Halihó mindenkinek!

Emlékeztek az extra hosszú, izgalmas-csajos-romantikus fejezetre, amit előzőleg beígértem? Hát... ez az!:) És itt tényleg minden van: hisztis Chloé, kwamis újraegyesítés, csajos-bevásárlós jelenet idióta filmzenére... na meg Dj Wifi! A függővég miatt meg sorry not sorry:P

És nem lettem semmiből hármas! Juhú! Ennek ellenére (emlékeztek, van egy húgom), sajnos a wifielzárás életbe lépett:( A gépemen így nem tudok írni, és van előre megírva egy-két fejezet, úgyhogy nyugi, nem maradtok sztori nélkül, csak gondoltam, szólok. Mostantól úgyis csak hétvégéken tudok majd írni kb. két hétig...

Na de ennyit a nyavajgásomból, és nézzük, sikerült-e hőseinknek visszacserélni a kwamikat (na vajon...;))

Fontos: a rész Ladrien pillanatot tartalmaz. Okés, hogy csak egyet, de gondoltam, most végigmegyek a ship-eken;)

Március 25. szombat 6:08, a Dupain-Cheng lakás

Marinette-nek fogalma sem volt, hogy miért ébredt fel ilyen korán. Szombat volt, és Alya-val csak kilencre beszéltek meg időpontot. A lány vádlón meredt az ébresztőórájára, mert bár nem csörgött, az időt mutatta, figyelmeztetve a lányt korai ébredésére. Marinette morogva átfordult a másik oldalára, mivel úgy döntött, szívesebben bámulja a rózsaszín falat, mint a – jelenleg ok nélkül gonosznak elkönyvelt – vekkert. Máskor majd megkéri Tikkit, hogy...

Te jó ég, Tikki!

- Tikki?! – a lány, mintha villám csapott volna belé, úgy ült fel az ágyban, de nem merte elfordítani a fejét.

- Marinette? – a félénk, kissé álmos hangocska csak egyvalakihez tartozhatott.

- Tikki! – Marinette úgy rohant le a létrán, mintha kergetné valami, és félúton összetalálkozott a fáradt, de meglehetősen vidám Tikkivel. A két barátnő a könnyeivel küszködve ölelgette egymást, és közben mindketten hadartak, valami ilyesmit:

- Uramisten, Tikki, annyira aggódtam, ugye minden rendben, Macska is jól bánt veled, kaptál eleget enni, jaj úgy féltem...

- Olyan büszke vagyok rád, Marinette, egyedül is kimásztál ebből a slamasztikából, remélem Plagg udvarias volt veled, jaj úgy féltem...

Miután lenyugodtak a kedélyek, Marinette mindent elmesélhetett Tikkinek: Plagg megjelenését, az első benyomásokat, a félelmeit Macskaként, és a tegnapi kis affért Macskával. A kis kwami szokásához híven végighallgatta választottját, és a megfelelő helyeken mindig benyögött egy „Hű!"-t. Marinette kérdőn fordult felé.

- És milyen volt Macskával? – a mutatóujjával megsimogatta a kis lény fejét. – Fogadok, hogy az őrületbe kergetett a vicceivel, ráadásul most még én is rásegítettem az egójára a csókokkal, szóval...

- Kifejezetten jól fogadta a hírt – Tikki süti után kutatva körbenézett a szobában. – Most viszont szívesebben ennék valamit, te nem? – kérdezte átlátszóan és elröppent a rejtekajtó felé.

- Ismerem, ugye? – kérdezte Marinette hirtelen. Nem volt hozzászokva, hogy a kwami ilyen gyorsan megváltoztassa a témát, így volt oka a gyanakvásra, hogy Tikki eltitkol valamit. A kwami megállt a levegőben, de nem fordult meg.

- Együnk valamit – ismételte, és eltűnt az ajtón át. Marinette dühös volt magára, hiszen nem akarta Tikkit ilyen kínos helyzetbe hozni, főleg most, hogy újra együtt voltak. Ráadásul egy ilyen idióta kérdés miatt! A lány még mindig nem akarta tudni Macska személyazonosságát, tegnapi este ide vagy oda. Persze azt soha nem vallotta be magának, hogy mostmár érdekelte volna a partnere magánélete: kíváncsi lett volna, hogy van-e barátnője – habár a tegnap után tuti, hogy van, így senki sem tud csókolni elsőre – és komoly-e a kapcsolat. A lány a gardróbban kotorászva elkezdte méregetni a ruhákat: vajon melyik tetszene jobban a fiúnak? A kék egyberuha vagy a piros pulcsi? A lány megrázta a fejét és dühösen magára meredt a tükörben.

