Végre együtt
Jace Smith szemszöge

Sziasztok! Bocsi a sok késlekedésért, csak nagyon sok minden össze jött, és alig volt időm írni, mindig csak egy-kettő sort, mondatot tudtam ahhoz írni, amit eddig írtam, de most végre volt időm, befejeztem a részt, és most hosszabb is lett, mint a többi! Remélem tetszeni fog ez is! Jó olvasást! Komizzatok, voteoljatok! <3

Másnap a suliból haza felé Walterrel követtük Lilyt, hátha élvezet Kristalhaz. És milyen jól tettük, mert megtaláltuk a falkájának a búvóhelyét, így Kristalt is, aki ki költ kötve egy ketrecben, és több farkas is körbe vette, ahogy az Alfa is! Éreztem a szagát... Walternek a fejemmel intettem, hogy menjünk ki, tette azt amit "üzentem" neki, és ki mentünk a falka búvóhelyéről.

- Túl sokan vannak! Mos mit fogunk csinálni? - Kérdezi Walter.

- Szerzünk néhány Bétát! - Mosolyodok el féloldalasan.

- Vagyis te szerzel! - Javítja ki Walter.

- Kettő már van, még kell legalább ... 10... - Gondolkoztam el egy pillanatra.

- Nem lenne egyszerűbb ha szólnánk Scottéknak? - Szöllősi közbe Walter, mielőtt még valami hülyeség csinálnék.

- Nem bírom a gyereket, de igazad van, most segíteniük kell Kristalt kiszabadítani! - Mondom elszántan.

Néhány órával később...

- Van valami terved? - Kérdezem Scottot, mikor Kristal házukban össze gyűltünk, hogy megbeszéljük, hogy hogyan szabadítsuk ki.

- Igen van egy tervem! - Elő vett egy tervrajzot, és azon kezdett el mutogatni, miközben beszélt.

- Az Alfa az mindig itt szokott tartózkodni! Ő nem fog felbukkanni, vele nem kell majd szembe néznünk! - Mutat egy távoli helyiségre a bejárattól. - Itt viszont a bejáratnál mindig több Béta is szokott lenni, hogy megfigyeljék, hogy van-e valaki a közelben, először őket kell kiiktatni, amit Tom és Albert majd elintéz! Miután ezzel megvannak, be tudnak menni a többiek, akik meg a lézengő Bétákat fogják majd el! Én és Alia fogjuk elintézni azokat az őröket, akik Kristalt őrzik, neked csak az lesz majd a feladatod, hogy kiszabadíts és biztonságos helyre vigyed!

....

- Jace! - Suttogja erőtlen a nevemet Kristal, mikor a ketrecben próbálom kiszabadítani. - Menj innen! - Mondja rakettes és kétségbe esett hangon... - Ez csapda!

- Tessék? Mégis miről beszélsz? - Kérdezem tőle, mikor kiszabadítottam, felsegítettem, és vele együtt hagytam el a ketrecet. Ekkor valaki el kezdett tapsolni, mire megtorpantam...

- Gratulálok! Végre itt van mind a kettő különleges Alfa! - Jelent meg Lily előttünk. - Ezek szerint be vált a tervem! - Nevet fel, majd hirtelen elkomorodik, majd egy gúnyos vigyor jelenik meg az arcán. - Akkor játszunk most egy kicsit! - Ekkor több Béta is megjelent, és akik velünk voltak, azokat lefogták, akik meg maradtak körbe vettek bennünket...

- Várj! - Szólalok meg, mire Lily int a Bétáknak, hogy álljanak meg. - Bármit megteszek amit csak kérsz, csak engedd el a többieket, és Kristalt! - Mondom végig a szemébe nézve, hogy elhiggye azt amit mondok neki.

- Hmm... hagy fontoljam meg! - Kezd el föl alá járkálni. - Nem! - Mondja határozottan, majd a Bétái egyre közelebb jöttek hozzánk.

- Kérlek! - Kezdek el könyörögni. - Tényleg bármit megteszek, csak engedd el a többieket! Kérlek! Rendben? Bármit megteszek! - Mondom egyre kétségbeesetten.

- Rendben! - Mondja végül. Az összes Béta elengedi a mi csapatunk, és Kristalt meg elviszik tőlem, és oda viszik Scotthoz.

- Mit kell tennem? - Kérdezem Lilytől sóhajtva.

- Öld meg a lányt akit szeretsz! - Mondja, majd abban a pillanatban két Béta lefogja Kristalt, aki nem tud ellenkezik, mert már így is le van gyengülve, engem meg oda tolnak elé.

