljen hazamenni nekem! Az első egy órában táncolni fogunk, meg várjuk majd a későket – itt jelentőségteljes szünetet tartott és Marinette-re pillantott – és leadjuk a szavazatainkat az idei Bálkirály és Bálkirálynő választásra. Hétkor kihirdetik az eredményt, utána egy keringő következik majd megint tánc. Nyolckor elkezdődnek a szokásos játékok, mint például a tradicionális Kapj el, ha tudsz... - Marinette hallotta, hogy az emberek idegesen morognak körülötte, miközben valaki „Bocsi! Elnézést! Utat kérek!" közeledik.

- Na végre! – Alya megállt Marinette mellett. – Miről maradtam le?

- Chloé ismerteti a bál menetét – Marinette újra felpillantott a szónokoló lányra. – Bár szerintem még tartogat valamit, nemcsak azért hív minket össze, hogy mindenki tudja, mikor kell a Tanárok gyerekkori fotói: Miből lett a cserebogár?-ra menni... - Alya kuncogott, mivel Chloé pont ugyanezt ismertette éppen.

- ...ezután pedig vége a bulinak, és mindenki hazatámolyoghat – fejezte be a lány. – Viszont! – emelte fel a mutatóujját. – A legfontosabb dologról most fogok beszélni: a Bálkirálynő választás – jelentette be drámai hangon.

Marinette és Alya egyszerre nyögött fel. Hát ezért volt az összehívás!

- Remélem mindannyian tisztában vagytok vele, hogy kire kell szavazni – azzal Chloé megigazgatta a napszemüveget a fején, hátha valakinek nem lenne egyértelmű. – Ugyanis nem azért gürcöltem végig, hogy valami semmirekellő önjelölt hercegkisasszony elhappolja előlem ezt a díjat. Ha bárki, ismétlem, bárki megpróbál keresztbe tenni a tervemnek, nos... - meglengette a telefonját, mire a tömeg felzúdult. Valószínűleg mindannyian ismerték már ezt a trükköt.

- Tehát akkor, diákok, rám szavaztok, rosszakaróim, nektek a mai este nem lesz kellemes, és Marinette... - fordult a lány felé, mire a tömeg is követte a mozdulatot – te pedig fogd be! – Marinette széttárta a karjait.

- Nem is beszéltem! – fakadt ki felháborodottan.

- Nem. De gondolkodtál – Chloé egy fintort vágott. – És az is éppolyan idegesítő.

Marinette nem jutott szóhoz. Alya kuncogni kezdett mellette.

- Ezt megkaptad, csajszi – azzal elkezdte elhúzni onnan a barátnőjét, mivel úgy tűnt, Chloé befejezte a kampányolást. – Jaj, ne legyél már olyan durci! – karolt bele a lányba, ahogy a kijárat felé haladtak. – Végre vége a készülődésnek, mehetünk haza, és öltözködhetünk...

- Várjatok! – a lányok megfordultak az ismerős hang hallatára. Nathaniël közeledett feléjük futva. A fiú megállt előttük, de úgy tűnt, teljesen elbátortalanodott. – Ööö, izé... Marinette, te... - egyre jobban elvörösödött. – Semmi. Sziasztok! – azzal sarkon fordult, és gyorsan eliszkolt.

- Hát ezt meg mi lelte? – Marinette értetlenül nézett a fiú után, de Alya csak egy mindentudó mosollyal a lányra sandított.

- Te még azt sem veszed észre, ami az orrod előtt van, igaz? – kérdezte. Felvették a táskáikat és elindultak a Dupain-Cheng-ékhez.

- Ezt hogy érted? – kérdezte Marinette értetlenül. Alya csak legyintett.

- Csajszi, te még azt se vennéd észre, ha Fekete Macska egy osztályba járna veled!

- Szívd vissza!

- Még mit nem!

*******

- Apa, el kell engedned a bálba! Ha továbbra is fogságban tartasz, kénytelen leszek Fekete Macskaként meglógni – jelentette ki Adrien komolyan. Pár másodpercig farkasszemet nézett önmagával, majd beverte a fejét a tükörbe. – Aaa! Ez így nem fog menni – valószínűleg az sem segített, hogy behallatszott a fürdőbe Plagg röhögése. Adrien dühösen feltépte az ajtót és megragadta a kukában csámcsogó kwamit.

- Héj!

