Ne is kérdezzétek...

Először is ez lett az eddigi legbénább fejezet (komolyan!), legalábbis szerintem nincs abban semmi hiteles, ahogy én a Macska-Marinette párost leírom. Semmi. Valójában ki sem akartam rakni, de itt jött közbe a második probléma...

Lejárt a Windows-licencem. Tudom, ez nem nagy dolog, de te jó ég! Word-be szoktam írni ezeket a részeket, és most az egész elveszett!  \°0°/ De hála az égnek - és az előrelátásomnak - megvolt online felhőben meg a e-mailemben is, úgyhogy nem veszett el, csak éppen egy betűt nem tudok írni, se control-c control-v-zni ide a részeket. Most még megoldottam, regisztráltam erre az "ingyenes diák/hallgató" windows-ra, de ez meg netes, úgyhogy eléggé benne vagyok a szószban:( Jesszus, itt nyavajgok nektek! Mindegy, a lényeg, hogy meg fogom oldani (valahogy), de most jó volt valakinek elmondani...:D

U.I.: És ha eddig elolvastad a minihisztimet, akkor jár egy kis spoiler: a következő Marichat rész mérföldekkel jobb lesz, és hamarosan jön valami, amire nem is számítotok... én legalábbis felrakom, ha a windows nem szól közbe;)!

Március 27. hétfő 22:41, a Dupain-Cheng lakás

Marinette beleverte a fejét az íróasztalába. Aztán megint és megint. Tikki egy hatalmasat ásított és odaröppent a választottjához.

- Jaj Marinette! – a kis kwami fáradtan huppant a lány feje elé. – Ennyire azért nem rossz a helyzet!

- Még ennél is rosszabb! – nyöszörögte a lány a rajzfüzetébe.

- És te még nem is tudsz semmiről... - motyogta Tikki olyan halkan, hogy a hordozója ne hallja meg. Marinette felnézett és sorolni kezdte a problémáit.

- Először Adrien visszautasít, aztán Macska ad ajándékot, Adrien megcsókol... mi jöhet még?! Megjelenik a háztetőmön? – a lány a kezébe temette az arcát. – Miért van nekem ilyen bonyolult szerelmi életem, Tikki? – felnézett az égre. – Valaki odafent nagyon utálhat engem...

- Marinette! Ez semmi, amit egy kis alvással nem lehetne megoldani – a kis kwami újra ásított. – Apropó alvás: nem akarsz lefeküdni?

- De, igazad van, azt hiszem az lesz a legjobb, ha... - egy hangos koppanás szakította félbe a lányt. Majd mégegy és mégegy – mintha léptek lennének.

- Valaki jár a tetőn – suttogta rémülten Marinette. A lány gyorsan körülnézett, hogy mit tudna fegyverként használni, végülis épp elégszer látta már a „Reszkessetek, betörők!"-et, hogy tudja, mi a teendő.

- Marinette, mégis mit csinálsz? – kérdezte Tikki álmosan, ahogy a létrán felmászó, egy nagy baseballütőt a kezében tartó Marinette-re nézett. – Ilyenkor max egy kóbor macska mászkálhat a tetőn ennivalót keresve...

- Macska?! – kiáltott fel meglepetten a lány.

- Igen, egy macska... - motyogta Tikki.

- Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte a lány, feljebb emelve a fedőlapot. Tikki egy ijedt kis hangocskát adott ki, majd elbújt a tolltartó mögé.

- Ebből baj lesz... - suttogta rémülten.

*******

Marinette-nél senki sem lepődött meg jobban, amikor Macskát a háztetőn találta. A fiú lazán a korlátnak dőlve állt és fejét oldalra billentve méregette a pizsamás lányt. Marinette fintorogva ledobta az ágyára a baseballütőt, majd pipiskedve lehajtotta az ajtót és a fiúhoz lépett.

- Mit keresel itt? – kérdezte udvariatlanul. Francba a jó neveléssel, Macskának pont akkor kell itt megjelennie, miután Adrien nyilvánosan megcsókolta a lányt?! Ennek semmi értelme.

- Csak meg akartam látogatni a kedvenc civilemet Párizsban – dorombolta a fiú közelebb hajolva. – Vagy a város ünnepelt hőse nem mehet oda, ahova akar?

- De – Marinette félénken elnézett. – Csak nem értettem, hogy miért pont én...

