Az ételautomata felé vezető út alatt Anita röpke két perc alatt eltüntette a pirítóst, amit Dipper készített neki. Csupán kis híja múlt, hogy az idegességtől mintegy második fogásként majdnem nekilátott a saját hajának is.

A felvonó túl korán érkezett meg az aranyozott ajtóhoz, de ez akkor is úgy lett volna, ha a lift egy álló évig ereszkedik lefelé. Anita mélyeket sóhajtott, és igyekezett valami épkézláb hazugságcsokrot összeállítani Billről, de stressz és az alváshiány nem igazán lendítette előre ezt a folyamatot. Feldúltan kifújta a levegőt, és sutba dobta az összes kitalált történetét. Majd improvizál. Lesz, ami lesz. Csak esne már túl rajta.

A nagy töprengésben nem is érzékelte magán Dipper aggódó tekintetét.

- Hé, minden oké?

Anita felocsúdva a gondolataiból összeborzolta rézvörös haját, és futólag Dipperre pillantott.

- Mi? Ja, persze, persze, minden rendben...

- Zaklatottnak tűnsz - állapította meg Dipper. - Ugye semmi rossz nem történt veled az este?

Anita agyán átvillant egy kék sakkasztal képe.

- Nem, dehogy. Csak... kicsit izgulok - válaszolta végül Anita. Ez végül is fedte az igazságot, csak mint kiderült, Dipper másképp értelmezte az okát:

- Hát persze, érthető. Én is izgulnék, ha el kéne ezt mesélnem valakinek. De ne idegeskedj, nem lesz semmi baj.

Anita összeszorult torokkal bólintott, és csak hogy félbeszakítsa az imént beállt, zavaróan hosszú csöndet, hebegve hozzáfűzte azt, ami legelőször az eszébe jutott:

- Nem szeretném, ha bármi bajotok esne miattam. Mármint, ha Bill megneszeli, hogy segítséget kértem tőletek, akkor egészen biztosan beváltja a fenyegetését...

Dipper felhördült.

- Ezt verd ki a fejedből! - szólt Anitára élesen. A lány annyira megilletődött, hogy egy pillanatra elfeledte az összes bizonytalanságát. Dipper zavarba jőve magyarázkodásba fogott: - Úgy értem, Bill nagyon veszélyes. Ha fennáll akár csak a lehetősége annak, hogy bántani akar téged... nos, akkor mindenképp jó, ha elmondod és segítséget kérsz valakitől, pláne ha az a valaki olyan ember, mint Ford bácsi.

Anitában csak úgy örvénylettek a kérdések. Mit művelhetett Bill? Miért tart tőle mindenki ennyire?

Biztos volt benne, hogy Dipper okkal mondja ezt Billről. Anita kényszeredetten gondolt a démonra, és belátta, hogy jelen helyzetben Dipperben százszor jobban megbízik. Ki kell derítenie, hogy miféle múltú démon lakozik a fejében.

Bár válaszolna is neki valaki..!

- Dipper... kérdezhetek valamit?

A fiú kíváncsian Anitára pillantott, és enyhe mosolyra húzta az ajkait.

- Hát hogyne.

Anita nagyot nyelt, és egyik tincsét birizgálta.

- Tudod, lenne egy pár kérdésem Billel kapcsolatban. Ha lehetne, akkor majd... válaszoltok rá, igaz?

Dipper mosolyogva Anitára pillantott.

- Persze. Ford majd minden kérdésedre választ ad - biztosította. - Megígérem.

Anitának mintha mázsás súly esett volna le a mellkasáról. Végre valahára rendes, igazi válaszokat fog majd kapni, nem pedig nyakatekert hazugságokat és lenéző, gunyoros vigyort! Úgy érezte, hogy újból két legyet üt egy csapásra: közelebb lesz ahhoz, hogy soha többé ne lássa Billt, és végre a megtudhatja a teljes igazságot. Aznap reggel először jelent meg az arcán egy őszinte mosoly. Hogy is kételkedhetett az elején abban, hogy megbízhat-e Dipperben?

Dipper megfelelően lezártnak ítélve a beszélgetést bekopogott. Az ajtó csikorogva kitárult.

- Ó, sziasztok, gyerekek! - Ford megigazította a szemüvegét. - Segíthetek?

Dipper gyorsan közbeszólt:

- Ford bácsi, igazad volt. Anita tényleg látta. Álmodott vele, és úgy tervezi, hogy visszatér.

Anita arra számított, hogy Ford elsápad, megretten, vagy legalább a megütközés leghalványabb jelét mutatja, de a bácsi ehelyett csak lassan bólintott.