- Ha csak kinevetsz, azzal nem segítesz! – ordított rá a fiú.

- Jólvan, na! – a kwami elröppent és megpörgette a sajtot a levegőben. – Úgy látom elszoktál tőlem. Tikki elkényeztetett... És egyébként sem értem, miért akarsz ennyire elmenni arra az izére.

- Hogy lássam Marinette-t, mi másért? – tárta szét a fiú a karját. Eddig azt hitte, egyértelmű volt.

- De minek, ha úgyis minden nap látod? – a fiú erre beverte a fejét a falba.

- Nincs mindennap rajta báli ruha – motyogta. – Meg nem engedi ki mindennap a haját. Meg...

- Értettem, ne nyálazd össze az ágyamat, légy szíves! – a kwami felsóhajtott. – Habár szerintem nem valami jó ötlet. Ha ennyire szeretnéd látni, meg fogsz feledkezni minden elővigyázatosságról és a végén még leleplezed magad...

- És az tényleg ilyen nagy baj lenne...? - suttogta a fiú, még mindig a polcának dőlve.

*******

- Tehát: legyen sállal – Marinette megpördült Alya előtt, egy átkötött sállal a vállán –, vagy anélkül? – azzal levette a sálat és megint megpördült.

Alya csak unottan dobolt a pamlagon. Miután úgy döntöttek, hogy Marinette-éknél öltöznek át a bálra, felhívta az anyukáját, hogy hozza át neki az összekészített csomagját. Egy negyedórás veszekedés után a lány azzal tette le, hogy a ruha úton van. Azóta Marinette vagy egy tucatféle variációban mutatta be a rózsaszín ruhát, de végül eljutott a szimpla „Legyen sál a vállamon, vagy nem?" kérdésig. A ruhája ugyanis ujjatlan volt, és a lány aggódott, hogy fázni fog.

- Mindkettő jól néz ki – válaszolta Alya. Marinette elégedetlenül fordult vissza a tükörhöz.

- Igen, de ha Macska... - erre Alya ráharapott.

- Ha! Te tetszeni akarsz Macskának! – csapott a tenyerébe diadalittasan. Marinette egyre jobban elvörösödött.

- Én...

- Alya, itt van anyukád egy nagy csomaggal, és szeretne beszélni veled! – kiabált fel Sabine.

- Megyek, Mrs. Dupain-Cheng! – kiabált le Alya, majd Marinette-re mutatott.

- Erről még beszélünk – suttogta, és lerobogott barátnőjét a tükör mellett hagyva.

Marinette elkezdte vizsgálgatni a tükörképét. A ruhája mindössze a térdéig ért, és jópár alsószoknya volt alatta. A dereka fölött egy rózsaszín szalag kötötte össze, édes masnit alkotva a hátán. Pánt azonban nem volt, így Marinette újra magára terítette a kendőt. Egyáltalán nem rontott az összhatáson, pont olyan rózsaszín volt, mint a masni, egy kicsit talán átlátszó és pöttyös. A lány felsóhajtott.

- Nem Macska miatt csinálom. Szimplán jól akarom magam érezni... - győzködte magát.

- Ha rám hallgatsz, Marinette, viszed a sálat – röppent elő Tikki és bekapott mégegy sütit. – Amíg odaértek, rajtad lehet, aztán max ha meleged van, leveszed – érvelt. Marinette bólintott.

- Jó ötlet – megsimogatta Tikki fejét.

- Huh eléggé nehéz ez a cucc – vonszolta fel Alya a báli ruhát az emeletre és ledobta a pamlagra. – Hé ez meg... egy kwami? – kérdezte áhítattal Tikkire bökve.

- Nos igen – Marinette Tikkire mutatott – ő itt Tikki, Tikki Alya – most Alya-ra mutatott. Tikki közelebbröppent a lányhoz és körberepülte.

- Nagyon örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek – kuncogott. Alya szájtátva nézett rá.

- Te-te vagy a kwamija... Katicabogárnak? – a lány szemei kigúvadtak, Tikki pedig kuncogott.

- Bizony – felkapott egy újabb sütit és jóízűen beleharapott. – Nem kéne készülődnötök?

