Donát bíztatóan rám mosolygott és elindult Eszti felé, hogy táncba invitálja. Eközben Bence a derekamra tette a kezét, én pedig esetlenül a nyaka köré fontam a kezemet. Eléggé zavarban voltam.

-Örülök, hogy újra találkoztunk, Liza-mondta, és olyan mosolyt villantott rám, hogy majdnem megrogyott a térdem.

-Ém is örülök neki-nyögtem ki végül a szavakat.

-Nagyon csinos vagy-mondta, én pedig rögtön elpirultam.

-Köszönöm. Te is jól nézel ki-mondtam ki hirtelenül. Egy nagyon dögös V nyakkivágású fekete pólót, és egy fekete térdnadrágot viselt, fekete edzőcipővel. A haja frissen volt zselézve, és a csokoládébarna szemei most is fogva tartották a tekintetemet.

-Örülök, hogy így gondolod-mondta még mindig mosolyogva, én pedig még az előzőnél is jobban elpirultam. Eközben szemet szúrt a kezén lévő bőrkarkötő. Látta, hogy a karkötőt figyelem.

-A húgomtól kaptam. Ő csinálta-mondta.

-Nagyon ügyes kezű a húgod. Hány éves?-kérdeztem tőle, miközben kezdtem kevésbé zavarban érezni magam.

-12. És neked van tesód?-kérdezte és innentől kezdve sínen volt a beszélgetés. Szinte az egész éjszakát átbeszéltük, megtudtam, hogy 16 éves, kajakozik és úszik (látszik is rajta, hogy sportol). Egerben lakik (ami tök közel van Miskolchoz!!), és van egy húga, Lilla. Gitározik hobbi szinten, van egy kutyája, Bogyó éééés....szingli. Emellett olyan apróságokat is megtudtam róla, hogy a kedvenc étele a pizza és hogy a kedvenc évszakja a nyár. Elmesélte azt is, hogy most a legjobb haverjával (Petivel) és Petinek a bátyjával (ha jól emlékszem Zsombor a neve) vannak itt. Én is rengeteget meséltem magamról, és nagyon jólesett azt látni, hogy érdekli, amit mondok. Kiderült, hogy ők 3 hétre jöttek szóval még itt lesznek egy jó ideig.(J) Időközben sétálni indultunk a parton, és olyan jól elbeszélgettünk, hogy észre sem vettem, hogy már a zenét se halljuk. Csend volt, fújt a szél és én édes kettesben andalogtam a parton egy fiúval, akinek egy mosolyától is rogyadozni kezd a térdem. A tökéletes hangulatot Bence telefonjának a csöngése szakította meg.

-Hol vagy már haver? Mindjárt vége a bulinak, a legvégén a vízi csata. Megöllek, ha nem érsz vissza! Már beneveztünk a versenyre!-hallottam tisztán egy fiú hangját.

-Rögtön indulunk vissza. Nyugi, nem hagylak cserben-mondta Bence, majd letette a telefont. –Bocsi, megígértem Petinek, hogy indulok vele a versenyen.

-Semmi baj, engem is várnak a barátaim-mondtam mosolyogva, és elindultunk visszafelé, a zene irányába. A visszaút kellemes csendben telt, míg egyszer csak Bence megtorpant és felém fordult. Mélyen a szemembe nézett, amitől én ismét majdnem elolvadtam, majd közelebb hajolt, az arcomat a kezébe tette és lágy puszit nyomott a számra. Nekem a meglepetéstől még a szavam is elállt, nem mintha beszélni akartam volna.

-Nem akarom elsietni a dolgokat, de nagyon tetszel. Szívesen megismernélek még jobban- mondta, és várakozóan rám tekintett. Nem akartam nyomulós lenni, ezért nyomtam egy puszit az arcára és a fülébe súgtam a véleményemet a dologról.

-Egyetértek- mondtam, mire ő ismét közelebb húzott magához és gyengéden megcsókolt. Még jó hogy sötét volt, így nem láthatta, hogy fülig pirultam. Ekkor jutott csak eszembe a telefonhívás.

-Milyen versenyről beszélt a haverod?-kérdeztem tőle.

-Ja, hogy az. Mindig szerveznek egy úgynevezett vízi csatát, aminek az a lényege, hogy a fiúk 2 fős csapatokba rendeződnek és kapnak világítós karkötőket, minden csapat más színűt, és a vízben, a sötétben meg kell keresni a lányokat, és akit megtalálnak, annak a kezére kell adni egy ilyen karkötőt és az a fiúcsapat nyer, akik a legtöbb lányt tudják megtalálni.