- Ahogy sejtettem - dörmögte. - Fáradjatok be!

***

Anita nem mesélt túl sokáig. Kínosan feszengve ült egy rozoga széken, vele szemben Forddal és Dipperrel, mikor is kissé dadogva bár, és néha belegabalyodva a saját mondataiba, de nagyjából vázolta a hamis helyzetet, miszerint Bill megfenyegette őt, és ha nem segít neki kiszabadulni, akkor bántani fogja a szeretteit.

Anita roppant kényelmetlenül érezte magát Ford töprengő tekintetének és Dipper aggódó pillantásainak kereszttüzében. Habár alig egy perc alatt ledarálta a mondanivalóját, Ford újabb és újabb keresztkérdéseket tett fel neki, mint például:

- Mikor jelent meg először Bill az álmodban?

- Pontosan mit mondott neked a terveiről?

- Megemlítette valaha is azt, hogy hogyan bukott el?

A válaszok ezekre a kérdésekre nagy általánosságban rövidek és velősek voltak, nehogy Anita belebonyolódjon a hazugságokba. A lány úgy érezte, akár egy rendőrségi kihallgatáson is ülhetett volna.

Mikor végre valahára Ford fölpattant a saját székéből, és elmélkedve nekilátott föl-alá sétálgatni az irodájában, Anita fellélegezve elernyedt és egy lazább tartásba süppedt. Úgy tűnik, vége van a kikérdezésnek.

Ideje, hogy forduljon a szereposztás.

Anita tűnődve hintázott előre-hátra ültében. Biztatásképpen Dipperre pillantott. A fiú bátorítóan mosolygott rá, és finoman bólintott.

Anita újult erővel Fordra emelte a szemeit.

- Öhm... Mr. Pines?

Ford megtorpant, és Anitára nézett.

- Hívj nyugodtan Fordnak.

- Nos, rendben... Ford. - Anita nyelt egyet. - Tudja, nekem tulajdonképpen fogalmam sincs róla, hogy mi folyik itt. Lenne pár egyszerű kérdésem, Billel kapcsolatban. Úgy értem, kicsoda Bill egyáltalán? Honnan jött? Miért van itt? - Anita még nagyobbat nyelt. Szándékosan a végére hagyta a legnehezebb kérdést, ami véget vethet ennek az őrületnek: - És hogyan tudnánk megakadályozni, hogy visszatérjen?

Ford üres, szinte már élettelen tekintettel nézett Anitára. Anita a pillantásától zavartan összébb húzta magát. Volt benne valami vészjósló, aminek hatására szúrós érzés nyilallt belé. Olyasmi, amit akkor érez az ember, ha valami meggondolatlanul nagy butaságot csinált.

- Valami rosszat mondtam? - érdeklődött finoman.

Ford lehunyt szemekkel, nagyot sóhajtva masszírozni kezdte az orrnyergét, szemüvegét a homlokára tolva.

- Attól tartok Anita, hogy... - Ford újra nagyot sóhajtott. - Nagyon sajnálom, de nem válaszolhatok neked.

Anitában megállt az ütő. Hirtelen minden elhomályosodott előtte. Nem, nem futhat bele itt is ugyanabba a zsákutcába...

Halványan észlelte, ahogyan Dipper szólásra emelkedve feláll a székéből, és Fordhoz lép.

- De Ford bácsi, Anitának joga van tudni...

Ford bosszúsan Dipper szavába vágott:

- Köszönöm, Dipper, pontosan tudom, hogy joga van hozzá - szólt ingerülten.

Anita tanácstalanul oldalra döntötte a fejét. Egy kukkot sem értett ebből az egészből. Dipper szemei pedig értetlenül cikáztak bácsikája arcán.

- Hát akkor?

- Nem beszélhetek Anitának a terveimről, Dipper. Bill azonnal megtudná...

Dipper paprikavörös fejjel húzódott el a bácsikájától.

- Szóval cinkossággal vádolod Anitát? - kérdezte felháborodottan.

Ford felhorkant.

- Dehogyis!

Anita kényelmetlenül fészkelődött a székében. Így még bele se gondolt a helyzetébe. Ő volna Bill cinkosa? De hát pont az ellenkezőjét igyekszik elérni: csak meg akar tőle szabadulni, nem segíteni akarja őt!

Anitában akkor és ott fel se merült a legrövidebb pillanatig sem, hogy milyen vékony lehet a kettő között a mezsgye.

