Két újszülött Alfa
Kristal Shellie szemszöge

Nagyon megijedtem amikor megláttam Jace vörös szemeit... és a fekete haját... mégis hogy? Hogy lehet Alfa?! Mondjuk én is az vagyok, de ő mégis hogy?

- Tom? Scott? - Nézek ilyedten az említett személyekre.

- Mi a baj? - Kérdezik egyszerre. Mikor meglátják Jace-t kikerekedik a szemük.

- Úgy látszik van még egy újszülött Alfánk! - Mosolyodik el Tom. Hirtelen megéreztem magamon Jace kezét, vagyis inkább karmait. A szemeim kékek lettek, leszedtem magamról a kezét, és vissza fordultam felé. A kezeit kiszabadította, és a fejéről most szedi le a bilincset, ami rajtam is volt. Nem akartam, hogy azt csinálja, amit én, hogy elszaladok, és utána kelljen szaladni... ezért ösztönösen cselekedtem, közelebb léptem hozzá, és mikor levette a fejéről a bilincset, megfogtam az arcát, és megcsókoltam. Éreztem, ahogy egész testében megfeszül, vissza csókolt. Kinyitottam a szemem, és most már teljes egészében Jace állt előttem, és nem egy félig ember félig vérfarkas szerzet.

- Kristal! - Ejti ki a nevemet csukott szemmel, mikor elváltam tőle.

- Ügyes voltál Kristal! - Mosolyog rám Scott. - Ha Jace rád gondol, akkor vissza fogja tudni magát, és az erejét is! - Veregeti meg a vállam. Ekkor egy ordításra lettünk figyelmesek. Baszki! Elfeledkeztünk Jace haverjáról! Gyorsan mind oda kaptuk a fejünket. Hál égnek nem szabadult ki, csak rángatózik... nem tud kijönni... Tom jó erősen kikötözte.

- Egyébként! Lehet egy kárdésem? - Fordulok a fiúk felé.

- Persze! - Válaszolt Scott.

- Mi mégis miért vagyunk Alfák? - Teszem fel a költői kérdést. Tom és Scott összenézett, majd ránk emelte a tekintetét.

- Majd elmondjuk, de először segítsünk neki! - Bök Tom Walter felér. Mi csak bólintunk Jace-el majd elindulunk a vergődő srác felé. A szemei sárgás barnásak voltak. A haja meg világosabb barna lett... legalább ő nem Alfa! Beszéltem magamban.

- Walter! - Szólította meg Jace. - Walter! - Mondta egy kicsit erélyesebben. A srác rá vicsorgott. - Figyelj a hangomra! - Szólalunk meg egyszerre, mire egymásra kapjuk a tekintetünket, majd elmosolyodunk.

- Kutass az emlékeid között! Keress egy olyan tárgyat, vagy élő lényt, ami segít téged embernek tartani! - Folytatom én Jace helyett. Walter végig néz rajtunk, majd behunyja a szemét, majd mikor újra kinyissa a barna szemei látszódnak, és a körmei vissza húzódnak. Elmosolyodok. Neki is sikerült találnia egy emléket. - Mire gondoltál? - Kérdezem meg kedvesen, miközben Tom és Scott leszedik róla a láncokat.

- Ahogy így végig néztem rajtatok, az jutott eszembe, hogy úgy álltok körülöttem, mint az igaz barátok! - Mosolyodik el. - És... nekem erről a legjobb barátom jutott eszembe, aki sajnos egy hónapja egy autó balesetben meghalt. - Hajtja le a fejét.

- Azért változtál vissza, mert rá gondoltál, vagyis arra, hogy ő lehet hogy most már nincs köztünk, de te helyette is küzdeni fogsz! - Mondja Scott.

- Köszönöm, hogy segítettetek! - Néz végig rajtunk.

- De! - Teszi fel az újját Tom - Itt még nincs vége! - Mosolyodik el féloldalasan, majd rám néz.

- Ide hívjuk apukádat!

Egyből tudtam, hogy miért akarja ide hívni... azt akarja, hogy meg legyen nekik is tanítva az hogy hogyan változzanak át farkassá... Fél óra telhetett el az óta mióta felhívtuk apát. Most épp a kanapén ülünk egymás mellett, és nézzük a tv-t. Én csak próbálom... a gondolataim egészen máshol járnak... felidéztem azt, amikor megláttam Jace vörös szemét, és fekete haját. Rá néztem a mellettem ülőre, aki a derekamat karolta. Jól áll neki a fekete, és mintha most helyesebb lenne, mint volt. Azt vettem észre, hogy elmosolyodik.

