" Srácok azt hiszem van egy kis gond- szólt bele a telefonba Bella. "
-Mi történt, jól vagytok?- kérdeztem totálisan megijedve.
-Jól vagyunk nyugi. Viszont nem biztos hogy hazajutunk ma- szólt bele a telefonba Levi is.
-Mondjátok már hogy mi van haver- kapcsolódott be a beszélgetésbe Gabo is.
-Hát mi eljöttünk hajókázni. És ha már itt voltunk, nyilván körbenéztünk a helyen. Csak nem vettük észre hogy már idő van és lekéstük az utolsó hajót is ami visszaindult volna- kezdte elmagyarázni a dolgokat Bella.
-És most hol vagytok?-kérdeztem.
-Fonyódon....a Balaton másik felén.
-Basszus. És taxival nem tudtok eljönni vagy valami?-kérdezte Kornél.
-Próbáltuk, de itt valami fesztivál van éppen szóval 3 óra múlva tud csak jönni értünk egy taxi.
-Szólok apának, elmegyünk értetek-mondta Bogi és már kezdte volna felhívni apukáját.
-Ne, Bogi légyszi ne. Ha ezt a szüleim megtudják kinyírnak. És tuti hogy soha többet nem engednek el sehova- könyörgött Bella teljesen kétségbeesett hangon.
-Ezt értem Bella, de akkor mégis mit csináljunk?-kérdeztem.
-Figyeljetek lányok nekem lenne egy ötletem-szólt közbe Levi.- Itt maradunk éjszakára.
-Mi??-szólalt meg Eszti is, aki eddig csendben követte a beszélgetést.

-Figyelj, megnéztem holnap reggel 7-kor indul vissza a legkorábbi hajó. Kiveszünk egy szobát egy panzióban és holnap reggel indulunk is haza a hajóval-vázolta fel a tervet. Ami amúgy nem volt rossz, csak azért ezt megcsinálni 15-16 évesen elég necces. De igaza volt, még mindig ez az egyik legjobb megoldás.
-Mit szóltok ehhez?-kérdezte Bella.
-Nem is tudom. Ha ezt a szülők megtudják nekünk mindannyiunknak annyi-mondta Eszti, igazából tök jogosan.
-Tudom és sajnáljuk hogy belekevertünk titeket ebbe.
-Ne hülyéskedjetek már, mi örülünk hogy ez történt. Tudsz valamit Levi-mondta vigyorogva Gabo, a fennálló helyzetre célozva.
-Lekevernél neki Liza egyet a nevemben?-mondta Bella.
-Nagyon szívesen-válaszoltam majd visszakézből lekevertem egy taslit Gabonak.
-Szóval ott jártunk hogy szülők. Mit mondjunk apukámnak?-terelte vissza a témára a szót Bogi.
-Szerintem neki se kéne tudnia semmiről-mondta Kornél.
-Igazad van. Ezt egyik szülő sem tudhatja meg- szólt bele a telefonba Levi.
-Jó és mit mondjunk neki ha keres titeket?-kérdeztem.
-Hát azt hiszem mindjárt kiderül-mutatta Bogi a telefonját,ami apukája száma villogott.
-Mi történik?-szólt bele a telefonba egyszerre Bella és Levi.
-Maradjatok most egy kicsit csöndben-szólt rájuk Bogi és felvéve a telefont kihangosította, hogy mindannyian halljuk a beszélgetést.
-Szia apa!-szólt bele Bogi látszólag teljesen nyugodt hangon
-Szia Kincsem! Hazaértek a többiek?-kérdezte.
-Igen, nemrég érkeztek meg. De nagyon fáradtak szóval mindjárt megyünk aludni- hazudta Bogi.
-Rendben, én most végeztem, de ha még fent vagytok akkor felszaladok beköszönni-mondta mire mindannyian megijedtünk. Ha most feljön, tuti hogy lebukunk.
-Apa, ne fáradj nem szükséges tényleg. Majd holnap reggel találkozunk-mondta Bogi, miközben próbált nyugodtnak tűnni.
-Ez a minimum, miután annyit kell dolgoznom hogy alig látlak titeket. Most szállok be mindjárt a liftbe, 5 perc és ott vagyok-mondta, majd letette a telefont. Mi csak ültünk és ijedten néztünk egymásra.
-Terv kell. De gyorsan-mondta Eszti.
-Hallottatok mindent?-kérdeztem Belláékat, akik a jelek szerint még mindig vonalban voltak.
-Igen, most mit csináljunk?-kezdett kétségbeesni Bella is.
-Gyerünk lányok gondolkozzatok, Bogi apukája mindjárt itt lesz-sürgetett minket Gabo.
-A francba, hogy minden problémát a nőknek kell megoldaniuk-puffogott Bogi.
