Nem éppen a legkellemesebb dolog ha egy örvényben perzsel meg egy Hidra, küklopsz, sárkány... És ezt már tapasztalatból mondhatom akárkinek.

Hogy hogyan keveredtem ebbe a helyzetbe? Egyszerű, és hosszú is.

Miután Percyvel kibeszéltük magunkat, le feküdtünk, és nyílván: elaludtunk.

Nem álmodtam semmit és ez meg is lepett engem. Csak a sötétséget bámultam 5 percig, ami a valóságban több óra is lehetett.

A felkelés nem volt nehéz, ugyanolyan egyszerű volt mint az elalvás.

- Jó reggelt..?- nézett rám kérdően Kendra.

Én ezt a mondatot egy ,,nem tudom nézéssel'' követtem.

Át néztem a másik oldalra ahol Percyt láttam ahogy Árapályt tisztítgatja.

A kard fénye pont annyira volt világos hogy lássam a fiú boldog arcát.

- Valaki nagyon boldog!- néztem testvéremre.

- Aha...- tisztítgatta tovább fegyverét.

Semmi nem változott a körülöttem lévő térben, ami megis lepett volna, ha megtörtént volna.

Nem nagyon találtunk semmi újat vagy érdekeset szóval elindultunk a sötétségben tovább.

Végig senki sem szólalt meg csak figyeltünk minden felé nehogy valami leszedje a fejünket.

Körülbelül 4 vagy 5 óráig sétálgattunk amikor Percynek a kezéből kiáramló csík végéhez értünk.

- Akkor itt vagyunk...- tettem csípőre a kezem.- De hol az az itt?

- Őszintén nem tudom.- figyelte a feketeséget körbe Kendra.

Tovább kérdeztem volna ha éppenséggel nem vettem volna észre egy fénylő zőld láng szerű vizet ami egy recés lyukból áramlott ki.

- Azt csak én láttam vaaaagy...?- vette elő a kardját Percy.

- Nem. Nem csak te láttad.- vettem elő a sajátomat is.

Síri csönd. A fény nem jött újra. Mi hárman nem szóltunk egyszer sem, még a levegő vétel is nagy hangnak számított!

Már annál a pontnál voltam hogy nincs itt semmi csak valami felvilágított azt elhúzta a csíkot amikor, a fény újra fel izzott.

Ezzel együtt a körülöttünk összes növény és drágakő felragyogott amit persze nem tudtunk hogy ott van.

Minden színt lehetett látni, és nagyon is szép volt. De nem értünk rá gyönyörködni mert hogy egy négy fejű sárkány küklopsz látszódott meg a fényben.

- Ez meg mi a franc.- nyögte ki hadarva testvérem.

- Ez egy... Küklopsz sárkány..?- találgatott titán barátunk.

A lény ránk nézett.

- Miért pont négy fej?- néztem értetlenül.

Látszott hogy a szörnynek ez a kérdés nem nagyon tetszett; össze húzta szemeit és vicsorogni kezdett.

A zöld víz láng megint előbukkant, a jobb szélső fej szájából.

- Ez olyan mint a hidra, csak még a sárkányt és a küklopszot belekeverték..?- jött elmés kérdésem.

Ezt sem találták túl jó megjegyzésnek így elkapott engem egy karom.

Csak most vettem észre hogy ilyene is van...

- MIÉRT MINDIG ÉN VAGYOK AKIT LEGELŐSZÖR ELKAPNAK?!- kezdtem el ordítozni és kapálózni.

A sárkány csak meg forgatta a szemeit.

- Nem. Nem. Nem! ERESSZ EL!- majd megmarkoltam a kardom ami a testemhez volt passzírozva és kifordítottam a pengét.

A kardom éle nagy valószínüséggel, végig karcolta a mancsát, mert valami nedves ragacsos dolgot éreztem ott ahol a penge éle körbe fordult, ja és persze azért mert, a pólóm pirossá kezdett válni.

De még így sem engedett el. Továbbra is tartott, csak elkezdte rázni a ,,kezét'' velem együtt. És lám... A vér kiszökött a körülöttünk lévő vízben.

Körül néztem hogy hol lehetnek Percyék, de sehol sem láttam őket.

Hol a francba vannak?!

Kérdeztem meg magamtól. Az arcom megfeszült. Minden egyes harcnál mindig én voltam az akivel el vannak foglalva a szörnyek míg a többiek elvégzik a piszkos munkát.

- Nem érdekel hogy most hol vannak én kiszabadulok innen.- mondtam egy olyan mérges hangnemmel hogy még Bakugo is megirigyelné.

