- Nekem aztán nem kell. - dobta le magát H a kanapéra. Csak összevontam a szemöldököm. Nem egy tárgyról van itt szó.

-Xena nem egy tárgy. - állt fel Zed. Ki szállhatna a fejemből. - De én szívesen elfogadom. - nyúlt volna a karomért, de H újból felpattant és ellökte Zed kezét.

- Az enyém. - fogta meg ő a karomat.

- Ebbe nekem nincs semmi beleszólásom? - kérdeztem rá. Loum csak megrázta a fejét.

- Harry téged választott. Már csak a megjelölés van hátra.

- Mi az a megjelölés? - nem értettem miről beszél.

- Hasonló mint egy nászút az emberek világában. Csak itt ez házasság nélkül fog történni. - magyarázta Nel.

- Ez nem fog megtörténni. Én nem akarom ezt. - rántottam volna ki a karom H szorításából, de túl erősen fogott.

- Ezt nem te döntöd el. - nézett rám a zöld szemű Isten. - Neked itt nem lehet egy szavad se. Szóval jobban tennéd, ha befognád mert kezdesz idegesíteni... -folytatta volna, de közbe vágtam.

- Zedet akarom. Hozzá szeretnék feleségül menni. - vágtam rá és Loumra néztem.

- Zayn, te benne vagy? - nézett rá.

- Persze. - bólintott.

- Nem! - szólt közbe Harry. - Velem marad. - mondta olyan hangon amitől megijedtem. Megrémisztett.

- Zayn erről lecsúsztál. Megjelentek Harry megjelölős ösztönei. - kacsintott rám. Elfintorodtam.

- Mik ezek a nevek? Harry, Zayn... - motyogtam.

- Ezek az igazi neveink. Én Liam vagyok. - mutatott magára, majd bemutatott mindenkit. - Az embereknek direkt az isten neveinket mondtuk, de magunk között sima hétköznapi nevünk van. Hétköznapi névvel születtünk. - vonta meg a vállát.

- Elég lesz. - indult meg Harry az ajtó felé magával rámgatva engem.

- Adjad neki Harry! - kiáltott utánunk Louis. Az arcom lángba borult.