Rohantam ahogy csak bírtam. Nem álltam meg ameddig el nem érem Harleyt!

- Jól vagy L.J?- kérdezte Harley érdeklődve amikor megérkeztem

- Én igen. De ne beszélgessünk! Halljam a próféciát!- válaszoltam mérgesen.

- Miről beszél?- fordult felé a Hépaisztoszos. Hát akkor ő is velünk tudja meg!

- Hát...- kapott a tarkójához.- Kaptam egy proféciát ami így szól:

"Múltban megtörtént már,
De nem mindenkivel.
Aranyporba vészett,
Minden ami kell.
A végén csak kettő marad
A többi félig halott,
Figyeld hogy ne félj!
Mert kampót fog a horog!"

- Semmi infó emellett?- sürgettem tovább.

- Azt mondta hogy Percynek értenie kell.- mutatott a legendára.

- Nekem?! Már megint én vagyok a fő célpont?!- sajnálkozott.

- Nem hiszem. De valakik megfognak közüllünk halni.- méjedt a gondolataiba Amber.- Nem túl bíztató.

- Annak kellene lennie?- tette fel flegmán a kérdést a Hermészes.

- hogy induljunk és merre?- nézett le a tenger partra Percy. Én is oda kaptam a fejem. Mindig oda nézek ha félek vagy nem tudok lenyugodni.

- Isteni segítséggel.- mondta egy ismeretlen hang Harley mögüll. Vissza kaptam a fejemet és hálát adtam az égnek hogy itt volt, az az isten aki tudja mi az a szó hogy segítség!- Bocsesz hogy csak most jelenek meg, de hát na!

- Ez meg ki?- szólt tiszteletlenül Percy.- Egy újabb idegesítő isten?

- Majdnem eltaláltad! Isten vagyok. Az idegesítőt nem szoktam használni, de... Te tudod!- vonta meg a vállát és oda sétált közénk.- Készen állok hogy segítsek!

- Isten? Nem vagy mérges hogy..?- döbbent le Leo. Én is ilyen voltam ameddig nem lettem barát Tamival.

- Miért lennék? Az összes isten egy idegesítő $eggfej. Igen még te is Nagy.Z!- nézett fel az égre, ahol egy villámcsapás látszódott. Ezt én is megszerettem volna csinálni de... Nekem nem szabadott.

- Egy isten aki úgy gondolja az istenek idegesítőek??- esett le az álla Ambernek.

- Igen. Na de! Tami vagyok a hősök és az ő történeteik istene!- mutatkozott be.

- Te vagy az a Tami? Akiről L.J mesélt? Tényleg jófej.- nézett rám Percy. Na látod hogy nem hazudtam!

- Köszi! Na gyertek! Kheirón megengedte hogy elvigyelek oda ahol a küldetésetek lesz!- intett és elindult lefele a part felé.

Senki nem volt a vízben vagy a víz mellett. Tami biztos elintézte a dolgot.
Az isten csettintett egyet és a víz kinyílt előttünk.

- Le a víz alá.- mutatott az istenség a szétnyílt helyre. Jaj bakker. Ha megtudják hogy lélegzek a víz alatt baj van, mivel kitalálják ki az isteni szülőm! Habár ha eddig nem találták ki...

- Hülye vagy?! Nem tudunk a víz alatt lélegezni!- kezdett el hátrálni Amber. Megértem csajszi, megértem.

- Akkor tudtok ha Percy megálld benneteket.- mondta normálisan Tami. És ezt tudtam is!

- Mi van?!- kezdett el Percy is hátrálni. Ez egyre viccesebb lesz!

- Nem tudtad?- értetlenkedett Tami.- Habár vannak olyan részek ahol nem működik...

- Áldásomat adom, Harleynak, Ambernek, Leonak és...- kezdte hogy minél előbb túl legyünk rajta. Na bakker! Meg akar álldani! Ebből baj lesz..!

- L.J-nek nem kell!- vágott közbe Tami. Oh hogy az a rézfán fütyülőjét...

- Miért is?- nézett rám Percy.
Én csak mérgesen kétségbe esve néztem az isten felé.

