- Felség. - szóltalt meg végül az Özvegy Királyné is hosszú idő után. - Én úgy vélem még korai lenne a házzassághoz gratulálni. Hiszen még egybe sem kelt ez a két fiatal.

Az Özvegy Királyné szavaival új lendületet kapott a helyzet. A figyelem már rá szegeződött, és érezhetően feszültebbé vált a légkör a pavilonban. Jin-Seok arcán egy pillanatra árnyék ült meg, mielőtt újra visszanyerte volna nyugalmát és biztosan állt a helyzet magaslatán. Legbelül kicsit megnyugodtam, hiszen ezzel megbizonyosodtam arról, hogy az Özvegy Királyné az unokahúga mellett áll és bármeddig elmegy a lány boldogságáért. Valamint hajlandó segítő kezet nyújtani nekem.

- Nem értem, amit mond, Édesanyám. Én úgy tudom, hogy eldőlt a házasság kérdése, a hozományt pedig megkapta már a menyasszony családja.- válaszolta az uralkodó, miközben tekintetét egyszer az Özvegy Királynéra majd Jin-Seokra fordította.

Az Özvegy Királyné finoman, de határozottan felemelte fejét, tekintete végigsiklott az uralkodón és Hwang Jin-Seok-on. A pavilon csendjében a feszültség szinte tapinthatóvá vált.

- Igaz, fiam, hogy a hozomány kérdése rendeződött, de a szív és a lélek egymásra találása nem ilyen egyszerű. - válaszolta nyugodt, méltóságteljes hangon. - A házasság nem csupán szerződés, hanem szövetség két lélek között. Egyelőre úgy érzem, még nem látom ennek a szövetségnek az alapjait.

Ahogy az Özvegy Királyné szavai a pavilon csendjébe ütöttek, az uralkodó arca is megváltozott. Szemét szinte átható tekintettel fordította Jin-Seok felé, mintha a figyelmével mélyre hatolva próbálta volna megfejteni az ifjú férfi reakcióját. Jin-Seok, bár külsőleg nyugodtnak látszott, belső vívódása valahogy átragyogott az arcán, és a szemeiben ismét megcsillant valami, ami megnyugtatta a szívemet, de ugyanakkor továbbra is aggodalommal töltött el.

- Nem látja ennek a szövetségnek az alapjait?! De hiszen Ön is támogatta ezt a frigyet, Édesanyám.

A pavilont belepő feszült légkört egy igen kellemes, de halk hang törte meg. Mindenki más elhallgatott. A vita nem folytatódott és nem is vett mélyebb, komolyabb hangvételt. Az új érkező, egy fiatal szolgálólány, akit még sosem láttam, ácsorgott a lépcsőn. Bátortalan és csendes hozzáállása minden mozdulatában tükröződött, lehajtott fejjel állt a pavilon közepén. Egy magasabb rangú udvarhölgy lökdöste a vállát, hogy ne csak egy helyben ácsorogjon, hanem végezze a dolgát.

A lány kisugárzásának hála szinte azonnal megéreztem, hogy főszereplővel van dolgunk. Tudtam, és biztos voltam benne, hogy Park Ji-Eun az. Csak egy pillanatra emelte fel a fejét, hogy lássa a jelenlévők visszacsatolását, de nekem épp elég volt. Az a szépség, amit a manhwa leírt, pontosan így nézett ki. Az a ragyogás és báj, ami a karakterét jellemezte, most itt volt előttem, és nem tudtam elvonni a tekintetemet róla. A lány egyedi szépsége  nem csupán nekem, hanem az uralkodónak és Jin-Seoknak, aki mellettem ült továbbra is és néhány perccel azelőtt még a kezemet szorongatta, azonnal feltűnt.

Az uralkodó, Lee Sun, akinek eddig szinte minden figyelmét Jin-Seok és az események követték, most Ji-Eun felé fordította tekintetét. Az arca teljesen elváltozott, szemei mélyen és szinte megigézve követték a lány minden mozdulatát. Az uralkodó pillantása olyan intenzív volt, hogy szinte éreztem, ahogy az egész terem légköre megváltozik. A látvány, ahogy Lee Sun ennyire elmerül Park Ji-Eun-ban, nem csupán engem lepett meg, hanem az Özvegy Királyné tekintetéből is észleltem, hogy ő is figyelte ezt a különleges pillanatot.

Viszont nem teljesen értettem. A manhwa lapjaiból következtetve már lassan a 100. fejezetnél kellene járnunk, ahol már Park Ji-Eun és Lee Sun ismerniük kellene egymást. Sőt mi több, már szerelmesnek kellene lenniük egymásba. Azonban abban a pillanatban úgy éreztem, most találkoztak ők is először. Most ütött be az a bizonyos Ding, az első látásra szerelem az uralkodó részéről. De miért?

