Halihó!

Új résszel jövök - emlékeztek még, hogy azt mondtam, bombát robbantok? Nos... sikerült;)

Az Adrien-Plagg párbeszéd remélem nem lett (nagyon) fura, én rettenetesen élveztem írni, ahogy a kis cukiságnak leesik, hogy mi folyik itt;) Mindenesetre a következő részben Marichat várható (ha minden igaz)...

Március 27. hétfő 7:41, a Dupain-Cheng lakás

Reggel Marinette madárcsicsergésre ébredt, ami nagyon ritka volt, viszont minden évben jelezte a lánynak, ha eljött a tavasz. Idén egy kicsit váratott magára, de a lány vigyorogva vette tudomásul, hogy ez a nap is eljött.

- Jó reggelt, kicsim! – szólította meg egy kedves hang.

Mariette felült az ágyban és kíváncsian kukkantott le a földszintre. Sabine vidáman szedte össze az általa „szennyes"-nek titulált ruhadarabokat. A lányára kacsintott majd eltűnt a rózsaszín csapóajtón keresztül. Marinette felsóhajtott és magában ujjongott, hogy az anyja nem vette észre az íróasztalán felejtett ékszeresdobozt...

- Marinette! – fordult vissza Sabine, bár csak a feje látszott. – Nem akarsz beszélni az újabb ékszerről, amit kaptál? Kitől van?

- Anya! – kiáltott fel felháborodottan a lány, de Sabine csak kuncogott.

- Nem tudod, ki az? – értelmezte félre a lánya elvörösödését. – Tom, hallod ezt? A kislányunknak titkos imádója van!

- Anya! – Marinette megnövekedett élénkséggel kászálódott ki az ágyából és elkezdett lebotladozni a lépcsőn. Sabine azonban tisztes távolságot tartott tőle és egy szinttel lejjebb szónokolt a férjének.

- Emlékszel még, amikor a tizedikes táborban bezártak minket... - nosztalgiázott a nő a férjével. Marinette gyorsan becsapta a csapóajtót és rá is ült. Nem akart semmi ilyesmit hallani, hiszen az emlékezetében még tisztán élt „A Beszélgetés", amikor az anyja leült vele és elmagyarázta a nők havi problémáinak okát, majd elkalandozott egészen más témák felé... és Marinette túl sok részletet hallott a szülei megismerkedéséről. A lány grimaszolt egyet, ahogy az emlék újra felidéződött benne.

- Elment már? – kérdezte egy vékony hangocska, ami rögtön mosolyt csalt Marinette arcára.

- Igen, Tikki, előbújhatsz! – a kis lény vidáman röppent elő és az íróasztalra telepedet, a nagy tál süti mellé, amit Sabine az előbb hozott be. Amíg Marinette felöltözött, Tikki is elfogyasztotta a reggelijét, mindentudó mosollyal figyelve a lányt.

- Gyere, Tikki, induljunk! – nyitotta ki a lány a kistáskáját, de a kwami vidáman megrázta a fejét.

- Nem felejtettél el valamit? – azzal felröppent a kis dobozkáról, amin eddig ült. Marinette közelebb lépett és a kezébe vette, tudomást sem véve Tikki vigyorgásáról.

- Macska ajándéka? Úgy érted...

- Azt mondtad, tetszik neked... - röppent közelebb a kis lény. – Nos?

- Igazad van – Marinette is elmosolyodott. – Adrien visszautasított, Macska viszont nem. És én nem fogok csak azért megbántani egy barátot, mert engem valaki megbántott! – a lány feltette a nyakláncot és megigazította a medált, hogy messziről látszódjon. – Ráadásul ez tényleg gyönyörű...

- Ez a beszéd, Marinette! – röppent be Tikki a táskába. Marinette kuncogva leindult a lépcsőn.

- És különben is, mi baj történhetne? – suttogta maga elé.

*******

Adrien kivételesen elkésett suliból. A fiúnak az ébresztőórája is szólt, sőt, Nathalie is tiszteletét tette a szobájában, hogy felkeltse, amit utoljára akkor csinált, amikor a fiú elkapta a kanyarót. Ennek ellenére bealudt, amit az apjának fáradtsággal indokolt, de a házban mindenkinek megvolt a saját kis elmélete a fiú „fáradtságát" illetően.