- Mert ő rajta, már van áldás ami megmenti őt a fulladástól. Taomi áldása.- figyelt rám. Még mindíg mérgesen néztem rá, de már nem kétségbe esve.

- Oké. Akkor...- dörzsölte össze a tenyerét a Poszeidónos.- Áldásomat adom Harleynak, Leonak és Ambernek!- amint ezt kimondta mind a hármuk mellkasa és nyaka kék színben kezdett el világítani.
Amikor már nem fénylett semmijük, megnézték a testüket hogy változott e valami rajta.

- Sikerült. Ha más valaki megálld akkor már nem fogtok a víz alatt lélegezni. Úgyhogy erre figyeljetek! Indulás!- mutatott a vízbe Tami.

- Oké... Jössz velünk?- nézett rá könyörgően Kendra.

- Nem szabadna beleavatkozni a küldetésbe...- nézett ránk szomórúan. Már kezdtem kételkedni benne. Eddig mindig segített.- De ki nem szarja le?! Jövök ha szeretnéd.- majd megindult a vízbe.

- Biztos hogy isten?- nézett ránk érthetetlenül Amber.- túl kedves és... Segít.

- Hallottam, és gyertek már!- mondta pár méterre tőlünk.- Vagy különben nélkülem mentek!

- Jövünk, jövünk!- indult meg Leo.

Lementem a víz alá Tami, Leo és Harley után. Csodálatos vízi növényeket, állatokat láttam. Habár eléggé sokszor itt voltam. Poszeidón családja nevelt fel engem. Triton és Poszeidón felesége nagyon jó fejek voltak velem.
Csomót gyalogoltunk(igen gyalogoltunk, nem úsztunk) amikor pár sellőt láttam meg. Nem is sellő. Pontosabban habfikat. Nem figyeltek ránk csak úszkáltak össze vissza, szokásuk szerint. Már mélyen a víz alatt voltunk amikor egy palotát vettem észre. Apám palotája. Csomó korall és kagyló vette körül. Színesebbnél színesebbek voltak a falak. De amúgy semmi nagyobb vagy különlegesebb nem volt rajta. De én akkor is imádtam ezt a helyet.

- Ismerős Perszeusz Jackson?- nézett hátra Percy felé az istenség.

- Hogy hogy itt vagyunk?- nézte csodálattal az apja palotáját. Habár már párszor itt volt... És akkor láttam is őt itt.

- Itt fog kezdődni a küldetésetek. Poszeidón palotájában.- mentünk egyre közelebb az építmény felé. Kendra és én úgy néztünk rá mint egy valóra vált álomra. Habár mégis történt velem ugyanez párszor.

- De nem a várost kellene védenünk?- zökkent ki Percy a csodálatból. Köszi hogy elrontottad a pillanatot bratyuskám!

- Itt kezdődik. Valami van bent a palotában, amit meg kell szereznetek. Egy innivalót. Sokkal halálosabb mint a nektár a halandók számára. Valamelyikőtöknek kell meginni akiben a legkevesebb a halandó vér és nem olyan sok az istenség mint például Kendrában, vagy L.J-ben.- mutatott felénk. Jó ez még nem volt olyan információ.

- Várj...- lépett az istenség elé Leo.- Azt mondod. Hogy az istenek bele tudnak hallni?- tett fel egy hülye kérdést, ami nem is volt akkora idiótaság.

- Ha egy isten a Tartaroszban aljára kerül halálnak számít, akkor igen.- bólogatott Tami.

- Akkor kinek kell meginnia? Azt nem mondanád el?- tette keresztbe a kezét Amber. Én eleve tudtam a választ, de csak hallgattam.

- Közületek senkinek. Aki lefogja győzni kérdőjelet, egy további küldetésben fogtok rá találni. Neki kell majd meg innia, nálatok meg ezért lesz ez a varázs folyadék.- intett Tamara, hogy menjünk tovább.

- Haleluja! Nem én vagyok most az első számú célpont!- indult meg Percy a halhatatlan után. Hiú hitek Percy, hiú hitek...

- Hát Percy... Minden szörny azt fogja képzelni megint te leszel az a mindenható, úgyhogy... Te leszel az első számú célpont.- vakarta a tarkóját Tami. Ami egy ici picit megcáfolható mivel egy kis dolgot nem említett, de nem firtattam.