-Okés nekem van egy tervem-mondtam, mire mindenki rám figyelt.- Eszti te itt maradsz, te pedig Gabo villámgyorsan visszamész a szobátokba és bezárod az ajtót. Kornél neked mivel barna hajad van, bemászol Bella ágyába betakarózol hogy csak egy barna folt látszódjon és eljátszod hogy alszol. Mi pedig azt mondjuk hogy a fiúk kimerültek a biciklizéstől és hogy már alszanak.
-Miert pont nekem kell eljátszani a lányt?-kezdett el nyafogni Kornél.
-Ha van jobb ötleted szólj-mondta Bogi és elkezdte kifele rugdosni Gabot a szobából.
-Gyerünk 1 percünk maradt, mozgás-mondta Eszti is és elkezdte Bella ágya felé húzni testvérét. Én gyorsan elköszöntem Leviéktől és megígértem nekik hogy visszahívjuk őket, hogy sikerült e a terv. Eközben Kornél már bemászott az ágyba, Eszti pedig nyakig betakarta. Gabo már remélhetőleg a szobájában volt ,mi pedig elhelyezkedtünk úgy, mintha csak beszélgetnénk.
-Nem kapok levegőt-szólalt meg Kornél valahonnan a takaró alól, pont akkor amikor bekopogtak az ajtón.
-Maradj csöndben-szólt rá Bogi, miközben felállt hogy ajtót nyisson.
-Csókolom-köszöntünk suttogva, fenntartva a látszatot, hogy Bella már alszik
-Apa, Bella elaludt szóval lehet máskor kéne beszélgetni-kezdte Bogi.
-Nyugi, mindjárt megyek csak beköszöntem. Hogy telt a napotok lányok?-fordult felénk kedvesen.
-Nagyon jól, köszönjük. Annyira jó ez a hely-mondta Eszti én pedig csak bólogattam.
-Örülök, hogy jól érzitek magatokat. Igazából azt szerettem volna mondani, hogy a holnap délutánom szabad lesz és Bogival minden évben el szoktunk menni itt egy helyre. Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnénk, persze ha csak ti nem bánjátok- magyarázta.
-Nem dehogy, nekünk nem probléma-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm lányok. Akkor nem is zavarok tovább. Remélem nem keltettem fel Bellát-mondta az ágy irányába nézve, ahol Kornél elkezdett mocorogni a takaró alatt.
-Nem dehogy, ő mindig forgolódik-mondta Bogi, viszont ebben a pillanatban egy hatalmas tüsszentés hallatszott. Nyilván Kornél volt az, természetesen cseppet sem nőies hangon. Bogi apukáján látszott a meglepődés de mielőtt megszólalhatott volna Bogi gyorsan elkezdte húzni az ajtó irányába.
-Lehet, hogy mégis felkeltettük. De most inkább menj, már mi is fáradtak vagyunk holnap délután akkor találkozunk vagy majd reggelinél-hadarta és már lökdöste is ki apukáját az ajtón.
-Jól van Kincsem, akkor majd holnap. Jó éjszakát lányok! És kérjetek elnézést a nevemben Bellától, hogy felkeltettem-mondta kicsit furcsán.-Még gyorsan benézek a fiúkhoz.
-Arra semmi szükség, már vagy egy fél órája alszanak. Nagyon kifáradtak a biciklizéstől-mondtam.
-Rendben akkor hagyom őket aludni. Jó éjt!- köszönt el ismét.
-Jó éjt!-válaszoltuk kórusban, majd Bogi végre bezárta az ajtót. Abban a pillanatban Kornél lerúgta magáról a takarót és nagy levegőt vett.
-Te hülye, majdnem lebuktunk miattad-dobta meg egy párnával Bogi Kornélt.
-Sajnálom, de allergiás vagyok a tollra, a paplan meg tele van vele-mentegetőzött.
-Jó mindegy, a lényeg hogy sikerült-mondtam.
-Most pedig Kornél ideje menned-mondta Bogi és szélesre tárta az ajtót.
-Ez most komoly? Eljátszom Bellát és cserébe annyit kapok hogy kidobsz a szobából?-kérdezte tettetett sértődöttséggel.
-Sajnálom, álmos vagyok.
-Liza, legalább te elkísérsz?- nézett rám könyörgő tekintettel.
-Hajj, ha nagyon muszáj-egyeztem bele.
-Imádlak- mondta, majd átkarolt és elindultunk a szobájuk felé.
-Na és mesélj, mizu azzal a Bencével?-kérdezte és valami miatt egy kis feszültséget fedeztem fel a hangjában. Amint eszembe jutott a reggeli látogatása és a rózsa rögtön elpirultam, amit Kornél is észrevehetett mert halkan felnevetett.
-Hagyjad, nem is kell mondanod semmit, az arcod mindent elárult-mondta mosolyogva majd gyorsan megölelt és belépett a szobájukba. Valami miatt nagyon furcsa érzésem lett, de a fáradtságom miatt nem foglalkoztam vele. Lehet kellett volna.