-Szóval minket fogtok keresni?-kérdeztem Bencétől.

-Igen. És téged én foglak megtalálni-mondta nekem mosolyogva. Közben visszaértünk a parti helyszínére, ahol rögtön szembejött velünk Eszti.

-Na végre megvagy Liz! Már mindenhol kerestünk! Lemerült a telefonod?-kérdezte tőlem. Ekkor vettem csak észre, hogy 8 nem fogadott hívásom van: Eszti, Anya, Bella, Levi, Bella, Anya, Eszti, Gabo. Eszti csak ekkor vette észre, hogy társaságom van és kedvesen Bencére mosolygott.

-Szia, én Eszti vagyok. -mondta neki.

-Én pedig Bence. Bocsi, hogy elraboltam a barátnődet. Most mennem kell, találkozunk a keresésnél- mondta, majd nyomott egy gyors puszit az arcomra és eltűnt a szemünk elől. Eszti csak állt, és tágra nyílt szemmel meredt rám.

- Mindent el kell mesélned majd, de most menjünk, mert még át kéne öltözni bikinibe. -mondta és magával rángatott az öltözőfülkék felé. A bejáratnál már várt minket Bella.

- Na és Bogi?-néztem rá tanácstalanul.

- Nem láttam, amióta elment táncolni a gyrosos sráccal. Remélem nincs semmi baja. Mindenesetre a bikinije nála van-válaszolta.

- Biztos átöltözött már és elindult a kijelölt helyre. Na siessünk, így is késésben vagyunk-mondta Eszti és a kezünkbe nyomta a bikiniket. Gyorsan átöltöztünk és már rohantunk is vissza a partra. A fiúkkal már nem találkoztunk, ugyanis őket átvezényelték egy másik helyre, minket pedig a vízbe terelgettek, a többi lánnyal együtt. A feladatunk az volt, hogy minél jobban próbáljunk elrejtőzni. A vízbe mindenféle úszógumi, matrac volt kitéve és nekünk azok mögé/alá kellett elbújnunk. A lányokkal el is rejtőztünk egy 2személyes felfújhatós csónak mögé. Egy ideig nem láttunk semmit, majd a parton neonszínű fények jelentek meg, ebből lehetett következtetni arra, hogy a fiúk elindultak. Nemsokára hangos nevetések hallatszottak, és a fények egyre közelebb jöttek. Próbáltunk minél jobban a vízbe süllyedni, amikor hirtelen valaki(k) megjelent(ek) a csónak előtt és a következő pillanatban egy vizes kéz megragadta a derekamat majd a számra tapasztotta a kezét.

-Mondtam, hogy én foglak megtalálni-suttogta a fülembe Bence, majd rárakott a kezemre egy neon narancssárga karkötőt és közben a szemem sarkából láttam, hogy ugyanilyen színű karkötő került Eszti és Bella kezére is, feltételezem Peti jóvoltából. Elhúzódtam Bencétől és a többiek felé fordultam.

-És most hova kell mennünk?-kérdeztem.

-Minden megtalált lánynak a partra kell menni, egy kivilágított helyre. Ott írják össze, hogy melyik csapatnak hány karkötőt sikerült kiosztania-mondta feltételezem Peti.-Most viszont mennünk kell, meg kell keresnünk a többi csajt is. Örvendtem a szerencsének.

-A parton találkozunk-mondta Bence mosolyogva, majd a haverja után indult. Mi Esztiékkel elindultunk a partra, ahol hamar rátaláltunk a karkötőt viselő lányokra. Jó páran viseltek hozzánk hasonlóan narancssárga karkötőt. Miután felírattuk magunkat a listára, a fiúk nevéhez, elindultunk megkeresni Bogit. A megtalált lányok közt nem volt, ezért a parton kezdtük keresni.

-Biztos még a vízben van-mondta Bella, de bennem egyre jobban gyűlt az aggódás. Féltem, hogy Boginak baja esett. Kb.10 perce ácsoroghattunk a parton, amikor megszólalt egy síp, ami a játék végét jelezte. Visszamentünk tehát a többi lányhoz, miközben a vízből egyre több fiúcsapat jött kifelé. A helyre visszaérve odaálltunk a többi lányhoz, akik nagy tapssal köszöntötték a megérkező fiúkat. A fiúk között kiszúrtam Donátot (a magasságának köszönhetően) és a mellette ácsorgó Kornélt, akik észrevettek minket és vigyorogva odaintettek. Kornél jobb oldalra mutatott, ahol Gabo és Levi épp leadták a megmaradt a karkötőiket. Bogi viszont sehol sem volt. A tömeg miatt nem tudtam odamenni Kornélékhez megkérdezni őket, hogy látták-e, de nem is lett volna rá alkalmam, mert valaki beleszólt a mikrofonba.

