Éppen a szobámban ücsörögtem és néztem ki az ablakon. Az Érdekes Ház mellett egy folyó csorgott. Pont az én szobám előtt.

Amikor már úgy voltam hogy nem pislogtam, mivel a vizet páztáztam, hallottam a tárgyaló teremből, vagyis a szomszéd szobából hogy ordítoznak.
Mit csinálhat ott már megint Tao?

Ha nem tudnád hogy kiről beszélek: Taomi az információk a kikapcsolt agy és a bevált hülyeségek istene. Az egyetlen aki tud mindent rólam a testvérével együtt. Én is sokat tudok ő róla. De sosem érdekelt a dolog.

- Szerintetek mit lát benne Taomi?!- hallottam felhúzott Lyla hangját.- Nem hiszem hogy ide tartozik! Akkor miért kellett ide hozni?!- háborgott tovább. Ki lehet akiről beszélnek?

- Tao az információ istene! Fogadok hogy van róla infója hogy miért!- halladszódott a válasz Irene-től(Ájrin).
Irene Írisz lánya. Kapott egy olyan különlegességet hogy mindíg mindenben szerencsés. Mászlista...
Kilopóztam a folyosóra, bekukkantottam a terembe. Mindenki gondolkodott. Furcsa őket így látni...

- L.J tudjuk hogy ott vagy.- mondta nekem háttal állva Lexie.
Lexie egy Empusza, de ő védeni akarja a félvéreket. Így az istenektől kapott egy áldást ami egyszerre átok. Nem tud rátámadni semmilyen félistenre. Ezt egyáltalán nem bánta. De ha rátámad fegyverestül egy kicsi félvér, az életének lőttek.

- Bocsi! Csak érdekelt kiről beszéltek.- léptem ki a fal mögül.

- Semmi gond, csak kedves infó isten ide akar hozni egy félvért.- húzta össze a szemöldökét Lexie

- A kölyök le van passzolva! Na had halljam az érveket!- suhant el mellettem régi barátom.

- Oké! Tehát... Miért is hoztuk ide?- húzta föl szemöldökét Lyla.
Lyla Kronosz lánya, átvette apja munkáját így ő felel az időért. Ő a legkomolyabb az Érdekes Házban élők közül, de csak akkor ha kell.

- Mondtam már! Van egy különlegessége!- tette keresztbe a kezét Taomi. Kevésszer láttam őt ilyennek.

- És mi az?- állt Kronosz lánya mögé Lexie.

- Azt... Per pillanat nem tudom...- húzta össze a szemöldökét.
Ez a kijelentést mindenki egy döbbent arccal jutalmazta. Ennek az az oka hogy Tao mindenre tudja a választ, hisz az információk istene. Utoljára akkor nem tudott valamit... Amikor... Nem akarok róla beszélni! Túl rossz érzéssel tölt meg ez mindenkit úgyhogy... Ja. Egyszer történt és az rosszul sült el.

- Mi az hogy nem tudod?!- szakítottam meg a csendet.

- Egyszerűen nem tudom! Érzem hogy van valami különlegessége de nem tudom mi az! Olyan... Olyan fura érzés hogy nem tudok valamit.- nézett le a cipő orrára össze húzott szemöldökkel. Gondolkodott. Soha sem gondolkodott mivel mindíg tudta a megoldást.
Ez nagyon nagy probléma lesz a jövőben.

- Na jó.- enyhült meg Csíkos (Lyla kód neve).- Itt maradhat viszont minél hamarabb ki kell találnunk mi az a képesség.- mondta halkan de érthetően.

- Segíthetek benne?- tettem fel a kezem hogy rám figyeljenek. Már nagyon érdekelt az új háztársam.

- Persze! Te leszel az egyik aki ki fogja találni és látni fogja az erejét.- bólogatott Tao. Bezzeg ezt tudja! Egy kérdés született még a fejembe.

- Kik lesznek a többiek?- gyorsan feltettem mielőtt valaki megszólal.

- Senki más.- biccentett az ajtó felé. Az ujjait keresztbe vágva a lába mellett hogy csak én lássam. Egyből tudtam hogy mire céloz. Csak nekem mondhatja el mivel a hübriszem miatt nem kotyogom ki.- akkor én mentem és hozom Harleyt. L.J jössz velem?- nyitotta tágra a szemét.

- Persze!- vontam vállat megjátszva. Nyílván tudtam mit akar.
Kiléptünk a teremből. Már el is kezdte a válaszokat.

