Reggel van.Szép a világ, szép az élet.Felkelek halál nyugodtan, mert azt hiszem vasárnap van.DE NEM!Megnézem a naptárat, jé, hát hétfő van.Még semmi extra,de ránézek az órára,és elordítom magam.

-EL FOGOK KÉSNIIIIIIII!-

Kérlek szépen, 7:15 volt, és nálunk fél 8-kor kezdődik a tanítás,így hamarabb mehetünk haza,aminek én örülök.Szerencsére 10 percnyire laktam a sulitól,ám még fel kellett öltöznöm,fésülködés stb...

Mint az őrült,úgy rohantam a suliba.Mikor beérek egy szépet csúszok az osztályterem elött,és mindenki nevet rajtam.Szerencsére nem késtem el.A barátnőm is így járt,mert ő is befutott a terembe,majd mikor letette a holmiját,oda jött hozzám,és picit felrázott,hisz vajdnem elaludtam.

-Ébredjél fel!-

-Jaj,mi?Mi történt?Ja, szia Stacy.-köszöntem kómásan.

-Csá Zsuzsanna,megint későn keltél?-

-Ne is mond,mint az őrült,úgy rohantam.-

-Én is,hidd el.-majd Stacy helyet foglalt mellettem-Mesélj,mit fogsz csinálni a tanyádon ma?-

-Természetesen lovagolni fogok.-vágtam rá.-Csak annyi,hogy még keresem az igazit.-

-Úgy érted?...-kezdte Stacy a mondandóját,ám a szavába vágtam.

-Nem,szeretem a lovaimat, nem arról van szó, sőt,imádom őket...ám csak egyikük sem az a ló,akiben érezném azt a különleges kapcsolatot.-

-Ja,hát a suttogók már csak ilyenek.-majd átölelt Stacy.

Az órák hosszúak és unalmasak volak, én szokásomhoz híven vajdnem elaludtam,ám kicsöngettek az utolsó órárol is, aminek én baromira örültem. MÉG ÉLEK!

Mivel a biciklim tönkre ment, ezért gyalog mentem a tanyámra,ami nem volt egy rövid út,de élveztem.Mikor odaértem a tehenem boldogan köszönt,én meg mosolyogva megsimogattam a fejét..

-Szia Bearta, hogy vagy kislány?- majd mentem a lovaimhoz.

A lovak boldogan oda ügettek hozzám, mert jól tudták,hogy mindig hozok nekik valami finomságot.Ma is így volt,odaadtam nekik az almákat,majd felnyergelem Éjfélt az arab telivéremet, és megyünk terepre.Az erdőben sétálunk,majd úgy gondoltam picit gyorsítok a tempon, és elkezdtünk vágtázni.Mindketten élveztük, csak Éjfél megijedt pár fácántól,ezért elkezdett ágaskodni.Mivel én suttogóként szoktam dolgozni (legalábbis megprobálom) sikerült megnyugtatni Éjfélt.

-Shhhh...semmi baj, csak pár madár volt,jól tudod,hogy nem bántanak téged.- suttogtam a fülébe.Éjfél elkezdte lasabban venni a levegőt, majd folytattuk utunkat.Még vágtáztunk párat, aztán mikor visszafelé tartottam, hallottam egy ló nyerítést.Éjféllel a hang irányába kaptuk a fejünket.Elvágtázott elöttünk egy gyönyörű világos szürke ló, nagyon gyorsan vágtázott, hosszú göndör sörénye csak lobogott a szélben, engem elkápráztatott.Sőt, szinte már fehér volt az a ló.Utánna mentünk Éjféllel,ám nyomát vesztettük, így kénytelen voltam visszamenni a tanyámra.

Mikor visszaértem,lenyergeltem Éjfélt, majd a barátaihoz engedtem.Megetettem a lovakat, adtam a tyúkoknak is ennivalót, és még a tehenet is megfejtem, a szüleimmel imádjuk a friss tejet.Majd a többi állatot is megetettem,lefürdettem stb...

A távolból meghallom egy kutya ugatását, és rögtön felismertem az ugatását.A kutyám volt az, végre a szüleim elhozták nekem az állatorvosi rendelőböl,mert oltást kellett kapnia.Csak azért nem tudtam elmenni én érte, mert a biciklim tönkre ment, és kocsit nem tudok vezetni, nem vezethetek, és nem is fogok vezetni, ráadásul nekem még suli is volt.Bodza odafutott hozzám, én leguggoltam, és rémugrott.Feldöntött, és ott nyalogatta az arcom, de nem bánta, örültem,hogy egézséges.

-Látom Bodza ugyanolyan szeleburdi.-közben jött apukám is.A szüleimet megöleltem, majd odaadtam nekik a friss tejet.

-Nagyon szeretem a tanyánkat, legszivesebben örökre itt maradnák, és a lovaimmal lehetnék, és a többi szuper állattal.-ábrándoztam,ám a szüleim szomorú arcot vágtak.

