- Eressz el! - kiáltottam fel. Idegesen megfordult, majd a vállára kapott és úgy ment tovább. - Ennyire értetlen lenne egy Isten? - dühöngtem hangosan. Hirtelen rakott le, annyira, hogy fenékre estem, de nem segített volna. Csak állt felettem és nézett.

- Nagyon idegesítő vagy, ember. - motyogta.

- Akkor miért kellek neked H? - álltam fel idegesen. - Engedj haza vagy elszökök. - raktam keresztbe a karomat. Hangosan felnevetett.

- Vicces. Meséld csak be magadnak, higy eltudnál szökni. - felemelte a kezét és végig simított az arcomon. Borzongás futott végig rajtam, majd elrántottam a fejemet.

- Haza fogok menni. - néztem bele gyönyörű, tiszta zöld szemeibe.

- Persze. - bólintott és elindult az egyik ajtó fele, majd kinyitotta. - Gyere. - invitált be. Lassú léptekkel közelítettem meg, de amikor már közel voltam hozzá megragadta a karomat és belökött a szobába.

- Nem fogom hagyni, hogy megjelölj. - mondtam rá sem nézve.

- Nem akarlak megjelölni. - mikor ezt kimondta csodálkozva kaptam rá a tekintetem. - Meg várom, míg te könyörögsz érte. - lépett hozzám közel. Léptem felé egyet, így a mellem súrolta a mellkasát.

- Ez sose fog megtörténni. - ráztam meg halványan a fejemet. - Neked végképp nem fogok könyörögni és tudod miért? - néztem fel rá. - Mert egy kép mutató, önelégült fasz vagy, nem pedig Isten. - szemeim szikrákat szórtak, de H arcáról nem tudtam leolvasni semmit.

- Nagyon aranyos az, hogy elhiszed, hogy engem érdekel mit gondolsz rólam.