Miután Alya túltette magát a kwami-dolgon, a barátnője segítségével átvedlett báli ruhába, miközben Tikki mondogatta a hasznosabbnál hasznosabb utasításokat („Most dugd ki a lábad! Nem ott, a másik oldalon!"). A lányok utána megcsinálták a hajukat, ami abból állt, hogy Alya feltornyozta a fejére csigákba göndörítve, és annyit szitkozódott, hogy Marinette inkább a szimpla kiengedés mellett döntött. Épp sminkeltek, mikor befutott Nino.

- Marinette, itt van a barátotok, és azt kérdezi, hogy feljöhet-e? – kérdezte Sabine a csapóajtót felhajtva.

- Jöjjön csak – motyogta Alya szempillaspirálozva. Marinette épphogy csak intett Tikkinek, hogy bújjon el, Nino már be is tántorgott, nem érezte valami jól magát a meredek lépcsőn.

- Nino, tudnál... - fordult felé Marinette, majd felnevetett. Alya kérdőn fordult felé, de miután meglátta a barátját, ő is kacagni kezdett.

- Nagyon vicces – morgott a fiú, és dühösen pillantott a még mindig a vállán meredező plüssbékára. Szegény állat alatt össze-vissza szét volt vagdosva a cérna, az egyik lába le volt vágva, és eléggé megtépázta valaki. – Nem tudtam leszedni...

- Azt látom – vihogott Marinette. Nino dühösen keresztbefonta a karját, ami még nevetségesen festett, tekintve hogy már az apródjelmez volt rajta. – Na, gyere – ütögette meg Marinette a pamlagot, mire a fiú még idegesebben nézett rá. – Kezelésbe veszem a Békakirályt!

*******

- Biztosak vagytok benne, hogy nem gáz, ha késünk? – próbálta Marinette túlüvölteni a zenét. Nino nem fordult meg, de Alya bólogatott, úgyhogy a lány rájuk bízta magát. Voltak már egypár buliban, csak tudják, mi a menő...

- A VIP vendégek is mindig utoljára érkeznek! – üvöltött vissza Alya.

A Francois-Dupont udvara tele volt különböző jelmezekbe öltözött diákokkal. A zene csak úgy dübörgött, mivel néhány felsőbb évfolyamos kihasználta, hogy Dj Nino késik, így a saját számaikat bömböltették, ami nem lett volna baj, de semmi más nem hallatszott ezen kívűl.

- Megyek és ellátom a bajukat! – ordította Nino és levált tőlük. Hamarosan néhány szerencsétlen kullogott le a zenepultról, és a Békakirály vette át a helyüket.

- Na jól van, Francois-Dupont! Készenálltok az év bulijára?! – az őrjöngés után elindította Alya egyik kedvenc számát.

- Ha, ezt imádom! – sikkantott a lány, és álmodozva nézett Nino-ra.

- A-a-a – törte meg egy ismerős hang a jókedvüket. – Nem látom a jelmezeiteket – libbent Chloé jégkirálynőnek öltözve feléjük. A megjelenése tényleg dermesztőre sikeredett, bár Marinette nem állhatta meg, hogy a szemét ne forgassa a Swarovski gyémántokon. Felvágós. Sabrina azonban elragadóan festett mögötte a két kis befont copfjával és a kesztyűivel.

- Azt hittem, elég egyértelmű – Alya megemelte egy kicsit a tavirózsa leveleket imitáló szoknyáját. – Én a Békakirálylány vagyok.

- Nem is veled volt a baj – negédesen Marinette felé fordult. – Marinette, meg tudnád mondani, minek öltöztél? – Marinette sikítani tudott volna dühében. Teljesen elfelejtett magának valami nevet választani!

- Ö... Marinette a... - Alya elgondolkodva pillantott a barátnőjére. Marinette csak a szemével könyörgött, hogy találjon ki valamit, de egyáltalán nem volt biztos abban, hogy jó-e ez így, mikor Alya tekintete összeesküvően a katicafülbevalókon állapodott meg.

- Marinette a Megmentésre Váró Hercegnőnek öltözött – jelentette ki felsőbbrendűen, majd közelebb hajolt a szőkeséghez. – És te, Chloé, minek öltöztél? Hűtőszekrénynek?

- Figyeld meg, hogy a bál végén is a megmentésre fogsz várni. Képtelenség, hogy valaki segíteni akarjon neked... - jelentette ki ellenségesen. Mielőtt visszavághattak volna neki, az igazgató szólt bele a hangosbemondóba.

- Aki még nem adta le a szavazatait a Bálkirály és Királynő választásra, az kérem, tegye meg! – mondta monoton hangon. Chloé dühösen eltipegett és a lányok is a szavazóládák felé vették az irányt.

