A kis cetlit vissza raktam az elöbb említett helyére. Majd be vettem a kikészitett gyógyszert. Majd vissza döltem a párnák közé és gondolkodni keztem. Hogy lehet az hogy, én szerelmes lettem valakinek az írásában. Aztán egyszer csak megkordult a gyomrom. Ez segített realizálni azt hogy már két napja szinte semmit sem ettem. Már keltem föl amikor meg szólalt a telefonom.

- Hogy, a rák egye ki a szívedet te, mocskos genyláda mi a fasz van! - szóltam bele indulatosan mégsem nézve hogy ki is hívott fel.

- Neked is, szép jó reggelt drága kisfiam. - hallottam még anyám rideg és egyben dühös  hangját a vonal túlvégéről. - Miért az osztályfőnöktől kell megtudom hogy bukásra álsz 3 tantárgyból is, hm? De még szerencse hogy tudtam vele beszélni ez ügyben.

- Nagyszerű akkor le is tenném. - mondom már szinte vidáman hogy, többet nem is kell majd beszélnem vele de, tévedtem.

- Ne olyan sietősen, fiacskám. Elrendeztem hogy, korepetáljanak téged ezekből a tantárgyakból.

- Hogy, MIIII! - akadtam ki. - Ezt nem teheted meg velem! - ordítottam.

- De igen is, megehetem mert, az anyád vagyok és ez felhatalmazás bármhez veledszemben ami a jó létedet szolgálja. Úgyhogy ez, van fogad el. Ja és négyre jön a tanárod hozzánk. - azzal bontotta a vonalat. Hát ez szuper kapok egy szaros tanár csak azért mert rossz tanuló vagyok. Hát ez kész röhej. Ledobtam az ágyamra a telefont hogy, most összetört-e vagy sem, nem érdekel. Elindultam lefele hogy végre egyek valamit.

#Idő ugrás akkora amikor csönget a titokzatos tanár#

Hallottam hogy valaki csönget az ajtón. Odamentem és kinyitottam az ajtót. Hát a pofám leszakad. A kis Angel ált az ajtóban.

- Szi-szia Adam. Én lennék az aki majd ko-korepetálni fog. - ezen akkorát röhögtem hogy, félelmében megugrott.

- Te, na ne röhögtes.

- De én. - mondta egy kicsit magabiztosabb mint, előtte. - Esetleg nem akarsz be engedni?

- Had gondolkoznak, Nem! Inkább ad ide a füzeteidet és utánna huzzál el innen! - förmedtem rá. Félelmében megugrott és gyorsan elő kapart a füzeteit, amiket átadot nekem. - Most pedig tünés! - és rácsaptam az ajtót. A füzeteket ledobtam a szekrényre ami az előtérben van, majd indultam volna viassza a nappaliba amikor hallottam egy halk puffanást. Hátranéztem és hát, nem az a szaros füzetek egyike volt az ami leeset. Odamentem és vettem volna fel de, a kezem megált a mozdulatban. Felismertem, ez volt az. Füzetben lévő és a cetlin lévő írás egy és ugyan az.

*****
Elnézést kérek a rengeteg kimaradásért de felvételizek és még az iskola által szervezett bálon is fel kellet lépnem és keringőznöm. Igyekszem majd minden tőlemtehetőt megtenni. És ezúton is szeretném megköszönni a boritókat amiket a versenyre küldtétek. Rettentően szépek lettek és alig bírtam választani de, sterintem jól döntöttem.