A titokzatos új lány
Kristal Shellie szemszöge

 - Hogy mi?! - Kérdezem ingerülten, idegesen, és egyben kétségbe esve... - De ez mégis hogy lehetséges? - Kérdezem könnyes szemmel... 
- Nem tudom... - Hajtja le a fejét.
- Egyáltalán honnan tudsz ilyen sok mindent a vérfarkasokról?! - Kérdezem ingerülten. Ekkor sóhajt, és rám emeli a tekintetét.
- Azért, mert az egyik barátom is vérfarkas! - Mondja, majd hirtelen megölel, amit én egy kis fáziskéséssel viszonoztam is. - Sajnálom hugi ami veled történt! - Mondja, majd még erősebben ölel magához.

- És akkor én most mit mondjak? - Kérdezem, majd ráemelem a tekintetemet. Keserűen mosolygott.
- Gyere! Már elintéztem a másik sulidat, szóval már jöhetsz is az én sulimba! - Mondja, miközben elkezdett öltözni. Mikor már egy ideje a kocsiban öltünk, megszólalt egy telefon, én meg hirtelen összerezzentem, és elkezdtem keresni a hang forrását. Ekkor megláttam egy lányt az utcán, aki épp akkor vette ki a telefonját a táskájából, majd felvette.
- Szia anya! Mondjad! - Szólt bele a telefonba.
- Nem, nem, ne aggódj! Rendben, vigyázok magamra! Én is szeretlek, szia! - Mondta, majd letette. Ez meg mégis mi a franc volt?! Kérdeztem magamba... Hogy hallhattam, hogy mit beszélt, mikor én a kocsiban ülök, ő meg a kocsin kívül van?!
- Amúgy... először elmegyünk, és gyorsan veszünk neked kontaktlencsét, aztán megyünk csak a suliba. - Mondja Donald ezzel engem kizökkentve az álmodozásból.
- Mi lesz ha nem lesz olyan kontaktlencse, amilyen az eredeti szemszínem volt? - Kérdezem.
- Először megnézzük, hogy van e olyan, ha nincs akkor csak hasonlót veszünk. - Mondja, majd kiszáll az autóból, mert megérkesztünk, én meg követem a példáját. Gyorsan bementünk az üzletbe, és meg is vettük a megfelelő kontaktlencsét (hál égnek volt olyan, amilyen az eredeti szem színem), és már mentünk is tovább a suli felé. Ahogy beértünk a suliba elmentem a mosdóba, és beraktam a lencsét, de mikor vissza mentem a bátyámhoz, már nem volt egyedül.
- Scott! Ő itt a húgom Kristal! - Karolja át vállamat a bátyám. - Kristal ő itt Scott, akiről ma reggel beszéltem neked! - Mondja mosolyogva.
- Szia! Örülök a találkozásnak! - Mondja, majd kezet nyújt, amit én el is fogadok. - A bátyád elmondta, hogy mi történt veled! De ne aggódj, majd én segítek neked! - Mondja egy mosollyal az arcán.
- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de miben kéne segítened? - Kérdezem kíváncsian.
- Oh! Hát nem sokára telihold lesz, ami azt jeleni, hogy át fogsz változni farkassá, és majd megakarsz ölni mindenkit! Még a saját bátyádat is! - A fura arckifejezésemet látva elnevette magát, majd folytatta. - De ne aggódj, én ott leszek, és segítek megtanítalak, hogy hogyan uralkodj magadon! Ja és nem kell majd kontaktlencsét sem hordanod, mert majd a szemed egy kis idő után vissza fog állni a saját eredeti színére! - Ahogy befejezte a mondanivalóját csengettek.
- Na én mentem, mert nekem van első órám, nem úgy mint egyeseknek! Majd még összefutunk! - Mondja, majd elindult az egyik terem felé.
- Na akkor gyere! Elmegyünk az igazgatóhoz! - Kezdett el húzni az egyik irányba.

- Rendben! A papírokkal, minden rendben van! Ma már maradhat is a suliban, ha van kedve! - Mondja a férfi, majd rám emeli a tekintetét. - Szeretnél maradni, vagy inkább csak holnap kezdenéd el? - Kérdezi az arcomat fürkészve.
- Persze, szeretnék maradni! - Válaszolom egyből.
- Rendben! - Fordul vissza a bátyámhoz. - Akkor kérlek vezesd körbe a húgodat!
- Persze! - Miután kimentünk a bátyám körbevezetett, még a szakkör részleget is megmutatta. Szerintem fogok jelentkezni ének és zene szakkörre! Gondoltam magamban, mikor megálltunk egy ajtó előtt.
- Óra után beszélünk, itt találkozunk a termetek előtt! Sok sikert! - Mondja, ad egy puszit a homlokomra, majd magamra hagy. Vettem egy nagy levegőt, bekopogtam, aztán miután hallottam, egy "gyere" benyitottam.  

Jace Smith szemszöge

Reggel miután bementem a suliba nem sokkal később megjelent a végzős Donald is, akit nagyon nem bírok. Egy lány jött mellette, akinek hófehér volt a haja. Ki az a hülye, aki fehérre festeti a haját? De most komolyan! Miután letettem a cuccaimat az osztályba kimentem a folyosóra, és leültem a sarokban lévő padra, amin ott ültek a haverjaim is. Mikor javában beszélgettünk megint megjelent az a fehér hajú csaj, Donaldal az oldalán, és egy másik végzős sráccal, akinek asszem Scott volt a neve. Na őt sem bírom. Azt hiszik magukról, hogy olyan nagymenők, mivel végzősök... a nagy szart menők!
  - Jace! Mit nézel annyira? - Zökkentett vissza a valóságba a haverom Mark.
  - Nektek nem furcsa, hogy annak a csajnak hófehér a haja? Ja és annyi idősnek néz ki mint mi, de mégis a végzősökkel lóg, ja és még ráadásul Donald keze ott van a vállán! Netán a barátnője lenne? - Tettem fel az utolsó kérdést leginkább magamnak.
  - Hű... Mit érdekel téged annyira az a lány? Csak nem tetszik? - Kérdezi egy perverz vigyorral a képén Kevin.
  - Azért mert valami nagyon érdekes benne! Ja és ha még egyszer ilyet mersz feltételezni rólam, akkor én esküszöm, hogy megfolytalak! - Válaszolom totál komoly arcal. Valami nem stimmel ezzel a lánnyal! Valami nincs rendben vele, valamit titkol, biztos vagyok benne... és én azt kifogom deríteni! Terveltem ki magamban az ötletet. Majd becsengettek az első órára, de mielőtt még ebementem volna a terembe láttam még, hogy Donald elkíséri a fehér hajú csajt, gondolom az igazgatói irodába. Aztán megláttam a tanárom, így bementem a terembe, leültem Lidya mellé, bedugtam a fülest, lehajtottam a fejem a padra rakott kezemre, és nem is figyelve az órára és a tanárra, meg próbáltam elaludni, ami egy kis idő után sikerült is.