Habár kint tombolt a világvége, a barátja ketrecbe zárva, eszméletét vesztve raboskodott egy lebegő kastélyban, és ő maga pedig egy őrült álomdémon állítólagos tulajdonát képezte, Anita mégis úgy érezte, hogy életében nem aludt ilyen jól. Annyira kimerülten hajtotta álomra a fejét, hogy minden perc alvás kész csodával ért fel számára. Nagyot nyújtózkodva ébredt, és lustán pislogva eszmélt csak fel. Álmosan körülhordozta pillantását a fekete kövekkel kirakott szobában... míg zöld szemei meg nem akadtak egy eszelősen vigyorgó, szőke srácon az egyik karosszékben.

Anita a meglepettségtől akkorát ugrott ültében, hogy majdnem hátradobta magát, de a kék láncok most az egyszer jól jöttek a csuklóján, és megtartották őt. Azonnal a szívéhez kapott.

- Ilyet ne csinálj még egyszer! - szólt sötéten a fotelben elterpeszkedő démonra pillantva.

Bill kifogástalan öltözékkel, keresztbe tett lábbal ült a vörös karosszékben. Jobb kezében egy vérvörös színű italt lögybölgetett körbe egy elegáns koktélpohárkában, és hófehér, gödröcskés mosollyal, no meg villogó szemmel csak derűsen rákacsintott a lányra.

- Mármint, hogy ne legyek ennyire észbontóan vonzó? Őszintén sajnálom, kislány, de azt hiszem, ez egyszerűen lehetetlen - válaszolt Bill kajánul, egy lekicsinylő pillantással megtoldva a szavait. Majd Anita visszavágását meg se várva hozzáfűzte: - Különben tudtad, hogy beszélsz az álmodban, kölyök?

- Te bámultál engem, amíg aludtam? - hüledezett Anita.

Bill rá se hederített, csak elgondolkodva beleszürcsölt a koktéljába, majd mosolyogva folytatta a mondandóját:

- Azt mondják, hogy mindenki a legtitkosabb vágyait kotyogja ki, míg álmodik... és ha valakinek, hát nekem hihetsz, ha álmokról van szó, kislány.

Anita felvonta a szemöldökét.

- Miért, miket mondtam? - kérdezte gyanakodva. Bill csak legyintett.

- Ó, csak a szokásost, amit mindenki mondani szokott, mikor a közelében vagyok. "Bámulatos vagy, Bill." "Annyira őrülten karizmatikus vagy." Na meg: "Minden vágyam, hogy a cinkosod legyek, és annyira szeretném, ha segíthetnék ellopni Fordsietól az egyenletet"... Meglepően hosszú mondatokat mondtál.

- Attól függetlenül, hogy hazudsz, remekül felvezetted, hogy mit akarsz - jegyezte meg csípősen Anita. - Ezek szerint nem sikerült bejutnod Ford álmaiba?

Bill nem válaszolt, csak elvigyorodott, és újra ajkaihoz emelte a vérvörös löttyel teli koktélpohárkát.

Anita tekintete megállapodott az üdítőn, és hirtelen kiszáradó torokkal, vágyakozva nyelt egyet. Csak akkor döbbent rá, hogy mennyire régóta nem ivott már.

Nem volt szükség gondolatolvasásra, hogy ki lehessen találni, hogy mi megy végre a fejében:

- Csak nem megszomjaztál, kislány? - kuncogott Bill. Anita akaratlanul is bólintott.

Bill kezének egy apró legyintésére a kék láncok elpárologtak a lány csuklójáról, és azzal párhuzamosan egy, a démonéhoz hasonló karosszék bukkant fel közvetlenül Bill foteljével szemben.

- Foglalj helyet, kölyök! - intett Bill a szemközti, bíbor bársonnyal borított fotelre.

Anita odabukdácsolt, és smaragd szeme megakadt a karosszék háttámlájába hímzett, apró, ám mégis jelentőségteljes szimbólumon. Anita nagyot nyelt.

