Az előbbi után nem tudtam a hazban maradni, szükségem volt egy kis levegőre, ezért kiültem a kertbe. A fejem zsongott, össze voltam zavarodva és ideges voltam. Hogy jön ilyenhez Harry? Nem tudom megérteni miért csinálja ezt...

Egy kis idő után valami kellemetlen érzés kezdett nőni bennem. Talán... Bűntudat? Mi van ha Harry egyáltalán nem úgy gondolta ezt a dolgot mint ahogy én lereagáltam. Túl hideg szívű voltam vele, túl hevesen döntöttem és nyitottam ki a szám feleslegesen. Ezt jól elszúrtam.

Egy nagyot sóhajtva felálltam, majd komótos léptekkel indultam vissza fel a szobába abban reménykedve, hogy Harry még mindig ott van.  

Nem hallatszott semmilyen zaj. Csend uralkodott a  várban. Mikor az ajtóhoz értem megfogtam a kilincset, majd tétovázva nyomtam le és beléptem a szobába. Muszáj volt a szám elé kapnom a kezem a látvány miatt. 

Az ágynemű szét volt dobálva, a vázák összetörve hevertek a földön ugyanúgy mint a gyertyák. Harry háttal állt nekem és kifele bámult az ablakon. Tudta, hogy bent vagyok, de nem reagált semmit. Tudom, hogy megbántottam. Mikor már éppen vettem volna a bátorságot, hogy kinyögjek pár szót ő felém fordult és megszokott mély, dörmögős hangján a közepébe vágott.

- Adok választási lehetőséget. - mikor ezt kimondta összevontam a szemöldököm. Arcát kezdtem el tanulmányozni. Szemei vörösek voltak, arca nem sugárzott érzelmet. Most láttam őt először túlságosan is ridegnek. Tudtam, hogy most jobb, hogy ha nem szólalok meg. Ez most nem az én köröm. - Választhatsz köztem és Zayn között. - nyögte ki végre. A levegő a torkomon akadt, nem tudtam ezt mire vélni. - Nem akarom magam rád kényszeríteni Xena. Ha Zayn mellett döntesz, pakold össze a cuccaidat és hagyd el a várat. Nem kell búcsúzkodni, nem akarlak látni. - mikor kimondta ezt az utolsó mondatot szemei mélyen belenéztek az enyémekbe. Beleégett az emlékeimbe ez a megtört arc, ez az érdektelen tekintet.

Csak egy bólintást tudtam kierőszakolni magamból, majd Harry elhagyta a szobát. Válla az enyémnek dörzsölődött mikor elment mellettem és az ajtót hangos csapódással csukta be ami miatt összerezzentem.

Csak bámultam magam elé. Mostanában ezt sokat csinálom. Túl gyors nekem ez az egész. Most pedig egy olyan döntés előtt állok ami befolyásolja az egész életemet. Ami miatt vagy jó vagy rossz lesz a hátralévő életem. Ami miatt boldog leszeke vagy szomorú.

Tudtam, hogy nem szabad többet tétováznom így megragadtam az ágy alatt lévő bőröndöt, majd kinyitottam a szekrényt amiből a ruháimat dobáltam bele. A döntésem megszületett. Zaynt választom.

Mikor mindennel kész voltam nem vártam tovább. Magam után húzva a bőröndöt léptem ki a kapun. Végre itt hagyom ezt a kócerájt. Kint már várt rám egy autó. Szóval Harry tudta, hogy ez lesz. 

Mikor beszálltam rögtön elindult. Nagy meglepetésemre az autóban volt egy televízió ezért bekapcsoltam, hogy ne unatkozzak. A képernyőn megjelent a SpongyaBob.

   "Amikor valami vicces történt olyan édesen nevetett fel, hogy muszáj volt elmosolyodnom." - jutott eszembe Harry. Megráztam a fejem nem akarok rágondolni.

  "Olyan szép vagy. - suttogta bizonytalanul."

  "Mivel mindenki tudja, hogy nem eshet nagyobb bajom ezért senki sem félt... Tőled ez jól esett... Ennyi."

  "Szeretlek Xena. "

Ezt nem hiszem el! Az emlékek miatt könnyek gyűltek a szemembe. Cseszd meg Harry!

- Forduljon vissza! . szóltam a sofőrnek aki rögtön vette is visszafele az irányt. 

Nem telt sok időbe és visszaértünk. Azonnal kivágódtam a kocsiból és beszaladtam a várba. Először a szobát céloztam meg, de nem volt ott, majd a dolgozószobájába mentem. Sikerrel jártam.

Harry a székében ült és csak bámult maga elé, majd rám nézett. Tekintete ködös volt és szemei még pirosabbak voltak. Nem tétováztam elé sétáltam, felrántottam a kezénél fogva és megöleltem.

- Nem megyek sehova. Veled maradok.