Gabriel szerint Adrien lustul, ezért következő hétvégére megduplázza a fiú fotózásainak számát (és ezt valószínűleg komolyan gondolta, amikor reggelinél szárazan bejelentette). Nathalie szerint a fiú megint késő estig a neten lógott, ezt a feltevését a kocsiajtót tartva jegyezte meg, hozzátéve, hogy bár semmi beleszólása nincs, nem tetszik neki a fiú viselkedése az utóbbi időben. Egyedül Plagg tudta, hogy mi történt valójában: Adrien egész este gondolkozott. Lefeküdt az ágyába, fél órát dobálta magát, elvonszolta magát az ablakig, figyelte a város fényeit, visszament az ágyba... és vagy ezerszer visszajátszotta magában a tegnapi beszélgetését Katicával. A fiú kétségbeesetten kutatta a pontot, ahol elrontotta, és bármit megadott volna, ha megbeszélheti Tikkivel a dolgot. Plagg ugyanis nem válaszolt a csendben feltett költői kérdésekre, ha meg igen, azzal csak tovább növelte a fiú őrlődését.

- Vajon szeret-e még egyáltalán? – gondolta a fiú és egy nagy sóhajjal belépett az iskolába, ahol már javában mentek a tanórák.

*******

- És Juleka lesz a Farkas, én pedig Piroska! – osztotta meg baráti körével a nagy újságot Rose, ide-oda lóbálva a kezeit beszéd közben. Nagyszünet volt, és az időjárás eléggé enyhült ahhoz, hogy a lányok az iskola belső udvarán egy csoportba tömörülve osszák meg egymással a báli terveiket. Lehet, hogy a személyiségeik nagyon különböztek, de lányok voltak, és minden lány – igen, még Alix is – imádta a bál ötletét.

- Már megvan a jelmezetek? – kérdezte Alya kíváncsian. Rose úgy bólogatott, mintha le akarna esni a feje, miközben Juleka motyogott valamit mellette, amit senki sem értett.

- Persze! Piros köpeny, fehér szoknya... Juleka nagyon ügyesen megtervezte! Még sárga kontaktlencsét is szerzett, hogy farkasszemei legyenek! – áradozta, majd összeesküvőn körbetekintett.

- Tudjátok már, Chloé kivel megy? – csak fejrázás volt a válasz, amit Alya egy macskás vigyorral nyugtázott, majd megszólalt.

- Én azt hiszem, tudom... - minden szempár felé fordult. Alya élvezte egy pillanatig a reflektorfényt, majd lehalkította a hangját és sutyorogni kezdett.

- Nos, véletlenül megtudtam az egyik barátomtól, hogy Chloé két jelmezt is rendelt az e-bay-en...

- És te a jelmezekből kitaláltad, hogy ki lesz a párja? – kérdezte meglepődve Marinette. Alya vetett rá egy szúrós pillantást, majd visszafordult a többiekhez.

- Igen, mivel a jelmezek a Jégvarázs Elsája és Annája! – kiáltotta diadalmasan. A többieknek tátva maradt a szája.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy Chloé Sabrina-val megy? – kérdezte Alix hitetlenkedve. – Tuti, hogy nem mond le Adrienről!

- Hát... akkor lehet, hogy az Elsa-ruha nem is Chloénak ment... - jelentette ki Myléne, mire mindenki nevetni kezdett.

- Ja, simán el tudom képzelni a srácot, hogy még abba is belemenne – pukkadozta Alix. – Képzeljétek, itt végigszántana a hosszú szoknyájában... - a tetőfokára hágott a hangulat: a lányok majd' megfulladtak a hercegnőként parádézó Adrien gondolatától. Marinette-nek azonban volt annyi lélekjelenléte, hogy körbenézzen, hátha nemkívánatos személyek is hallják a beszélgetést. Se Chloé, se Sabrina nem volt a láthatáron.