- De jó...- nézett rá a cipő orrára a "bátyám".- Miért nem te szerzed meg azt a a varázs lötyit? És adod majd nekünk oda?

- Figyu. Ha megtehetném, már a hátizsákodban lenne a flaska. De mivel kedves Poszeidón apád olyan helyre tette, ami az ő fenséges területe(habár az egész az), én oda nem tehetem be a lábam.- tárta szét a kezét tehetetlenül, miközben hátrafele sétált. Hallottam arról a helyről ahol a flaska van. Nagyon sajnálom hogy nem jöhet oda velünk.

- Tényleg megtennéd?- húzta föl a szemöldökét Amber.

- Esküszöm a sztüxre hogy megtenném!- tette a szívére a kezét.
A föld megremegett alattunk ahogy ezt kimondta. Az eskü hivatalos. Mint mindig...

- Wow.- állt meg Leo.- Még mindíg nem hiszem el hogy isten vagy.

- Csodálkozzak?- mosolygott Tami.- Na befelé a palotába!- állt meg az ajtó előtt. Észre se vettem hogy már itt vagyunk. Annyira elmerültem a gondolataimban.

- Nem jössz?- állt meg Harley az ajtó előtt.

- Akkor így mondom: csak utánatok!- forgatta meg a szemeit mosolyogva.

A palotába belépve, el állt a lélegzetem(már ha ez lélegzésnek számít amit csinálok a víz alatt. De természetesen nem mutattam) a korallokon meg a tengeri növényeken. Minden fajta színt láttam ebbe a helységben: fekete, aqua, piros, stb. A körülöttem lévő embereket néztem hogy ki mit figyel. Percy csak körül nézett, viszont az ő szemében lehetett látni az izgatottságot. Kendrát meg nem kell leírnom mert gondolom hogy tudjátok hogyan szokott ilyen dolgokra reagálni. De ha ez segít, megsüketültem a lány miatt. Amber meg csak izgatottan körül nézett. Leo. Ugyanaz mint Amber. Harley meg a normális csodálkozás arcát felöltve, forgatta a fejét mint a kerti locsoló.

- Nem semmi igaz?- jött be utánunk Tami.

- Szerinted?- fordult felé a Hermészes mosolyogva.- Nem gondoltam volna hogy a harmadik napon a suliban Poszeidón palotájába megyek kirándulni!- mutatott körbe.

- Nem vagy iskolában.- billentettem el a fejem.- De mehetnének már Poszeidónhoz?-fordult Tami felé. Régen láttam apámat...

- Vakerold jövő mer tik tak szívecske.- indult meg mellettem a halhatatlan. Rejtéjekben beszél. Én értettem de a többiek egyáltalán nem.

- Mi van?- kezdte el követni őt Leo. Egy picit megnyugodtam hogy nem értik de nem sokkal.

- lakat szád mer arany csöpög.- feleltem.- Igaz Hamis hang szád?- folytattam a trécselést az Istennel.

- Fáj, de meg van papír sors.- nézett rám szomorúan.(figyeljen fel most mindenki! Egy ici pici játék:
Szerintetek mit beszélgettek L.J és Tami? Aki kitalálja... Nem tudom mit kap, de meg dicsérem az biztos!😅😂)

- Értem.- meredtem magam elé.

Mindenfajta tengeri élőlény mellett elhaladtunk. Senki sem állt meg megkérdezni mit keresünk itt így könnyedén járkálhattunk a folyósón. Néhányan intettek nekem én meg vissza.

- Hogy hogy nem kérdezi meg senki hogy itt vagyunk?- tette fel a kérdést Kendra.

- Bejelentettem hogy hozni fogok hat félvért. Kendra most félvérnek számít.- nézett hátra.

- És hova megyünk?- lépdelt Harley az isten mellett.

- A trón terembe.- fordult le egy kisebb folyósora Tami, apám trón terme felé.

- Találkozunk Poszeidónnal?- csillant fel Percy szeme.