-Figyelj Zsuzsanna, tudom, hogy neked ez nagyon nehéz lesz, és hogy imádod ezt a helyet, de muszáj eladnunk a tanyát.- mondta szomorúan anyukám.

Nem tudtam felfogni, hogy miért?Miért kell eladni azt a helyet, ami engem és a szüleimet is boldoggá teszi, miért?

-Miért kell eladni?- kiálottam ezt a kérdést, már vajdnem sirva fakadtam.

-Nem tudjuk fizetni az álaltok élelmét, és a tanya területét sem.-mondta apukám,ám tudtam,hogy nem igaz.

-Na jó, most az igazat!- kiáltottam fel.Nem voltunk hű de gazdagok, de szegények sem.8 éve áll a tanya,és mindig is tudtuk fizetni mindent.

-Egy gazdag férfinek megtetszett a tanya, és szívesen használná a területet, természetesen vigyázni fog az álaltokra.- magyarázta apukám.Nem tudtam elhinni, hogy egy gazdag pasas miatt kell eladniuk a legfonotsabb helyemet.

Az a férfi megjött egy fekete kocsiból szállt ki,öltönyben és napszemüvegben.Nem hittem el, hogy ez a díszpinyt akarja megvenni a tanyánkat.

-Jó napot hölgyem, az ön kis tanyája teljesen elbüvölt engem, nagyon örülnék, ha eladná a cégnek.- mondta a férfi,majd hátul még két férfi szállt ki.Felismertem azt a két férfit, igazából szálldoát akarnak építeni,és lerombolni a tanyát, kivágni a fákat, és elüldözni az álaltokat.Természetesen nem adtam könnyen.

-Tch..na azt várhatja!.- vágtam rá.A szüleim halkan mondták,hogy ne,de én nem hallgattam rájuk,dühös voltam, és a férfit is meglepte a válasz.-Csak azért,hogy maga szállodát építsen ide, elüldözze az állatokat, és hogy kivágja a fákat azért nem fogom odaadni az ÉN tanyámat.Sőt, kinézem magából, hogy eladja a lovaimat is.- már nagyon mérgesen néztem rá,  a hangomon lehetett hallani,hogy én bizony nem fogom hagyni.

-Hölgyem, tudom, hogy maga a tulajdonos, de higgye el, ez a szálloda mindenkit ide csalogat, és megnézhetik a gyönyörű tájat, és szépségét.- mondta még udvariasabban a férfi.

-Jól mondja, én vagyok a tulaajdonosa ennek a tanyának...-majd hirtelen ordítani kezdtem.-ÉS ÉN AZT MONDTAM,HOGY NEM FOGOM ODAADNI A TANYÁMAT.KERESSEN MÁS HELYET,AMIT LEROMBOLHAT,DE EZT NEM FOGJA.MOST TÜNJÖN INNEN!-

Majd a férfi bólintott, és beszállt a kocsijába.A szüleim meglepetten néztek rám, de még a férfi lehúzzta az ablakot, és a szüleimnek szólt.

-Ha meggondolják magukat, itt a névjegy kártyám.-odaadta a szüleimnek a kártyát,és elment.

-Kislányom,gondolj bele, több pénzt szerezhetnénk, és építhetnék egy nagyobb tanyát.Lehet nem itt, picit költöznünk kéne, de megéri.-kérlelt anyukám.

-Nem, szó sem lehet arról, hogy eladjam ezt a helyet.Szennyezni fogják a levegőt amíg 50 évig fogják építeni azt az óriási épületet.Kivágnak sok fát, elüldözik az állatokat, és már nem lesz olyan hangulatos az erdő.Megmondtam a nem az NEM!-vágtam rá.-Elköltözni, itt hagyni a sulimat, a barátimat nem akarom.Ti egyáltalán miért mentetek bele?MIÉRT?-majd keserves sírásba kezdtem.

-Kislányom, értsd meg, nekünk is szükségünk van egy kis pénzre, megvennénk neked mindent.-

-De nekem ez a mindenem.Nem hiszem el, hogy ilyet tettetek.UTÁLLAK BENNETEKET!- kiabáltam, nem bírtam leállni.Engem könnyen fel lehet bosszantani,de ez nekem nagyon fályt.Fogtam magam,odaszaladtam Éjfélhez, felültem rá, és szőrén elfutottam vele az erdőbe.

Az egyik nagy fa alatt megálltunk, majd Éjfél nyakához simultam és sírtam.Egyszer csak megint meghallottam a ló nyerítést.Nagyon kíváncsi voltam, hogy megint az a gyönyörű ló-e, ezért a hang irányába kezdtem el lovagolni.

(Na hali,remélem tetszik az új könyvem :D Bocsi,hogy olyan sokat nem írok,csak most sok dolog jött össze,de azért igyekszek majd írni <3)