                           ⏳

Másnap reggel egy hatalmas csattanásra keltem. Először nem foglalkoztam vele, de amint egy kéz megragadta a lábam és elkezdett lehúzni a földre rögtön felriadtam. A kéz Esztihez tartozott, akinek nem is kéne itt lennie.
-Hát te?-kérdeztem.
-Emlékszel, hogy tegnap este mit csináltunk?-kérdezett vissza.
-Elég sokat beszélgettünk még.
-És olyanra emlékszel, hogy én visszamentem volna a szobámba?
-Most hogy így mondod, nem igazán-gondolkodtam el.-De hogy kerültél a földre?
-Annyit forgolódtál éjszaka hogy lelöktél-nézett rám kicsit bosszúsan.
-Hupsz. Amúgy miért az én ágyamban aludtál? Ott volt Belláé is tök üresen-mondtam, majd nagy nehezen felálltam és elindultam a fürdőszoba irányába.
-Oké, ez mondjuk jogos. Én viszont most itt hagylak, megpróbálok bejutni a szobámba-mondta, majd egyedül hagyott a szobában. Ami azért elég furcsa, mert Boginak is itt kellett volna lennie. Minthogyha meghallották volna a gondolataimat, kopogtak az ajtón. Gondolva hogy csak Bogi az, szélesre tártam az ajtót, de nem Bogi hanem Bella állt az ajtóban. Azonnal a nyakába borultam és jó szorosan megöleltem.
-Fuhh, te lány ha tudnád mennyire izgultunk miattad- mondtam neki, miközben még mindig öleltem.
-Sajnálom-súgta a fülembe, majd elengedett.- Amúgy tudod te hogy hány óra van??
-Nem, az előbb keltünk fel Esztivel. Bogi nincs sehol.
- Mindjárt ebédidő van. Mindenki kint van az udvaron. Amikor eljöttem Gabo és Kornél épp arra fogadtak, hogy melyikőjük futja körbe gyorsabban a hotelt- mondta ezt úgy, mintha ez tök hétköznapi dolog lenne. Mondjuk nálunk az is.
-Szerinted melyikőjük fog nyerni?
-Hát bírom Kornélt, de Gabo focista. Azokat nehéz lefutni- mondta és ezzel egyet is értettem vele.
-Na és hol hagytad Levikédet?- néztem rá vigyorogva. Ahogy vártam, rögtön elpirult.
-Ő bírálja a fiúk futamát-mondta, majd belépett végre a szobába.
-Nehogy azt hidd, hogy megúszod a részletes beszámolót. Most csak azért nem nyaggatlak vele, mert tudom hogy Bogiék kinyírnának ha megtudnák, hogy nekem már elmondtad.
-Rendben, tudod hogy el fogom mesélni. Most viszont másra se tudok gondolni, csak a zuhanyzásra- mondta, majd elindult a fürdő felé, ahova én is mentem volna eredetileg.
-Várj egy kicsit , hadd szedjem rendbe magam. Aztán én lemegyek reggelizni. Vagy ebédelni-mondtam, majd kikaptam a szekrényemből pár ruhát és bevonultam a fürdőbe, ügyesen megelőzve Bellát. Fogat mostam, felöltöztem és felkontyoltam a hajam és ezzel késznek is nyilvánítottam magam. Átadtam a helyet Bellának, majd a folyosón elindultam Eszti szobája felé. Bekopogtam, de mivel nem nyitott ajtót, feltételeztem, hogy ő már lent van szóval elindultam az ebédlő felé. Nem voltak nagyon sokan, a legtöbb vendég az eddig tapasztaltak alapján 2 és 3 között szokott inkább ebédelni jönni. Eszti viszont sehol se volt. Egyedül viszont nem sok kedvem volt enni, ezért már elindultam kifelé, hogy megkeressem a többieket, amikor valaki a nevemet kiáltotta. Megfordulva Bencével találtam szembe magam, ami mosolyogva közeledett felém. Őszintén eléggé bűntudatom volt, mivel ő rózsával várt rám én pedig azt követően egyetlen üzenetet se bírtam küldeni neki. Azt gondoltam, hogy haragudni fog rám, de ő csak szorosan magához ölelt.
-Szia-suttogta a fülembe, a szívverésem pedig hirtelen felgyorsult. Nem zavart, hogy az ebédlő bejáratánál állunk, hogy nagyjából mindenki minket néz, én csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó érzés, ahogy magához ölel.
-Nem jössz oda hozzánk ebédelni? Bemutatnálak rendesen a barátaimnak. Már nagyon kíváncsiak rád-mondta, majd gyengéden húzni kezdett az asztaluk felé. Az asztalnál 2 fiú ült akik közül az egyikkel, Petivel már volt szerencsém találkozni, a másik fiút viszont most láttam először. Vagyis, ahogy jobban belegondoltam, őket láttuk az első nap a kertben kosarazni.