- Nem teljesen...- állt meg egy ajtó elött a folyósó végén Tamara. Ez nem volt egy túl bíztató mondat..

Benyitott rajta és egy trónteremben voltunk. Mindenhol volt egy kis ablak szerű lyuk a falon, ahol látni lehetett az összes korallt, halat, habfikat.
Egy emelvényen a trónt lehetett látni, amin nem éppen faterom ült.
Egy lány ült ott. Szürke szeme, haja és ruhája volt. Úgy nézett ki mintha tépte volna a szél, amit nehezen lehet elhinni a víz alatt. Egy barátom volt az Érdekes házból.

- Cami?!- kiálltott fel Kendra velem együtt.

- Ismeritek őt?- nézett ránk Leo.

- Szia nővérkém!- ugrott le a trónról a lány és oda rohant Kenhez. Egy jó szoros öleléssel köszöntötte.

- Mit keresel itt Poszeidón palotájában?- sétáltam a két lány mellé.

- Nem hallottátok?- nézett ránk értetlenül. Mi meg ugyanúgy néztünk vissza rá.
Egyből lekanyult a kislány szája, miközben kibontakozott Ken öleléséből. Ez nem jelent túl jót.

- Mit nem hallottunk?- lépett Cami felé Percy.

- A három fő isten: Poszeidón, Hádész és Zeusz eltüntek. A bátyám Lame(Lém) most Zeusz helyét pótolja, a nővérem Amisare a barátaival az alvilágban, én meg megkaptam a vizet Poszeidón helyére.- lépdelt vissza a trónhoz.

- A nagy triász eltünt?- fagyott le Amber.- miért három gyereket bíztak meg a helyükre?!- értetlenkedett. Ekkora hülyét! Cami már rég megvan 1 millió is!

- Hé! Lehet hogy csak 11-nek nézek ki, de már elmúltam 1 millió!- nézett ránk szúrós szemmel a leányzó.

- Nyugi Cami! Nem tudod hol lehet az isten akit most helyetesítesz?- indult meg a trón felé Percy. Legalább ő tudja mit csinál.

- Minden isten egyet tud:
Ott vannak ahova nem mehetnek.- lóbálta a lábait. Poszeidónnak kettő ellentéte van. A levegő és a száraz föld... Akkor melyik?

- Vagyis?- sürgette a kiscsajt Amber. Úgy érzem ebből semmi jó nem fog kisülni.

- Ennyit tud mindenki. Az előbb mondtam.- nézett rá unottan a kis titán.- Kettő valaki kivételével. De gondolom már egyértelmű hogy mi az istenek ellentéte úgyhogy felesleges elmondanom.- tárta szét a kezét. Nem éppen egyértelmű hugi, nem éppen...

- És nem mondod el kik azok?- sürgette tovább Amber.

- Nem.- válaszolt egyszerűen amit fojtatott is volna ha nem vágnak közbe a mondandójába.

- Mi az hogy nem?!- indult meg mérgesen Amber kardját kivonva.
Nem tudott tovább lépkedni mivel egy levegő ketrec keletkezett körülötte. Ajjaj..!
- Engedj ki!- üvöltözött rémülten a rács mögül. Mindenki kivonta fegyverét(már aki ki tudta, mivel Kendra a víz alatt nem tud vízből csinálni fegyvert). De tudtam hogy nagy hülyeség. Mert körülöttünk is légketrec keletkezett, beleértve Kendrát is. Gondolhattam volna! Tamit nem láttam sehol úgyhogy nem volt segítségünk. De amúgy sem kellett mivel el fog engedni. Tudom hogy el fog engedni.

- Ezt nagyon megfogod bánni ha kikerülök innen!- rázta a rácsokat Amber.

- Elhiszem.- nézett rá unottan Cami.- Megvan az oka miért tettelek bele a ketrecbe.

- És mi az?!- kezdte árapállyal verni a ketrecet Percy. Mindenki felhúzta magát, kivéve én és Kendra. Mi tudtuk mi történik.

- Hahó! Megtámadtatok!- állt fel a trónról.- És még amúgysem fejeztem be.- lépett Amber ketrece elé és szélesre húzta a száját. Imádom amikor ezt csinálja.