A szék támláján egy arany királynői korona csillogott.

Anita nyelve hegyén már ott volt a csípős felelet, de ekkor az agyába villant a terve. Hát persze, a terv! Hogyan is mehetett ki a fejéből?

Nem eltaszítani kell most őt... hanem épp ellenkezőleg.

Gondolataiból Bill türelmetlen hangja rántotta ki:

- Mondd, hajlandó vagy még ma leülni? Sok megbeszélnivalónk van, az idő pedig aranyat ér...

Anita pislogva ocsúdott fel. Ránézett Bill zilált frizurájára, és kérdőre vonó tekintetétől engedelmesen lehuppant.

A démon belemarkolt a levegőbe, és a következő pillanatban az övéhez egy megszólalásig hasonló koktélpohárkát nyújtott át a lánynak. Anita bizalmatlanul méregette a vörös folyadékot, de az ösztönei hamar felülkerekedtek az óvatosságán, és szomjasan belekortyolt az italba. Keserédes volt, és az íze kicsit hasonlított a konyakos meggyéhez. Anita fintorgott - a konyakos meggy sosem volt a kedvence.

Bill elgondolkodva, erősen összpontosítva nézte a lányt, és pár néma pillanat múlva bosszúsan felsóhajtott. Motyogott valamit "arról az átkozott egyszarvúról", és idegesen beletúrt a hajába.

- Mire gondolsz most, kölyök? - kérdezte ingerülten, és próbált magabiztosan mosolyogni, de a vak is láthatta rajta, hogy valami roppant módon zavarja őt.

Anita leengedte az ölébe a koktélpohárkát, és Bill arcát fürkészve azon töprengett, hogy vajon miért nem olvassa ki az agyából?

Ám mivel erre a feltételezésére sem érkezett semmiféle gúnyos válasz, gyanakodva szóra váltotta a gondolatait:

- Mi az, Cipher? Reggel nem megy úgy a mások fejében való turkálás, vagy csak puszta udvariasságból nem játszod a mentalistát? - Anita egy pillanatra elhallgatott, majd a fejét rázva hozzáfűzte: - Tudod mit, a második opciót felejtsd el. Még én sem gondoltam komolyan...

Bill megeresztett egy futó mosolyt, majd ültében kissé közelebb hajolt Anitához.

- Mondtam már, hogy bosszantóan aranyos, amikor ilyen kis minden lében kanál vagy, hm?

Anita hátán végigfutott a hideg, amit a démon egy kacér vigyorral nyugtázott.

- Mintha már említetted volna - jegyezte meg halkan Anita, mire Bill csak bólintott.

- Nos, ha a társam leszel, akkor valóban tudnod kell róla... márpedig a társam leszel - fejezte be nyomatékosan Bill, mintha Anitának nem lenne más választása.

Ami azt illeti, nem is nagyon volt. Anitának újra eszébe jutott a terve, és idegesen nyelt egyet.

Persze, hogy az lesz - csak ne lenne ez ennyire nehéz. Bárcsak lenne más út is, hogy a Kalyibába jusson...

- Az a helyzet, kislány, hogy Fordsie jobb munkát végzett azzal a pajzzsal, mint hittem - folytatta Bill. Arany szeme dühösen felvillant. - Annyira jó munkát, hogy mikor az éjjel próbáltam belépni az álmaiba, eléggé sokszor érintettem meg a pajzsot... túl sokszor.

- Na és?

- Nagyon úgy tűnik, hogy a Kalyiba körüli pajzs... hogy is mondjam... átmenetileg elszívta azt a képességemet, hogy bárkinek is a gondolataiban olvassak.

Anita úgy érezte, mintha egy hatalmas súly gördült volna le a válláról. El sem akarta hinni, hogy ez igaz lehet. Azt gondol, amit csak akar? Nem lesz több gúnyos megjegyzés és titkolózás?