- Kendra. Ő biztos hogy fogja.- kezdett bele.- Leo Valdez a félvér táborból.- folytatta. Mindíg elgondolkodtam ő miért nem ide jött. De mindíg rájövök hogy ő amerikába van míg mi Európában.- És... A tesód...- nézett a szemembe. Ismertem a tesóm de soha sem találkoztam vele.

- Értem.- néztem magam elé fapofával.

- Na de! Menj vissza a szobádba és pakolj be egy táskába!- fogta meg a vállam.

- Miért is?- néztem rá értetlenül.

- Menni fogsz küldetésre! De ezt nem tőlem tudod!- kacsintott. Mindig is imádtam ezt az istent. Nem az fajta volt hogy: majd megtudod! Hanem elmondja. Ilyen a hugicája is. Ők ketten olyanok nekem mint a tesóim.

- És most..?- vágtam fanyarú arcot. Nincsenek túl jó élményeim a küldetésekkel kapcsolatban.

- Nem köze sincs hozzá.- utalt a helyre ahol elvesztettem azt amit soha az életben nem kaphatok vissza. A fiatalságot.

- Halelúja! Akkor megyek pakolni! Sok szerencsét vele!- álltam meg a szobám ajtaja előtt. Egész idáig ez előtt álltunk.

- Nagyon akadékos a csajszi úgyhogy köszi a szerencsét!- sóhajtott és indult a lépcső felé.

A szobámba léptem ahol egyből megcsapott a tenger illata. Imádtam ezt az illatot! Az ágyamon a kék ágyruha feküdt. Nagyon csábítóan hivogatott hogy alugyak még! Elő kaptam egy hátitáskát és gyors bepakoltam a túlélő készletet. És be adtam a derekam és lefeküdtem az ágyra. A plafont néztem és elgondolkodtam mi lehet a különlegessége az új lánynak ha még Taomi se tudja.

Nem agyaltam sokáig mivel hat láb trappolását hallottam. Az egyiket felismertem. A második ismerős volt. De az utsót egyáltalán nem tudom ki vagy mi volt. Biztos Tao, valakivel és az új lánnyal jöhetett. Kinéztem az ajtón, egyáltalán nem lepődtem meg. Kendra, egy Gaia és Uránusz gyerek, mint mindíg az új gyerekkel volt, aki egy nagyon hosszú sötét barna hajjal rendelkezett. Ja és persze Tao is ott volt. Nem állítottam meg őket. Így is úgy is valahogy össze fogunk futni.

Nem nézelődtem tovább, elindultam a Hádész szobák felé. Sok haverom van itt. Mint például Nica, Blake (blék) és blace (blész). Blake és Blace anyja egy földi nimfa apjuk meg Hádész. Nica pedig Persephóné és Hádész.

- Hellóka uncsitesók!- léptem be az ajtón. Nica szokás szerint az ágyon ült, a fiúk meg PS-eztek.- mitcsi?

- Szokásos...- dőlt hátra Nica.- veled?

- Van egy új lány... Ezen kívül semmi.- vontam meg a vállam.

- Volt már halál közeli élményben?- nyomkodta a controllerét Blake.

- Nem tudom. Ti vagytok Hádészosok nektek kell tudni!- ültem le a kanapéra, ami sötét kék volt. Ez a kedvenc részem az egész szobában.

- Nem volt. Még.- tette hozzá Nica. Legalább ő normális.
Nem sikerült tovább faggatnom őket ugyan is valaki berontott az ajtón.
Sam volt. Apollón lánya. Bekötötték a szemét egy kendővel, mivel szemgolyók helyett izzó nap kövek voltak, amik úgy világítanak mint a nap.

- Szervasztok!(nem nem írtam félre! Így köszönt! -szerk)- lépett be boldogan. A Hádész csaj mellé levágta magát és hátra dőlt.- láttátok az új csajszit?

- Én igen.- szóltam hallkan, de hallhatóan.

- Csak én érzem úgy hogy ő Taoval össze illik?- húzta föl a szemöldökét vigyorogva. Tipikus Samtelenkedés. Habár ha belegondolok... Tao jól mutatott az új lánnyal.

- Hát most már nem vagy egyedül...- nyújtózkodtam eggyet.

- Yes!- karolta át Nicat a lány.
Nem félre érteni! Ez a két csaje nem leszbi! Mondjuk lehet hogy azok... Még ők se tudják, de! Ők csak BARÁTOK!