- Engedj minket ki!- nézett a lányra Harley. Legnagyobb meglepetésemre a ketrece eltűnt a lánynak. Amit egy nagyon hülye dolog követett ugyanis a  pajzsával elkezdett rohanni Cami felé. Ami miatt megint rács keletkezett körülötte. Ekkora hülyét...

- Azt hittem benned megbízhatok.- nézett rá csodálkozva a szél titán.- Úgy tűnik nem.- vonta meg a vállát.

Ezek után csettintett, és én már nem láttam semmit mert elálmosodtam és leragadt a szemem.

()()()()()()()()()🌊🌊🌊()()()()()()()()()

Most egy másik helyen voltam mint ahol alapból a palotában. Nem éjszaka volt hanem fényes nappal úgyhogy most nem a sötétben tapogatóztam.

Megint a barátaimat láttam. Asher, Elien és Xeena éppen egy sátorból másztak ki.

- Sziasztok srácok!- kiálltottam föl. Ez nem egy álom.

A haverjaim elő rántották fegyverüket, vagy harmadik szemüket, így néztek körül.

- Én vagyok az. L.J. Megint.- mosolyogtam habár nem láthatták.

- L.J! A frászt hoztad ránk!- eresztette le az íját a fiú.- hogy hogy alszol? Te ilyenkor rég fönt szoktál lenni.

- Elaltattak.- adtam meg a választ.- Mizu?

- Sikerült a többi szörnyet lerázni.- vonta meg a vállát Ellie.- hol vagytok?

- Per pillanat a víz alatt keressük meg azt a lötyit. Tudjátok! Amelyik a palotában van!- meséltem.

- Az király! Nekünk egy kardot kell keresnünk. Artemisz szerint az ember aki legyőzi Prokszinuszt, azé lesz a kard!- tapsikolt a három szemű.

- Az jó. Akkor mindenképpen találkozni fogunk?- kérdeztem az utolsó kérdésem mert éreztem hogy felkelek.

- Minden képpen!- kiálltották egyszerre.- Szia L.J!

És az álom elhomályosult.

()()()()()()()()()🌊🌊🌊()()()()()()()()()

A parton álltam ahonnan indultunk Kennel.

- Akkor most...- néztem rá.- Várunk?

- Igen.- nézte a vizet.- Mi volt az a beszélgetés Tamival amit egyáltalán nem lehetett érteni?- fordította a fejét felém.

- Személyes dolog...- meredtem a vízre.

- Tudod,- kezdte.- egyszer majd el kell mondanom nekünk. Nem élsz örökké. És nem is akarsz!- torzult el a lány arca.

- Tudom...- gondoltam vissza amit mondott Tami. "Vakerold jövő, mer tik tak szívecske!" Ami annyit jelent hogy nem sokára nem lehetek az élők sorában.

Ameddig a gondolataimba merültem. Egy szürke füst jelent meg körülöttünk. Ezek szerint végre lenyugodtak a srácok.

- Ki volt ilyen mérges?- nézett a hugára Kendra.

- Amber.- válaszolt Cami.- na menjetek a trón teremből! Azt a lötyit meg kell találnotok!- hessegetett minket.

- Várj!- szólt Percy.- Ki az aki tudja kik tudják azt hogy mi az istenek ellentétei, mivel Hádész és egy picit Zeusz ködös nekem.

- A nővérem biztos hogy mindkettőt tudja. A bátyám...- adta az adatokat befejezetlenül a nővére miatt.

- Ő már valszeg el is felejtette.- vágott a szavába Kendra.

- És mielőtt mennétek!- állított meg minket Cami.- valaki szeretne adni nektek valamit.-
És a fényből egy isten mászott ki. Méghozzá az amelyik itt hagyott minket. Nem voltam rá mérges. Tudtam hogy semmi bajunk nem eshet.

