- Igazad van!- mondta Kornél és futva elindult a hotel felé. A többiek rohantak utána, én pedig gyorsan visszarohantam a cuccainkhoz, és mindenki táskáját felmarkoltam. Életem leggyorsabb sprintjét lefutva beértem a többieket, és szó szerint beestünk a hotel ajtaján. Legnagyobb megkönnyebbülésünkre Bogi ott ült a porta előtt, a fején egy kötéssel, és szó szerint reszketett. Mi pillanatokon belül a nyakában lógtunk, és lerohantuk a kérdéseinkkel.

- Mi történt veled?

- Hol voltál?

- Miért van kötés a fejeden? Bogi még mindig reszketett, ezért a recepciós válaszolt.

- Nemrég rohant be ide, vérző fejjel, zaklatottan, és egy szót sem szólt azóta. Az apukája nincs itt, egy megbeszélésen van, de már értesítettük-mondta, és ekkor Bogiból kitört a sírás. Miután sikerült lenyugodnia elkezdett végre beszélni.

- Minden....olyan gyorsan történt. Én... én jöttem ki az öltözőfülkéből amikor-itt kis szünetet tartott-közrefogott 3 részeg férfi és elkezdtek fogdosni. Rám nyomultak, mire én ellöktem magamtól őket....és, és erre begurultak és elkezdtek még jobban nyomulni. Az egyikük lefogott, ami alatt a másik két férfi elkezdte leráncigálni rólam a bikinim- mondta és újra kitört belőle a sírás. A fiúk keze ettől ökölbe rándult, és láttam rajtuk, hogy legszívesebben most azonnal visszamennének a partra megkeresni és agyonverni azokat a nyomorult részeg férfiakat. Bogi közben újra folytatni kezdte:

- De még mielőtt sikerült volna én megrúgtam az egyiküket, aki neki esett az engem lefogó embernek. Én ekkor rohantam volna el, de a harmadik ember megfogta a lábam és visszahúzott, ekkor estem el és vertem be a fejem. Újra lefogtak és lehúzták rólam a táskámat, amiben a telefonom és a szobakártyám volt és az egyikük lenyomott a földre. Én utolsó erőmből ágyékon rúgtam, amire ő legördült rólam én pedig szélsebesen felpattantam és menekülni kezdtem. A másik kettő férfi követett, de a részegség miatt le voltak lassulva ezért meg tudtam szökni előlük és egyenesen befutottam ide- bejezte be a történetet Bogi.

- Azonnal ki kell hívnunk a rendőrséget- mondta Kornél ingerülten.

- Semmi értelme nincs- mondta Bogi sírva,- sötét volt és alig láttam az arcukat, azóta pedig már biztos elhúztak a helyszínről.

- De valamit muszáj tennünk! Nem ülhetünk itt ölbe tett kézzel, amikor Bogit majdnem megerőszakolta 3 részeg nyomorult!- mondta indulatosan Levi.

- Sajnos a kis barátnőtöknek igaza van. Mivel nem történt erőszak, fel sem lehet őket jelenteni, csak a parti őrségnek lehet szólni, hogy keressék meg a táskát - mondta szomorúan a recepciós. Eközben a gyrosos srác gyengéden átölelte Bogi vállát, aki még mindig reszketett.

- Nagyon fáradt. A legjobb dolog, amit most tehetünk, hogy felvisszük a szobájába és lerakjuk aludni-mondta a gyrosos és könnyen a karjába vette Bogit, aki a remegés miatt nem tudott volna egykönnyen lábra állni, csoda, hogy idáig el tudott futni. Megköszöntük a recepciósnak a segítséget, majd mind betömörültünk a liftbe. Ez a pár perc néma csöndben telt, csak Bogi szipogása hallatszott néha. A szobába érve a gyrosos srác gyengéden lerakta Bogit az ágyra, betakarta majd nyomott egy puszit a homlokára. Mi kimentünk a folyosóra és suttogva beszélgettünk.

