Hali mindenkinek!

Itt is van a következő rész, amit az 1000-es nézettség miatt rakok fel már ma... köszi srácok, tényleg, ez egy pozitív visszajelzés, hogy valamit jól csinálok;) És tényleg elég ügyik vagytok, ugyanis kémiából már megvan a négyes... juhú!

Úgyhogy tessék, ma végre kiderül, hogy miért is cserélődtek fel a hőseink... ha pedig erre magatoktól is rájöttetek, akkor grat és jár a keksz! (::) (::) (::)

(amúgy ha rájöttetek, hogy mi is okozza a felcserélődést, akkor szerintem azt is sejtitek, mi lesz a következő részben;))

Március 24. péntek 17:22, a Dupain-Cheng pékség felett

Marinette egyre rosszabbul érezte magát, ahogy a patrol időpontja közeledett. A gondolatai, amiket próbált szigorúan a kwamicsere lehetséges módjaira korlátozni, folyton a kifogások felé terelődtek, amikkel a ma esti kis programját le tudná mondani. A lány rettegett a találkozástól, attól, hogy Macska nem talált ki semmit, vagy attól, hogy el sem jön...

Plagg bezzeg nagyon jól érezte magát! Marinette már levonta a következtetést, hogy a kis kwami valódi hordozója nem vett neki annyi camembert-et, amennyivel ő elárasztotta az ideiglenes macskát, így nagyon jó hangulatot teremtve neki. Ami nagyjából annyiból állt, hogy evett, aludt, és néha hamisan dúdolgatott egy szelet sajtnak. Segítség... na, az nem nagyon ment a kwaminak. Ha Marinette egy percen belül már harmadszorra nyögött fel, akkor Tikki (mintha automatikusan be lenne programozva neki) megkérdezte, hogy mi bántja. A lány ilyenkor elmondhatta neki, hogy semmi, vagy elpanaszolhatta a bánatát, és mindig megértő bólogatást és néhány jótanácsot kapott cserébe. Plagg... nos a kwami egyszer rászólt, hogy „menjen és szenvedjen másutt!", de ennyi volt az össz reakciója. Persze volt egy csomó jó tulajdonsága is, például pontosan tudta, hogy melyik számítógépes taktikát melyik játékban érdemes alkalmazni, illetve kitapasztalta, hol lehet a legfinomabb camembert-et kapni a városban, amiből a lány le tudta szűrni, hogy a.) Macska nagy számítógépesjáték-rajongó volt és b.) ő is ugyanúgy szenvedett a sajttól, mint ő.

De Plagg a kwamicsere ügyében nem állt a helyzet magaslatán. Marinette már észrevette, hogy a kwami kétféleképpen reagál a problémára. Vagy visszautasította az egész szituációt, hangoztatva, hogy mennyivel jobb ez a párosítás, és ilyenkor Marinette csendben meghallgatta a kwami monológját, vagy, néha, amikor segítőkész kedvében volt, mondott annyit, hogy „Kölyök, már most a kezedben van a megoldás. Csak rá kéne jönnöd, hogy az az.", ami nem csökkentette Marinette aggodalmát, hogy már megint nem tud valamit jól megcsinálni.

- Méghogy közelebb kerültünk egymáshoz... azt sem tudom, hogy kicsoda Macska! – dühöngött magában a lány és bekapcsolta a számítógépét.

- Heh? Mondtál valamit? – Plagg leszánkázott a gép mellé.

- Semmit – fortyogott Marinette, ahogy bejött a háttérképe. Még mindig az Adrien-montázs volt beállítva, és Marinette minden alkalommal, amikor meglátta, boldogabbnak érezte magát. Most is így volt, így megeresztett egy mosolyt.

Plagg köhögni kezdett, és egy hatalmas, félig megrágott camembertdarabot pottyantott az asztalra.

- Fúj, Plagg! – sikkantott a lány az undorító kupac láttán. – Ügyelhetnél legalább az én személyi higéniámra!

- A... - Plagg arcára az eddig látott legbutább kifejezés ült ki, majd a kwami vörösödni kezdett és fuldokolni, mintha nem tudná visszatartani a röhögést. Marinette frusztráltan szívta be a levegőt.

- Ha ki akarsz nevetni, csak tessék...

- Nem, nem, erről szó sincs! – Plagg a kezeivel hadonászott. – Csak... - újra a montázsra nézett. – Te szerelmes vagy Adrienbe, igaz? – kérdezte.

- Öhm, igen? – Marinette-nek fogalma sem volt, hogy ez miért olyan fontos.

- És úgy érzed, hogy ő az egyetlen, a szívszerelmed, akivel majd le fogod élni az életedet, meg ilyesmi? – kérdezte a kwami és megint vörösödni kezdett.

