Reggel nagyon fáradtan ébredtem a kevés alvás az arcomon is meglátszott. Félálomban valahogy eljutottam a konyháig és egy vaníliás cappuccino elfogyasztása után kezdtem felébredni. Gyorsan megreggeliztem majd felmentem a szobámba, hogy felöltözzek. Kiválasztottam egy farmer sortot és egy crop topot és irányba vettem a fürdőszobát. Nem szoktam magam sminkelni csak egy kis korrektort kentem fel majd jöhetett a hajam. Alapból elég egyenes, de én hullámosan szeretem szóval a becsavart hajjal alvásnak köszönhetően most is hullámosan omlott a vállamra. Miután teljesen elkészültem visszamentem a szobámba és gyorsan végignéztem a szobámon, amit egy hónapig nem fogok látni majd a bőröndjeimmel együtt elindultam az ajtóhoz. Anya már a konyhában sürgött-forgott látszólag szendvicseket pakolt az útra. Amint meglátott rögtön odasietett és megölelt. Azért az egy hónap mégis csak 1 hónap.

-Mindent betettél? –kérdezte sokadjára.

-Igen anya minden megvan! Nyugi, legalább háromszor ellenőriztem le- mondtam neki sokadjára.

- Rendben, de ha itthon hagysz valamit ne engem hibáztass!

- Minden meglesz !- mondtam neki és nyomtam egy puszit az arcára.- Köszi a szendvicseket!

- Vigyázzatok egymásra jó?

- Bízz bennem anya! Nem csinálok hülyeséget- néztem komolyan a szemébe.

- Bízok benned-mosolygott rám. Ekkor megszólalt a csengő. Rohantam az ajtóhoz és már készültem arra hogy Bogi nyakába ugorjak amikor meglepetésemre a szomszéd fiú állt az ajtóban. Láthatta az arcomon, hogy nem rá számítottam, mert rögtön zavartan babrálni kezdte bőrkarkötőjét.

- Szia Liza!

- Szia Áron...mit szeretnél? –néztem rá elég kérdő arccal.

- Öhmm...csak hallottam hogy elutazol egy hónapra és csak jó utat szerettem volna kívánni-mondta és ha lehet még jobban zavarba jött és ha jól láttam még egy kicsit el is pirult. Egész aranyosan nézett így ki.

-Köszi! Neked is jó nyarat....ha nem szeretnél még valamit akkor-kezdtem.

-Jajj persze elfelejtettem hogy mindjárt indulsz. Nem tartalak fel akkor majd találkozunk ha hazajöttél. Szia-köszönt és elindult az út másik oldala felé a velünk szemben lévő házhoz.

-Szia -kiáltottam utána és már éppen becsuktam volna az ajtót amikor megjelent Bogi ismerős bőröndje az ajtó előtt majd Bogi is megjelent. Nagy lendülettel rám ugrott aminek következtében mindketten átestünk a bőröndökön és az előszobánk padlóján végeztük. És csak úgy rázott minket a röhögés. Megpróbáltunk felállni, de annyira nevettünk, hogy folyton visszaestünk. Ekkor felbukkant még egy fej az ajtó mögül.

- Hát milyen barátnők azok akik kihagyják az embert a buliból? Na gyertek ide! –mondta Bella majd nemes egyszerűséggel ránk vetette magát. Már vagy 5 perce fetrengtünk így a földön, amikor egyszer csak kijött apa a konyhából és megkocogtatta az óráját, ezzel akarta jelezni, hogy lassan el kéne indulnunk. Nagy nehezen feltápászkodtunk és elkezdtük bepakolni a kocsiba a bőröndöket. Én bepattantam az anyósülésre apa mellé, míg Bella és Bogi hátraültek. Már majdnem elindultunk, amikor a visszapillantó tükörben megláttam anyát a kocsi után futni egy nagy szatyorral a kezében.