- Szedd össze magad, Marinette! Az a fiú nem a pasid, és nem is lesz az! – azzal ingerülten magára húzta az első ruhát, ami a keze ügyébe akadt.

*******

Adrien a telefonja pityegésére ébredt: kapott egy üzenetet a kijelzője szerint. A fiúnak azonban semmi kedve nem volt kinyúlni a meleg paplan alól, hogy Chloé újabb nyavajgásait kelljen hallgatnia: tegnap este hazaért a hetedik mennyországból, és ahelyett, hogy Tikkinek áradozhatott volna a csókról, kiélvezve, hogy ez a kwami meg is hallgatja, sőt még normális beszélgetésbe is lehet vele elegyedni, Chloé idióta üzeneteit kellett bámulnia. A lány mindenképpen rá akarta venni a fiút, hogy menjen át hozzájuk ebédre, és kétértelmű megjegyzéseket tett a bálra vonatkozóan, így nem kellett egy Sherlock-nak lenni, hogy kitalálja a szőkeség valódi szándékát. Adriennek pedig semmi kedve nem volt megint Chloé szabályai szerint játszani, és eldöntötte magában, hogyha belerohad is, akkor sem fogja elhívni a lányt az iskolai bálra. A telefon azonban megint jelzett, és most egy morcos megjegyzés is társult hozzá.

- Ahhhh! Kapcsold már ki azt a szart! – ez a hang túlságosan is ismerős volt.

- Plagg?! – Adrien rémülten ült fel.

- Igen, én vagyok az, kölyök, ennyire azért ne örülj! – a kis lény ezútal a hasára fordult és úgy dünnyögte.

- Plagg! – a fiú ügyetlenül kikászálódott a paplan alól, kiesett az ágyból és a macskához sietett. Felkapta Plagg-et és magához szorította. A durcás kwami nem számított ilyen hirtelen szeretet-kitörésre, így rémülten kapálódzni kezdett.

- Ejnye, kölyök! Tegyél már le! – azonban ez sem használt, és mivel Plagg-et még mindig a fulladás veszélye fenyegette, abbahagyta a mocorgást. Adrien végül megunta az ölelgetést és letette a kwamit. Most, hogy Plagg itt volt, a fiú rájött, hogy mennyire hiányolta. Jó volt Tikkivel, és a fiú egy kicsit megint úgy érezte, mintha az édesanyja mellette lenne, de azért hiányzott a kis camemberteltűntető-gép az életéből.

- Örülök, hogy itt vagy. Hiányoztál – azzal Adrien megdörgölte Plagg pocakját. A telefon viszont megtörte a varázst az újabb pityegéssel.

- Menjél, kölyök, marhára keresnek! Hol a camembert-em? – kérdezte sóvárogva. Adrien felnevetett és megígérte, hogy rögtön hoz a konyhából. Amint elhagyta a szobát, Plagg két dolgot állapított meg magában: 1. Neki is hiányzott a fiú, de ezt nem fogja az orrára kötni és 2. Ezt a két idétlent az ég is egymásnak teremtette.

Lehet, hogy össze kéne hozni őket?

Plagg vágott egy fintort és a másik oldalára fordult. Ez eddig mindig Tikki reszortja volt. A tini szerelem soha nem volt az ő műfaja, habár ez a párosítás egész jónak ígérkezik...

A szerelem és a jó párosítás szavak egy mondatban? Te jó ég, öregszem...

Azzal egy lusta ásítással a kwami elaludt.

*******

Chloé egy bosszankodó fintorral az arcán nyomogatta a telefonját. Adrien még mindig nem válaszolt, pedig már fél tizenegy is elmúlt. A lány csak a szemét forgatta, és annyira elmerült a telefonja nyomkodásában, hogy észre sem vette az osztálytársát, aki a hotel halljában várt rá.

- Szia Chloé! – Kimen látszott, hogy nagyon zavarban van. A lány csak egy unott pillantást vetett rá, majd beszállt a liftbe. A fiú ide is követte, és lazán nekidőlt a lift falának, bár az ideges kézfogdozások elárulták.

- Tudod, mostanában azon gondolkoztam, hogy... - ez volt az a pillanat, amikor Chloé mégegy unott pillantásra méltatta a fiút, akinek ettől elállt a szava. – Szóval, izé... a-a-a bál... - a liftajtó kinyílt és a lány válaszra sem méltatva Kimet a legnagyobb ajtó felé tipegett a magassarkúján. A fiú idegesen utána rohant.

