- Hogy vagy?- kérdeztem tőle.

- Már sokkal jobban. Az alvás segített-mondta mosolyogva, mire megkönnyebbültem. Bogi kemény lány, túl fogja élni ezt a dolgot.

- Hol voltatok?- kérdezte Bella.

- És miért vagy a húgom ruháiban?- kérdezte Kornél. Gyorsan elmeséltem nekik, hogy mi történt ma eddig velem. Ekkor esett csak le, hogy Bogi nem is tudott a Bencés ügyről. Ezért belekezdtem elmesélni a tegnap estét is. Bogi tágra nyílt szemekkel nézett rám.

- Na jó, miről maradtam még le?- kérdezte mosolyogva. A fiúk erre elmesélték a vízicsatás eredményüket, majd elmesélték, hogy az egyik lány olyan szinten rászállt Gabora, hogy amikor Gabo ott akarta hagyni, belecsimpaszkodott a lábába és ott lógott rajta, mint egy kismajom. Na ezen jót röhögtünk.

- Szerintem nekünk is le kéne menni reggelizni-mondta Levi és elindult az ajtó felé. Bogi kivételével mindenki követte.

- Menjetek csak, nekem még nem igazán jött meg az étvágyam-mondta Bogi és konkrétan kihessegette a többieket a szobából, hogy menjenek már reggelizni.

-Apukád keresett, aggódik érted. Szerintem le kéne menned hozzá beszélni-mondta Eszti neki.

-Nem szeretnék a tegnapról beszélni. De igazatok van, meg kéne keresnem-mondta majd feltápászkodott az ágyról, hogy valami ruhát keressen magának, mert ugye még pizsamában volt. Kivett pár dolgot a szekrényből, majd bement a fürdőszobába, hogy rendbe hozza magát.

-Szerintem még nem heverte ki a dolgot-mondtam Esztinek. Ő egyetértően bólintott, majd olyan fejet vágott, mint amilyet azok az emberek szoktak, akiknek eszükbe jut valami.

-Mi lenne ha felhívnánk Marcit, hogy jöjjön ide és legyen egy kicsit Bogival? Attól biztosan felvidulna-mondta vigyorogva.

-Igazad van! Nekem megvan a száma. Viszont inkább üzenetet írok-mondtam az ajtó felé biccentve, amin épp most lépett ki Bogi. Egy csíkos, keresztpántos topot viselt fekete szoknyával, a haját pedig csak átfésülte. A tegnap történtekhez képest nagyon jól nézett ki.

-Szép vagy Bogi-mondtam neki, miközben gyorsan bepötyögtem egy üzenetet: „Bogi kicsit jobban van, de szerintem örülne, ha átjönnél hozzá!" 1 percen belül érkezett is a válasz: „Fél óra múlva ott vagyok" Na ezt is lerendeztük.

-Köszi! Na lemegyek apához majd jövök-mondta, miután gyorsan megölelt minket. Miután becsukódott mögötte az ajtó, Eszti rögtön felém fordult:

-Naaaa, mit írt???-kérdezte, és szinte kitépte a kezemből a telefonomat.

-Fél óra múlva itt lesz. Remélem addigra lerendezik az apukájával a dolgokat-mondtam, majd eszembe jutott valami.

-Te még nem is meséltél a tegnap estédről! Találkoztál valakivel?-rohantam le Esztit.

-Nyugi, nyugi. Nem, nem találkoztam senki említésre méltóval-terelte túlságosan is gyanúsan a témát.

-Miért, találkoztál olyannal, aki nem említésre méltó?-kérdeztem vigyorogva.

-Jól van már Liza! Igen, táncoltam egy fiúval, aki felkért. De semmi több!-vallotta be végül.

-És hogy hívják???-kérdeztem teljesen beleélve magamat a sztoriba.

-Nem tudom. Mondom, hogy csak táncoltunk. Nem beszélgettünk. Szóval most már szállj le a témáról! Nem is tetszik a fiú-mondta komolyan.

-Jól van már, abbahagytam-mondtam szomorúan. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Bella jelent meg a szobában.

-Miről beszélgettek?-kérdezte boldogan.