-A nagy események közepette elfelejtettem bemutatkozni. Varga Marci vagyok-mondta a gyrosos srác. Mi is bemutatkoztunk, majd aggódva az ajtó felé pislogtunk.

- És most mi lesz? Úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi?- kérdezte Eszti.

- Sajnos nem tehetünk mást. Pedig ha a kezem közé kerülnének azok a barmok...- mondta Gabo dühösen.

- Nekem sajnos vissza kell mennem a partra. Bejelentem a parti őrségnek a történteket. Beírom egyikőtök telefonjába a számom, hogy el tudjatok érni-mondta, mire én a kezébe nyomtam a telefonom, ő pedig szó nélkül beírta a számát, majd az én számomat is a sajátjába. Nekünk lányoknak lenyomott egy-egy puszit, a fiúkkal kezet fogott, majd idegesen lerohant a lépcsőn. Mi még mindig le voltunk sokkolva a Bogival történt dolgok miatt, de mivel semmit nem tudtunk tenni ezért inkább mi is visszaindultunk a szobákba lefeküdni, Donát pedig úgy döntött, hogy felhívja az egyik haverját, aki a környéken lakik, hogy aludhat-e nála ma éjszaka. A szobába érve gyorsan levettem a vizes bikinimet (egész biztos, hogy megfáztam) és gyorsan belebújtam a pizsamámba. Bella is így tett, majd szorosan megölelt, majd az alvó Bogit nézve megkönnyebbülten lefeküdtünk mi is aludni.

Arra ébredtem, hogy kopognak az ajtón. Bella és Bogi még mélyen aludtak, én pedig még félálomban az ajtóhoz botorkáltam. Kócos hajjal, smink nélkül, pizsamában és rettenetesen nyűgösen nyitottam ajtót. Arra számítottam, hogy a fiúk vagy Eszti lesz az ajtóban, de legnagyobb ledöbbenésemre Bence állt az ajtóban. Ösztönből a hajamhoz kaptam, hogy megigazítsam.

- Öhh...szia- mondtam zavaromban és biztos voltam abban, hogy elpirultam.

- Szia - mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra-bocsi, ha felkeltettelek. Bence már hajnalok hajnalán is tökéletesen festett, a haja szétkuszálódva állt és egy fehér trikó volt rajta egy sötétzöld térdnadrággal. A puszitól, ha lehet még jobban elpirultam.

- Tudunk most beszélni?- kérdezte.

- Persze - mondtam, majd kiléptem a folyosóra és behajtottam magam után az ajtót. Ekkor jutott csak eszembe, hogy konkrétan kizártam magam, az ajtót ugyanis kívülről csak kártyával lehet kinyitni. De Bence mondandója jobban érdekelt, mint ez.

- Tegnap az eredményhirdetés után akartam volna beszélni veled, de te mintha csak felszívódtál volna. Aztán megláttalak, ahogy felkapkodod a cuccaidat és vadul rohanni kezdesz. Minden oké?- kérdezte kissé aggodalmas arccal.

- Igen velem minden rendben volt. A barátnőmmel voltak problémák- mondtam és közben eszembe jutott a tegnap este. A gondolatától is kirázott a hideg.

- Tudok valamiben segíteni?- mondta Bence miközben gyengéden átölelte a vállam.

- Nem igazán, ha csak nem tudod, hogy kik akarták megerőszakolni a barátnőmet - mondtam, majd röviden elmeséltem, hogy mi történt Bogival. Nem kérdezett semmit, csak szorosan magához ölelt. Nagy szükségem volt erre a megnyugtató ölelésre.