- Mi van vele? – a lány újabb üzenetet pötyögött Adriennek.

- Hát, arra gondoltam mehetnénk... izé... együtt - Kim kétségbeesett pillantást vetett a lányra.

- Ezt komolyan gondoltad? – Chloé végre méltatta annyira a fiút, hogy a szemébe nézzen.

- Hát igen – jelentette ki a fiú, miközben felébredt benne a remény.

- Na most jól nyisd ki a füled – Chloé szembefordult vele. – Te és én soha nem fogunk működni. Egyszerűen csak nézz magadra, majd rám – a lány először Kimre, majd önmagára mutatott. - Túl jó vagyok neked. Nálad sokkal jobbat érdemlek.

- De... - Kim újra próbálkozott, ám a lány egy kézintéssel elhallgattatta, majd nagyon közel hajolt a fiú arcához.

- Sajnálom, Kim – mondta, de a hangjából érződött, hogy nem gondolta komolyan. – De te egy senki vagy.

Azzal a szőke démon belépett a lakosztálya ajtaján.

*******

A délelőtt nem is alakulhatott volna jobban. Marinette és Alya végigjárta a pláza összes üzletét, vidáman válogatva a különböző ruhák és kiegészítők között. A lányok élvezték a végre együtt töltött időt, nagyokat nevetve az eladók furcsa tekintetén, amikor valami butaságot kérdeztek, például az egyik velük egyidős kiszolgálótól ezt: „Elnézést, maga szerint a békakirálylány mit venne meg ebből az üzletből?". Szegény srác olyan gyorsan húzta le utána a sálat, amit Alya vett, hogy kirepült a kezéből, és a földön landolt – persze az sem segített neki, hogy a lányok hangosan nevettek rajta. Alya szinte mindent megvett, ami zöld vagy sárga volt, vagy valahogyan kapcsolatba lehetett hozni a békákkal. Marinette ennél körültekintőbben vásárolt, mivel ő még nem döntötte el, hogy minek öltözik be a sulis bálra, de egy rózsaszín ruhácskának nem tudott ellenállni. Délre már mindkét lány tele volt táskákkal, és nehezen cipelték a csomagokat.

- Hajj, hol marad már Nino? – mérgelődött Alya a telefonját nyomkodva. Marinette csak a szemét forgatta.

- Nem mindegy? Azt mondta, hogy majd küld sms-t, ha ideér... – a lány mondatát Alya sikkantása szakította félbe.

- Úristen! Ezt nézd! – azzal Marinette orra alá dugta a telefont. A képen Chloé újabb ámokfutása volt látható: a tükörszelfi szerint épp „Most készülök fel a randira Adrikével<3<3<3".

- Megölöm... - motyogta Alya és mérgében belerúgott az egyik szemetesbe. Páran feléjük fordultak, de nem keltettek nagyobb feltűnést.

Marinette-ben azonban forrt a harag. Hogy merészeli Chloé már megint belerángatni Adrient valamibe, amit a fiú nem is akar igazán? Amilyen jó fej a srác, biztos, hogy belemegy, és a polgármester lánya újra megkapja, amit akar... Marinette fejében lejátszódott egy kisfilm: Adrien és Chloé a bál fénypontjai, megnyerik a bálkirály és -királynő választást, csók a kameráknak, együtt járnak, és a fiú kényszerből megkéri a lány kezét... azt már nem!

Marinette dühösen elindult a kijárat felé, Alya a nyomában.

- Hé, kislány! Hova mész?

- A Le Grand Paris-be – Marinette olyan erősen nyomta meg a forgóajtót, hogy a barátnője arca odakoccant neki, de úgy tűnt, Alya észre sem vette.

- Na végre! Tudod, milyen régóta várom, hogy behúzz Chloé-nak? – Alya diadalmasan vigyorgott és gyorsabban kezdte szedni a lábát. – Siessünk, nehogy elkéss!

*******

A portáson simán keresztüljutottak, mivel a férfi vetett egyetlen pillantást a megrakodott bevásárlótáskákra és nyomban beengedte őket. A lányok cinkosan összekacsintottak. A vidámság azonban nem tartott sokáig: a hallban nem más várt rájuk, mint Nino!

- Hát te meg mit keresel itt?! – Alya majdnem fejbeverte a barátját az egyik cipősdobozt tartalmazó táskával, de úgy tűnt, Nino-nak fontos mondanivalója van, így inkább letett róla.

