Harry szemszöge

- Oda kell mennünk! - pattantam fel és indultam volna el a kijárat felé, de Liam a karomnál fogva visszarántott.

- Harry, nem mehetünk oda. - mondta szomorú arckifejezéssel, de nem hatott meg.

- Nem hallottad amit mondtam? Lehet, hogy Xena meghalt! Felfogod ezeknek a szavaknak a súlyát? - rántottam ki a karom a szorításából, de újból visszarántott.

- Ezt nem engedhetem. - rázta meg halványan a fejét.

- A kurva életbe Liam! Ha a te szerelmedről lenne szó akkor hagynád maghalni? Akkor is ölbe tett kézzel ülnél várnál a csodára? Nem érdekel, hogy velem jössze-e vagy sem és az sem érdekel, hogy ha bántanom kell ahhoz, hogy elmehessek, mert meg fogom tenni. - most már csak pirosat láttam magam előtt. - Képzeld el, hogy Rose lenne most Xena helyében. Akkor is ilyen töketlen lennél Liam? - a nevét szinte köptem.

Láttam az arcán a töprengést, de nem várhattam a válaszára hevesen indultam meg, de amilyen gyorsan indultam el, olyan gyorsan meg is álltam.

- Várj! - hallottam meg a hangját. - Szólok a többieknek. - mondta, majd pár percen belül a 3 fivérem körülöttem volt.

- Mentsük meg Xenát. - indult el Niall.

X.x.X

Az út hosszadalmasnak tűnt, mintha soha nem érnénk oda. Többet nem éreztem szúró fájdalmat a mellkasomban ami megrémisztett. Nagyon remélem, hogy Xena jól van.

Nem akarok semmit, csak a karjaim közt tartani. Bármit megtennék azért, hogy halljam még utoljára a nevetéset, ahogy a nevemet mondja. Látni akarom ahogy összeráncolja a homlokát amikor mérges és felhúzza az orrát amikor meg van sértődve. Látni akarom újból a gyönyörű szemeit.

Észre se vettem, de egy könnycsepp csordult le az arcomon.

- Nem lesz semmi baj. - fogta meg a vállam Liam. - Sajnálom, hogy egy paraszt voltam. - csak megráztam a fejem. Nem akartam beszélni.

- Itt vagyunk! - kiáltott fel Louis.

Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az autóból és berontottam a várba. Természetesen nem várt rám Zayn, de ami meglepett épphogy beléptem meg jelent előttem.

- Harry! Micsoda meglepetés! - vigyorgott.

- Hol van?! - kiáltottam rá, majd behúztam neki egyet. Letörölte a szája sarkából a vért, majd még jobban elvigyorodott mikor meglátta mögöttem a többieket.

- Azt hitted nem tudom, hogy ez az egész csak egy színjáték? - nevetett fel, de mikor a szemem sarkából láttam Louist felé közeledni megállítottam.

- Ne. - mondtam a kék szemeibe nézve.

- Tudom, hogy utálsz mert megöltem a csajod. - húzta fel a szemöldökét. - De most az egyszer ne akarjatok megtámadni, mivel mutatnom kell valamit. - mondta.

- Xenát. Akarom. Látni. - szűrtem ki a fogaim közül.

- Őt. Is. Akarom. Megmutatni. - utánzott le. Csak bólintani tudtam. Nem bíztam benne, egyszerűen csak a feleségemet akartam vissza.

Zayn egy nagy fekete ajtót nyitott ki.

Xena ott állt velem szemben megtörten. Azonnal odarohantam hozzá, magamhoz akartam ölelni, de mikor felemelte a kezét, mintha egy láthatatlan fal húzódott volna köztünk félre lökött.

- Xena mi... - közbevágott.

- Ne gyere a közelembe. - sírt fel.

- Mi történt veled? - kérdeztem, majd mikor újra közeledni akartam felé befogta mindkét fülét és sikítani kezdett, ezzel együtt a hátából kinőtt két gyönyörű fehér szárny.

- Apánk teremtette őt. Szerinted miért olyan különleges. - lépdelt mögém Zayn. - Ő egy angyal.