12.fejezet


Reggel még az ébresztő előtt felkeltem, és amennyire csak tudtam, hangtalanul beosontam a fürdőbe. A lányok még mélyen aludtak, de én túlságosan is fel voltam pörögve, szóval úgy döntöttem, hogy elmegyek egy kicsit kocogni. A fürdőben gyorsan copfba fogtam a hajam, majd a lehető leghalkabban visszamentem a szobába. Előrángattam a szekrényből egy sportolásra szánt pólót, egy térdig érő leggingset és előhalásztam a bőröndből (amiben a cipőket tartom) az egyik sportcipőmet és gyorsan felöltöztem. Azután gyorsan írtam egy cetlit a lányoknak, hogy elmentem és hogy ne keressenek, majd a fülhallgatóm és a telefonom társaságában elindultam a lépcsőhöz, mert hát ha sportolni megyek, akkor ne lifttel menjek 2 emeletet. Miután leértem, megkérdeztem a recepcióstól, hogy tud-e valami jó futó utat elindultam futni. Még csak fél 7 volt, ezért nagyon kellemes volt az idő, és meglepően jól esett a futás. Nem szoktam futni járni, az edzések épp elég mozgást biztosítanak, de most nem bántam meg, hogy eljöttem. A telefonomról eközben csak a kedvenc zenéim szóltak, amik még egy kis plusz erőt adtak. Már több, mint másfél órája futottam, de még akkor se fáradtam el. Viszont már ideje volt visszamenni, szóval a hotel felé vettem az irányt. Már majdnem befordultam abba az utcába, ahol a hotel volt, amikor valami vagy valaki szó szerint ledöntött a lábamról. Egy nagydarab pitbull volt, amitől meg is ijedtem volna, ha éppen nem a pólómat nyalogatja.

-Bocsáss meg Brúnónak, de valami miatt megszállottan imádja a világoskék színt-mondta egy emberi alak, aki felsegített. Amikor ránéztem, rögtön elnevettem magam. A tegnapi gyrosos srác volt az.

-Szia. Semmi baj, nem haragszok-mondtam neki kedvesen, és láttam rajta, hogy erősen gondolkozik, hogy honnan vagyok olyan ismerős neki.

-Megvan! Te és a barátaid voltatok tegnap a strandon-mondta a homlokára csapva.

-Igen, te ajánlottad nekünk a ma esti bulit. Ugye meg lesz tartva?-kérdeztem tőle.

-Persze! Akkor jöttök?-kérdezte.

-Igen, jövünk mindannyian-mondtam.

-A szemüveges barátnőd is?-kérdezte kicsit bizonytalanul.

-Jön ő is. És szingli-tettem hozzá vigyorogva. Szinte látszott, ahogy egy kő esik le a szívéről.

-Szuper, akkor ott találkozunk-mondta és gyorsan továbbállt Brúnóval. Na, már csak ezért is érdemes volt eljönnöm futni. Mikor visszaértem a szobába, elmosolyodtam. A lányok még mindig aludtak. Gondoltam átmegyek a fiúkhoz, hátha ők felvannak már. Szerencsémre már az első kopogás után kinyitották.

-Ccsssss! Nehogy felkeltsd, akkor lőttek a poénnak-mondta Gabo és halkan behúzott a szobába. Levi is felvolt és valamit nagyon keresett egy táskában. Kornél félcsupaszon és kitakarózva aludt, és mit sem sejtett arról, hogy a haverjai még mindig nagyon gyerekesek tudnak lenni. Gaboék ugyanis arra készültek, hogy tejszínhabot fújnak a kezére, hogy amikor felkel, azzal a kézmozdulattal a tejszínhabot az arcára kenje. A poénba sajnos belecsúszott egy kis hiba, ugyanis Kornél első mozdulata az volt, hogy nyújtózkodjon egy nagyot és a kézmozdulatnak köszönhetően a tejszínhab egyenesen Gabo arcára repült. Levivel alig bírtuk abbahagyni a röhögést, már konkrétan alig kaptam levegőt a nagy röhögés közepette, ugyanis ha épp majdnem abba tudtam volna hagyni, ránéztem Gabora, aki az arcáról nyalogatta a tejszínhabot és kész....újra elkezdtem röhögni. Miután kellőképp kiröhögtük magunkat, magukra hagytam a fiúkat, hadd öltözzenek fel és visszaindultam a szobánkba letusolni. Vettem egy jéghideg zuhanyt, ami elmondhatatlanul jól esett majd felvettem egy köntöst és visszamentem a szobába. A lányok már ébredeztek.

-Jóh reggelth-mondta még félálomban Bogi.

-Nektek is! Majd ha rendesen felébredtek lesz egy hírem-mondtam mosolyogva. Tudtam, hogy csak ez kell nekik, ugyanis 5 perc múlva két kicsit sem álmosnak tűnő lány kuporgott előttem, várva, hogy meséljek. Mindent elmeséltem, ami ma reggel történt. A sztori végéhez érve Bogi arca pipacspiros lett.

-Úgy látszik valakinek valóra fog várni a tegnapi álma-mondta izgatottan Bella.

-Biztos hogy rólam beszélt?-kérdezte tőlem Bogi.

-Egészen biztos. És ma összejössz vele-mondtam magabiztosan.

-Azért ne siessük el a dolgot. Még a nevét se tudom-mondta kicsit megijedve Bogi.

-Hát az ma este egészen biztos, hogy kiderül-mondta Bella.

-Na, készülődjünk, ideje reggelizni, menni-mondtam. Gyorsan magamra kaptam a sötétkék szoknyámat és egy fehér ujjatlan topot, felvettem a sarumat, és elindultam a fürdőbe. Miután megörültem, hogy nem nőtt rám az éjszaka pattanás, gyorsan kontyba fogtam a hajam, és már kész is voltam. Bella ma egy rövid farmer sortot és egy ananász mintás pólót viselt, Bogi pedig egy zöld szoknyát és egy fehér blúzt. A fiúk már a liftnél álltak, amikor eszembe jutott valami.

-Basszus! Esztiről elfelejtkeztünk-mondtam a többieknek.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top