Ehelyett kíváncsian várta Ford magyarázatát:

- Gondolj csak bele, Dipper! - Ford legörnyedt a fiúhoz, és a vállánál fogva magyarázott neki, mintha Anita ott se lett volna: - Ha Bill valahogyan beleférkőzött Anita fejébe, akkor mindenről tudni fog, amit elmondunk neki, érted? Szerinted ha elárulnám Anitának, hogy hogyan akarom megakadályozni azt, hogy Bill visszatérjen, akkor azt Bill nem használná fel ellenünk?!

Úgy tűnik, Bill alaposan alábecsülte Fordot. Anita szóhoz sem jutott, ám Dipper annál inkább:

- De ez így akkor sem fair! - kiáltotta a fiú. - Anita miatt készülhetünk fel Bill feltámadására. Megérdemli, hogy segítsen megakadályozni őt... már ha ő is szeretné.

Anita felkapta a fejét.

- Igen, nagyon szeretnék segíteni - vágta rá, talán kissé gyanúsan hevesen. - Csak mondja meg, hogy mit kell tennem, és én megcsinálom. De tényleg.

Ford elengedte Dippert, és Anitához lépett.

- Már éppen eleget tettél, Anita. Nagyon sajnálom, de a saját érdekedben nem mondhatok el neked semmit. Azt hiszem, már így is túl sokat hallottál.

- De hát... - vágott volna közbe Anita, ám Ford elfordult tőle.

- Dipper, kérlek, kísérd vissza Anitát az emeletre...

- De Ford bácsi...

- ...azután azonnal gyere vissza hozzám! Meg kell még beszélnünk a továbbiakat.

Anita szóhoz sem jutva nézett végig Fordon. Na nem, nem azért hazudott Dippernek, hogy semmi eredménye ne legyen! Igenis megérdemli a válaszokat!

Megerősítést várva Dipperre pillantott. Majd ő segíteni fog neki. Anitában feltámadt a remény. Hát persze, Dipper mellette áll. Ő átérzi, hogy milyen az, mikor az ember hosszú éjszakákon át kételyek közt vergődik, és csak a válaszokra vár...

Ám Dipper csak lemondóan kifújta a levegőt. Anita mélységes döbbenettel az arcán figyelte, ahogy Dipper finoman biccent neki, és lassan kivezeti őt a dolgozószobából. Anita a válla fölött hátrasandított, és mindaddig figyelte Ford szikár, szigorú alakját és a háta mögött összefont kezeit, amíg az aranyozott faajtó be nem záródott mögötte.

A liftben állva Anita letaglózva a falhoz dőlt, és kifújta a tincseit a szeméből. Azt hitte, hogy Dipper majd megérti őt. Azok után, hogy kitárulkozott előtte. Hiszen megígérte neki, hogy segíteni fog!

Érezte, ahogyan a srác mellette mondani próbál valamit, de jelenleg esze ágában sem volt megkönnyíteni a dolgát.

- Anita... nézd...

- Figyelj, Dipper - Anita idegesen beletúrt a hajába. - Értettem, oké? Persze, elmondom, amit tudok, de cserébe nem kaphatok semmit. Világos. Minden oké. Hogyne. Teljesen rendben van.

Anitából kiszaladt egy szarkasztikus kis nevetés. Mellette Dipper egyre feszültebbé vált.

- Én sem értek ezzel egyet, Anita - mondta halkan. - Megérdemled, hogy válaszokat kapj. De bármennyire is idegesítő, Ford bácsinak igaza van.

- Hogyne - válaszolta Anita olyan fagyos hangon, amennyire csak tellett tőle. - Persze. Ford nagybácsidnak biztosan mindig igaza van.

A lány látta a szeme sarkából, hogy Dipper tétován felemeli a kezét, talán azért, hogy végigsimítson Anita vállán. Anita hidegen odébb húzódott a fiútól. Dipper csalódottan lehajtotta a fejét, de egy szót sem szólt.

A lift csilingelve felért az első emeletre. Anita leszegett fejjel kisétált a felvonóból. Szinte már vágyott rá, hogy Dipper utánaszóljon, kívánta, hogy bocsánatot kérjen, vagy hogy megígérje, hogy segíteni fog neki...

De semmi ilyesmi nem történt. Anita mögött a lift újra elindult lefelé, és a lány pedig csalódottan, fortyogva a tehetetlenségtől és átkozva magát a hiszékenységéért egyre feljebb mászott a lépcsőn. Minden egyes fokkal úgy érezte, mintha egyre mélyebbre zuhanna magában. Előtte makacsul ott lebegett Ford képe, amint elfordul tőle... és Dipper, ahogyan csak áll, és meg sem próbál segíteni rajta.

Billnek igaza volt, gondolta keserűen. Tényleg túl naiv vagyok.

Ennél csodálatosabban nem is vehette volna kezdetét a negyedik napja Gravity Fallsban.