- Nagyon izgulok! - mondtam izgatottan Harrynek aki mellettem ült a repülőgépen. Hatalmas kezét a combomon pihentette és egy apró mosollyal nézett.

- Amerikai Bál. Tetszeni fog. Louis minden évben kitesz magáért. - mondta ami miatt még izgatottabb lettem.

A repülőn csak mi ketten voltunk. Úgy volt berendezve mint egy komplett ház. Eszméletlen volt. Harry kezeit elkezdte mozgatni fel le a combomon ami miatt égető érzést éreztem az alhasamban.

- Ezt nem itt kéne. - suttogtam mivel alig bírtam kinyögni valamit. Egy kaján vigyorral az arcán szólalt meg.

- Ahogy szertnéd, de amint Amerikába érünk... - nem tudta befejezni a mondatot, mivel az egyik légiutas kísérő belépett a "szobába".

- Elnézést kérek a zavarásért, de nemsokára leszállunk. - mondta, majd egy óvatlan pillanatban rám tekintett. A férfi szemei barnák és haja is ilyen színű volt. Nem volt csúnya, de átlagos volt. Nem fogott meg.

Szemei sokáig időztek rajtam amit Harry is észrevett. Felpattant mellőlem, majd elé állt.

- Mégis, hogy képzeled, hogy egyáltalán rá mersz nézni? - hangja nyugodt volt, mégis tiszteletet követelő. Testtartása feszes volt.

- Elnézést, csak még nem láttam ilyen lányt. - motyogta zavartan. Megsajnáltam.

- Ezek után nem is fogsz látni. - mondta Harry, majd az ajtó felé intett, hogy elmehet. A férjem visszaült mellém.

- Nem kellett volna ennyire komolyan venned. Nincs abban semmi, hogy ha rám néznek. - mondtam és nyugtatás képpen a karját kezdtem el simogatni. Szemöldökei az égbe szöktek és szemei kitágultak.

- Mit mondtál Xena? - hangja kemény volt. - Először és utoljára mondom el. - kezdte lassan. - Te az enyém vagy. Nem akarok, hogy mindenféle jött-ment téged nézzen. Tudod mit fogok velük csinálni Xena? - megráztam a fejem. - Megöletem őket. - suttogta, majd megszólalt a rádió miszerint landoltunk és elhagyhatjuk a gépet.

Komolyan néztünk egymásra, majd Harry elnevette magát ami miatt megkönnyebbültem. Viccelt.

- Vicc volt ugye? - mosolyodtam el, mire még mindig nevetve vaszolt.

- Nem. Nem vicc volt. Az arc kifejezéseden röhögtem. - mondta ami miatt görcsberándult a gyomrom. Összekulcsolta az ujjainkat, majd elhagytuk a repülőt. A reptéren egy Audi várt ránk.

- Louishoz. - mondta Harry, majd a kocsi elindult. Én csak néztem ki az ablakon. Teljesen elámítottak ezek a hatalmas nagy épületek. Gyönyörűek voltak.

- Tetszik? - kérdezte Harry mire én csak bólintani tudtam.

- Mutass rá valamelyikre és megveszem neked. - e miatt a mondata miatt szétnyílt a szám.

- Hogy mi? - kérdeztem összezavarodottan. Megforgatta a szemét, majd válaszolt.

- Megveszem az épületet neked. Melyiket szeretnéd?

- Nem kell nekem egyik se! Csak tetszik! - kiáltottam fel. Meglepődtem, hogy ilyenkre akarja költeni a pénzt, bár... Van miből... Khmm....

- Itt vagyunk. - állt meg a sofőr egy hatalmas nagy villánál.

- Amikor beérünk nem nézhetsz senkire, nem beszélhetsz senkivel kivéve Louist. Megértetted? - csak bólintottam. Kezdtem úgy érezni magam mint egy háziállat.

- Harry, Xena! - jött üdvözölni minket Louis amikor megérkeztünk. A villa tele volt közemberekkel és nemesekkel. Eszméletlen volt ez a kavarodás.

- Louis! - nyújtott kezet Harry, majd kezet ráztak.

- Xen, esetleg egy készcsók? - kérdezte, de Harry válaszolt helyettem.

- Én nem tenném. - mondta kemény hangon. - És neked csak Xena.

-Nyugi Harry! - mondta Louis szemforgatva, majd megjelent mellette egy lány. Haja hosszú volt, barnaszínű, szemei is barna volt.

- Sziasztok! Ella vagyok. - mosolgott rám. Harryt már biztos ismerte.

- Xena. - mondtam.

- Egy tánc? - nézett le rám Harry a gyönyörű zöld szemeivel.

- Persze. - majd a táncparkettre kísért és lassúzni kezdtünk. Kezeit a derekamon pihentette, míg én nyaka körül.

- Szertelek Xen.

- Én is Harry.