- Igen. Miért? – a lány kezdett egyre idegesebb lenni. Mégis miért érdekli a kwamit az ő szerelmi élete? Plagg azonban a könnyeit törölgette, amik a visszatartott röhögés melléktermékeként folyt a szeméből. Marinette kész volt arra, hogy lekapcsolja a gépet, ha ez megkíméli a további kérdésektől, de Plagg közbeszólása megállította.

- Hát ez... ez teljesen más fénybe vonja az egészet – pukkadozta. Aztán amilyen hirtelen megjelent a viháncolós kedve, el is tűnt: a kis kwami megkomolyodott és újra a lányra nézett. – Most olyan érzésem van... Segíteni szeretnék neked. Elmondani, hogy hogyan úszhatod meg ezt az egészet...

- Tényleg?! – sikkantotta vidáman Marinette.

- Nem. Csak vicceltem – azzal Plagg felröppent a levegőbe, de valami félúton megállította: Marinette elkapta a macska farkát és annál fogva visszarántotta maga mellé.

- Na ide figyelj! – a lány az ujjával fenyegette a kis kwamit. – Elmondod nekem, hogyan változtathatok vissza mindent a régi kerékvágásba...

- Különben?

Marinette felkapta a camembertgurigát és kilógatta az ablakon.

- Ne! Könyörgöm... - Plagg tátott szájjal bámult a lányra, valószínűleg nem sejtette, hogy a cuki kis Marinette milyen agresszív is tudott lenni. A lány egy szemforgatás kíséretében lecsapta a camembert-et az asztalra és csípőre tett kézzel a kwami elé állt.

- Szóval? – kérdezte előreszegett állal. Plagg a lány elé röppent és utánozta a beállást.

- Gondolkozz, Katica! Történt esetleg valami szokatlan? Csináltál valamit másként Macskával azon az éjszakán, ami különbözött az eddigi magatartásodtól...?

- Nem ütöttük össze az ökleinket – vágta rá Marinette. Plagg a homlokára csapott.

- Nem! Gondolkozz... - Plagg elnézett a lány mellett. – Komolyan, néha nem tudom, hogyan csinálod Katicaként...

- Megvan! – a lány a tenyerébe csapott az öklével. – Nem mondtuk azt, hogy szép volt! – Plagg mindkét kezével a homlokára csapott és úgy rázta a fejét.

- Ajvé... - Plagg teljesen elveszettnek tűnt, valószínűleg azt hitte, gyorsabban megy majd. – És az előtt?

- Előtte... - motyogta Marinette és hirtelen felvillant előtte Macska arca, miután megcsókolta. A lány szinte érezte, hogy a fejében minden összeáll: a fiú védelmi ösztöne, a talizmánok döntése, miszerint már elég közel állnak egymáshoz, a csók, Plagg megjelenése, „Már ott van a kezedben a megoldás..."

- Újra közel kell kerülnünk egymáshoz – suttogta Marinette lefagyva. – Most mi legyen?

-Nos, azt hiszem, erre már te is tudod a választ... – vigyorgott Plagg és elkezdett egy nyelves csókot imitálni.

- Oké, patrolig várok – döntötte el a lány, mivel jelenleg ez tűnt a leghumánusabb megoldásnak. Közben próbálta figyelmen kívűl hagyni a még mindig csókot utánzó kwamit. - Hátha Macska kitalált valamit – mondta Marinette és megnézte a telefonját, ami már egy ideje őrülten pittyogott. – Alya az.

[Hé, csajszi, holnap elmegyek a plázába vásárolgatni, úgyis kéne egy-két cucc a ruhámhoz, jössz?]

[Persze:) Reggel 9-kor?]

[Király! Nino megpróbálja elrángatni Adrient is;)]

Marinette elvigyorodott. Ha Adrien ott lesz, akkor van rá esély, hogy együtt mennek a bálra is. A lány ugyanis a szíve mélyén sejtette, hogy Alya és Nino együtt szeretnének menni, főleg azóta, hogy kiderült: Mesehősök a téma. Alya már teljesen bele is élte magát a békakirálylány szerepébe – és ki volt Marinette, hogy tönkretegye a legjobb barátnője terveit?

- Marinette, indulni kéne – Plagg nagyot nyújtózott és ráröppent a lány telefonjára, majd elterült a képernyőn.

- Okés, Plagg, karmokat ki!

Nem sokkal később egy remegő lábú lány szelte át az eget, és reménykedett, hogy a kwamija ellátta a partnerét valami jobb tanáccsal, mint amilyet Plagg adott.

Akövetkező rész tartalmából: - Megmondanád, hogy mégis mire volt jó ez acirkusz? Ez volt Plagg első kérdése, amint kisuhant a gyűrűből.