Két oldalról megfogott két őr és felfele kezdett vinni a csiga lépcsőn. Nem ellenkeztem, mivel semmi értelme nem lett volna.

Mikor fel értünk egy hatalmas ajtó elé álltunk. Az egyik katona belépett rajta, majd pár másodperc múlva ki is jött.

- Menj be! - nyitotta ki az ajtót és belökött rajta, majd ahogy mindkét lábammal bent voltam azonnal be is csukta mögöttem.

- Éppen zuhanyozni készültem. - szólalt meg egy mély rekedtes hang. Háttal állt nekem H. Egy fehér ing volt rajta és fekete nadrág. Annyira... Átlagosnak tűnt. - Ajánlom, hogy tényleg érdekes legyél... - fordult mostmár velem szembe. Ajkai ketté váltak egymástől mikor meglátott. Gyönyörű zöld szemei voltak. - Nem rossz. - jött hozzám közelebb, majd végig nézett rajtam mint egy darab húson.

- Nem vagyok egy tárgy amit csak úgy nézegethetsz. - motyogtam. Arca megkeményedett, majd egy félelmetes vigyorra húzta a száját.

- Hogy hívnak? - nyalta meg az alsó ajkát.

- Xena. - feleltem.

- Nos Xena, ma elkísérsz egy megbeszélésre. - fordított nekem hátat, felvett egy fekete dzsekit és visszafordult felém.

- Mégis miért? - vontam fel az egyik szemöldököm.

- Na idefigyelj! - állt elém. - Bármikor megtudnálak ölni simán a tekintetemmel. - suttogta vérfagyasztóan.

- De nem teheted. Azért vagy itt, hogy megvédj minket... - közbe vágott.

- Ne nevettess. Magasról szarom le, hogy mi van veletek. Most pedig gyere! - nyitotta ki az ajtót és én követtem. - Viselkedj és ne bámuld őket! - utasított H. Nem értettem, hogy kikről beszél míg be nem léptem a terembe.