- Bilincset rá! - kiáltott fel a meglepődött férfi és én nem tudtam mit tenni. Lefogtak, majd megbilincseltek. Az egyik katona taszigálni kezdett a fekete autóhoz és belökött az ülésre. Hátul ültem középpen és a két oldalamon egy-egy katona, meg egy a vezető ülésnél.

- Kérem ne vigyenek el! Csak 17 vagyok! - pánikoltam be mikor elindult az autó. Senki sem kommentálta a megszólalásomat, igazából szerintem nem is érdekelte őket. - Hova visznek? - kérdeztem meg most már nyugodtabb hangon.

- H-hoz. - válaszolt a jobb oldalamon ülő férfi. Ránéztem és meglepődtem. Fiatal volt és jóképű. Haja és szeme barna volt ugyan úgy mint a másik kettő katonának, vállai szélesek voltak.

- Miért? - kérdeztem meg még mindig őt nézve.

- Mert különleges vagy. Nem láttad még a többi embert? - nézett rám furán. Csak feszülten megráztam a fejem és felsóhajtott.

- Minden embernek barna a haja és a szeme. Már érted miért vagy különleges? - vonta fel az egyik szemöldökét mire sután bólintottam. Szóval anya ezért védett. Hallgatnom kellett volna rá.

- Drake, elég lesz! - szólt rá erélyesen az aki vezette az autót. Drake ez után nem szólt semmit és én se.

Nem tudom meddig utaztunk, de biztos, hogy sokáig mire megálltunk.

- Itt vagyunk. - suttogta nekem Drake. Kiszállt a kocsiból, majd óvatosan kihúzott. Mások is jöttek, csak más autóval, de ők nem voltak megbilincselve. Mázlisták.

Drake finoman meglökte a vállam ezzel jelezve, hogy menjek. Mikor megláttam magam előtt az épületet elámultam.

Volt vagy 8 tornya a várnak. Eszméletlen, hogy milyen hatalmas. Katonák sorakoztak végig a hatalmas bejáratig. Hangos zajjal járt a kinyitása, de végre bejutottunk.

A padló márványból volt és a bejárati ajtó előtt egy nagy kandalló helyezkedett el.

- Jó napot kedveseim! - hallottam meg egy hangot. Egy magas férfi lépett be a terembe. Haja barna volt és válláig ért. Stílusa elég...rózsaszín. - Én választom ki, hogy ki mit fog csinálni a palotában. Veheda vagyok. Készen álltok? - nézett végig a csoporton, majd a szeme megállapodott rajtam és felsikított. - Te! - hozzám szaladt és a hajamat kezdte fogdosni és mélyen a szemeimbe nézett. Meg se bírtam mukkani.

- Azonnal vigyétek H-hoz. Most! - kiáltott a katonákra, majd az egyik megfogta a felkarom és elkezdett felfele vinni a lépcsőn.