-Semmiről!-vágta rá Eszti. Látva, hogy Eszti nem fog semmit mondani, Bella felém fordult.

-Arról, hogy Eszti táncolt tegnap egy fiúval, de ne éld bele magad-mondtam, mert látni lehetett, ahogy Bellának felcsillan a szeme-nem tudjuk a nevét, és Esztit nem érdekli-fejeztem be.

-Kár, pedig jó lett volna, ha találsz valakit magadnak. De várj! Én végig ott voltam a parton, hogyhogy nem láttam, hogy táncolsz valakivel??-kérdezte elgondolkozva Bella.

-Úgy, hogy bele voltál feledkezve Levibe- mondta vigyorogva Eszti. Bella arca ettől a beszólástól piros színt vett fel és csak mosolyogva nézett ránk.

-Miii?? Miről maradtam le?-kérdeztem hol Esztire, hol Bellára nézve.

-Meséld csak el szépen, mi volt tegnap-mondta Eszti megbökve Bellát.

-Hát, táncoltunk ugye Levivel és azt mondta nekem, hogy már régóta el akarta mondani, hogy többként tekint rám, mint egy barátjára. És én is mondtam neki, hogy én is többet érzek iránta. Utána pedig csak táncoltunk tovább-mesélte el a sztorit.

-Most akkor összejöttetek???-kérdeztem a kelleténél lehet, hogy kicsit hangosabban.

-Még nem, de szerintem hamarosan össze fogunk jönni-mondta Bella, de nem hallottam már a mondat végét, mert hangosan felsikítottam örömömben.

-Minek örülünk ennyire?-kérdezte Gabo, miközben belépett a szobánkba. Őt követte Kornél és Levi is.

-Semmi, semmi, lányos dolog-mondta Eszti, majd összevigyorogtunk. Bella arca pedig még mindig piros színben tündöklött.

-Jaa, Bella elmesélte nektek, hogy hamarosan összejönnek Levivel? Nem kell titkolózni-mondta vigyorogva Kornél, miközben 2 párna csapódott a fejéhez és a pirosarcúakhoz csatlakozott Levi is.

-Most mi van? Ez az igazság, mindenki tudja. Drukkolunk haver-mondta Levinek, aki a következő pillanatban beleöklözött a vállába.

-Na, szerintem váltsunk témát-mondta még mindig vöröslő fejjel-mi a mai program?

-Passz, de szerintem abban egyetértünk, hogy ma nem a partra megyünk-mondta Gabo, mi pedig egyetértően bólintottunk.

-Mi lenne, ha bemennénk a városba? Még nem nagyon voltunk ott-mondtam a többieknek.

-Oké, de az nem egy falu?-kérdezte Bella, mire rögtön kialakult egy nagyobb vita arról, hogy a hely falu-e vagy város.

-Higgyétek már el, hogy ez egy üdülőfalu-állította Kornél.

-Jó nyugodjatok le! Most kerestem rá neten, ez egy üdülőfalu volt, de 4 éve várossá nyilvánították. Szóval téma lezárva, ez egy kisváros- mondta Eszti, és ezzel befejeződött a vitánk.

-Amúgy Bogi is jön? Mert akkor leszaladok, szólok neki, hogy mindjárt indulunk-mondta Gabo.

-Áááá, Boginak mára leszerveztünk egy randit Marcival-mondtam vigyorogva, és még jobban elvigyorodtam, amikor a telóm jelezte, hogy üzenetem jött Bogitól: „Gondolom, semmi közötök sincs ahhoz, hogy itt van Marci" Rögtön visszaírtam neki: „Neeem, dehogy. Jó szórakozást! Mi lemegyünk a városba, ha nem baj" Érkezett is a válasz: „Nem, dehogy. Délután találkozunk. De amúgy ez nem egy üdülőfalu?"-kérdezte, én pedig felröhögtem. A többiek, akik addig azt tervezgették, hogy hova menjünk el a városban, kérdőn néztek rám.

-Csak Bogi írt. Megérkezett Marci, majd délután találkozunk vele-mondtam.

-Na akkor mire várunk már? Induljunk!! Végig akarom kóstolni az összes fagyizót- mondta vigyorogva Gabo és kilépett a szobánkból.