- Most hogy belegondolok... Valszeg eggyüt lesznek amikor átéli a halálközeli élményt.- hunyorgott előre. Onnan tudja ezt mert itt a Hádészosok előre látják a halállal kapcsolatos dolgokat. Mázlisták.- Felőlem shippelhetjük őket.

- Kit kivel?- adott Blace egy K.O-t Blakenek a játékban.

- Taot az új háztársunkkal.- figyelt lenézően a tesóira Nic (Nica röviden).

- Oké.- indítottak az ikrek egy újabb játszmát. Tipikus Bla ikrek(ilyen a becenevük és punk tum!).

- Állítsd le! Megyek a lányokhoz.- tette le a kontrollert Blake. Kettő legjobb barátja van. Arias és Amisare. Ami Gaia és Uránusz gyerek. Ari pedig Afrodité és Árész.

- Szia!- üvöltött Nic.

- Én megyek órára. Csata nem kedves ha kések...- pattant fel Blace.

- Te neked is szia!- állt fel Nic és Sam az ágyról. Az ajtó felé vették az irányt.

- Jössz?- kérdezte Samantha.

- Hova?- pattantak fel és követtem őket. Nincs jobb dolgom szóval...

- Taomi mondta van egy vendégünk.- nyitotta ki az ajtót Sam.- Fogadok hogy Harleyval fog jönni.- húzta szélesre a száját.

- Harley?- sétált Nica mellettem.

- Az új lány neve. Hallottam mikor beszélgettek.- vont vállat.- azért jó tudni mi?

- Ahha...- húztam össze a szemöldököm.

- Szép név. Szerintetek ki a vendég?- mondta közömbösen a Hádészos.

- I have no idea.- nyitottam ki a tárgyalási terem ajtaját. Ahol már ott voltak Blakeék. Meg még pár ember.

Semmi különleges nem volt. Nevettünk egy sort a vendéggel, aki amúgy Hermész volt. Harleynak nagyon tetszett az isten. Nekem mindegy volt. Vége volt az üdvözlésnek, indultam is Taomi felé.

- Tao!

- Kell valami L.J?- állt meg a folyosó közepén.

- Lesz órám Harleyval?- értem be az istenséget.

- Igen! Ma lesz. Méghozzá délután, vagyis mindjárt mehetsz érte.- indultunk felfelé a lépcsőn.

- Pajzs harc tan? Király! Hol van a szobája?- indultam volna már is meg.

- Harmadik emelet, 47-es szoba.- mosolygott rám.

- Megyek is!- kezdtem el rohanni magam mögött hagyva az információ istent.

Felrohantam a harmadik emeletre, ki kerestem a szobáját és kop kop. Be kopogtam.

- Harley!- kálltottam.

- Ki az?- hallottam a választ.

- Csak gyere ki.- sóhajtottam.

- Felőlem!- nyitotta ki az ajtót pár másodperc után.

Hosszú sötét barna haja volt. Nem viccelek. Kettő konty szerű dolog volt a fején és még úgy is tovább ment a hátsólyán. Rikító zöld szemei érdeklődve páztáztak.

- Most lesz az első órád.- folytattam, majd rácsúszott a szemem egy kis napernyőre a hajában. Érdekes.- Pajzs harc tan. Velem.- mosolyogtam rá.

- Köszi hogy szóltál. Merre lesz?- lépte át a küszöböt.

- Gyere utánam és megtudod!- indultam meg.

A folyósón mindketten csendben maradtunk. Nem tudtam miről kellene beszélgetni. Minden fontos dolgot tudtam róla. Mi a neve, hány éves, stb.

- Szóval.. Mi a neved?- kezdeményezett beszélgetést. Egy kicsit rosszul.

- L.J.- szóltam ridegen. Ez egy kényes téma. Nem szeretem el mondani a nevem. Ezért L.J.

- Harley.- nyújtotta a kezét.

- Tudom.- fordultam felé mosolyogva.

- Te mi vagy?- tette fel a kérdést, mintha szimpla lenne.

- Pardon?- néztem rá értetlenül.

- Félvér, isten, szörny. Te mi vagy?- kérdezte. Így már érthető.

- Jah! Félvér!- adtam meg a választ ami egyértelmű volt. Az én esetemben mondjuk nem is félvér vagyok... Hanem inkább negyedvér.

- És mi a kód neved?- folytatta.

- Nincs. Vagyis...- kaptam a tarkómhoz.- a becenevem a kód nevem. L.J.

- Jó tudni!- mosolygott tovább.