Marinette-nek nem kellett gondolkodnia, hogy kit írjon a cédulára. Alya és Nino többet tettek érte, mint amit egy baráttól el lehetett volna várni... a lány elégedetten kanyarintotta rá a nevüket a papírra.

Mikor pedig Alya vigyorogva táncolni hívta, Marinette felszabadultan futott utána.

*******

- Pszt! Csendet kérek! Csendet! Addig nem olvasom fel az eredményt, amíg nem fejezitek be! – próbált rendet teremteni az igazgató, több-kevesebb sikerrel. Csak az egyöntetű duruzsolás hallatszott, ahogy a diákok próbáltak tippelgetni a győztesre.

- Szerinted Chloé lesz az? – kérdezte Marinette a barátnőjét, de a lány pont nem figyelt. Mindenki az igazgatót bámulta várakozásteljesen, aki lassan előhúzta a végeredményt tartalmazó lapot és elolvasta.

- Gyerünk már! – hallatszott néhány türelmetlenebb diák hangja a tömegből.

- Az idei Bolondok Napja Bálkirály és Bálkirálynő győztese pedig nem más, mint... - tartott egy rövid hatásszünetet – Shrek, és hercegnője, Fiona! Azaz Ivan Bruel és Myléne Hapréle!

A tömeg egyszerre bolydult fel, mindenki Myléne-t és Ivant éljenezte. Chloé valahol a hátsó sorban elájult de ez senkit sem érdekelt – Sabrina is csak egy perc múlva vette észre.

A legboldogabb azonban a páros volt: teljesen vörösen vigyorogtak egymásra.

- Most pedig kérem, mindenki álljon párba azzal, akivel érkezett és ünnepeljük meg a győzteseket egy romantikus tánccal a Thousand Years-re! – Ivan félve kinyújtotta a karját Myléne felé, a lány pedig boldogan mosolyogva fogadta el. Marinette megértően pillantott a tébláboló Alya-ra és Nino-ra.

- Menjetek csak! Megleszek.

- Biztos? – Alya bizonytalannak tűnt.

- Persze... - Marinette érezte, hogy valaki megragadja a karját. Ahogy föltekintett Nathaniël-t pillantotta meg, aki épp Alya felé biccentett.

- Velem lesz – mondta. Alya nem tűnt meggyőzöttnek, de hagyta magát elhúzni.

Marinette kissé csalódottam fogadta el Nathaniël kinyújtott kezét. Még amikor táncoltak, akkor sem hagyta nyugodni a gondolat. Hazudott volna magának, hogyha azt mondja, nem zavarta ez az egész. A lány ugyanis meg volt győződve róla, hogy a fiú, aki felkéri, Macska lesz.

- Te is hibás vagy – jegyezte meg a gonosz belső hangocska. – Egy fiút sem kérdeztél meg Alya jelöltjei közül délelőtt. Ott volt a lehetőséged – Marinette összeszorította a száját. – Talán az is lehet, hogy kiábrándult, hogy Katica maszkja mögött csupán egy esetlen lány áll...

*******

Alya mindössze egyetlen másodpercre nyitotta ki a szemét a csókolózásból, de mintha villám csapott volna belé. Hirtelen erősebben markolta Nino vállát.

- Nino! Odanézz!

- Au! – a fiú először a vállához, majd a szájához kapott. - Al, majdnem leharaptad a nyelvem! – panaszkodott. Az sem segített neki, hogy Alya ezután majdnem fejbevágta.

- Te idióta! – azzal megrángatta a barátja karját. – Az ott, az a szőke srác, az Adrien? – kérdezte izgatottan. Nino abba az irányba figyelt, és ő is meglátta a barátját, aki eszelős tekintettel megy egyenesen...

- Atyám – nyögte ki Nino, és érezte, hogy Alya meglódítja. – Al, úgyis előbb fog odaérni...

- Nem érdekel. Ez egy jó este, és nem hagyom, hogy tömegverekedés törjön ki...

*******

Marinette érezte, hogy valaki – aznap már másodszor – odahúzza magához.

- Mari! – valaki szorosan magához húzta és az ölelésébe vonta. Marinette pár pillanatig teljesen lefagyott (most valaki tényleg elrángatta őt az egyik osztálytársától?) majd lassan eltolta magát.