- Ezt nem teheted velem! - Kiabálom Lilynek.

- Ó dehogy nem! - Sétál körül, miközben végig a szemembe néz. - Te mondtad, hogy bármit megteszel! - Mondja gúnyosan.

- Rendben! - Sóhajtok egy nagyot. Istenem csak add, hogy Kristal bízzon bennem! Közelebb mentem hozzá, kiengedtem a karmaimat.

- Ezt mindig is látni akartam! - Mondja izgatottan Lily.

- Tényleg... - Nyel egy nagyot Kristal. - Megteszed? - Kérdezi, miközben az ajkai megremegnek. A szemei félelemmel, csalódottsággal, megbántottsággal, elárulással és fájdalommal voltak tele....

- Nagyon sajnálom! - Nézek mélyen a szemébe, hogy sugalljam neki, hogy nem kell félnie, mert nem fogom bántani. - Szeretlek! - Ahogy kimondtam, élesen beszívtam a levegőt, majd a két Béta felé lendítettem a karmaimat, amikkel meg is sebesítettem őket, ez által elengedték Kristalt, akit meg egyből föl kaptam a kezembe, és futni kezdtem vele a kijárat fele, nyomomban a Scottal, Tommal és a többiekkel, akik segítettek Kristal kiszabadításában.

Kristalék házában...

- Pihenj le egy kicsit, az jót fog tenni! - Simogatom meg Kristal arcát, aki most a karjaim között találta meg a kényelmes fekvő helyét.

- Még egyszer köszönöm, hogy megmentettél! - Néz fel rám, mire én egy csókot nyomok ajkaira.

- Persze, hogy megmentettelek, mivel szeretlek! - Nyomtam egy puszit a feje búbjára, majd rá hajtottam a fejem. - Most már pihenj, aludj egy kicsit! - Nyomok még egy puszit a fejére. Nem is kellett túl sok idő, mire elaludt a karjaimban. Ekkor kopogtak az ajtón. - Igen? - Szóltam ki. Kristal édesapja nyitott be az szobába, az ajtót maga után becsukta.

- Csak meg akartam köszönni, azt amit a lányomért tettél! Nagyon hálás vagyok érte! - Biccent egyet mosolyogva.

- Azért tettem, mert szeretem! - Mondom miközben rá néztem a szerelmemre.

- Tudom! Remélem vigyázol rá akkor is, mikor én már nem leszek itt neki! - Mondja mire bólintok. Ő is bólint egyet. - Köszönöm, jó éjt! - Köszön el, aztán ki megy az ajtón, és be csukja maga után.

....
Figyelem! +18 tartalom lesz található, csak saját felelősségre olvasd!

Arra keltem, hogy valaki megmozdult a karjaimban. Mikor kinyitottam a szemeim Kristal kómás fejével találtam magam szemben.

- Fel ébredtél? - Nézek rá egy halvány mosollyal, mire csak egy hümmögés volt a válasz, ami annyira aranyos volt Kristal-től, hogy egy csókot nyomtam az ajkaira, amit egyből viszonzott. Lassan magam alá fordítottam Kristalt, mire én felé tornyosultam, és az egyik kezem megtámasztottam a fejénél, míg a másikat az oldalánál tartottam.

- Szeretlek! - Suttogja közénk, mikor egy pillanatra elváltunk egymástól.

- Én is szeretlek! - Mosolygok le rá, majd újra megcsókolom. Egyik kezemmel elkezdtem simogatni az oldalát, ezzel egy kicsit felgyűrtem a pólóját. Úgy gondoltam, hogy felesleges rajta ez a ruha nemű, így a fején keresztül lassan lehúztam róla. A csókolózást egy percre sem hagytuk abba. Ajkairól lassan át tértem a nyakára, és egy-egy helyen egy kicsit meg szívtam, ami a szerelmemből halk nyögéseket idézett elő, ami nekem zene volt a füleimnek. Kristal az ujjait a hajamba vezette, és néha meg meghúzta, ami belőlem hatalmas sóhajokat idézett elő. Egy pillanatra elváltam a nyakától, egy csókot nyomtam az ajkaira, felemelkedtem róla, majd egy gyors mozdulattal levettem a felsőmet, és Kristal pólója után dobtam. Újra vissza ereszkedtem Kristalra, és az ajkait vettem ostromba, megnyaltam az alsó ajkát, hogy beengedjen a szájába, amit meg is adott. Miközben ízlelgettük egymást, a kezem elvándorolt a melltartója kapcsáig, amit egy mozdulattal ki is pattintottam, és le vettem róla, majd azt is eldobtam a többi ruha közé. Egy pillanatra elváltam ajkaitól, és végig mértem, majd vissza vezettem a tekintetem a szemébe. Elpirult, mire nekem egy sunyi mosoly jelent meg az arcomon. Kristal zavarában az arca elé tette a kezét.