-Hello mindenkinek! Köszönjük, hogy részt vettetek a IV. Balatoni keresőéjszakán! Minden csapatnak gratulálunk, a lányoknak pedig köszönjük a segítséget. Az eredmény a következő lett: 3. helyen végzett a Szabó Gabo-Tóth Levi páros! Gratulálunk nekik! Jöjjenek átvenni a jutalmukat- mondta a bemondó mi pedig hangos tapssal gratuláltunk a fiúknak. Miközben odamentek a pódiumhoz, bemondták a 2. helyezettek nevét is, mire kilépett a fiúk közül két fekete hajú fiú, akiket a mellettünk álló lányok hangos sikongatással köszöntöttek.

-És most pedig dobpergést kérek! Idén 2 csapat végzett az 1. helyen, mindkét csapat 16-16 karkötőt osztott ki. Ezek a csapatok tagjai pedig nem másak, mint......Hegyi Kornél és Hegyi Donát és Mészáros Bence és Váradi Peti!-mondta, mire mi hangos ovációban törtünk ki. A fiúk most sem múlták alul önmagukat. Nagy nehezen odafurakodtunk hozzájuk és jól megölelgettük őket. Gabo finoman eltolt magától minket.

-Köszi köszi, de ne másszatok ránk, még a végén a csajok azt hiszik, hogy van barátnőnk-mondta mire mi elhúzódtunk tőlük.-Csak vicceltem! Láttátok volna a fejeteket-mondta nevetve, majd megölelt minket. Ekkor Kornél lépett oda hozzám.

-Bogi hol van?-kérdezte egy kis aggodalommal a hangjában.

-Nem tudjuk. A tánc óta egyszerűen felszívódott! Már mindenhol kerestük a parton, de egyszerűen sehol sem találtuk-mondtam a fiúknak, mire ők rögtön elkomorultak.

- Azért nézzünk szét még egyszer a parton, hátha ott van-mondta Levi.

- De szerintem váljunk szét csapatokra, túl nagy a part, ha szétválunk, több helyre tudunk elmenni rövidebb idő alatt –javasolta Donát.

- Jó akkor én Levivel megyek, Eszti Donáttal, Liza pedig Kornéllal és Gaboval. Mi jobbra megyünk, Liza ti menjetek balra Eszti ti pedig itt nézzetek körbe. 20 perc múlva itt találkozunk-mondta Bella. Mi elindultunk Kornélékkal balra, ahol nemrég még Bencével sétálgattam. Elfogott a boldogság, ahogy visszaemlékeztem az estére, de gyorsan elhessegettem a gondolatokat, mert most fontosabb dolgom volt ennél. Eközben Gabo Bogit próbálta hívogatni, de a telefonja folyamatosan kisípolt. Ekkor egy alak bukkant fel előttünk, akinek az arcát rögtön felismertem.

- Hol van Bogi?- kérdeztem a gyrosos sráctól kétségbeesetten.

- Én is ezt akartam kérdezni. A táncolás után elmentünk sétálni a parton, majd a verseny kezdete előtt ő elment átöltözni és azóta nem láttam! Azt hittem veletek van-mondta ijedten.

- Hát nincs. Sehol sem találjuk-mondtam egyre riadtabb hanggal.

- Errefelé biztos nincs, már átfésültem az egész környéket –mondta.

- Akkor most mit csináljunk? -kérdezte Kornél.

- Szerintem menjünk vissza -mondta Gabo, majd átkarolta a vállam és elindultunk visszafelé, a gyrosos fiúval kiegészülve. A parti helyszínén már ott várt minket Eszti és Donát. Amint meglátták, hogy nincs velünk Bogi, csalódottan felsóhajtottak. Pár perccel később befutottak Leviék is, akik szintén nem jártak sikerrel.

- Nem létezik, hogy csak úgy eltűnt-mondta remegő hanggal Bella.

- Add Istenem, hogy ne legyen semmi baja-mondta Eszti szomorúan.

- Már csak egy helyen nem néztük meg- mondtam, mire mindenki felém fordult-a hotelben.