WINRY

Ed napok óta kis sem dugta az orrát a laborjából. Tudom ,hogy már nagyon közel van a megoldáshoz és azt is tudom ,hogy a testvére miatt csinálja. Néhány éve még az anyjuknak kerestek gyógyszert a tüdő rákja ellen. De Ed most már Alphonz miatt van látástól vakulásig a kutató laborban. Alról néhány hónapja kiderült ,hogy rossz indulatú daganat van a gerincénél és az idegek bármelyik pillanatban elengedhetnek. Ed pedig nem hagyja meghalni a testvérét. Túl önfejű ahoz ,hogy az apjától kérjen segítséget ,pedig Van Hochenheim nagy szaktekintély a témában. Na mindegy is.
- Winry - kiabált ki a nagymamám a szobából.
- Igen mama ? - kérdeztem vissza miközben Ed ebédjét pakoltam egy táskába. Nem bírtam nézni ,hogy hetek óta gyots kaján élt és ezért főztem neki.
- Itt ne hagyd Edward ebédjét ! - fülig vörösödtem ahogy meghallotam a mondatot.
-Pe... Persze mama - kiabáltam vissza a nagyimnak és az étel mellé tettem a pendrájvomat. Mondtam ,hogy én írom Ed számítógépes progjait ? A gépét , a mérlegét , a nagyítóját mindre én írok programokat és én is szerelem. Lassan elindultam az egyetem felé ,hogy bevigyem Ed ebédjét.

EDWARD

Napok óta nem volt látogatóm. Teljesen bele temetkeztem a munkába a kínai szagtól bűzlő laboromban. Éppen a mérlegen mértem a következő szer arányit mikor kopogtak.
- Szabad - szóltam ki "nemérdekel" stílusban.
- Szia Ed - hallotam meg egy dalamos hangot a hátam mögött. Olyan gyorsan fordultam meg ,hogy a melletem lévő kémcsövet is levertem. A benne lévő anyag is kifolyt belőel egyenesen a fehér padlóra.
- Ne... Ne haragudj ha meg ijesztetelek - motyogta Winry és neki állt feltakarítani a keletkezett károkar.
- Ha.. Hagyd csak - mondtam és mellé térdeletem. Gyorsan végeztün és vissza fordultam a mérlegem felé.
- Ed - szólalt meg újra Winry. - Hoztam neked enni - motyogta maga elé és elővett néhágy műanyag dobozt. Elképedve fordultam felé. -Napok óta gyors kaján élsz gondoltam...
Nem hagytam időt ,hogy befejezze a mondatott. Kikaptam a kezéből a dobozokta és a laborom másik sarkába mentem megenni a tartalmát.
-Nem kell kanál ? -kérdezte nevetve és elő vette az evőeszközöket amiket igényesen becsomagolt egy szalvétába. Kikaptam a kezéből és olyan sebbességhel ettem ,mint aki hónapok óta nem kapott enni. Gyorsan magamba tettem a leveset majd neki álltam a fő ételnek.
- Finom? - kérdezte Winry és leült mellém.
- Életmentő vagy. Köszönöm ! - feleltem mosolyogva. Láttam ,hogy halványan elpirul. Ezután én is némán ettem. Mindig zavarba jövünk a másik jelelnléteben. Ez mindig is így volt. Mióta Al rákos lett alig beszéltünk.
- Ed itt az új program a gépedre - mondta és átnyújtott egy pendrájvot.
- Rá teszed ? -kérdeztem kicsit félősen. Elég pofátlannak éreztem magam , hogy hozott nekem enni és én még egy programot se tudok letelepíteni.
- Persze. Tudom ,hogy béna vagy az ilyesmihez - felelte mosolyogva és a gépemhez lépett.
- Igen nem nagyon értek az ilyen informatikai dolgokhoz - mondtam kicsit pirulva. - De hála neked rendesen tudom használni a gépem - mondtam széles vigyorral az arcomon.
- Ennyire szereted ? - kérdezte mosolyogva. Olyan szép mikor mosolyog.
-Mintha a job kezem lenne - feleltem és ő közben kihúzta a pendrájvot a gépemből.
- Kész is - mondta és vissza tette a táskájába. Nekem jó néhány óramat vette volna igénybe ez a kis telepítés ,de Winry megcsinálta se perc alatt. Lassan csomagolni kezdett.
-Mész is ? - kérdeztem csalódottan. Nem akartam ,hogy elmennyen. Nem vagyok egy nagy társasági ember ,de vele nagyon szeretek lenni.
- Maradhatok ,de csak ha nem baj..
- Ugyan már szeretem a társaságodat - mondtam mosolyogva és kibontottan az utoló dobozt amiben egy almás pite lapult.
-Mond ,hogy te sütötted - néztem rá kaján csillogásal a szememben.
- Tudom ,hogy ez a kedvenced - felelte mosolyogva. Annyira hálás voltam abban a pillanatban.
- Winry - kezdtem komoly hangon. -Én...nagyon.. Szóval ..én köszönöm - dadogtam a padlót bámulva.
- Mégis mit ? - kérdezte meglepetten.
-Hát ide jössz. Hoztál nekem rendes ételt. Folyamatosan programokta írsz nekem , mert élet képtelen vagyok és csak amúgy is- soroltam és közelebb léptem hozzá - Fontos vagy és köszönöm ,hogy vagy nekem - tettem hozzá jóval halkabban.
- Ed..... én - lenéztem. Láttam ahogy az ujjait tördeli és nem mer rám nézni. Amit akkor éreztem az az elhatározás volt. Be akartam valani neki ,hogy szeretem mióta sz eszemet tudom ,hogy mindenemet oda adnám csak ,hogy lássan nevetni és egész egyszerűen csak....
- Winryi ... Szóval.. Én - dadogatm. Az Istenért miért nem tudom kimonani?
- Ed - nézett végre a szemembe. Nem tudtam tovább várni. Sajnos nem vagyok a szavak embere ezért inkább cselekedtem. Kockára tettem a gyerekkori barátságunkat és at egész köztünk lévő bizalmat ,de ott abban a képeteln helyzetben megcsókoltam Winryt.

* másnap *
Winryék lakása előtt álok és várom őt. Nagy nehezen hosszú idő után végre rászántam magam ,hogy elhívjam randizni.
- Remélem büszke vagy rám anya - gondolom az eget nézve.