Csomó folyosón végig mentünk. Mindenhonnan röhögtek ordítottak stb. Mielőtt ki mentünk az erdőbe leálltunk beszélni Taoval. Pontosabban Harley beszélgetett. Én csak néztem őket. Best ship ever.
Végeztek a dumálással úgyhogy mehettünk az erdő közepébe ahol az óra megy per pillanat.

- Szia Tábornok!- köszöntöttem a tanárt. Tábornok vagy Csata, aki egy csonti. A Hádészosok segítője. Nagyon jó fej, habár nem tud beszélni.- Nos Harley!
Ő itt a tanárunk, Csonti Tábornok. Vagy Csata.

Tábornok meghajolt Harley előtt köszönés képpen. Harley nem hajolt meg ami nagy tiszteletlenség úgyhogy oldalt böktem hogy hajoljon ő is meg. Megtette és kezdődhetett volna az óra.

-Vedd elő a fegyvered kapsz egy pajzsot és Tábornok megmutatja az alapokat.- mondtam az infókat.

Megfogta a napernyőt ami átváltott egy pajzsá. Nem mondom hogy nem lepődtem meg.

- Úgy nézem nem kell még egy pajzs.- húztam végig az ujjam a fegyver szélén.

Ami nagy hiba volt. Ugyanis a pajzs széle annyira éles volt mint egy penge. Így egy vágás foltot hagyva az ujjamon gyöngyözött a vér.

- AU!- kapta el a kezem.- Miért nem szóltál?!- néztem rá mérgesen, de a szememmel üzenni próbáltam hogy nem nagy gond mint amennyire kimutatom. Ő meg csak neki állt röhögni. A könnye is kicsordult.

A könnyet leszedtem az arcáról. Vagyis nem leszedtem, hanem lelebegetettem. lecsöppentettem a sebre az meg befort.

- Ezt hogy?- értetlenkedett.

- Adottság, ha nem baj nem megyek bele a részletekbe.

- Nem baj.- vonta meg a vállát.

Sok idő telt el amióta itt gyakorolt az új barátom. Megtanulta az alapokat. Csatával segíteni akartunk megtalálni a stílusát. Megmutatta ahogy konkrétan frizbizik a fegyóval. Szerintünk ez eléggé neki való harc stílus. Jó mondjuk, egyszerre három bábu feje repült le úgy hogy csak hármat raktunk fel támadási célpontnak. Tudjátok, "csak" hármat.

- Úgy érzem veszélyes ha a pajzs van a kezedbe...- néztem rá egy kicsit félve de röhögve.

- Örülök!- szelt le egy fadarabot amit felállított magának. Telibe a közepébe, tökéletesen a felénél. Maximalista ez a csaj! Vagy csak egy favágó...- És te vagy olyan ügyes mint én?- kapta el a vissza repülő fegyvert.

- Nem hiszem. Én kardforgató vagyok!- tettem fel mindkét kezem védekezve.

- Akkor máris vesztettél!- bízta el magát.

- Kardforgatásban jó vagy?- kérdeztem visszavágóan.

- Na most megfogtál!- kacagott fel.

- Na, másban vagyunk jók. Tudod, nem biztos hogy ismered, de az egyik barátom Ken lándzsával rohattul jól céloz és simán legyőz egy tanárt.- hoztam föl az egyik Gaiást példának.

- Ő volt az első barátom egész életemben.- szelte ketté a második felrakott fát.

- Ki? Ken?- néztem rá mint akinek a fejében bomba robbant.

- Igen.

- Én vagyok a MÁSODIK?!- esett le nekem.

- Igen.- forgatta meg a szemét.- Nem vagy egy Athénés.

- Itt az egyetlen Athénés is Taomi áldását hordja!- röhögtem el magam.

- Mer' Tao minek az istene?- kérdezte.

- A kikapcsolt agy, az információk és a bevált butaságok istene!- mondtam el a megszokott választ minden újnak.

- Áldott vagy?- húzta fel a szemöldökét mosolyogva.

- Honnan tudtad?- lepődtem meg.

- Kicsit sok infót mondasz a helyről.- válaszolta.

- Értem, amúgy igen. Meg vagyok áldva.- ingattam a fejem.

- Remélem én is megleszek...- álmodozott el. Bingó...

- Miért?- húztam szélesre a vigyorom. Taomitól tanultam ezt a nézést.- Csak nem..?