- Mielőtt még agyon vágnátok a kérdéseitekkel.- kezdte.- két oldalra lesztek választva. Leo, Harley és Amber,- nézett rájuk.- ti egy másik úton fogtok menni mint a többiek. Instant halottak lennétek ha arra mennétek amerre Percy, L.J és Kendra megy. Ezért kaptok egy medált hogy tudjátok merre kell menni mert ti a hosszabb utat tudjátok csak megtenni a flaskáig. Szívem szerint jönnék veletek de azt nem szabad... Lehet hogy hosszabb de egyszerűbb úton fogtok menni. De ha bénák vagytok így is megtuttok halni, szóval ne bízzátok el magatokat. A többiek.- fordult felénk.- Poszeidón gyerekei megtudják mondani az utat arra amerre menniük kell. Mindíg figyelni foglak benneteket! Nem kell félni, sőt! Nem is szabad félni!

- Minekünk nehezebb úton kell majd menni?- nézett a halhatatlanra Kendra.

- Igen viszont kevesebbszer fogtok találkozni szörnyekkel!- nézett ránk bíztatóan. Kevesebb de nehezebb. Ez a nekem  való út!- Harley! Kérlek gyere ide!- fordult vissza a másik csapat felé.

- Miért?- lépett Tami elé.

- Hermészes létedre, nagyon jól ismered a lopás teknikákat és hogy hogyan kell őket megelőzni! Nálad kell hogy legyen a flaska, plusz a medál amit oda fogok adni hogy lássátok merre kell menni.- vette le a nyakláncát a nyakáról és áthejezte a Hermészesre.

Egy ezüst keret volt, apró kivitelezett részekkel, egy kő volt a közepén ami egyszerre volt sötét és világos.

- Biztos vagy benn...- kérdezte volna, ha nem válaszolnak rá egyből.

- Igen.- nézett Harley szemébe a halhatatlan

- Oké...

- És merre induljunk.- tette föl a kérdést Leo.
Az isten csettintett egyet, s a medálból egy fény csík húzódott, kifelé a palotából.
- Oh...- nézte meg a csíkot a fiú.

- És mi?!- nézett Tamira stresszesen Percy. "Nyugi bratyuskám!" Szólaltam majdnem meg.

- Parancsold meg a víznek hogy mutassák az utat a flaska felé.- nézett furcsállva a fiúra a halhatatlan.
Percy lehunyta a szemét és nem csinált semmit.
Már azt hittem magában számol hogy levezesse a stresszt, amikor a vízben még egy csík húzódott. Csak ez bent maradt a palotába belül. Percy, Leo meg Amber csak csodálkozva néztek. Én a  szokásos nyugodt arcal figyeltem a csíkot. Kendra meg éppen egy hallal játszott, amikor meglátta a csíkot csak egy kis mondat hagyta el a száját, "ú de szupi!" És játszott tovább a tengeri lénnyel. Harley nem reagált semmit, mivel a saját csíkjával volt elfoglalva.
Amikor mindenki lenyugodott, Percy szólalt meg először.

- Nem gondoljátok hogy furcsa, hogy semmi sem támadott meg minket. Mármint, ugyebár Cami csak pár percre zárt be.- gondolkodott. Nem furcsa. Ha Tami a közeledbe van nem támadnak rád, valamilyen oknál fogva.

- Most fogsz találkozni csomó szörnyel! Ne panaszkodj!- rakta Tami a kezét a Poszeidónos vállára.

- Tudom... Csak ez úgy érződik mint a vihar előtti csend.- válaszolt továbbra is gondolkodva. Annabeth az agyára ment... És nem rossz értelemben!

- Hát Jackson.- bólogatott az isten.- mert ez bizony a vihar előtti csend. Örüljetek amíg élvezhetitek!- szólt és indult meg az ajtó felé.- Harley csapata jöjjön, mert nincs túl sok időnk!- kiállított hátra.

- A flaskánál találkozunk!- indult meg az ajtó felé Harley. Amber és Leo elköszöntek és ők is indultak.

A többiek már nem voltak itt, mikor mi elindultunk.

Egy sötét helyre vezetett a csík.

- Ez furcsa lesz!- nézte a feketeséget Percy.

- Miből gondoltad hogy nem lesz az?- néztem rá kérdőn.

- Nem tudom.- nézett ránk. Előhúzta Árapályt a zsebéből.- Mehetünk hölgyeim?

- Oh fogd be!- indultam meg a feketeség felé, a barátaimmal a nyomomban.