- Na, azt lesheted! - mordultam föl. Egy réges-régen letűnt kultúra szerencsétlen maradványa csak ne utasítgasson. - Még mindig tartom, hogy csak úgy betörtetek.

- Ne kérdőjelezd meg az erőmet, halandó! - vijjogott Thot, mint egy madár. - Meg akarod tapasztalni, mire képes Egyiptom ereje? - folytatta a fenyegetődzést.

- Oké, egyezzünk ki! Nem szórsz rám creepy vörös fényt, én meg nem hívom a zsarukat. - ajánlottam föl - Ja, és ebben a szobában mindenki egyenrangú, kivéve anyukám. Ő fölöttünk áll. - nyújtottam ki a kezem.

- Nem leszek alárendelve egy embernek. - fonta karba a kezét.

- Hát, sajnálom, akkor ki foglak tenni az utcára, és oldd meg magad. - utánoztam mozdulatát. Igazából rettegtem, hogy mi lesz, és pontosan tudtam, hogy több ezerszer nagyobb hatalma volt, mint nekem, és tuti le tudna gyilkolni, mielőtt egy lépést is tehetnék, de ez addig jó, amíg nem tudja. - Bár igazából nem kell találkoznod vele. Nem is tudom, hogy magyaráználak meg benneteket. Szóval, így áll az alku? - nyújtottam kezet újra. Elfogadta. Vagy az ókori Egyiptomban is így kötöttek ígéreteket, vagy tanulmányozta a szokásainkat.

- Oké, akkor mit vársz tőlem? - rogytam le az ágyamra. Kész vagyok ettől az alaktól.

- Mutasd be a társadalmatokat, kultúrátokat, és segíts beilleszkednünk! - adta ki a parancsot. Magamban fintorogtam egy sort, de nem akartam még többet vitatkozni.

- Az első kettő egyszerű lesz. A harmadikkal van egy kis probléma. - mondtam. Miután csak kérdőn nézett, nagyot sóhajtva megmagyaráztam. - Nézz a tükörbe, okoska! Egyikőtök se néz ki a világ számára befogadhatóan. - Thotnak, mint a tudás istenének, nem kéne kicsit értelmesebbnek lennie?

- Természetesen van emberi alakom is. - mondta, és csettintett. Amikor megláttam emberi formáját, nem bírtam ki nevetés nélkül. Ő csak sértődött fejet vágott.

- Bocs, csak a mi kultúránkban a férfiak nem szokták sminkelni magukat, és ilyen erősen a nők sem. - magyarázkodtam, miután sikerült megnyugodnom. - Mosd le! - szóltam rá.

- De ennek higiéniai okai vanna... - kezdte, de közbevágtam.

- Itt a higiénia abból áll, hogy fürödsz. Gyere, megmutatom a fürdőszobát. - Szerencsére követett, a két kísérőjével együtt. - Nem tudom, hogy az ókori Egyiptomban mennyit fürödtetek, itt mindennap fogtok. - mind felhördültek. Van, amiből nem engedek. - Ez a csap. Ha eltekered ezt, akkor folyni kezd a hideg víz. Ha ezt, akkor a meleg. Itt a szappan. - bemutattam, hogy kell kezet mosni - Amikor végeztél, elzárod, úgy hogy visszafelé tekered. Ez a fürdőkád. - pördültem meg a tengelyem körül. A csap ugyanúgy működik. Ez a tusfürdő, az egész testeden használni kell. Ez a dugó, ha a lefolyóba teszed, akkor nem fog elfolyni a víz. Ha végeztél, csak kihúzod a dugót, és kimosod a kádat. Az a zuhanyfülke, a csap ott is hasonló, bár a víz innen folyik. Mosakodni ugyan úgy kell, csak nem ülsz a vízben, hanem magadra engeded. - hadartam. - Érthető? - bólogattak. - Ja, és tessék, sminklemosó! Mosd le az arcod, mert ez nevetséges. Vagy várj, megmutatom. - lemostam a saját arcomat, este úgyis kéne. Nem használok sok sminket, csak szemceruzát (ne mondd, hogy ironikus, mert tényleg az) meg korrektort.

Amíg ő a fürdőben vacakolt, én beszédbe elegyedtem a kísérőivel.

- Minek szolgáltok egy ilyen alakot? - kérdeztem.

- Nincs más választásunk. Gyakorlatilag erre születtünk. - válaszolt Szupirah, a démon.

- Most lesz. Mondtam, ebben a szobában mindenki egyenrangú. - mosolyodtam el. - Nektek nincs valami... másik alakotok? - kérdeztem, visszaváltva gyakorlatiasra. A démon csettintett, mire a feje helyén lévő papirusztekercs fejjé változott. Érdekes módon velem egykorúnak tűnt.

- Te is mosd le a sminked. - jeleztem, majd a griffre néztem. Még mindig griff volt.

- Jazaruh, ugye? - szólítottam meg. - Nem akarsz átváltozni? - Jazaruh elkezdte csóválni a farkát, és lihegett. Mint egy kutya.

- Thot isten kegyes volt, mikor befogadta Jazaruhot. - mondta Szupirah - Kutyának képzeli magát. De a griffek különben is állatok. Nem érti, amit mondasz.

- Akkor mi lenne, ha kutyává változna? - gondolkodtam el.

- Thot isten képes rá.

- Szupcsi! Akkor csak meg kell kérni. - csaptam össze a tenyerem.

Ebben a pillanatban lépett be Thot. Beteg egyiptomi smink nélkül arcra átlagos (oké, nagyon jóképű, de azért hétköznapi) 25 évesnek tűnt. Szupirah elment arcot mosni, én pedig az istenhez fordultam.

- Változtasd át Jazaruhot kutyává! - parancsoltam rá. - Az nem olyan feltűnő.

Az isten csettintett, és a másfél méter magas griffből szempillantásra borzas golden retriever lett. Ekkor kiáltást hallottam meg.

- Szia kicsim, megjöttem!