- Lányok, el kell tűnnötök: akuma van az épületben – sutyorogta. Alya szeme elkerekedett. – Próbáltalak hívni, de nem vetted fel – folytatta a fiú.

- Eltettem az egyik táskába a telóm, hogy ne kelljen azt is cipelnem – szúrta közbe Alya.

- Úgyhogy idejöttem, mert biztos voltam benne, hogy itt összefutunk. Vagy Adrien – itt Marinette-re nézett – vagy az akuma miatt – itt Alya-hoz fordult. A párocska gyors tanácskozásba kezdett, mivel Alya mindenképpen maradni akart, hiszen az akumát meg kell örökíteni a Katiblogban, Nino pedig ezt ellenezte, kihangsúlyozva, hogy túl veszélyes, így Marinette vethetett egy kérdő pillantást Tikkire. A kis kwami az egyik táskából nézett rá, és elszántan bólintott. Marinette összeszorította a száját és a kezébe vette az ügyet.

- Ti ketten – azzal megragadta a csuklójánál fogva és a hall végébe húzta őket – befelé! – tolta be a párocskát az egyik takarítószertárba, majd a földre dobta a saját táskáit is, hagyva elég időt Tikkinek, hogy eltűnhessen a hajába.

- És te, Marinette? – kérdezte Nino szemrehányóan. Marinette megvonta a vállát.

- Nincs több hely – azzal becsapta az ajtót és ráfordította a kulcsot, nem törődve Alya felháborodott szitkozódásával. Tikki előröppent és elszántan a választottjára pillantott.

- Igazad van – Marinette örült, hogy újra szavak nélkül is megértik egymást. – Keressünk egy helyet, ahol átváltozhatunk!

*******

Álnok Ámor nevetve röppent ki Chloé balkonjáról, hiszen épp az előbb találta el André Bourgeois-t, aki most minden utálatát a rémülten sipákoló lányára zúdította. Az akuma most a földet kezdte pásztázni, lehetséges áldozatok után kutatva. Amint észrevett egy szőke hajkoronát, ahogy belép a hotelbe, elvigyorodott.

- Most megvagy, Adrien – suttogta kajánul, majd zuhanórepülésbe kezdett. A portás megpróbálta az útját állni, de Álnok Ámor egy nyílvesszővel elhallgattatta, majd a férfi szája feketére vált, és ordítozva elindult az otthona felé, átkozva mindent, amit csak látott az utcán. Az akuma nevetve nézett utána, majd ügyesen manőverezve beröppent a forgóajtón. Adrien még mindig nem vette észre, nyugodtan ballagott a liftek felé. Álnok Ámor megragadta a nyilat, célzott, és lőtt...

A nyílvessző olyan gyorsan pattant le valamiről, hogy Álnok Ámor azt sem látta, hova esett. Adrien azonban a hatalmas lökéstől a földre zuhant, és most a fejét rázva nézett fel a lányra, aki blokkolta a találatot.

- Őt nem – ennyit suttogott Katica, és elszántan állt az akuma és Adrien között. Farkaszemet néztek, és közben Katica felhúzta a jojóját, nem törve meg a szemkontaktust. Álnok Ámor a lányra vicsorgott, és ugyanolyan eltökélten maradt a helyén, mint a hősnő. Amint a szemei körül megjelent egy fénylő pillangójel, Katica a még mindig földön ülő, tátott szájjal bámuló Adrienhez fordult.

- El kell tűnnöd innen, Adrien! – adta ki az utasítást Katica, ahogy felsegítette a fiút. Kicsit leporolgatta a ruháját, majd egy lehengerlő mosolyt villantott rá. Adrien csak kábultan bólintott, majd a hall végébe botladozott. Amint a fiú elfordult, Marinette megengedett magának egy néma örömsikítást, majd vigyorogva visszafordult az akumához.

Adrien közben próbált valamiféle rendszert vinni a mozgásába, mert úgy érezte, össze-vissza lépked, és talán ha rá tudná venni az agyát, hogy ne csak sikoltozva ugrálni akarjon, akkor még a feladatára is koncentrálni tudna...

Segítenem kell Katicának!

A fiú elszántan megragadta az egyik ajtó kilincsét, de az be volt zárva. Gyorsan elfordította a kulcsot és kitárta az ajtót, csak, hogy szembetalálja magát az elmélyülten csókolózó Nino-Alya párosba.