- Naa! - El emeltem a kezeit az arca elől, majd egy puszit nyomtam az orra hegyére. - Gyönyörű vagy! - Mondom a szemébe, majd újra rá tapadtam az ajkaira. A kezem lassan elvándorolt a nadrágja gombjához, amivel elszarakodtam, morogtam egyet, mire Kristal belenevetett a csókunkba. Mikor végre sikerült kigombolnom Kristal farmerját, lehúztam a cipzárját, majd a nadrágjától is végleg megszabadítottam, így már csak egy vörös csipkés francia bugyiban volt alattam. Közben Kristal sem tétlenkedett, és a kis kezeivel megpróbálta az én nadrágomat kigombolni. Annyira aranyos volt, ahogy szenvedett a nadrágom gombjával, hogy bele mosolyogtam a csókba, majd segítettem neki, és kigomboltam a saját nadrágomat is, majd azt is eldobtam, már csak egy alsó volt rajtam, és kezdett nagyon szűk lenni... Az egyik ujjamat beakasztottam a bugyibája, és lassan, hogy megőrjítsem vele, elkezdtem lehúzni róla. Mikor ezzel sikeresen megvoltam, azt is eldobtam a szoba egyik felébe. Mivel tudom, hogy Kristal még nem volt senkivel, így óvatosnak kell majd lennem, és vigyáznom rá, hogy ne fájjon neki. Örülök annak, hogy én vehetem el neki, amit aztán nem kaphat többet vissza... A középső ujjamat lassan végig húztam nőiességén, mire egy halk szaggatott sóhaj szakadt fel belőle. Ó én ezt már nem bírom sokáig! Az középső ujjamat lassan belé vezettem, mire hangosan bele nyögött a számba. Kristal sem tétlenkedett, a kis kezeivel az alsó nadrágomon keresztül simogatta a férfiasságom, ami belőlem is nyögéseket eredményezett. Már három ujjam volt Kristalban, de mivel nem akartam, hogy így menjen el, lassan ki vettem belőle őket, elváltam ajkaitól, majd végig a szemébe nézve lenyaltam a nedvét az ujjaimról, amibe fülig pirult. Gyors leszálltam róla, elmentem a nadrágomig, ki vettem belőle egy óvszert, majd vissza mentem Kristalhaz. Levettem az alsóm, vissza másztam az eredeti helyemre, bepozicionáltam magam Kristal lábai közé, kibontottam a csomagot, majd felgörgettem magamra. - Készen állsz? - Nézek mélyen a szemébe, mire csak egy bólintást kaptam válasznak. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. - Szeretlek! - Suttogom az ajkaira.

- Én is szeretlek! - Suttogja vissza. Újra megcsókoltam, mire lassan belé vezettem magam, mire egy nagyot nyögött.

- Szólj ha fáj! - Válok el egy pillanatra tőle, majd újra rá tapadok a finom ajkaira. Már teljesen benne voltam, de még egy kicsit vártam, hogy hozzá szokjon méretemhez, aztán lassan elkezdtem mozogni.

....

- Szeretlek! - Mondtuk egyszerre Kristallal, mikor mind a ketten elmentünk. Kihúzódtam belőle, le vettem magamról az óvszert, majd egy zsebkendőben kidobtam a kukába.

- Remélem nem fájt, és nem bántad meg! - Fekszek be Kristal mellé, aki egyből a mellkasomba fúrja az arcát.

- Nem, nem fájt, és nem bántam meg, mivel olyan emberrel voltam együtt, akit szeretek! - Néz fel rám a gyönyörű smaragd zöld szemeivel.

- Én is nagyon szeretlek! Na de most aludjunk, mert holnap suliba kell mennünk! - Adok egy puszit a homlokára, majd még közelebb húzom magamhoz. Át karolom a derekát, míg ő a kicsi kezeit a hátamon pihenteti, és így fúrja bele az arcát a vállamba.

- Jó éjt! - Mondja.

- Neked is jó éjt szerelmem! - Mondom, majd néhány perc múlva már csak egyenletes szuszogását lehet hallani.