Muszáj lesz letesztelnie valahogyan...

Utállak, Bill, gondolta Anita. Bill azonban nem válaszolt. Hát persze, hiszen ezt naponta mondja neki. Valami olyasmi kell, amire felfigyel, ami megérinti az egóját...

Teljesen megőrülök érted, csak nem merem elmondani, mert annyira eszméletlenül vonzó vagy, gondolta Anita. Bill továbbra sem reagált semmit. Pedig azért erre illendő lett volna felfigyelnie, akármennyire is égrengető hazugság volt... vagyis, többé-kevésbé volt az... ugye?

Nem, valami hatalmas igazság kell, valami igazán megdöbbentő. Meg is van! Anita kihúzta magát.

Ha még a tervére sem reagál, akkor elhiheti, hogy Bill igazat mondott, és tényleg nem olvas a gondolataiban.

Éppen átverni készüllek téged, Bill Cipher, méghozzá úgy, hogy közben megjátszom, hogy a cinkosod vagyok, és ezzel teljesen az ujjaim köré foglak csavarni, de te ebből semmit sem fogsz sejteni, mert mikor a Kalyibába juttatsz, és Ford segítségével legyőzünk téged, már túl késő lesz.

Ám Bill szeme meg se rebbent. Anita megkönnyebbülten felsóhajtott, és észre sem vette, hogy szélesen elmosolyodott.

- Azért ez nem azt jelenti, hogy a testbeszédedet ne tudnám értelmezni, kölyök - jegyezte meg akadékoskodva Bill.

Anita akaratlanul is elvigyorodott. Bill valóban nem lát bele a fejébe - így gyerekjáték lesz véghezvinni a tervét.

Ideje is lenne belevágni. Most majd kiderül, hogy mekkora színész is valójában.

Anita mélyet sóhajtva megemberelte magát. Aztán hátravetette a fejét, és igyekezett pont ugyanolyan pajkosan mosolyogni, ahogyan Bill szokott.

- Nos, sajnálhatod is, hogy nem olvashatod a gondolataimat - Anita bátran incselkedve folytatta: - Így még könnyebb lesz majd a visszavágó meccsben porig aláznom téged, Cipher.

Bill láthatóan meghökkent Anita hirtelen megváltozott magatartásán, és felvont szemöldökkel, bizalmatlanul méregette a lányt. Anita azonban változatlanul, titokzatosan somolygott.

- Te most komolyan sakkozni akarsz? - kérdezte Bill gyanakodva. - Az, hogy jelenleg nem látok bele az agyadba, nem jelenti azt, hogy kedved szerint szórakozhatsz velem...

Anita még szélesebben mosolygott. Ó, már hogyisne jelenthetné...

- Talán félsz? - élcelődött gúnyosan, és pillantása magabiztosan és leplezetlenül végigsöpört Bill testén.

Bill egyáltalán nem volt hozzászokva, hogy ilyen módon bánjanak vele, így ez aztán végképp belefojtotta a szót. Teljesen elképedve nézte Anitát, de úgy, mintha most látná őt először.

- Talán álmodban kicseréltek téged? Hová tűnt az a szende, naiv kislány, akit még annak idején megismertem, hm? - kérdezte kételkedve.

Anita édesen mosolyogva válaszolt:

- Nem mindegy? Egy cinkost akartál magadnak, nem? Hát tessék. Itt vagyok.

Anita ültében lassan Billhez hajolt, és mélyen a szemébe nézett. Bill enyhén megilletődve, már-már álmélkodva állta Anita smaragdzölden ragyogó tekintetét, de egy szót sem szólt.

- Szóval mit szólsz egy visszavágóhoz... partner? - búgta Anita. Magában pedig imádkozott, hogy Bill ne fogjon gyanút.

Bill az előttük álló kis asztalra helyezte a koktélját, és felső testével szintén előredőlve mustrálta Anita töretlen mosolyát. Majd - és ezt Anita belül mélységesen megkönnyebbülve konstatálta - Bill arcáról eltűnt a gyanakvás, és átvette helyét a jól ismert, huncut vigyor.