- Adrien! – Alya-nak volt annyi lélekjelenléte, hogy észrevegye a fiút és átbotladozzon a rengeteg bevásárlótáskán. A fiú teljesen lefagyva állt ott: ez már túl sok volt neki.

- Mit... - kezdte, de Alya rögtön elmagyarázta a helyzetet.

- Marinette bezárt minket ide! Képzeld, mi lenne, ha a Katiblogban nem lenne tudósítás a felcserélt... - Alya ekkor vette észre a nagyon is lány Katicát, aki még mindig a hallban küzdött az akumával. - Az igen! Hát ezt meg hogy csinálták?! – azzal a telefonját markolva elrohant, hogy rögzítse a harcot. Nino mélabúsan sétált ki a szertárból.

- Pont most, haver? Pont most... - azzal leverten a zsebébe dugta a kezét. – Pedig már épp meg akartam kérni, hogy eljönne-e velem a bálba... - Adrien végre feleszmélt, és megveregette a barátja vállát.

- Nekem most el kell tűnnöm, az akuma rám is vadászik – mutatott a háta mögé, ahol a harcot sejtette, majd felrohant a lépcsőn. Nino egy ideig nézett utána, majd elindult Alya felé, hogy segítsen a lánynak.

*******

- Egyszer úgyis eltalállak! – üvöltötte Álnok Ámor magából kikelve, ahogy már csak vaktában lövöldözgetett, hátha eltalálja a pöttyös bogarat. Marinette érezte, hogy fárad, de tudta, hogy ki kell tartania, ha nem is Chloé-ért, de Adrienért biztosan.

- Üdv újra, szárnyas barátom! – landolt Macska a lépcső tetején, majd egy újabb ugrással elfoglalta a helyét partnere mellett. A kis pillangójel újra megjelent az akuma arca előtt, így a páros gyors tervmegbeszélést végzett.

- Hol lehet az akuma? – kérdezte Katica. – Előzőleg egy brossban volt, de most nem igazán látom... - a lány hunyorgott.

- Milyen előzőleg? – kérdezte Macska értetlenül.

- Tudod, Kim Valentin-napon átváltozott Álnok Ámorrá – magyarázta a lány. – És akkor egy brossban bújt el az akuma, de az most nincs itt – a pillangóalak eltűnt, és az akuma kifeszített mégegy nyilat.

- Most megvagy! – kiáltotta, de nem a szuperhőspárosra irányította a fegyvert, hanem az egyik kanapé mögül lelkesen videózó Alya-ra. A lánynak volt elég ideje lebukni, és Macska már közbe is lépett, mielőtt az akuma újra a bloggerre támadt volna.

- Ki kell őket vinnünk innen! – kiáltotta a fiú a partnerének, miközben Katica lázasan gondolkodott.

- Igazad van – motyogta a lány. – Evakuálják az épületet! – kiáltotta, de Macska közbelépett.

- Majd én figyelmeztetem őket. Addig lekötöd? – kérdezte, fejével a dühödten új nyilakért kutató akumára bökött. A lány elszántan bólintott.

- Rendben – mondta Macska, és elvigyorodott. – Később találkozunk, bogaram!

Álnok Ámornak azonban más tervei voltak. Az akuma megvárta, amíg Macska hátat fordít neki és egy új nyilat húzott fel az íjra. Katica lassan a fiú felé fordult, és értetlenül nézte, hogy az akuma már nem vele foglalkozik, sokkal inkább...

Ez volt az az igen röpke pillanat, amikor Marinette újra Macska fejében találta magát... legalábbis ő így érezte. Valószínűleg ugyanaz az érzés söpört most át rajta, ami a fiún is mindig, amikor elhatározza, hogy kész önmagát feláldozni a lányért – és az érzés végigfutott az egész testén, fel, egészen a fejéig, amiből hirtelen mindent kitörölt, egyetlen dolgot hagyva ott.

Megvédeni a partnerét, bármi áron.

- Macska! – a pillanat elmúlt, és Marinette arra eszmélt rá, hogy a fiút ellöki az útból, a saját testével védve az elátkozott fegyvertől.

- Lehetséges lenne, hogy beleszerettem? – ennyi futott még át a lány agyán, aztán érezte, hogy az akuma átveszi felette az irányítást és minden elsötétült.

Akövetkező rész tartalmából: A lány ingerülten sóhajtott és ketté tépte ameghívót. - Erre már nincs szükség – motyogta, és megpróbálta visszatartani akönnyeit.