- Ha már oda megyünk ott is hagyhatnál. - jegyeztem meg már a kocsiban ülve. Ablakai sötétítettek voltak, a vezető és az utas tér egy fallal külön volt választva, így nem hallott minket a sofőr.

Harry mellettm foglalt helyet. Mikor eljutott a tudatáig mit is mondtam morgott egyet magában, de nem tett megjegyzést. Csak megforgattam a szemem.

- H? - néztem rá pár perc után.

- Hmm? - fordította felém a fejét érdeklődően.

- Te... Ohm... Alapból így nézel ki? Már mint érted... - dadogtam. - Isten vagy és hát van másik alakod is? -tettem fel azt a kérdést ami már régóta foglalkoztatott.

Felnevetett.

- Miért, hogy nézek ki? - mosolyodott el kacéran ami miatt elfintorodtam.

- Túl emberi vagy. -ráztam meg a fejemet.

- Az miért baj? - vonta össze a szemöldökét. Csak megvontam a vállam.

- Nem így képzeltelek el. - zártam volna le a témát, de közbe vágott.

- Ennyire jóképű lennék? - nevetett fel és zöld szemeit az enyémekbe fúrta. Rezzenéstelen arccal bámultam rá. Megint eszembejutott ugyanaz a kérdés... Biztos, hogy ő egy Isten?

Nem válaszoltam a kérdésére. Úgy gondoltam felesleges. Bár igaza volt. Teljes mértékben.

A zöld szemei ámultba ejtik az embert. Mintha a barna fürtjei csak arra várnának, hogy beletúrjanak. Az ajkai csókért kiáltanak.

- Mi az? - rántott ki a gondolataimból H. Arcom lángba borult mikor ráeszméltem, hogy mikre gondoltam. Gyorsan elfordítottam a fejemet a másik irányba. Nagyon gáz...

Az út további részében nem szóltunk egymáshoz. Én is és ő is csak bambult ki a fejéből.

- Itt vagyunk. - szólalt meg H a hosszú csönd után. Azonnal kiszálltam az autóból és mikor megláttam a házunkat futni kezdtem.

Hevesen nyitottam ki az ajtót.

- Anya! Hazajöttem! - kiáltottam fel mikor beértem.

-Xena! - jelent meg anya. Szemei könnyesek voltak. Szorosan öleltem, mintha az életem múlt volna rajta.

- Sajnálom! Hallgatnom kellett volna rád! - sírtam fel.

- Nincs baj, kincsem. - simította végig a hajamat. Egy torokköszürülés rontotta el ezt a meghitt pillanatot. Anya eltolt magától, majd szembe nézett H-val.

- Jó napot! - hajolt meg anya, de visszarántottam.

- Ne hajolj meg! - mondtam neki.

- Igaza van. - mondta mielőtt anya megszólalt volna. - Családtagoknak nem kell. - mosolyodott el.

- Micsoda? - tátotta el a száját anya.

- Feleségül fogom venni a lányát.