Előre léptem, mintha tegnap semmi sem történt volna.

Óriási tömeg volt a UA előtt, mint minden nap, de most kivételesen nem csak át vágtam a tömegen, a szememmel egy személyt kerestem, Bakugou Katsukit.

Ha egy könnyet ejt, ha a szíve megtörik, az én szerelmem végre be teljesülhet.

-Név, vigyázz!-Lökött el Mina a másik irányba, először nem értettem miért, aztán meg láttam ahogy Bakugou idegesen robbantgat, ha Mina nem lök el, nekem annyi.

-Jézusom, normális vagy te idegbeteg süni?!-Léptem elé, kihúztam magam, hogy elég bátornak tűnjek.

Nem, nem az a gyenge kislány vagyok aki belül bujkál.

-KUSS GÚNYNÉV! A TE HIBÁD HOGY A RETKES KURVA UTAMBA ÁLLSZ TE NYOMORÉK!-Kiabált egyenesen az arcomba. 

Kezemet először lassan, remegve indítottam arca felé, majd minden erőmet összeszedve pofon vágtam.

-Mit gondolsz kivel beszélsz?! Tudod te ki a nyomorék? Te meg az a kibaszott lelked!-Azzal sarkon fordultam és el sétáltam.

Nem, nem vagyok sem büszke sem makacs, csak erős és bátor.

Bakugou ott állt, kezét a pofonom helyére emelte, s nézett egyenesen rám, ahogy a tömegben tovább sétálok.

-EZÉRT KURVÁRA MEGFOGSZ HALNI!-kiáltott utánam Katsuki, és ami már nem volt vicces senki számára hogy utánam indult.

Na és most mit kezdesz Név? Gondolkozz!!

Szóval a legjobb megoldás az lenne ha elfutnék, de én nem egy gyáva kislány vagyok!

-Jaj fáj az igazság?! Ilyen törékeny a kis lelkecskéd egyem is meg. -Mosolyodtam el halványan.

A francba név! Arról volt szó hogy megoldod nem hogy még jobban felidegesíted!

Mikor már elég közel járt hozzám Bakugou, aki szinte már forrt a dühtől és a vágytól hogy a hullám felett nevessen, úgy döntöttem csak egyszerűen használom a képességem, ami akármennyire is hülyén hangzik a szavakkal parancsolok.

Elég ha az illető egyszer a szemembe nézz, onnantól kezdve teljesíti a parancsaim.

S Bakugou méregtől csillanó démoni vörös szempárja, az én Sz színű szemeimbe nézz.

Tökéletes!

-Térdelj elém Bakugo!-Mosolyogva néztem ahogy megteszi. Dühösen nézett rám, s én az egész iskola előtt rugtam gyomron olyan erősen amennyire csak tudtam.

-Ezt még megbánod.-Nagy nehezen vért köhögve, a gyomrát fogva mondta e szavakat nekem.  S én csak mosolyogni tudtam, hisz ezt Dabi tökéletesen végig nézte.

-Tanuld meg hogy velem te nem fogsz szórakozni. Te is ember vagy, és én is. Ha ahhoz hogy ezt végre felfogd szét kell verjelek az egész iskola előtt, nem fog megakadályozni semmi hogy ezt megtegyem. -Azzal ott hagytam.

Ezért még nagyon ki fogok kapni.. 

---

-Teljes név, te ezt most komolyan gondoltad?! Ha hős akarsz lenni, segítened kell az embereknek nem sérülést okozni nekik!-Szólt rám elég mérgesen Aizawa sensei, sose láttam még ilyen mérgesnek.

-Tudom, sajnálom sensei, de Bakugou.. Majdnem felrobbantott, és már nagyon zavar hogy úgy bánik velem mintha valami undorító teremtmény lennék, ember számba se vesz! -A végére kicsit felemeltem a hangom, akármennyire sem szerettem volna.

Aizawa fekete haja most arcába lógott, ajkát egy mély sóhaj hagyta el.

-1 hét felfüggesztés, kérlek távozz Név. -Nézett a szemembe, ajkaimat egy szomorú sóhaj hagyta el.

Majd ki léptem az ajtón, ahol Bakugou volt. Rám se nézett csak be ment.

Ch, még ő van megsértődve!

Ahelyett hogy haza sétáltam volna, arra a helyre mentem ahol Dabi-val szoktam találkozni, mindig ott vár rám, vagy én rá.

-Oi Név! Ma egész ügyes voltál. Ez megérdemel egy csókot.-Meg se várta hogy bármit is mondjak, rögtön közelebb lépett hozzám s egy apró távolságot sem hagyott ajkaink közt, vadul csókolt. Szinte tépte, sőt harapta ajkaim. Véresre harapta, de ez sem volt ok hogy abba hagyja, lenyalta a vérem s úgy csókolt tovább.

Míg végül ki pirult arccal kapkodtam a levegőért.

-Nem csókolsz annyira rosszul. -Kacsintottam rá.

Ha kell 100-or megverem Katsukit, ha ezért több csókot kapok tőle!

-Tudom baby, de mesélj inkább hogy haladsz?-Nyalta meg száját, mely annyira vadul nézett ki, hiába volt teli szinte az egész teste varratokkal, egyszerűen tökéletesen nézett ki.

Hát melyik hős ne hagyná ott a hős létet ezért a férfiért?

-Majd meglátod, nem lesz meglepetés ha most elmondom. -Mosolyogtam rá.

-Nem rossz, te lehetnél a királynőm ha ez sikerül. -Nyalt végig számon, de most nem csókolt meg.

Sajnálatomra.

-Tudom is hogy mit fogok csinálni ebben az egy hétben!- Ördögi mosoly jelent meg ajkamon, s minden köszönés nélkül elfutottam.

Végre megismerhetlek Roya, s egy fokkal közelebb kerülhetek Bakugou összetöréséhez, miközben ő mit sem sejtve éli az életét!