Fegyveremmel kifeszítettem a karmait és kimásztam onnan. Gyorsan kikaptam a kardomat majd elkezdtem felrohanni a ,,kezén''.

Fel futottam a vállára közben magam után húzva a kardomat, ezzel egy hosszú csíkot keletkeztetve a lény karjában.

Onnan is ki lebegett a vér. Majd az egyik fejéhez értem. Úgy döntöttem levágom így úgyis tettem.

A fejet levágtam majd rohantam volna a másikhoz, viszont a levágott fejből kettő lett.

A meglepődöttségtől félre léptem és elkezdtem lefelé zuhani... Azt elfelejtettem volna mondani hogy kb 5 m magas volt? Nem olyan nagy, de eléggé magas esés ha engem kérdezel.

Továbbra is a csodálkozás hatása alatt álltam így a Poszeidónos erőm nem kapcsolt időben emiatt is zuhantam.

A karmok újra elkaptak engem. Viszont most már három fej is engem figyelt körbe.

Mind a három fej kinyitotta a száját és megindult a zöld örvény víz felém.

A karom elengedett engem, viszont továbbra is lebegtem. A három oldalú örvény össze vissza lökdösött engem. Éreztem a perzselő forró vizet ami körül vett.

Király. Pont egy ilyen kicsike szörnyecske fog megölni már pont az elején? Szánalmas vagyok.

Már éppen lecsuktam volna a szemem, amikor valaki hangját meghallottam. Nem Percyé és nem is Kendrájé volt.

Ezek azok a barátaim hangjai voltak akiket azóta ismerek amióta megszülettem. Elien, Xeena és Asher.

Hogy hogyan hallottam őket? A zöld tűzben megjelent a képük miközben ordítoznak: L.J! KELLJ FEL, MI BAJOD?!

Majd Kendráék hangját is meghallottam.

Ugyan már! Nem így fogok meghalni! Milyen idióta vagyok...

Még mindig forró volt és égetett mintha mágjára raktak volna.

A vizeket elkezdtem irányítani, már nem lökdösődtem jobbra balra. Csak lebegtem.

- Tudom hogy a sült félvér finoman hangzik de nem pont első próbálkozásra fogsz engem megsütni!- emeltem fel a kezem.

Egy ici pici titkot elárulok: lehet hogy Poszeidónos vagyok és azok csak a vizet tudják irányítani. De! Én nem véletlenül kerültem az Érdekes Házba! Én mindent tudok irányítani ami folyékony.

A vérére összpontosítottam. Hogy én mennyire utálom amikor vért kell irányítanom!

Megoldottam hogy a sárkány csak lefagyjon. Nem vagyok olyan szörnyeteg hogy megis ölje magát...

- Mi a...- hallatszódott Percy hangja a távolból.

- Ugye nem hitted hogy itt helyben feladom?- vigyorogtam ahogy leereszkedtem a földre.

Kendra teljesen le volt fagyva. Percy meg csak csodálkozott.

- Ennél jobb és méltóbb halálom lesz...- pöcögtettem meg a lefagyott sárkányt.

Lusta voltam tovább tartani a vérét így inkább megfagyaztottam.

- Ha te mondod...- vonta meg a vállát Percy.

A bátyám körül nézett.

- Miért is nincs tovább itt a fény csík?- vakargatta a tarkóját.

- Szerintem emiatt!- kiáltott fel titán barátunk.

Én és a tesóm oda kaptuk a fejünket.

Egy arany oltár volt, aminek egy üveg volt a tetején.

- A... A flaska!- kezdtem el rohanni az üveg felé.

- L.J! Állj meg! Meg kéne várni a többieket...- sétált mellém Percy.

- Felőlem!- ültem le az oltár elé.

A Poszeidónos fiú ugyan így tett.

- ITT VAGYUNK! SEGÍTSETEK!- hallottunk egy kiáltást egy másik irányból.

Egy szekér hangját is hallottam, Harleyékkal együtt.

Ők jöttek, plusz egy személlyel... Egy... Habfival.

Nagyon rémültnek néztek ki, nem értettem miért. Addig ameddig nem vettem észre hogy mi van a hátuk mögött.

Egy csapat kígyónő akik elektromosak voltak. Hogy honnan tudom? Mivel az áram folyamatosan megmutatkozott a testük körül.

- Mi a...- néztem tátott szájjal.

Úgy néz ki nem fogunk unatkozni...

()()()()()()()()()☀️🌙☀️()()()()()()()()()

Sziasztok! Bocsánat hogy ennyire sokat kellett várni erre a részre! Nagyon is kevés ihletem volt... Viszont most eléggé sok van!
A soha viszont soha az életben nem foglak látni látásra!
-Tami_Vok