Harry szemszöge

*A csata napja*

Egyedül indultam el Zaynhez Ázsiába. Tudtam, hogy hazudtam Xenának, hogy miatta fognak meghalni, de az idegtől nem tudtam mást mondani. Teljesen lehetetlen ez a nő.Számomra biztosan. 

Visszagondoltam hosszú szőke hajára ami ámultba ejti az embereket. A nagy kék szemeire amikbe ha belenézel rabul ejt. Ilyen volt ő. Egy gyönyörű nő aki érzékeny, mégis ridegen viselkedik, bár nem hibáztathatom. Elvettem az anyjától és arra kényszerítettem, hogy velem legyen, de nem tehetek róla. Magával ragadott már akkor amikor megláttam, tudtam, hogy ő kell nekem. Azt akarom mindenkinek mondani, hogy ő az enyém. Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy ő az enyém.

Amikor megláttam, hogy Zaynnel van ideges lettem. Amikor megláttam, hogy rá mosolyog bánatos lettem és amikor megtudtam, hogy Zaym el akarja lopni tőlem akkor egyik érzés se játszott csak a düh ami a szeme előtt lebegett.

Mikor megérkeztem Ázsiába ár alig vártam, hogy meglássam Zaynt és egy jobb horoggal üdvözöljem, de ez nem így történt. 

Zayn egy asztalnál ült és bort kortyolgatott. Teljesen nyugodt volt, mégis éreztem a levegőben a feszültséget. Lassan nézett fel rám, nem értettem, hogy mégis miért ennyire nyugodt, Nincsen rá oka. 

- Örülök. hogy jöttel H. - mondta, majd végre fel állt az asztaltól és elém lépdelt. - Kezdtem már unni a várakozást. A hercegnőmet nem hoztad? - mikor meghallottam, hogy mégis hogyan hívja Xenát, az én Xenámat tudtam, hogy eddig bírtam. z öklömet elengedtem ezzel arcon vágva Zaynt aki egy morgás kíséretében hátrahőkölt. 

- Ez az ajándékom? - nézett rám, majd hüvelykujjával letörölte a szája sarkáról a vért. - Aranyos. - a következő pillanatban gyomron rúgott ami miatt köhögve hátra estem. A nyakamnál fogva felemelt és a falhoz szorított.

- Kár, hogy nem tudlak megölni. - mondta szinte bánatosan. - Meggyógyulsz, meg ahogyan Liamet ismerem körülbelül húsz perc és itt lesz. - nevetett fel. Láttam rajta, hogy kezdi azt hinni, hogy feladtam, de ez nem így volt. Megragadtam csuklóját a nyakamról és kicsavartam a karját ezzel egy fájdalmas kiáltást csikarva ki belőle, ekkor hátulról kettő kard fúródott belém. Elengedtem Zaynt és a földre rogytam. Éreztem a fájdalmat, de tudtam, hogy nem fog sokáig tartani. A sebem befog gyógyulni mintha semmi sem történt volna és akkor szétrúgom a seggét ennek a rohadéknak. Láttam, hogy Zayn ökle lendül, de egy erős kéz megállította. Liam.

- Elég lesz! - kiáltott fel. - Milyen Istenek vagytok ti, hogy egymásnak estek? - kérdőjelezett meg minket. - Harry, te menj haza. Zayn, te meg gyere velem. Holnap elbeszélgetek veled is! - tekintett rám, majd fájdalmasan fel álltam és elindultam kifele innen. Éreztem, hogy az erőm kezd visszatérni.

Liam olyan mint egy apa. Mint Zeusz volt. Hatalmas és tiszteletre méltó. Nem akartam szembeszállni vele. Senki sem akart. Hiába nézett ki olyannak aki nem bántana senkit az ereje hatalmas volt és halálos.

Mikor hazaértem lefeküdtem a padlóra és csak vártam a gyógyulásra. Azt hittem, hogy Xena már alszik, de leszaladt az emeletről.

Aggódott értem.

Ez volt az a pillanat amikor tudtam, hogy szerelmes vagyok.