- Adrien! Spanci, te meg mit csinálsz? – Nino elég feszülten ért oda hozzájuk.

- Adrien? – Marinette rémülten nézett a fiúra, de ő Nathaniël-t bámulta. A két fiú idegesen mustrálta a másikat. A lány segélykérően nézett Alya-ra és Nino-ra, de ők teljesen beleélték magukat a látványba. A megmentője kivételesen egy tanár volt.

- Nathaniël, te készítetted azokat a mintákat a festmény szélére, igaz? Itt van valaki, aki szeretne beszélni veled... - jelent meg a művészettörténet-tanár, és izgatottan tördelte a kezét, mint mindig, ha valami a kedve szerint történt. Nathaniël-nek esélye sem volt maradni.

Ahogy a fiú eltűnt a tömegben, Alya vigyorogva nézett először Marinette-re, majd Adrienre. Úgy tűnt, beindult az Adrienette-shipper énje.

- Csak nem a Cheap Thrills-t hallom? Gyere Nino, táncoljunk! – ragadta meg a fiú karját, aki egy furcsa, értetlenkedő pillantást küldött Adrien felé, de nem szólt semmit.

Marinette megdörzsölte az orrnyergét. Túl sok minden történt egyszerre, és a lány úgy érezte, minden kezd összezavarodni. Ez a gondolat akkor kristályosodott ki benne, mikor Adrien picit elvörösödött és lassan kinyújtotta felé a kezét.

- Táncolunk...?

*******

- Hát... elég lapos a hangulat... - jegyezte meg szomorkásan Alya. A biztonság kedvéért a páros közelében maradtak, de teljesen feleslegesen. Adrien tekintete folyton Marinette-ét kereste, de a lány nem volt hajlandó ránézni. Úgy tűnt, vár valakit, és ez a bizonyos valaki valószínűleg Macska volt, esett le Alya-nak.

- Ja. Egyébként sem értem, mit keres itt a spanci. Marinette nem Ő... - motyogta Nino, inkább magának, de Alya rögtön felcsattant.

- Hogy érted ezt? Szerinted Marinette nem elég jó Adriennek?! – hördült fel.

- Nem, csak megegyeztünk, hogy ő és Katica... - Nino a szája elé kapta a kezét.

- Katica? – Alya kezdett megzavarodni.

- Hát, asszem ezt elszúrtam – dörzsölte meg Nino a tarkóját. – Alya, tudnod kell, hogy Adrien...

*******

Adrien tudta, hogy meg kéne elégednie annyival, hogy a bogarával táncolt. Ahogy belépett a terembe és meglátta, tudta, hogy érdemes volt vállalni a kockázatot és kiszökni a házból, még úgy is, hogy a lehetőség, hogy lebukhat, félelmetesnek tűnt. A lány gyönyörű volt a puha rózsaszín ruhájában, és egyetlen pillanatra sem tudta levenni róla a szemét.

Marinette azonban nem figyelt semmire, úgy tűnt, teljesen máshol jár. Adrien bátorítóan megszorította a kezét.

- Minden rendben? – kérdezte gyengéden.

*******

Marinette a kavargó gondolataiban próbált rendszert találni. Miért nincs itt Macska? És Adrien, ő miért jött el mégis a bálra, ráadásul jelmez nélkül?

- És miért jelenik meg mindig ő, ha Macskára vágyom? – a lány összeszorította a szemét. A fiú megszorította a kezét.

- Minden rendben? – a hangja lágy volt, a keze azonban túl erősen szorította meg Marinette-ét. Valami hidegen belevájt a lány bőrébe.

Mint egy hipnózis alatt álló, Marinette úgy fordította a fejét a kéz felé. Lassan kivette, hogy mi is volt a kérdéses tárgy; egy gyűrű. Egy hófehér, négyszögbe foglalt kör... túlságosan ismerős.

Marinette rögtön felismerte, hiszen ez a gyűrű lógott a nyakában csaknem egy héten keresztül!

A lánynak tátva maradt a szája, és úgy meredt a rá mosolygó, vele táncoló fiúra, mintha életében először látná igazán.

Lehet, hogy így is volt.

A következő rész tartalmából: - Te ezt nem értheted, Tikki! – Marinette arcán folytak a könnyek, de a lányt úgy tűnt, nem érdeklik. – Képtelen leszek megtenni! Szeretem őt, de így nem lehetek vele!