A címet ne olvassátok félre, ez még nem a történet vége (sőt)!

A szerencsetalizmán sajnos egy kicsit nyomi lett, de mindig is tudni akartam, hogy van-e olyan tárgy, amivel tényleg semmit sem lehet kezdeni, szóval... ez most így sikerült.

A következő részben nem lesz ennyi akció, de nagyon nyálas jelenetek várhatóak Macska jóvoltából - a fiú végre kezdi felfogni, hogy rohamosan robognak a bogarával a barátságból a szerelemig... úgyhogy nem szabad nekik egyetlen pillanatot sem hagyni, nehogy rájöjjenek mit is csinálok velük éppen... hehe...

Most pedig tudom, mennyire vártátok ezt a részt, úgyhogy kezdjük is!

Március 25. szombat 11:22, Le Grand Paris Hotel

Adrien lassan felült, bár még mindig sajgott a feje a becsapódástól. Ki a fene lökte el? És miért? Hirtelen egy hideg borzongás futott végig a gerincén. Lehet, hogy eltalálta az akuma? Nem, akkor nem lenne ennyire éber. Óvatosan elfordította a fejét, és rögtön meghűlt a vér az ereiben.

Katica kicsavart pózban feküdt nem messze tőle, a jojója kiesett a kezéből. Az arcát nem lehetett látni, de az biztos volt, hogy nagyon is élettelen.

- Jaj, ne! – nyöszörögte Adrien és a bogarához húzódott. A lány még mindig nem volt magánál, de egy változás kezdődött rajta: lassan elfeketedett a szája.

- Mit műveltél vele?! – kérdezte a fiú az akumától, de Álnok Ámor válaszra sem méltatta. Úgy röppent ki a hotelből, mintha csatát nyert volna, és kiabálva újra Adrien keresésére indult.

- Azt keresheted! – gondolta Adrien kárörvendően és magához vonta a lányt. Meg sem hallotta Alya ideges pusmogását, aki magát és Nino-t próbálta meggyőzni, hogy „Ezek tutira összejöttek!".

- Macska? – kérdezte egy gyenge hangocska. Adrien lenézett.

- Igen, bogaram? – a lány elvigyorodott, és Adrien-nek rossz érzése támadt. Hol látott már ilyen elfeketedett szájakat?

- Szállj le rólam! – azzal olyan erővel, amit a fiú nem is várt volna tőle, Katica elrúgta magától. Alya ijedten felsikkantott. Adrien nekiesett egy asztalnak, aztán át is esett rajta, magával rántva egy hatalmas virágcserepet.

- Gyűlöllek! – sikkantotta a lány, és toppantott egyet a lábával. – Hallod?! Mindennél jobban gyűlöllek, még egy kwamicserét sem lehet veled rendesen elintézni, anélkül, hogy elhülyéskednéd az egészet! – a lány a jojóját pörgetve az akuma után indult, de még egy „Pukkadj meg!"-et hátravetett a válla felett. Alya elmentette a videót és Macskához rohant, hogy felsegítse.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva. Adrien csak bólintott és dühösen megragadta a botját.

- Soha jobban – azzal a kijárat felé kezdett rohanni. – Bújjatok el! – kiáltott vissza.

- Várj! – kiáltotta Alya. – A barátom, Adrien... - kezdte, de a hős addigra eltűnt a forgóajtó mögött. A lány irritáltan felnyögött.

- Hallottad, mit mondott – jelentette ki Nino, ahogy Alya mellé lépett és kétértelműen húzogatta a szemöldökét. – Bújjunk el.

- Férfiak! – Alya a magasba emelte a kezét és elindult a lépcsők felé.

- Hé, most hová mész? – kérdezte Nino értetlenül. Alya csak legyintett.

- Ha se Katica, se Macska nem hajlandó megkeresni Marinette-t és Adrient – mondta a lány csípőre téve a kezét – akkor majd én megteszem! – azzal visszafordult Nino felé egy csábos mosollyal. – Jössz...?

- Ezt még meg fogom bánni – motyogta Nino a fejét rázva és Alya után iramodott.

*******

Adrien a hotel tetején talált rá Katicára, a lány éppen az akumával tárgyalt valamiről, amikor megérkezett. Mindkét elátkozott felé fordult és ördögi vigyor terült el az arcukon. A fiú úgy döntött, nem tetszik neki a felállás. Ha nem jön hamarosan valami felmentő sereg – ami márpedig nem jön – akkor Halálfej nagyon közel van a talizmánokhoz.