Adrien azonban pont akkor lépett ki az osztályteremből, mélyen elmerülve a gondolataiban. A fejét mélyen lehajtotta, és nagyon szomorúnak tűnt, amitől Marinette-nek furcsa szaltót vetett a gyomra.

- Vajon mi lehet a baja? – kérdezte magától a lány.

Adrien továbbra sem lépett túl a tegnapi estén. Lebaktatott a lépcsőn és leült az egyik üres padra, amiről jól beláthatta az udvart. Bármit megadott volna, ha van valaki, aki eltereli a figyelmét a gondjáról, de Nino épp Miss Bustier-el tárgyalt, mivel az utolsó dogája egyes lett, és szeretett volna prezentációt csinálni a jobb jegyért. Alya és Marinette pedig...

A fiú feltekintett. Alya és Marinette a lányok gyűrűjében beszélgettek valamiről, meglehetősen vidáman. Myléne mondott valamit, amitől az egész csoport nevetésben tört ki. Adrien még azt is észrevette, hogy Juleka a markába kuncog tehát igen vicces dolog lehetett. Alya a combját ütögetve röhögött, mellette Marinette...

Úgy tűnt, a lány egyáltalán nem figyel a beszélgetésre. A tekintete Adrienét kereste, és a fiú nem értette miért néz vele farkasszemet. Aztán Marinette a testsúlyát az egyik lábáról a másikra helyezte, és a napfény pont megcsillant a nyakláncán.

A csoport lenyugodott, és Alix hangosan megkérdezte Alya-tól, hogy ő minek szándékozik beöltözni, mire a lány hajfürtjeit hátradobva ecsetelni kezdte a csodaszép sárga-zöld ruháját és a hozzáillő ékszereket. Marinette próbált odafigyelni, tényleg, de az udvar végéből őt bámuló Adrien nagyon rossz érzéssel töltötte el. A fiú egy ideig farkasszemet nézett vele, aztán a lány elunta és visszafordult a baráti társasághoz. Adrien nagyon furcsa arckifejezést öltött fel, úgy tűnt, mint aki menten rosszul lesz. Alya benyögött valami lanyha poént Nino-ról, mint békakirály és az egész csoport nevetésben tört ki, így Marinette is igyekezett egy álnevetést kicsikarni magából, aztán újra Adrien felé fordult. A fiú nagyon lassan felállt, miközben végig a lányt figyelte... mégcsak nem is pislogott! Marinette hátán végigfutott a hideg. A fiú először a lány nyakláncát vette szemügyre, aztán az arcára nézett, megint le a nyakláncra. Marinette nyelt egyet.

- Ennek meg mi baja? – a lány követte a fiút a tekintetével. Adrien lassan, mintha alvajárna, elindult az udvar vége felé. Az úton egyre jobban begyorsított, kettesével szedte a lépcsőfokokat és szinte futva érkezett a WC-ékhez. Gyorsan belépett és becsapta maga után az ajtót.

- Tényleg, Marinette, már akartam is kérdezni, honnan van a nyaklánc? – szakította félbe a monológját Alya. Mindenki a lány felé fordult, mire Marinette elvörösödött.

- Ohm, ö... ez? – kérdezte az ékszerre mutatva. – Hát... ez csak, régi bizsu? – próbálkozott a gyenge hazugsággal.

- Nemár, csajszi, múltkor is ezt mondtad! – Alya teátrálisan elájulást tettetett. Csak nincs valakid? – kérdezte kihívóan. Marinette a fejét rázta. Ki kell találnia valamit, mielőtt a többiek is kérdezősködni kezdenek.

- Komolyan ősrégi cucc, és a bácsikám vette nekem, még Kínában! – jelentette ki magabiztosan. – Egyébként is, beszéljünk inkább Myléne-ről! – egy mosolyt villantott a lány felé. – Ti minek öltöztök be?

Myléne pedig belekezdett a saját ötletükbe, és Marinette gondolatai újra Adrien felé kalandozhattak.

