Ahogy Harry mondta, 1 órán belül kész is voltam. Izgatott voltam, nem tudtam, hogy mivel készült, de most már teljesen biztos voltam benne, hogy örülnék neki bármi lesz is az. Már nem utálatot, hanem jó érzéseket táplálok iránta. Már nem a zsarnokot látom benne, hanem azt aki mellett boldog lehetek. Muszáj volt elmosolyodnom, majd még egyszer belenéztem a tükörbe, majd végleg elhagytam a fürdőszobát. Harry már lent várt a bejárati ajtónál.

- Mehetünk? - kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán.

- Persze. - mondtam, majd Harry a derekamnál fogva kivezetett az ismerős fekete autóhoz, majd beültünk. Már nem bírtam tovább.

- Mi lesz a meglepetés? - fordultam teljes testemmel fel. Egy nevetés hagyta el a száját. Arcán megjelentek a gödröcskéi ami kisfiússá tette, mégis férfias maradt.

- Ti-tok. - tagolta el. Az arcomról lehervadt a mosoly. Most jutott arra időm, hogy végig nézzek rajta.

Fekete öltönyt viselt, fehér inggel, fekete szűk nadrággal és hozzá illő cipővel. Mire van ez az egész? Talán találkozunk a többi Istennel?

Fejemet az ablak felé fordítottam, hogy megnézzem merre is megyünk, de az ablak nem csak kívülről volt sötétített, hanem belülről is. Összevontam a szemöldököm. Ha nem Harry ülne mellettem azt hinném, hogy elrabolnak és megpróbálnak megölni. Harryre kaptam a szemem, majd azonnal meg is ráztam a fejem. Az kizárt.

- Itt vagyunk. - mondta Harry, majd a zsebéből egy kendőt húzott elő. - Ezt most rád kell adnom. - mondta, majd elkezdte felkötni. Most már minden kezdett nagyon furcsává válni, de nem ellenkezdtem.

- Miért kell ez? - motyogtam.

- Bízz bennem. - majd valaki megragadta a derekamat és kihúzott a kocsiból. Valahova bevittek, de mivel nem láttam semmit, gőzöm sem volt, hogy mi folyik itt. Két kezet éreztem magamon, majd csak annyit, hogy eltűnnek  ruháim. Mi történik?

- Harry! - sikítottam fel.

- Xena! Nyugi! Nem lesz semmi baj. - hangja nyugtató volt. Bíztam benne. Tudtam, hogy nem lesz semmi bajom amíg Harry itt van. 

Valami nagy ruhát adtak rám, majd még mindig a szemkötőben kivezettek valahova. Hirtelen csapott meg a friss levegő. A háttérben halk zene szólt, most már teljesen össze voltam zavarodva. Éreztem amint a kendő lekerül rólam.

Nagyon sok ember állt két oldalt és előttem virágokkal teleszórt út volt egészen az oltárig. Harrynek hatalmas nagy mosoly terült szét az arcán mikor meglátott. Szemeimbe könnyek gyűltek. A ruhám hófehér volt és hatalmas. Mellettem Niall állt. Egy vigyorral a képén felém nyújtotta a karját, majd belé karoltam és az oltárhoz vezetett. A tömeg elején megpillantottam édesanyámat aki könnyes szemekkel, büszkén tekintett rám. A tömeg másik felén álltak az Istenek Zayn kivételével.

Mikor Harryhez értem, elé álltam, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon. 

Boldog voltam.

- Te, Harry Styles, elfogadod feleségedül Xena Holsant? 

- Igen.

- Te, Xena Holsan elfogadod férjedül Harry Stylest? - nézett rám a pap.

- Igen. - hangom halk volt, mégis magabiztos.

- Megcsókolhatjátok egymást! - szólított minket.

Harry egy apró csókot lehelt a homlokomra, majd mindenki éljenezni kezdett.

- Ezt mind miattam csináltad? - hatódtam meg.

- Hát nem is a takarítónőért. - nevetett fel. Egy szoros ölelésbe vontam, de eltolt magától.

- Édesanyád már vár. - bökött a fejével felé.

Egy hatalmas vigyorral közelítettem meg anyát, majd mikor odaértem  magamhoz öleltem.

- Hiányoztál. - motyogtam.

- Te is nekem, de nem maradhatok sokáig. - mondta, majd egy puszit nyomott a fejemre és sarkon fordult. Nem állítottam meg. Tudtam, hogy még látni fogom.

- Kicsim. - jött Harry.

- Igen? - mosolyogtam rá. A csípőmnél fogva közelebb húzott magához.

- Van még egy meglepetésem. - suttogta a fülembe. - Elviszlek minden Kontinensi Bálra. - mikor ezt kimondta azt hittem elájulok.