Ami nem jó. A fiú összeszűkült szemmel méregette a bogarát, akinek belesutyorgott valamit az akuma a fülébe, mire a lány elvigyorodott. Katica bólintott egyet, majd a csípőjét ringatva a partnere felé indult. Adrien felvonta a szemöldökét.

- Ne aggódj, cicus, nem akarlak bántani – mondta a lány. – Csak egy apró kis cseréről szeretnék tárgyalni – azzal megkockáztatott egy mohó pillantást a gyűrűre. Adrien a háta mögé rejtette a kezét.

- Ahhoz előbb el kell kapnod – motyogta és levetette magát az épületről.

- Oké – gondolta – most kezdődik a „Hány másodpercig bírja Macska Katica ellen?" című játék.

A lány utánaugrott, és a jojóját ügyesen megpördítve a fiú köré tekerte a madzagot. Adrien egy fájdalmas kiáltással csapódott neki az egyik jelzőlámpának, amihez a lány odakötözte.

- Kemény négy másodperc, gratulálok, Adrien! – gondolta szarkasztikusan. Katica magabiztosan landolt mellette és a fiú elé lépett. Macska próbálta kiszabadítani legalább a kezét, de a jojó minden mozdulatánál fájdalmasan a bőrébe vágott.

- Jaj, Macska, ne hisztizz már – a lány megbökte a macskacsengőt, és az oda nem illő hang betöltötte az utcát. Katica elmosolyodott.

- Hol láttam már ilyen rúzst? – gondolkozott lázasan Adrien. – Suliban tuti, hogy nem, apám szívrohamot is kapna, ha valamelyik modell ilyet viselne, de akkor hol? Vagy mikor?

- Csak a gyűrűre van szükségem, és már vége is, oké? – úgy tűnt, a lány tényleg kezd aggódni Macska kötözöttsonka-póza miatt. – Nem lesz annyira fájdalmas, mint amikor ki kellett lyukasztanod a füled miattam – tette hozzá, és ez a mondat valahogy világot gyújtott Adrien agyában. A füllyukasztás, a kwamicsere, ja persze, meg a csókok... mind a három... a rúzs nem is rúzs...

- Tudod, Kim Valentin-napon átváltozott Álnok Ámorrá – Katica hangja visszhangzott a fejében. Aztán, mint egy filmen, maga előtt látta Alya videóját, amit Valentin-napon töltött fel, és amin Katica megcsókolja... és minden összeállt.

Adrien minden izmát megfeszítette, és előre lendült, de nem volt szerencséje, ugyanis partnernője az utolsó pillanatban hátrahúzódott. A jojót viszont elengedte, így mindketten a földre zuhantak: Macska azért, mert kiszabadult, Katica azért, mert a hirtelen majdnem-csók miatt elvesztette az egyensúlyát. Adrien azonban gyorsan feltápászkodott, és egyetlen pillanatig habozott csak, majd kicsi-a-rakás stílusban a lányra ugrott és a földhöz szögezte.

- Aú! – kiáltott fel Katica fájdalmasan, de Adrient nem érdekelte. Most végre rájött, hogy mi történt Valentin-napon. Valószínűleg Katicának is eszébe juthatott, mivel rémült arckifejezéssel próbálta szuggerálni a társát. – Macska! Ne!

Ezzel elkésett. Adrien úgy döntött, nem húzza tovább a szerencséjét és gyorsan a lány szájára nyomta a sajátját. A csóknak pár pillanat múlva vége lett, de egyikük sem zavartatta magát: rögtön újba kezdtek. Katica feje visszahanyatlott a kövekre, és a kezei utat találtak Macska hajába. A fiú örömmel fordította el a fejét, mivel sejtette, hogy partnere visszatalált hozzá. A levegőhiány miatt elszakadtak egymástól, csak hogy pár másodperc múlva újrakezdjék, aztán megint és megint. Katica szája már rég visszanyerte az eredeti rózsaszínes színét, de még mindig nem engedte el Macskát, és amikor a fiú meg akarta törni a sorozatot, visszahúzta. Az idő pedig folyt ki a kezükből, mint a homok, és egyikük sem tudta volna megmondani, hogy mikor váltak el végleg egymástól.

Macska lemászott a lányról és remegő lábakkal felsegítette.

- Kim... az akuma... - motyogta. Katica kissé zaklatottan a haját kezdte igazgatni, majd leporolta a teljesen tiszta kosztümét.

- Persze, merre? – a háztetőket kezdte fürkészni. Adrien vetett rá egy kósza pillantást – hogy lehet, hogy mégcsak nem is dadogott? A fiú a Le Grand Paris-ra mutatott.