- Fogalmam sincs, hogy mi üthetett beléd, te lány, de egyszerűen megőrjítenek ezek a hangulatingadozásaid - Bill még szélesebben vigyorgott, és aranyló tekintetét rávillantotta Anitára. - Ez tetszik.

Anita diadalmasan elmosolyodott, és magában gratulált a lenyűgöző színészi teljesítményéhez. Tudta, hogy ez működni fog...

- Akkor mondd, Cipher, elég merész vagy egy visszavágóhoz? - kérdezte olyan kacér hangsúllyal, amitől még neki is borsódzott a háta. Hiába, remek színésznő volt...

Bill elismerően csillogó szemmel még közelebb hajolt Anitához ültében, és Anita sem húzódott el, sőt, ő is zölden ragyogó tekintettel csúszott oda a szőke démonhoz. Bill immár megállás nélkül vigyorgott.

- Bolond lennék kihagyni... partner - búgta diadalmasan. Szeme különös fénnyel felvillant, amit Anita képtelen volt beazonosítani.

A démon csettintett, és Anita alatt a fotel a levegőbe lendült, akárcsak Bill karosszéke. Majd előttük kéken csillogva materializálódott a már jól ismert sakktábla.

- Csak tudnám, hogy mi ez az állandó lebegés-mánia nálad - jegyezte meg Anita, míg kecsesen lépett egyet az egyik parasztjával.

- Mire célzol? - döntötte oldalra a fejét Bill, de rendületlenül mosolygott.

- Ha mindenre rákérdezel, az a továbbiakban eléggé idegesítő lesz - vágott vissza Anita, mire Bill elvigyorodott.

- Mi az, fordult a kocka, kölyök? - Bill kuncogva vette le ujjait a saját parasztjáról. - Most én kérdezek, és te válaszolsz? No de sebaj, legalább így te is átérzed, hogy mennyire bosszantó folyton-folyvást ugyanazokra a buta kérdésekre válaszolni...

- Hé! - kiáltott Anita, mire Bill elnevette magát. - Inkább a játékra kéne koncentrálnod, nem?

Bill csak felnevetett, és nemes egyszerűséggel leterítette Anita lovát.

- Hiába nem látok bele a gondolataidba, még így is ezerszer jobban játszom nálad.

Anita nem válaszolt, inkább a gondolataiba mélyedt. Most, hogy megszerezte Bill bizalmát, ideje lenne rátérnie arra, ami valóban foglalkoztatta őt.

Oda sem figyelve arra, hogy mit lép, eltolt egy bábut a táblán, és Billre pillantva új mederbe terelte a beszélgetést:

- Szóval, lopjam el Fordtól az egyenletet?

Bill hátradöntött fejjel felkacagott, és a fotel hátának dőlve a lova felé pöccintett az ujjával, mire az felemelkedett, hogy aztán néhány mezővel odébb érjen földet.

- Ugyan, kölyök, mondtam én, hogy te lopd el? Azt mondtam, segítened kell benne.

Anita homlokát ráncolva pillantott Billre.

- És? Neked nem mindegy? Azzal csak segítek, ha ellopom, nem?

Bill ciccegve megingatta a fejét.

- Ejnye, kislány, és én már azt hittem, hogy valamennyire megjött az eszed... Nem-nem, kölyök. Én azt akarom, hogy segíts nekem bejutni oda. Nagy különbség.

Anitának esze ágában sem volt bevinni magával Billt a Kalyibába, és ráuszítani a Pines családra, így próbált néhány ésszerű érvet felsorakoztatni ez ellen:

- Miért, talán te könnyebben meggyőzöd Fordot nálam? Hiszen te tetted tönkre a dimenziót! Azt hiszed, hogy jobban megbízik benned?