- Nos, te már bebizonyítottad, hogy okos vagy, hercegnő – a fiú megfordult és úgy támaszkodott a korlátra. Marinette követte a példáját. Fogalma sem volt, mit keres itt a fiú, de túl kíváncsi volt ahhoz, hogy szimplán lepattintsa. – És nekem most egy okos kívülállóra van szükségem – motyogta, miközben a kivilágított Eiffel-toronyban gyönyörködtek.

- Hogy eldöntsd, mit akarsz a Katicával való kapcsolatodtól... - suttogta Marinette maga elé.

- Pontosan – a fiú mosolyogva ránézett. – Mondtam én, hogy te vagy a kedvenc civilem – Marinette elvörösödött és remélte, hogy a sötétben nem látszik. Azonban akaratlanul is eszébe jutott, mit mondott Plagg Macska tulajdonságairól és a sötétben látásról... francba.

- Egyébként honnan tudsz a „kapcsolatról"? – kérdezte a fiú, aki nagyon élvezte, hogy most kivételesen okosabb a bogárkájánál. Marinette végigsimított a korláton.

- A legjobb barátnőm szerkeszti a Katiblogot – válaszolta.

Ügyes.

- Akkor nem kell felvázolnom a helyzetet – mosolygott a fiú a bajusza alatt. Marinette nagyon ügyesen tért ki a csapdája elől.

- Nos... - kezdte a lány a füle mögé simítva egy tincset. – Gondolom, nem a k... akarom mondani a cserétekről akarsz beszélgetni – javította ki magát. – Hanem a szerelmi életetekről, hogy úgy mondjam – a fiú elégedett bólintása bátorságot adott neki: egyre szenvtelenebbül folytatta – és engem, mint nő, szeretnél kikérdezni egy másik nő érzelmeiről.

- Így van – újra a város fényeit kezdte fürkészni. - Egészen pontosan szeretném, ha elmondanád, hogy egy olyan lány, mint Katica, mit lépne, ha el akarnám neki árulni, ki vagyok én.

- Hogy micsoda?! – kiáltott fel rémülten Marinette, mire a szomszédos háztetőről felröppent egy csapat galamb. – Úgy értem – folytatta higgadtabban – nem úgy volt, hogy biztonságosabb lenne, ha senki sem tudna arról, ki van az álarc alatt? Vagy ez csak pletyka? – Marinette-nek sikerült valódinak tűnő érdeklődést varázsolnia az arcára.

- Nem, tényleg van egy ilyen megállapodás. Csak – Adrien egy pillanatra elfelejtette, hogy Marinette-el beszél, és elengedte magát – mostanában úgy érzem, hogy az álarc nem segít minket, sokkal inkább az utunkba áll.

A lány hatalmas szemekkel nézett a még mindig előre bámuló partnerére. Ő soha nem gondolt így a maszkokra, de így utólag milyen egyértelmű! Macska számára a maszkok csak útban voltak.

- Még akkor is, ha a maszkok az okok, amiért egyáltalán megismerkedtünk egymással – gondolta szomorúan Marinette. A fiúra nézett, aki még mindig az orrát lógatva bámulta a korlátot, és lassan kezdett vörösödni, mintha valami rosszat csinált volna.

- Ezt... nem lett volna szabad kimondanom, igaz? – kérdezte szomorúan mosolyogva. Marinette még senkit sem látott ilyen szomorúan mosolyogni, talán csak Adrient. A mosoly beindította benne az anyai vigasztalóösztönöket, Macska vállára tette a kezét és közelebb húzta magához a meglepett fiút.

- Soha ne érezd magad kínosan, amiért kimondod, hogy mit érzel – mondta komolyan. – Ha te tényleg ennyire szereted azt a lányt, hogy akár a családod biztonságát is kockára tennéd érte, akkor biztos vagyok benne, hogy titeket az ég is egymásnak teremtett – mondta magabiztosan. Macska hegyezni kezdte a fülét. Lehet, hogy egy rejtett szerelmi vallomást hallott?

- Ettől függetlenül tiszteletben kell tartanod a döntését – törte meg Marinette a varázst. – Lehet, hogy például civilként már van barátja. Nem feledkezhetsz el az ilyenekről.

Nem, mégsem szerelmi vallomás volt.

- Igazad van – a fiú lazán felült a korlátra, és szembehelyezkedett a lánnyal. – Beszéljünk rólad! Az a hír járja, hogy összejöttél az Agreste-gyerekkel – ez a hír nem járta, de Adrien minél több információt ki akart szedni a lányból, a Katica és a Marinette oldalról is.