*******

Adrien becsapta a WC ajtót, és gyorsan végigjárta a fülkéket. Közben, mint egy mantrát, ismételgette:

- Nemnemnemnemnemnemnem... - a fiú az utolsó fülkéhez ért, de senkit sem talált, szerencsére egyedül volt. – Plagg! – hívta a kwamit és szétnyitotta a mellényét. A macskalény kiröppent és értetlenül nézett körbe.

- Ez egy férfivécé – csípőre tett kézzel a választottjához fordult. – Minek hívsz elő, ha nem otthon vagyunk, és nem ehetek finom cam...

- Marinette-en van a nyaklánc! – kiáltotta kétségbeesetten Adrien, de csak egy szemöldökfelvonást kapott válaszul. A fiú az ajtónak dőlt és lassan lecsúszott.

- És ez rossz, mert... - a kwami hagyta lógni a mondatot a levegőben.

- Mert... hah – a fiú beletúrt a hajába. - A nyaklánc... pontosan úgy néz ki, mint amit apám tervezett az Agreste márka nyári kollekciójába. Pontosan egy darab létezik belőle a világon. Apám prototípusa – a fiú maga mögé bökött. – És most Marinette-nél van. Pedig én Katicának adtam.

Plagg arcán akkora vigyor terült el, mint maga a Gangesz és a kis kwami lecsücsült Adrien térdére.

- Mi következik ebből? – kérdezte játékosan. Adrien nekidöntötte a fejét az ajtónak.

- Az, hogy Marinette Katica – suttogta megtörten. Plagg várt egy másodpercet majd bólintott.

- Na végre – éhesen megnyalta a mancsát. – Nincs véletlenül camembert-ed?

Adrien előhúzott egy szeletet és a kwaminak adta. Csendben hallgatta a majszolást, majd egyszerre minden előtört belőle.

- De hiszen Marinette életem szerelme! – kiáltotta.

- Pontosan – bólintott Plagg.

- És megcsókoltam!

- Így van.

- És visszautasítottam Marinette-t, hogy Marinette-el legyek!

- Barom voltál.

- Megpróbáltam összehozni Nino-val!

- Én meg röhögtem a markomba.

- Együtt győztük le Gonosz Rajzolót!

- És még akkor sem sejtettél semmit.

- Kaptam tőle autógrammot! Meg egy kalapot! Meg a szerencsetalizmánt!

- Meg még sok mást, amire nem jöttél rá.

- És visszautasítottam a bálra! Hát én egy hülye vagyok! – a kezébe temette az arcát. Plagg lenyalogatta a maradék sajtot a kezéről, majd újra elmosolyodott.

- Már el is felejtettem, hogy miért ez a kedvenc részem – Adrien megragadta a kwamit és megrázta.

- Ahhahahah mivanmár? – Plagg kiröppent a fiú markából.

- Plagg! Segítened kell! Mit csináljak? Mi... mi ilyenkor a teendő? – a fiú kétségbeesetten nézett Plagg-re, majd hirtelen összeszűkült a szeme.

- Várjunk csak... miért mondta akkor Tikki, hogy Marinette nem Katica? – kérdezte értetlenül.

- Mit csinált? – kérdezte Plagg tátott szájjal. – Ó, kapjam csak mégegyszer a kezeim közé... akarom mondani mancsaim közé!

- De miért? - Adrien elővett egy újabb szelet camembert-et. Plagg lecsapott rá, de egyelőre csak magához szorította.

- Azért, mert párszáz évvel ezelőtt... Jeanne d'Arc-nál? – Plagg egy pillanatra elgondolkodott. – Igen, azt hiszem, Jeanne d'Arc-nál kötöttünk egy fogadást – a kwami beleharapott a sajtjába. – Ofhon emondom... - magyarázta teli szájjal. – A mostani feladatod a következő: te vagy Fekete Macska, blablabla, a hivatalos szöveget elhagyom, ok? Szóval: kitaláltad, ki Katica vagy sem?

- Kitaláltam – válaszolta Adrien, bár kezdett olyan érzése lenni, mintha egy rendőri kihallgatáson lenne.