- Most sajnos el kell búcsúznom, mert megígértem a fiúknak, hogy elmegyek velük pecázni, bármennyire utáljam is. Ha szükséged van rám, hívj fel, mondta majd elővett a zsebéből egy tollat és felírta a kezemre a számát. Nemsokára találkozunk-mondta mosolyogva, majd elment. A bennem szétáradó boldogság miatt csak kinyögtem egy sziá-t majd megfordultam és elindultam a szobánk felé. Mivel sikeresen kizártam magam inkább úgy döntöttem, hogy nem keltem fel a lányokat a kopogásommal ezért inkább Esztinél próbálkoztam. A kopogásom után rögtön ajtót nyitott és betessékelt a szobába. Azt tudni kell, hogy Eszti nem az a korán kelő típus, ezért meglepett, hogy már felöltözve és frissen nyitott ajtót.

- Miért nézel ilyen furcsán rám? Már 10 óra van-mondta és az éjjeli szekrényen lévő digitális órára bökött. Na, ez nagyon meglepett, mert én tökre azt hittem, hogy kb. 6-7 óra van.

- Oh, akkor megnyugodtam, hogy nem keltettelek fel.

- Nem dehogy, már legalább 1 órája felvagyok. Most akartam lemenni, reggelizni. Velem jössz?- kérdezte.

- Hát pizsamában nem szívesen mennék le - böktem rá a topomra és a sortomra.

- Gyere, keresek neked valamilyen ruhát - mondta, majd a szekrényéhez lépett. 3 perccel később már egy világoskék Nike póló és egy fekete farmersort volt rajtam. Gyorsan megfésülködtem Eszti fésűjével, majd már indultunk is le reggelizni. Az ebédlőben nem voltak sokan, így hát rögtön találtunk üres asztalt. Miután szedtünk magunknak mindenféle kaját, Eszti lecsapott rám.

- Tegnap nem volt alkalmad elmesélni, hogy mi volt Bencével- mondta mosolyogva.

- Hát, úgy néz ki alakul köztünk valami. Tegnap megcsókolt, ma reggel pedig megkeresett, hogy megtudja, minden rendben van-e velem- mondtam neki.

- De kis romantikus! De honnan tudta, hogy melyik a te szobád?- kérdezte.

- Na, ez egy jó kérdés. Mindenesetre nem én mondtam meg neki, de ha találkozunk, mindenképp megkérdezem-válaszoltam. Innentől a vízi csatára terelődött a szó, majd egyszer csak Bogi felé kanyarodtunk.

- Szerinted rendbe fog jönni?- kérdezte aggodalmasan.

- Biztos, de egy ideig még nehéz lesz-mondtam szomorúan. Sajnáltam, hogy Boginak ilyen rosszul sikerült a tegnap estéje. Ekkor váratlanul Bogi apukája jelent meg.

- Sziasztok, lányok! Bocsássatok meg, hogy tegnap nem jöttem, de mire ideértem, már lefeküdtetek aludni. Bogi, hogy van?- kérdezte félve.

- Semmi baj. Megviselték a dolgok, de a körülményekhez képest jól van. Még alszik-válaszoltam, majd láttam, hogy Martin bának leesik egy kő a szívéről.

- De hát ki képes ilyet tenni?? Az én lányommal... olyan dühös vagyok azért, hogy nem vigyáztam rá jobban. Ez lett volna a legfontosabb feladatom-mondta csüggedt arccal.

-Ne tessék magát hibáztatni ezért. Már megtörtént, szóval csak ennyit tehetünk, hogy támogatjuk Bogit abban, hogy túltegye magát a dolgokon- mondta Eszti és én helyeslően bólogattam.

- Rendben. Légy szíves szóljatok nekem, ha felébredt-mondta még mindig szomorú hangon majd elsietett dolgozni. Mi gyorsan befejeztük a reggelit, majd visszamentünk az emeletre. A szobánk ajtaja nyitva volt, majd belépve megpillantottuk az egész csapatot. Mindenki Bogi körül ült. Gyorsan odafutottam hozzá, és szorosan megöleltem.