- Arra – azzal a páros üldözőbe vette Kim-et.

*******

Úgy tűnt, Álnok Ámor meglehetősen szűk zónában érezte jól magát: folyamatosan a hotelt fürkészte, és több tiszteletkört is tett a tető felett. Az egyetlen céljának Chloé idegesítése látszott, ezért mindenkit, akit a lány nap mint nap ugráltatott, igyekezett lelőni. Az egyetlen ember, akit Chloé szeretett, Adrien volt, és az akuma egyre ingerültebb lett, amiért a fiú még nem került elő.

(Fél utcával arrébb öntudatlanra csókolta a barátnőjét, de ez ne zavarjon...)

Katica és Macska viszont gyorsan megjelentek, és Álnok Ámor bosszúsan vette tudomásul, hogy nincs többé hatalma a lány felett. Macska az épületen haladt egyre feljebb, míg pöttyös barátnője elbújt a hotel halljában, majd egy rózsaszín fényözön után kirohant onnan, egy katicamintás tárggyal a kezében. Macska az akumára támadt a botjával, és a két fiú elfoglalta magát, amíg Katica rájött, hogy mit is kéne csinálnia a mai talizmánjával: egy játékbabával. A lány értetlenül nézett körbe, mivel fogalma sem volt a felhasználásról, ráadásul a katica-vízió is késett. A lány azonban nem várt rá, így megvonta a vállát, és a legegyértelműbb dolgot tette, amit tehetett: az akumához vágta a talizmánt. Álnok Ámor hanyat vágódott és a babával a fején érkezett.

- Hol az akuma? – kérdezte Katica ahogy odalépett Macskához.

- Szerintem abban a kis papírdarabban, amit a nyíltartójában őriz – Macska lecsatolta a még mindig kiütött srácról a tokot. – Harc közben vettem észre – mondta, ahogy odaadta a bogarának. Katica bólintott, és előhúzta a lapot. Fekete alapon lila írás volt, és a lány rögtön felismerte.

- De hiszen ez a suli báljára a meghívó! – kiáltott fel meglepetten, majd elszomorodva Kimre pislantott. – Szegény, biztos elhívta Chloét, és a lány lepattintotta... - ami azt jelenti, hogy biztos, hogy Adriennel megy. Szép volt, Marinette!

A lány ingerülten sóhajtott és ketté tépte a meghívót.

- Erre már nincs szükség – motyogta, és megpróbálta visszatartani a könnyeit. A kis pillangó kiröppent, és Marinette, a hagyományhoz illően elkapta, és megtisztította Halálfej átkától. Álnok Ámor szertefoszlott a lila ködben, és megjelent Kim, aki eléggé értetlenül nézett körbe. A páros egy fáradt „Szép volt!"-al zárta a rituálét, és amint vége volt, Macska közelebb lépett a hősnőhöz.

- Hé, van valami baj? – kérdezte lágyan. Katica megrázta a fejét.

- Hányszor csókoltál meg? – a lány a földet bámulta. – Az elsőt nem kell számolni, mert az egy akuma volt, de a többi...

- Mivan? – úgy tűnt, Macska elvesztette a fonalat.

- Figyelj... - Katica kényszerítette magát, hogy a fiú szemébe nézzen. – Lehet, hogy holnap megint fordítva ébredünk. Lehet, hogy megint felcserélődtünk – Macska a szája elé kapta a kezét.

- Hoppá – motyogta.

- Kapiskálom már! – Kim felállt. – Múltkor is azért voltál te ő mert lesmárolt, igaz? – kérdezte büszkén. A páros egymásra nézett és nevetni kezdtek.

- Igen, nagyjából – mondta Macska a könnyeivel küszködve. Katica fülbevalója azonban jelzett, és a lány rémülten nézett körül, hátha elbújhat valahol az átváltozásra. Macska gyorsan megragadta a csuklóját és az ölelésébe vonta.

- Találkozzunk holnap kilenckor az Eiffel-toronynál – suttogta a lány fülébe, majd összeszedte minden bátorságát és hozzátette: - Akár felcserélődünk, akár nem.

Katica bólintott, és egy mosollyal leugrott az épületről. Adrien visszafordult Kimhez, és felajánlott neki egy utat a talajra. Közben nem tudta abbahagyni a vigyorgást.

Lehet, hogy ez őrültség, de szerintem épp most hívtam randira életem szerelmét!

A következőrész tartalmából: Én nem akartam Macskát megbántani. Tényleg nem – a lány akezébe temette az arcát. – Annyira sajnálom – suttogta megtörten.