Mikor bementem a szobába ledobtam magam az ágyra és a plafont kezdtem bámulni. Mi történik velem? Miért ijedtem meg ennyire? Talán azért mert nem akartam, hogy bárki is miattam haljon meg... Akkor is ennyire meglettem volna ijedve, ha nem miattam történt volna ez az egész? Biztosan nem...

Egy halk ajtónyitódást hallottam, majd belépett a szobába Harry. Nem fordítottam rá különösebb figyelmet.

Éreztem amint az ágy besüpped mellettem, majd igéző tekintetét az arcomon. Kezét végig vezette oldalamon, majd felcsúszott arcomra. Többször is végig simított az említett testrészemen és be kell vallanom tetszett az érzés. Hagytam, hogy azt csinálon amit akar. Nem ellenkezdtem.

- Olyan szép vagy. - suttogta bizonytalanul. Összevontam a szemöldökömet, majd fel akartam ülni, de a karomnál fogva visszarántott, majd befeküdt a lábaim közé.

Gyönyörű zöld szemei csak engem figyeltek, én meg őt. Utáltam, gyűlöltem teljes szívemből, de valamiért elragadott.

- Miért ragaszkodsz ennyire hozzám? - suttogtam elhaló hangon. Nem válaszolt. A csend beállt köztünk, de egyben volt valami érdekes a levegőben. Volt valami amit nem tudtam mire vélni. Törődés?

- Xena...  - suttogta. - Köszönöm. - nem értettem mit köszön. Mikor látta az arcomon az értetlenséget megforgatta a szemét, majd folytatta. - Köszönöm, hogy aggódtál értem. - ezt már teljesen zavartan mondta. - Mivel mindenki tudja, hogy nem eshet nagyobb bajom ezért senki sem félt... Tőled ez jól esett... Ennyi. - morogta, majd lefordult rólam és nekem háttal feküdt.

- Ezt nem miattad tettem. Ezt bárkiért meg tettem volna... Nem kell nagy dobra verni. -  majd én is felé fordítottam a hátamat és beterített a sötétség.

x-X-x

Hajnali háromkor kipattant a szemem. Harry még javában aludt. Szerintem ha vannak mások is ebben a várban akkor azok is felkeltek a horkolására. Megfogtam a mellettem lévő párnát, majd ráraktam a fejére úgy, hogy épphogy érje, hátha abbahagyja, de ez nem így történt. Még hangosabban horkolt. Megforgattam a szememet. Még álmában is idegesítő.

Úgy döntöttem lemegyek a konyhába egy kis vízért, ha már nem tudok visszaaludni és lehet folytatom a könyvet is amit tegnap félbehagytam.

Mikor leértem az egyik poharat teletöltöttem hideg vízzel ami most nagyon jól esett. Eszméletlen meleg volt bent a várban. Leültem az asztalhoz, majd bámultam magam elé. Éhes vagyok...

A nagy hűtőhöz sétáltam és amikor kinyitottam elámultam. Tele volt étellel. Mikor elkezdtem benne kutakodni megakadt a szemem egy doboz fagyin. Úgy döntöttem bűnözök.

Kivettem egy magy kanalat a fiókból és elkezdtem enni. Eszméletlen finom volt. Hümmögve ettem tovább az édességet míg nem egy hangot hallottam. Ijedten fordultam a sötétség felé. Nem mertem megmozdulni, csak ültem és vártam. Mikor nem történt semmi, visszafordultam és bámultam magam elé közben a fülemet hegyezve, hogy történik-e még valami.

Történt. Lépéseket hallottam, majd megfordultam a kanalat magam elé mutatva, hogy én majd azzal megvédem magam. Becsukott szemmel vártam. Egy nagy nevetés hallatszódott, majd kinyitottam a szemem. Harry.

- Kicsim, ezzel nem érsz semmit. - ragadta meg a kezem, majd egy puszut nyomott az arcomra és az én poharamba töltött magának vizet.

Csak lefagyva álltam ott a történtek miatt. Mi ütött belé? Alvajár?

- Miért nem alszol? - kérdezte meg mikor elém állt. Megragadta a csípőmet és közelebb húzott magához. Hirtelen nem tudtam mit kinyögni.

- Túl hangosan horkolsz. -ütöttem meg a mellkasát, majd ellöktem magamtól és visszaindultam a szobába. Mikor megfordultam egy csapást éreztem a fenekemen. Egy gyilkos pillantást kültem neki és minél gyorsabban próbáltam növelni a távolságot köztünk.

- Mire felérek elvárom, hogy valami meglepi fogadjon. - hallottam még a hangját.