- Csak most ismertem meg te jóságos Szent Hermész!- én csak mosolyogtam, Tábornok vissza varázsolta a kezében lévő pajzsot, majd vissza rakta a hajába és tovább ment pakolni.

- A nevemet hallottam a Szent mellett.- lépett a háta mögött a vendég.

- Csak kínos helyzetbe hozom a lányodat Hermész semmi érdekes.- mosolyogtam pimaszul a felnőttre.

- Az apjára ütött...- morogta az isten az orra alatt. Szóba hozta az apámat. Most jönnek a kérdések...

- Ki az apja?- nézett kettőnk között Harley.

- Nem baj ha nem szeretném elmondani..?- könyörgtem.

- Miért lenne?

- Őszintén? Nem tom'.- néztem ki a fejemből vigyorogva.- De az eredeti téma, mivan veled és Taoval?~

- Várj! A lányomnak tetszik egy kisistenek?!- fagyott le a lopás isten.

- NEM! NEM TETSZIK SENKI!- takarta el az arcát a kezével. Valszeg mivel kipirult.

- Egy félvér és egy isten. Az mi lesz? Háromnegyed vér?- gondolkodtam tovább.

- Komolyan ha folytatod te leszel "folyik vér"!- ordítozta. Nyílván nem álltam meg.

- Valószínüleg. Meg kell kérdezni erről magát Taomit.- gondolkodott Harley apja is.

- Tényleg! Mi lenne a ship nevük?- csilant fel a szemem.

- Taorley? Harmi?- szállt be a posta isten.

- Még csak az első napom van itt, nem lehetek szerelmes! Vagy Afrodité elvarázsolt benneteket?!- kezdett már könyörögni.

- Na jó... De egy hét múlva még mindíg ilyen ''nem,, szerelmes leszel afroditével lebeszélek egy randit.- örjítettem még mindíg.

- Gyertek Csata már vagy fél órája mutatja hogy menjünk be.- mutogatott Hermész a ház felé.

- Köszi hogy szóltál.- duzzogott Harleyka.

Mentünk a ház felé, még én és Hermész tervezgettük a lánya randiját. Bementünk a házba, és megrohamoztam a konyhát egy kis kajáért. Vagyis megrohamoztam volna. Ha Tao nem állít meg.

- Maradjatok.- fogta meg a vállam és a mellettem lévő lányt. Hermész elhúzta a csíkot közben.

Bevezetett bennünket "A" terembe ahol Kendra várt. Valszeg a küldetésről lesz szó.

- Nos.- kezdte frusztráltan Taomi.- Kheirón hívott Iris üzeneten. Titeket szeretne elkérni egy, küldetésre.- nézett végig a hármunkon. Helyben vagyunk.- Nem nagyon örülök neki... De a ti választásotok szóval, szeretnétek menni..?- látszott a félelem a szemében. Nem hibáztatom. Ez tényleg nagy felelősség

- IGEN!- kiáltotta boldogan Ken.

- Felőlem.- rántottam meg a vállam.

- És te..?- nézett Harley szemébe. A leány elkalandozott, de egyből vissza tért a valóságba.

- Hát...- kapott a tarkójához. Mi csak bólogattunk.- Csak most jöttem.

- Akkor ez egy nem?- gördült lefele Ken szája. Ilyenkor nagyon sajnálom a csajszit.

- Na jó... Megyek.- adta be a derekát.

- Oké... Akkor szólok a tábornak hogy megvannak akiket kértek. Mehettek.- láttam az arcán hogy úgy érzi egy hatalmas kő telepedig a lelkére. Picikét rosszul éreztem magam. De na! Nem mindennap hagyhatom el ezt a házat!

Bekelett pakolnunk egy táskába. Nem szerencsés cuccok nélkül indulni. Egyszer valaki úgy indult tölünk küldetésre és nem lett jó vége...

Átmentem a szomszéd szobába, vagyis az én szobámba. Előkaptam a hátizsákomat és mentem volna ki. Még egy utsó pillantást vetettem a vízre.

Végeztem a gondolkodással úgyhogy a cuccommal rohantam vissza. Ken és Harley pont akkor jött amikor kiléptem az ajtón

- Iiiiii!!! Nagyon izgatott vagyoooooook!!!- ugtándozott Ken

- Én is.- mondtam normálisan. Nem nagy gond.

- Én jobban.- szólt Harley félve mellettem. Félt. Nem csodálkozol, én is féltem az első küldetésemen.

Király lesz ez a kis kirándulás. Legalább a barátaimmal megyek.