- Mi olyan érdekes rajtam? - Kérdezi, majd felém fordul, gyönyörű szemeivel az én szemeimbe néz.

- Csak azt, hogy jól áll neked a fekete! - Mosolygok rá.

- Köszi! - Mondja, majd egy puszit nyom az orrom hegyére. Ekkor nyitódott az ajtó, és apám lépett be rajta.

- Na hol van az a két srác? - Lép be a nappaliba vigyorogva. Woltere vezeti a tekintetét, majd Jacere, de megakad a szeme a kezén, ami engem ölel át. - Hát itt meg mi folyik? - Fordul felém.

- Apa. - Kezdem. - Ő a barátom Jace. - Fordulok az említett személy felé mosolyogva.

- Remélem nem fogod megbántani a lányomat, mert azt nagyon megbánod! - Néz Jace-re szúrós szemekkel.

- Nem terveztem! - Válaszolja Jace mosolyogva. A mondatára egy kicsit elpirultam. Na jó nagyon, nagyon elpirultam.

- Na jó! - Csapja össze apa a tenyerét. - Akkor áljunk neki! - Mondja, majd kimegy a két sráccal, minket itt hagyva.

- Kíváncsi vagyok, hogy hogy fog Jace kinézni farkasként! - Mentem az ablakhoz, és néztem onnan őket. Még csukott ablakon és ajtón át is hallottam, hogy apa mit mond nekik, mert ugye farkas vagyok, és nekik nagyon jó a hallásuk, amiért néha hálát adok istennek, de néha inkább a pokolra kívánnám a jó hallásom.

- Jace! - Fordult barátom felé. - Próbáld meg azt amit az előbb mutattam neked! - Mondta apa.

Istenem! De gyönyörű! Tátva maradt a szám, mikor megláttam Jacet farkasként! Egy fekete vörös szemű alfa! Tényleg! Erről jut eszembe! Valamilyen kérdésre még nem válaszoltak a srácok! Miután apa végzett Jacel, ő bejött, leültünk a kanapéra, és vártuk, hogy a srácok akkor meséljék el, hogy most Jace miért is alfa...

- Na? - Néztem felváltva Scottra és Tomra. Egyikőjük sem szólalt meg. - Azért ennyire ne tolongjatok! - Ráncoltam össze a szemöldököm.

- Hát... amm... - Kezdte Scott, de egy értelmes mondatot sem tudott össze rakni.

- Voltatok már... nemi kapcsolatban? - Halkult el a végére Tom. Nekem kidágultak a pupilláim, Jace csak meglepetten nézett a fiúra.

- Hát... amm... nem? - Mondtam?

- Még! - Suttogta alig halhatóan mellettem Jace, mire fülig pirulva fordultam el. Egy féloldalas mosoly kíséretében fordult felém, majd egy gyors puszit nyomott a számra, amin meglepődtem, de elmosolyodtam.

- Akkor ha nem feküdtetek még le, akkor valószínűleg akkor került neked farkasvér a szervezetedbe - Mutatott Jacere Scott. - Mikor Kristal meg akart menteni, ő megsérült, véres lettél te is, ami valószínűleg nem csak a te véred volt, hanem az övé is! És mivel Kristal Alfa, így te is az lettél! - Biccentett szerelmem felé. Miután még beszélgettünk erről egy kicsit, Jaceel felmentünk a szobámba.

Jace Smith szemszöge

Mikor felmentünk Kristal szobájába, egyből körül néztem. A szemem megakadt egy képen, közelebb mentem hozzá. Ő volt rajta szőke hajjal a bátyja az apja és egy nő, aki gondolom az anyja volt. Már akkor is milyen szép volt!

- Mit szeretnél csinálni? - Kérdezte, mire vele szembe fordultam, és egy perverz mosolyra húztam a szám. - Most mi van? - Kérdezte értetlenül, aztá leesett neki, mire elpirult.

- Aranyos vagy mikor elpirulsz! - Mosolyodtam el lágyan, majd közelebb mentem hozzá, és egy hosszú szenvedélyes csókba hívtam, amit egyből viszonzott. Picivel később mélyítettem a csókot, amit megengedett, mire óvatosan ledöntöttem az ágyra, és fölé kerekedtem.

- Szeretlek! - Mondom, mikor levegő hiány miatt elváltunk. Újra megcsókoltam.

- Én is szeretlek! - Válaszolja két csók között.