-Fiúk, ő itt Liza. Liza, Petivel már találkoztál, ő pedig Zsombi-mutatta be nekem a fiút. Ebédelés közben jól elbeszélgettem a fiúkkal és mint kiderült mindketten kosaraznak, szóval az alaptéma már meg is volt. Bencével akárhányszor összetalálkozott a tekintetem, kedvesen rám mosolygott és látszólag örült hogy jól kijövök a barátaival.
-Na és Liza, mik a terveid mára?-kérdezett Zsombi.
-Tulajdonképen semmi. Legalábbis nem tudok róla, hogy lenne valami-mondtam, mire Zsombi jelentőségteljesen összenézett Bencével.
-Mi arra gondoltunk, hogy bérelünk bicikliket és eltekerünk a Balaton egyik kevésbé ismert partjához. Nagyon tiszta a víz és elég kevesen szoktak ott lenni- kezdte el mondani Bence.
-Hogyhogy nem szoktak ott sokan lenni?-kérdeztem, mert azért a Balaton kevésbé tiszta részeinél is mindig rengetegen vannak.
-Azért, mert kocsival nem közelíthető meg. És eléggé eldugott egy helyen van, de azért nem olyan bonyolult oda találni- magyarázta Peti.
-Van kedved velünk jönni? Kb 1 óra múlva indulnánk és délutánra már vissza is érnénk- kérdezte Bence és látszott rajta, hogy szeretné ha igent mondanék.
- Igen, szívesen mennék-mondtam, majd gyorsan befejeztem az ebédemet.
-Szuper, akkor 1 óra múlva találkozunk a bejáratnál- mondta vidáman Bence, majd elindultunk kifelé. Én gyorsan elköszöntem a fiúktól, ugyanis meg akartam találni Kornélékat. Nem tévedtem, még mindig az udvaron voltak és a füvön ülve beszélgettek. Gyorsan megöleltem Levit, akit most láttam először mióta visszaértek. Boldogan lehuppantam melléjük, nekik pedig rögtön feltűnt a boldogságom.
-Mi ez a nagy mosoly Liza?-kérdezte Gabo.
-Mi lenne? Egyszerűen jó kedvem van- próbáltam hazudni, de nem csinálhattam valami jól, ugyanis nem nagyon hittek nekem.
-Akkor gondolom nem a szívszerelmedről van szó- mondta Kornél, mire én reflexből elpirultam.
- Hát igazából elhivott a barátaival együtt ma biciklizni. Egy óra múlva indulunk- mondtam mire a fiúk döbbenten néztek rám.- Mi az?
- Te? Biciklizni?- kérdezte Levi döbbenten.
- Miért ennyire hihetetlen ez?- kérdeztem vissza egy kicsit sértődötten.
- Azért, mert nem szoktál. Rengetegszer hívtunk már és mindig lemondtad- mondta Gabo, tök jogosan.
-Tudhat valamit ez a fiú- motyogta Kornél.
-Amúgy nem láttátok Esztit?-váltottam gyorsan témát. A fiúk vették a célzást és leszálltak a Bence témáról.
- Nemrég volt itt, de Bogival elmentek a partra egyet gyrosozni- mondta vigyorogva Gabo.
-Csak nem oda, ahol Marci is dolgozik?- kérdeztem vissza én is vigyorogva. Bogi amióta megismerte Marcit, eszméletlenül boldog. Tegnap is, miközben sorozatot néztünk végig chatelt valakivel. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Marci az.
-Neeeem, még véletlenül sem- válaszolt Kornél.
-Sejtettem- nevettem fel. Még beszélgettem egy kicsit a fiúkkal, majd elindultam, hogy elkészüljek a biciklizésre. Beszállva a liftbe, egy ismerőssel arccal találtam szembe magam. A tekintete rögtön megtalált és valami miatt egy furcsa érzés fogott el. Mintha régóta ismerném ezt az embert.

Kedves olvasóim, ha még maradt itt valaki, akkor először is azzal kezdeném hogy BOCSÁNAT! Július óta nem írtam ide egy szót sem, és ígérgettem hogy hamarosan lesz rész. Igen ez volt, 9 hónapja. Az igazság az, hogy nem volt se kedvem, se ihletem az íráshoz. Most azonban valami csoda hatására újra itt vagyok, vannak ötleteim és boldogan jelentem be, hogy visszatértem. 😃 Ez a rész az eddigi leghosszabb rész, amit megírtam szóval remélem tetszeni fog. Ha maradt még itt valaki, kérlek jelezzétek nekem a véleményetek. Mégegyszer bocsánatot kérek és további kellemes napot nektek! <3