Augusztus 30.

Uhh... oké. Ki, be. Ki, be. Lenyugodtam. Egy időre.

Itt ülök egy mikulás piros vonaton egy kis fülkében egyedül és várom hogy bekopogjon maga a csoda, és megmentsen az ideg-összeroppanástól.

Kopogtattak.

Egy középbarna hajú, gesztenyebarna szemű lány lépett be az ajtón.

- Szia! Leülhetek? - mosolygott rám kedvesen. -Máshol már nincs hely.

- Szia! Persze - néztem rá, miközben arrébb tettem a cókmókomat.

- Sonia Bigh-nek hívnak - mutatkozott be.

- Engem Apple Parkernek.

Viszonylag hamar összeismerkedtünk. Elmondtam neki minden fontos részletet az életemből, azután ő jött.

Sonia elmesélte, hogy neki ez már a második éve a Roxfortban, de nyugodjak meg, ő ugyanígy be volt tojva tavaly. Van egy nővére is, aki a Hollóhátba került és 2 évvel idősebb nála. Szégyen az, ha halvány lila fogalmam sincs arról, hogy mi az a Hollóhát?

Hirtelen egy fiú trappolt be a kabin ajtaján, és maga után vonszolva a ládáját megtörölte a homlokát. Láthatóan nem volt hozzászokva az efféle cipekedésekhez. Soniaval lefagyva néztük ahogy lerakta a cuccát, és levágódott mellém. Teljes lelki nyugalommal üldögélt a bal oldalamon, de egy idő után észrevette hogy pislogás nélkül meredünk rá.

- Adam vagyok - mondta mellékesen.

- Tudom - vágta rá csípőből Sonia.

Nem tudom. A beszélgetésükből ítélve nem nagyon kedvelhették egymás. Legalábbis én ezt vettem észre.

Én is illedelmesen bemutatkoztam (a nap során másodjára), amikor Sonia-nak feltűnt milyen szerencsétlenül ücsörgöm, ezért elkezdett mesélni.

- Adam szintén a Hugrabugba jár, akárcsak én. Tavaly találkoztunk elsőnek. Emlékszem éppen bájitaltan volt. Egy roppant könnyű löttyöt kellett elkészíteni, de ennek az ökörnek persze nem ment. Valamit elbaltázott benne, amitől az kisebb robbanás kíséretében kiömlött. És ki állt mellette?! Hát persze hogy én! Tönkretette a kedvenc pingvines pulcsimat - biggyesztette le a száját Sonia.

- Igen, és egy év után is vérig van sértődve rám - nézett rám unottan a fiú, mire Sonia vasvilla szemekkel bámult rá.

- Mi az a Hugrabug? - kérdeztem.

Adam és Sonia egymás szavába vágva kezdtek el magyarázni. Ömm... röviden: a Griffendélbe kerülnek a bátrak, a Hugrabugba a kedvesek, a Hollóhátba a stréberek, a Mardekárba pedig a ravaszak.

- Jajj, annyira jó lenne ha te is velünk járnál! - szorította meg a kezemet Sonia.

A mai nap szereztem egy igazi barátnőt. Ez jó érzéssel tölt el, legalább nem vagyok olyan egyedül.