- Ugyan, ez nem bizalom kérdése. Nem hallottál még a zsarolásról?

Bill bástyája időközben áldozatul esett Anita lovának, de ez most nem igazán foglalkoztatta a démont.

- Különben is, valószínűtlen, hogy a bizalom terén te előrébb állnál nálam - pláne miután sejtheti, hogy te indítottad be a káoszt - Bill Anitára nézett. - Gondolj csak bele! Tudta, hogy a fejedben ragadtam, így magától értetődő, hogy csak a te segítségeddel szabadulhattam ki. Ráadásul úgy gondolhatja, hogy valószínűleg elrabolhattad Fenyőfát is, hiszen eltelt huszonnégy óra, és se híre, se hamva... Összegezve, nem hinném, hogy tárt karokkal fogadnának a Kalyibában, kölyök.

Anitának Dipper említésére fájdalmasan összeugrott a gyomra, de ezt mesterien palástolta, és úgy tett, mintha mi sem történt volna. Szemrebbenés nélkül előretolta a bástyáját, kiütve Bill egyik lovát.

- És hogyan segítsek bejutni a Kalyibába? Van terved? - kérdezte Anita.

Bill elmosolyodott.

- Milyen rátermett lettél az utóbbi pár percben, kölyök! Minden egyes alkalommal, mikor azt hinném, hogy már nem nyújthatsz számomra semmi újat, előrukkolsz egy ilyennel... egészen bámulatos.

- A lényeget, Cipher - vágott közbe ingerülten Anita.

Bill elnevette magát, és előretolta utolsó megmaradt futóját.

- Na látod, pontosan erről beszélek - mondta vidáman a démon. - Tudtam én, hogy kitűnő páros leszünk mi ketten...

Bill levette a szemét a sakktábláról, és Anita arcára emelte tekintetét. Arany szeme beazonosíthatatlan fénnyel felcsillant.

- Egyszarvú-szőr - súgta sokat mondóan.

Anita szemöldöke a homloka tetejéig szaladt.

- Tessék?

Bill egy pillanatig sem zavartatta magát.

- Egyszarvú-szőr - ismételte meg nagy komolyan, majd hozzáfűzte: - Ez lesz a küldetésed, kislány. A pajzs nem teljes az egyszarvú-szőr nélkül. Kívülre van felragasztva a Kalyiba oldalára. Az a dolgod, hogy tépj le belőle egy kis darabot, és megszakítsd a kört. Így lerombolod a pajzsot, lerombolod Fordsie reményeit, lerombolod a falat Gravity Falls körül, és lerombolod ezt az egész dimenziót...

Anita kifürkészhetetlen arccal végiggondolta a helyzetét. Csak be kell jutnia a Kalyibába... ott majd Ford elmondja, hogy mi a teendő. Érezte a Dippertől kapott, rejtélyes mérőszalag nyomását a pulóvere zsebében, de még véletlenül sem akart hozzáérni, nehogy Bill gyanút fogjon.

Már nincs sok hátra. Hamarosan jóváteszi, amit művelt.

Anita Billre nézett. A démon oldalra döntött fejjel elvigyorodott, és Anita rezzenéstelen arcát fürkésző tekintettel felbúgott:

- Nos, mi a válaszod, partner?

Anita felöltötte magára gúnyosan vigyorgó álarcát, futóját határozottan előretolva Billre emelte a tekintetét, és elégedetten, csábos pillantással ráhunyorgott a démonra. Majd félig lehunyt szemmel válaszolt neki, méghozzá azt mondta, amit majd a nem is olyan távoli jövőben, Dipper oldalán állva, egy másodpercre a démon végső bukásától szintén felelni remélt.

Úgy ejtette ki a szavakat, mintha már a zsebében érezné a győzelmet... ami történetesen így is volt.

Anita leemelte a kezét a futójáról, és játékosan oldalra döntött fejjel, Billre vigyorogva ezt súgta a szőke démonnak:

- Sakk-matt, Cipher.