Augusztus 2.

Ha én ledöbbentem, akkor mit mondjak apáról?! Hát igen. Amíg az ember gyerek titokban talán mindenki reméli mélyen, nagyon mélyen, hogy a varázslat létezik. Aztán ahogy felnövünk mindenki ráeszmél, talán mégsem. Vagyis biztos hogy nem.

Két napja még otthon ültem, és elvoltam magamnak. Most meg London utcáin bóklászok apával, hogy megtaláljuk a Foltozott Üstöt. Dumbledore professzor azt állította hogy az egy kis vendéglátó a belvárosban. Ezt kissé furcsálltam, mivel itt születtem és nőttem fel de még egyszer sem láttam azt a helyet.

Próbáltunk kérdezősködni, de mások sem tudták merre van.
Aztán elindult felénk egy idős ember. 75 év körül lehetett, akkora volt mint én és úgy támaszkodott a botjára, mintha az életét rejtette volna bele. Hófehér haja kócos csimbókokban lógott és volt néhany vasfoga is. Nem volt valami bizalomgerjesztő.

- Jól hallottam? A Foltozott Üstöt keresik? - szólt fojtott, titokzatos hangon, majd meg sem várva a választ folytatta - menjenek előre, aztán forduljanak jobbra.

Követtük az ember útbaigazítási tanácsát, és meg is találtuk a kopott, szürke és lepukkant vendéglőt.

Amikor beléptem, rengeteg furcsa alakot pillantottam meg az asztaloknál ülve. Mindegyik máshogy nézett ki, mégis volt bennük valami hasonló. Varázsoltak.

- Jó napot! - köszönt a pult mögött álló fura fazon. Megkérdezte, hogy kérünk-e valamit.

- Nem, köszönjük. Viszont útbaigazítást szeretnénk kérni. Az Abszol Utat keressük - mondta apa.

Elég bonyolult volt, de végül (a pultos hapsi segítségével bár, de) felnyílt a téglafal.

Az Abszol Út egyszerűen csodálatos!!!

Óriási tömeg járkált fel-alá az utcán. Egy nagyon hosszú utcán. Jobb és bal oldalt mindenféle boltot láttam a varázskönyvesboltól a talárszabászatig. Mindenki készülődött az iskolakezdésre és próbálták minél előbb beszerezni a szükséges holmikat. A mindenki alatt mindenkit értek. Csúcsos süveges idős boszorkányok, szakállas apók, rohangáló kisgyerekek, fiatal apukák és anyukák akik láthatóan nem voltak jártasak az ilyen "bevásárlóközpontok" használatával. Rengeteget nézelődtem, mert egyszerűen nagyon megragadott ez a hely. Hihetetlen volt!

Amikor beléptem a harmadik (vagy negyedik?) üzletbe rögtön megpillantottam egy kisfiút. Egy-két évvel lehetett fiatalabb nálam, mégis igencsak apró és sovány termetű volt. Félenken pislogott rám szeplős arca mögül.

- Szia! - mosolygtam rá.

Egy pillanatra felkapta a fejét, és rám nézett majd egy pillanatig hezitált.

- Heló! - bökte ki végül.

Elmondta, hogy ha pálcát szeretnék, akkor várnom kell mert a nagypapáját jelen pillanatban nagyon leköti a pakolászás. Volt valami fiú előttem, aki miközben a pálcákat próbálgatta óriási rumlit hagyott maga után. Biztosan látta rajtam hogy érdeklődéssel és egy csipetnyi bátorsággal figyelek, mert láthatóan nem mindenkivel fecsegett volna ilyen szívesen.

- Amúgy Oscarnak hívnak - váltott gyorsan témát. Én is gyorsan bemutatkoztam neki, amikor megjelent egy dércsípte borostás idős alak.

- Lássuk csak melyik pálca illik hozzád... - kezdett el kotorászni a polcok között.

Vagy négy pálcát a kezembe nyomott, amit utána rögvest ki is vett onnan mert állítása szerint nem voltak megfelelőek.

- Legyen ez. Végül is egy próbát megér - nyújtott felém egy ötödik pálcát. Mivel kicsit kezdtem unni ezt az odaadom-visszaveszem játékot, gyorsan kikaptam a kezéből.

Furcsa érzés kerített hatalmába. Egy erősebb fuvallat összekócolta a hajamat.

- Cseresznye, főnixtoll, 12 hüvelyk enyhén rugalmas. Különleges - nézett a pálcára majd rám.