Marinette elvörösödött és a padlót kezdte bámulni.

- Ki mondta? – kérdezte félénken. Macska tovább vigyorgott.

- Azt hittem, már elég egyértelmű – tartott egy rövid hatásszünetet. – Én is a Francois-Dupont-ba járok – a lány gyorsan felkapta a fejét. – Szóval? – nyújtotta el Macska az ó-t.

- Nem „jöttem össze" ahogy mondtad – Marinette macskakörmöket rajzolt a levegőbe. – Csak nagyon közel vagyok hozzá.

- És szeretnél? – kérdezte kíváncsian Macska. Végülis ettől dől majd el minden.

- Hmm... - Marinette az állát a kezébe véve gondolkodott. – Igen – motyogta. – Azt hiszem, igen.

Adrien úgy érezte, egy nagy zsák pillangócsapatot szabadítottak el a gyomrában. Vagy inkább egy állatkertet.

- Jólvan Agreste. Csak ne vigyorogj túlságosan – adta ki az utasítást Adrien, de nemigazán tudott mit kezdeni: az idióta vigyor már rá is ragadt az arcára.

- Awww – Macska odadörgölőzött a lányhoz. – Szerelmes vagy! – Marinette nevetve eltolta magától.

- Szerelmesek vagyunk! – javította ki. Valószínűleg fogalma sem volt róla, mekkora boldogságot okoz Adrien-nek ezzel a két szóval: a fiú már-már úgy érezte, a hetedik menyországban jár. A páros még sokáig nézte a holdat és olyan csacskaságokról beszélgettek, mint hogy melyik tanár a legnormálisabb a Francois-Dupont-ban, vagy hogy Chloé mennyire idegesítő is tud lenni. Amikor Macska megemlítette a mai csókot Adrien-nel, a lány újra elvörösödött és makogni kezdett. Közben nem vette észre, hogy a fiú tekintete a csapóajtó felé kalandozik, amit Tikki tartott nyitva és ki fejét kidugva hallgatta a beszélgetést. Amint a kis kwami észrevette, hogy figyelik, félszegen intett a fiúnak, amit Adrien egy mosollyal viszonzott.

- ...de összességében élveztem a dolgot – fejezte be Marinette a leírást. Macska vigyorogva ránézett.

- Azt hiszem, hercegnő, itt az idő a pihentető alvásod megkezdéséhez – a fiú leugrott a korlátról és nyújtózott. – Különben holnap karikás szemekkel kell a lovagod elé menned – tette hozzá. Marinette csak a szemét forgatta. Ez volt az a Macska, akit ismer.

- Nemár, én akkor is szép vagyok, ha karikásak a szemeim – mondta vidáman. Macska közel hajolt hozzá és egyszerűen azt mondta: „Tudom". A lány félénken lesütötte a szemét. Miért kell Macskának mindig felbukkannia valahogy, ha a dolgok kezdenek összeállni Adrien-nel?

- Akkor a legközelebbi viszontlátásig! – Macska felállt a korlátra és szalutált egyet. – Öröm volt veled beszélgetni, hercegnő!

- Köszi. Sok sikert Katicával! – intett egyet a lány. Egy újabb vigyort kapott cserébe.

- Neked pedig Adrien-el! – azzal a fiú leugrott, és eltűnt az éjszakában. Marinette még sokáig bámult utána, egészen addig, amíg Tikki mellé nem röppent.

- Nem akarsz bemenni? Még megfázol - kérdezte anyáskodóan. Marinette megrázta a fejét.

- Tikki... lehetséges, hogy valaki két emberbe is beleszeressen? – kérdezte halkan, mintha ő maga is tudná, hogy mennyire bután hangzik ez. A kis kwami nem szólt semmit, de azért együttérzően megsimogatta a lány arcát, majd beröppent a szobába. Marinette még jó ideig azt a pontot bámulta, ahol Macska eltűnt, majd ő is követte Tikkit. Semmi másra nem vágyott, mint egy pihentető alvásra és hogy a problémái maguktól szűnjenek meg. Fogalma sem volt, hogy reggel egy újabb égető problémával fog farkasszemet nézni. Szó szerint.

A következő rész tartalmából: – Elmondom, hogy lesz – Alya bevetette az anyáskodó hangját. – Bemész az osztályba, és egy nőieset sikítasz, amikor meglátod, hogy Adrien kétszáz rózsaszín léggömbbel díszítette fel a termet és vett neked ezer vörös rózsát.