Miért? Biztos voltam benne, hogy semmit nem hagytam ki és ismerem a teljes cselekményt. Változott valami? Esetleg egy új irányt vett a történet, ami nem volt előre látható? A valóság most már nem követi a papírra vetett szavakat, és ez az új fejlemény minden korábbi tervet felülírhat.

- Szeretném felszolgálni Önöknek Őfelsége kedvenc nyár köszöntő teáját. - hajolt meg a lány illedelmesen, a hangjában egy halvány remegés érződött.

Park Ji-Eun mozdulatai finomak és precízek voltak, ahogy elkezdte elhelyezni a teás készletet az asztalon. A teáscsészék és teáskannák, csillogó ezüstből, a nyári napfényben még ragyogóbbá váltak. A tea friss, citrusos illata szétterjedt a pavilonban, és egy pillanatra enyhítette a feszültséget, amely az előző konfliktus miatt keletkezett.

Az uralkodó, Lee Sun, a pillanat hatása alatt, szinte megsemmisült a teáscsészék szépsége és Ji-Eun finom kezelése láttán.

- A neved Park Ji-Eun? - hajoltam közelebb hozzá, mikor odaért hozzánk, hogy nekem és Jin-Seok-nak is töltsön. Válaszul csak bólintott, majd töltött a poharamba és a mellettem ülőébe is. Megerősítette, hogy nem tévedek. Elkezdtem félni. Mindenki körülöttem gyanús volt. Még én magam is, Lee Mi-Yeon testében.

Ahogy a tea finom illata szétáradt a pavilonban, úgy a fejemben is egyre inkább összekuszálódtak a gondolatok.

Az események kimenetele most már nem csak Park Ji-Eun és Lee Sun kapcsolatán múlt, hanem minden résztvevő sorsát befolyásolta. Sang-ho halálának emléke újra és újra előtört a gondolataimban. Emlékeztem a manhwa jeleneteire, ahol Sang-ho tragikus halála megrázta az egész udvart. Hiába próbáltam újra és újra végiggondolni a lehetőségeket, úgy tűnt, képtelen vagyok megakadályozni a sorsát. A tehetetlenség érzése szinte elviselhetetlenné vált.

Rettegtem attól, hogy nem leszek képes megmenteni Sang-ho-t. Mi lesz, ha a tűzvész újra lecsap, és nem tudom elkerülni a tragédiát? Mi lesz, ha mindezek után én magam is áldozatul esek az udvari intrikáknak? A gondolat, hogy nem tudok hazajutni, vissza a modern világba, ahol édesanyám vár rám, egyre jobban mardosta a lelkemet. Mi lesz, ha soha többé nem látom őt? Ha nem mondhatom el neki, mennyire hiányzik, és mennyire szeretem? És Mi-Yeon? A valódi Lee Mi-Yeon? Vele mi lesz?

A pavilonban a beszélgetés folytatódott, de alig tudtam rájuk figyelni. Jin-Seok próbált nyugodt maradni, de láttam rajta, hogy ő is küzd a belső vívódásaival. Az Özvegy Királyné tekintete mintha mindent látott volna, és egyre biztosabb voltam benne, hogy ő sem bízik teljesen senkiben. A pillantások, az apró gesztusok mind-mind arról árulkodtak, hogy mindenki rejt valamit.

A manhwa cselekménye szerint Ji-Eun és Lee Sun már régen ismerik egymást és szerelmesek. De most, ebben a valóságban, úgy tűnt, mintha most találkoznának először. Ez a fordulat minden eddigi tervemet felülírta. Minden egyes mozzanat, minden egyes szó mostantól kulcsfontosságú lehet a jövő alakulása szempontjából.

Az udvar intrikái és politikai játszmái közepette most egy újabb, még bonyolultabb szál kezdett kibontakozni. Ahogy figyeltem a pavilonban zajló eseményeket, egyre inkább éreztem, hogy a történet fordulópontjához érkeztünk. Valami nagy dolog van készülőben, és minden egyes mozdulat és szó mostantól kulcsfontosságú lehet a jövő alakulása szempontjából.

Bármi is történt a múltban, most egy új, még veszélyesebb játszma kezdődött, amelyben mindenki szerepet kapott. Az Özvegy Királyné, Lee Sun, Jin-Seok és Park Ji-Eun mind részei ennek a bonyolult szövevénynek, amelynek végkimenetele még homályba burkolózott. A jövő bizonytalan volt, és csak az idő fogja megmutatni, hogy ki fog győztesként kikerülni ebből a politikai és érzelmi csatározásból.

Egy pillanatra Sang-hora néztem, és mégjobban összefacsarodott a szívem. Szorosan az uralkodó mellett állt, tudván, hogy bármibe is kerüljön, meg kell védeine a férfit. Kezében a kardját tartotta, a ravasz markolata határozottan megvolt a kezében. Nem szólt semmit, csak csendben ott állt, mint egy szikla a vihar közepén.

- Sajnálom. - suttogtam, és csak később vettem észre, hogy tekintete felém irányult. Úgy érzeztem szemeiből, mintha színtisztán megértette volna szavaimat.