- Anya mikor mehetek végre ki? - ültem le az ebédlőbe. Anya csak mérgesen megrázta a fejét, felidegesítettem... Megint.

- Mondtam, hogy majd! Xena, fejezd be! - kiabált rám ami miatt összerezzentem.

- Akkor csak az erdőbe... Kérlek. Amikor kicsi voltam oda kivittél. Nah... - motyogtam egyre halkabban. Már nagyon jól esett volna a friss levegő.

- Rendben, de akkor fel kell venned a kabátot. - rántotta meg a vállát. Tudja, hogy utálom a kabátot.

- Jó. - morogtam és a bejárati ajtó felé indultam. Lekaptam a fogasról a csúnya barna kabátot, felvettem, majd a kapucni részét a fejemre raktam.

- Majd jövök. - kiabáltam anyának, majd kiléptem a ház ajtaján. Hirtelen csapott meg a jóleső érzés, amikor beszívtam a friss oxigént.

Gyorsan futni kezdtem az erdőbe. Mikor beértem az erdő közepére levettem a hatalmas kapucnit és lefeküdtem a zöld fűre. Csak bámultam az eget. Olyan megnyugtató volt.

Sosem értettem, hogy anyám miért nem enged a faluba. Hiszen ez csak Anglia. Mindig azt mondta, hogy különleges vagyok, de szerintem ezt csak elfogultságból mondja, hiszen már 17 vagyok. Nemsokára egy felnőtt nő. A sarkamra kell állnom.

Hirtelen huppantam fel. Bemegyek a faluba. Határoztam el és elindultam.

A szívem heves zakatolásba kezdett mikor beléptem a faluba. Mindenhol emberek voltak. Valamilyen oknál fogva eszembe jutottak anyum szavai.

" Ha bárkivel találkozol szegezd a szemed a földre és fuss el. Sose nézz rá és sose vedd le a kapucnid. "

Szemeimet a földre szegeztem, bár nem értettem miért kell ezt. Néha-néha pár ember nekem jött, de nem bántam. Végre emberek között vagyok.

- Mindenki sorba! - hallottam meg egy férfi hangját. - Kiválasztás van. -mikor ezt kimondta megijedtem. Anya mesélt már erről. H palotájába viszik a nőket azért, hogy takarítsanak, főzzenek rá. Én ezt nem akarom.

Ahogy voltam gyorsan megfordultam és futni kezdtem, de nem jutottam messzire. Valaki elkapott, felrántott és ezzel együtt lehullott a fejemről a kapucni és tekintetem rászegeztem.

Ekkor szemei elkerekedtek és szája o betűt formált.

Jaj ne, mibe keveredtem...