-Állj!-kiáltottam apának aki szerintem kicsit megijedt a hirtelen kiáltásomtól és behúzta a satuféket. Anya közben utolért minket és a lehúzott ablakon át beadta nekünk a szatyrot, amiben mint közben kiderült behűtött üdítők voltak. Miután elköszöntünk anyától végre elindultunk. Bekapcsoltam a rádiót és addig kapcsolgattam, amíg rábukkantam az egyik kedvenc számomra. Ez a szám amúgy a lányokkal a közös számunk. Hát igen...Ed Sheeran nagy slágere a: Shape of You. Ennek a számnak még én is tudom a szövegét pedig én németes vagyok és a legtöbb angol számra csak halandzsázni szoktam. Feltekertem a hangerőt és így az egész kocsit betöltötte Ed Sheeran csodálatos hangja. Teli torokból üvöltöttük a refrént és nagyokat röhögtünk a többi kocsis kérdő pillantásain. Így, zenét hallgatva, nevetve és beszélgetve indultunk el a Balatonra. Egy idő után elővettem egy könyvet és elkezdtem olvasni Leiner Laura Bábel című könyvét. Már vagy háromszor olvastam, de egyszerűen nem tudom megunni. Bella és Bogi is olvastak szóval a kocsi kicsit elcsendesedett. Észre se vettem, de már több, mint 2 órája úton voltunk. Nemsokára megálltunk egy pihenőnél és járkáltunk egy kicsit, mert a lábaink teljesen elzsibbadtak a sok üléstől. Miután apa is visszaért a WC-ről letelepedtünk egy padra és megettük a szendvicseket. Utána visszaszálltunk a kocsiba és próbáltunk nem megfulladni a hőségben. Volt vagy 35 fok. Max-ra kapcsoltuk a légkondit de még így fullasztó meleg volt a kocsiban. Próbáltuk elütni az időt szóláncozással és fekete-fehér-igen-nem-mel de nagyon rövid idő alatt meguntuk így hát maradt a zenehallgatás. Bella bealudt szóval én hátrafordultam Bogihoz és halkan beszélgettünk. Már 13 óra is elmúlt, amikor megálltunk tankolni egy benzinkútnál. Mi bementünk Bogival vásárolni valami rágcsát mert hát ebédidő volt, amikor megláttunk egy nagyon furcsa kinézetű lányt. A haja szőke és türkizkék színű volt a szeme pedig ibolya lila színű. Nagyon szép arca volt. Elég erős füstös fekete smink volt rajta ami elég furcsán festett a türkizkék rúzsával A ruhája még ennél is érdekesebb volt. Mustársárga ujjatlant viselt és egy méregzöld színű kantáros térdig érő farmernadrágot. És ha ez nem lenne elég ehhez a szetthez fekete magassarkút hordott. Összevetve a lány nagyon egyedien nézett ki, olyannak tűnt aki nem törődik azzal,hogy mit gondolnak mások róla, de valami mégis megfogja benne az embert. Oldalra néztem és megláttam, hogy Bogi is őt nézi, és ahogy általában lenni szokott az ember megérzi, ha nézik őt és valószínűleg a lány is megérezte, mert hátrafordult és egyenesen ránk nézett. Ránk mosolygott majd fizetett a pénztárnál és kiment a boltból.

- Hát egyedien nézett ki az már biztos -mondta Bogi és levett a polcról egy gumicukrot.

- Nekem szimpatikusnak tűnt-mondtam, majd én is levettem a polcról egy zacsi savanyú cukrot, egy zacskó mogyorót és egy Mentos-t majd a kasszához lépve fizettünk és visszamentünk a kocsihoz. Apa kezébe nyomtam a mogyorót, és beültem a kocsiba. Közben Bella is felkelt én pedig odaadtam neki a Mentos-t.

-Hány óra van még hátra?-kérdeztem apát.

-Ha jó lesz a forgalom egy órán belül odaérünk-mondta.Az út további részében én olvastam, Bogi és Bella pedig zenét hallgattak.