- Nagyon jó... nagyon jó! – Plagg megpördült a levegőben a sajtjával. – Feladatod tehát, hogy bebizonyítsd, hogy nem tévedsz. Ugyanis volt már olyan, hogy valaki azt hitte, hogy megvan a társa és felfedte magát egy civilnek, nos igen – Plagg sanda szemmel nézett a fiúra. – Gondolom, nem kell neked bemutatnom a spanyol örökösödési háborút...

- A micsodát? – Adrien teljesen elvesztette a fonalat.

- A lényeg – motyogta Plagg a homlokát dörzsölve -, hogy bebizonyítsd, hogy tényleg Marinette Katica. Lehetőleg úgy, hogy ne jöjjön rá, hogy tudod, ki ő – tette hozzá.

- Oké, de... - Adrient a csengő szakította félbe; kezdődött a bioszóra. Plagg közelebbröppent a fiúhoz.

- Később! – motyogta és elfoglalta a neki fenntartott helyet a mellény belső zsebében. – Most menj, és tégy eleget a kötelességeidnek, ó hős Rómeó...

- Rómeó, mi? – motyogta Adrien, ahogy feltápászkodott és megmosta a kezét.

- Na ja, az a két idióta volt a lehető legbénább talizmánhordozó, akiket a föld a hátán hordott...

- Mivan?! – kérdezte Adrien, de csak mormogás volt a válasz. A fiú lassan elindult az üres folyosón, de még mindig nem dolgozta fel teljesen a hírt, hogy élete szerelme végig mögötte ült az osztályban, és ő még csak észre sem vette.

- Majdnem megcsókoltam, de Chloé ránk nyitott...!

- Jólvan, kölyök, elég lesz!

- Együtt segítettünk a bácsikájának nyerni!

- Adrien! Kuss! – dörrent rá Plagg, ahogy a fiú belépett a tanterembe.

*******

- Biztos vagy benne, hogy ez az egyetlen ötleted? – kérdezte meg Plagg ezredszerre is, ahogy kikandikált Adrien felső zsebéből. A fiú a nap hátralevő részét arra használta fel, hogy a bebizonyításon töprengjen, és az utolsó óra előtt előadta a tervét a macskának. Plagg nem volt elragadtatva az ötlettől, szerinte a fiú túlbonyolította, de Adrien hajthatatlan volt. Így a páros az utolsó óra után kiosont az udvarra, és a fal mögül leskelődve figyelte az Alya-Marinette párost, várva a megfelelő alkalomra. Ami nagyon nehezen akart eljönni, úgy tűnt, hogy az egész osztály ott lebzsel a suli előtt, még Chloé sem indult rögtön haza, hanem ideges szemrángások közepette vázolt fel valamit a bólogató Sabrina-nak.

- Igen Plagg, biztos vagyok benne – válaszolta Adrien (aznap ezredszerre). – Nem lesz egyszerű kísérlet, de legalább két legyet ütök egy csapásra – magyarázta. Plagg szarkasztikusan, a szemeit félig lehunyva nézett rá.

- Aha – mondta nagyon lassan. – Persze a helyzet előnyei egy kicsit sem izgatnak, ugye? – amint a fiú elvörösödött, a kwami magában nyugtázta, hogy megint igaza van.

- Nos... hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem – vallotta be a fiú lovagiasan.

- Akkor mire vársz még? Menj oda, csináld meg a kísérleted, azt menjünk haza enni! – Adrien válaszra nyitotta a száját, de Plagg nem hagyott időt a visszavágásra. – Lódulj!

Így esett, hogy Adrien zsebre dugott kézzel, lazának tűnve leslattyogott a lépcsőn és Alya-ék felé vette az irányt. A népszerű újságírópalánta éppen magyarázott valamit a barátnőjének, bőszen nyomogatva a telefonját.

- Jajmár, Marinette, ne cirkuszolj! Fent van a vidi a Katiblogban, és kommentbe is leelemeztük! Tuti összejöttek! Figyelj, Katica úgy lökte el a srácot, mintha az élete múlna rajta... - és így tovább. Marinette-nek esélye sem volt megszólalni, de látszott rajta, hogy megvan a véleménye a témáról.

- Jólvan, Agreste – oktatta magát Adrien – csak lazán. Meg tudod csinálni. Meg tudod csinálni. Meg tudod...

