Harry már napok óta normális... Ez nagy szó igaz? Főleg tőlem. Nem piszkálódik, nem vág dolgokat a fejemhez... Kedves... Talán tulságosan is, de ennek örülnöm kéne nem? Boldognak kéne lennem.

- Xen. - szólított az újdonsült becenevemen. Megforgattam a szememet, majd még mindig háttal állva neki megszólaltam.

- Lehagytad a nevem végéről az a betűt. - morogta szinte, mivel tulságosan lefoglalt a palacsinta készítése. Megéreztem magam mögött Harryt. Kezét átfonta a derekamon és kemény mellkasához húzott. Élesen szívtam be a levegőt, de bár ne tettem volna. Megéreztem bódítóan jó, férfias illatát.

- Csak meg akartam kérdezni mit csinálsz, de már látom. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. Fejét a nyakamba fúrta ezzel zavarva engem.

- Harry ez így nekem nagyon nem jó. -  szóltam rá, dw mintha meg sem hallotta volna nem eresztett. Csak egy nagyot sóhajtottam feladás képpen.

- Ha végeztél gyere fel a szobánkba. Van egy meglepetésem. - mikor ezt kimondta elengedett, majd hallottam amint léptei elcsendesednek. Milyen meglepetés?

Mivel izgatott voltam és kíváncsi, ezért megpróbáltam gyorsan befejezni a maradék palacsintát, majd mikor végeztem betömtem egyet a számba és elindultam felfele.

Be kell vallanom, hogy a szívem hevesen dobogott, izgatott voltam. Nem tudom mit is vártam, de reméltem, hogy valami jó lesz.

Mikor kinyitottam az ajtót elámultam.

Harry az ágyon ült.

A földön rózsák voltak szétszórva, a sötét szobában a gyártyák adtak némi fényt. Az ágynemű vörösre volt áthúzva és a legtetejébben Harry kezében egy vörös rózsát tartott.

Mikor észrevette, hogy beléptem a szobába azonn felpattant és elém állt. Arcán egy hatalmas mosoly játszott.

- Remélem tetszik. - nyújtotta felém a virágot. Nem tudtam hogyan reagáljak, csak álltam egyhelyben és Harryt néztem. Láttam rajta, hogy kezd zavarba jönni ezért a tarkójára rakta a kezét és elnevette magát. - Nem tetszik, mi? - hangján hallani lehetett a csalódottságot.

- De tetszik. - motyogtam. Arcán újból derű játszott.

- Szeretlek Xena. Veled szeretném letölteni az örökkévalóságot. Melletted szeretnék kelni minden egyes nap és melletted elaludni. Azt szeretném, hogy minden nap ledorgálj a horkolásom miatt és finom palacsintát süss nekem. Azt szeretném, hogy a szemeid csak engem nézzenek csodálattal. Azt szeretném, hogy úgy hiányolj ahogy én téged. Leszel a feleségem? - itt jött el az a pillanat amikor végképp nem tudtam mi történik. Csak bámultam rá és próbáltam feldolgozni szavait. Ezt most teljesen komolyan mondja vagy ez csak annak a része, hogy megfektessen. Teljesen összezavarodtam.

- Nem... - motyogtam. - Soha nem foglak szeretni! Soha! Elvittél az otthonomból! Nem láthatom az anyámat! Meg persze egy zsarnok vagy! Nem akarok tőled semmit! - kiabáltam rá. Dühös voltam. Nagyon dühös