Valaki megkopogtatta Marinette vállát. A lány kérdőn hátrafordult, és az arcára volt írva a megdöbbenés, mikor észrevette, ki áll mögötte.

- Adrien? Te meg mit...? – kérdezte Marinette zavartan, de a fiú nem vesztegette az idejét: megragadta a lányt az arcánál fogva, és magához húzta.

A tömeg felbolydult. Chloé sikítozott, majd egy látványos ájulást produkált. Sabrina-nak oda kellett ugrania mögé, hogy elkapja. Rose Juleka kezét rángatta, és vigyorogva hadarta az eseményeket. Nathaniël pont a kérdéses pillanatban nézett fel és véletlenül eltörte a ceruzáját. Alya és Nino először lefagytak, majd a lány belelépett a kamerába, és elindította a videót.

A legjobban azonban Marinette lepődött meg: a fiú magához vonta, és gyengéden, mégis erősen tartva megcsókolta a lányt. Marinette le sem hunyta a szemeit, végig Adrien csukottjait bámulta, mintha nem akarná elhinni, hogy ez az egész tényleg megtörténik. A fiú két másodperc múlva elengedte, de nem húzódott el teljesen.

- Később találkozunk – súgta, majd megfordult és sietősen hazafelé vette az irányt. Elhúzott a még mindig Chloét legyező Sabrina mellett, befordult a sarkon, és már el is tűnt.

Mögötte teljes káosz.

- Bocsi, Alya – motyogta Marinette még mindig tágra nyílt szemekkel. – Nem hallottam, amit mondtál... azt hiszem, hallucinálni kezdtem...

- Nem képzelted, kislány! – Alya a barátnője nyakába ugrott, majd rázni kezdte, hogy egy kis életet leheljen belé. – Megcsókolt! Tényleg megcsókolt! Iiii! – azzal ugrálni kezdett, mint akinek fangörcse van. Marinette lassan elvigyorodott és a barátnőjéhez fordult.

- Tényleg? – kérdezte hitetlenkedve.

- Igen! – dalolta Alya és a lány orra alá dugta a telefonját. – Nézd csak meg! Felvettem!

A két lány a telefon köré gyűlt és megnézték a videót. Egyszer azért, hogy tényleg megtörtént-e, másodszor azért, hogy Marinette reakcióját figyeljék, harmadszorra azért, hogy Adrienét, negyedszer meg azért, mert Nino odatolakodott, hogy „Én is látni akarom, hé!".

És minden egyes videót végigsikítozták.

*******

Adrien sietősen trappolt végig az utcán. Remélte, hogy senki sem fogja követni az eset után. Legfőképpen Chloé-tól félt, de úgy tűnt, a lány annyira el van foglalva magával, hogy eszébe se jutott a fiú után szaladni és kérdőre vonni.

- Na, megérte? – kukkantott ki Plagg a mellényből.

- Jesszus! Plagg, bújj el! – Adrien idegesen összehúzta magán a ruhát.

- Jó, de élvezted? Mert csak akkor érte meg. Innentől úgyis csak várnunk kell, az élvezet része már lement – hallatszott tompán a macska hangja.

- Igen, élveztem és most légy szíves ne zavarj! Furán venné ki magát, ha a kabátomhoz beszélnék – szidta a kwamit halkan.

- Csak szeretnék rámutatni, hogy szegény lány mit élhet most át. Úgy értem – itt hatásszünetet tartott – tegnap Macska szerelmet vall neki, ma Adrien lesmárolja a suli szeme számára. Nem gondolod, hogy ez kicsit gyors? Nem kéne tudnia valamit? – a kwami kényelmetlenül mozgolódni kezdett.

- De, igen – vallotta be a fiú. – Mit gondolsz, miért mondtam neki, hogy később találkozunk? – Adrien elvigyorodott. – Az a később hamarabb lesz, mint gondolná!

A következő rész tartalmából: Csak – Adrien egypillanatra elfelejtette, hogy Marinette-el beszél, és elengedte magát –mostanában úgy érzem, hogy az álarc nem segít minket, sokkal inkább az utunkbaáll.