Megharaptak...
Kristal Shellie szemszöge

Miután Jacet elküldtem, én vissza változtam farkassá, és rátámadtam az alfára. Sokáig csak hemperegtünk, végül beleharapott a karomba, ezzel visszaváltoztam emberré. Eltörte a karom... rám akart ugrani, de egy farkas elém ugrott, és nem engedte a közelembe az alfát. Egy gyors pillantást vetett rám, és akkor felismertem Scott-ot, aztán ő vissza fordult az alfához, aki közben menekülőre fogta magát. Scott vissza változott emberré, és gyorsan felém sietett.

- Jól vagy? - Kérdezte a szemembe nézve. - Minden rendben?

- Nem! - Mondtam, és a felém nyújtott kezébe raktam a sajátomét, majd felsegített volna, ha nem nyilal a kezembe a fájdalom, és nem szisszenek fel. - Asszem eltörte a karom. - Közlöm vele a szám elhúzva.

- Ne aggódj! Hamarosan befog gyógyúlni! - Húzta mosolyra a szája szélét. A kezét a hónom alá rakta, majd felsegített... éreztem, hogy alattam teljes testében megfszül... ideges... gondoltam...

- Valami baj van? - Kérdeztem aggódva.

- Meg tudsz állni a saját lábadon? - Kérdezte figyelmen kívül hagyva az én kérdésemet. Csak bólintottam, majd elengedett... egy kicsit imbolyogtam, de nem volt vészes... - Hogy mi a baj? - Kérdezte, majd édzre vettem egy lüktető eret a halántékán... hitetlenül felnevetett. - Most komolyan kérdezed? - Néz rám gyilkos szemekkel. - Az bassza meg, hogy egyedül kiállsz egy alfa ellen! Az! - Kezdett el üvöltözni velem. - Ha én nem jövök, akkor meg is ölhetett volna! - Mondja egyre hangosabban...

- Ne haragudj! Sajnálom! - Halytom le a fejem... talán lehet, hogy jobb lett volna ha meg is öl... - Muszály volt megmentenem! - Mondom halkan.

- Kit? - Kérdezi Scott meglepetten.

- Rátámadt az egyik sulis társamra! Muszály volt közbe lépnem! - Hajtom le a fejem, és úgy folytatom. - Nem bírtam volna elviselni, ha bajaesik! - Suttogom magam elé.

- Héj! Figyelj! - Teszi a kezét a vállamra. - Nem lett semmi baja! Jól van, niztos vagyok benne! - Felemeli a fejem az államnál fogva, hogy a szemembe tudjon nézni. - Most viszont menj haza, és pihend ki magad holnapra! - Mondja majd elindul az egyik irányba. Én is szép lassan elindulok haza. A karom még mindig fály... de legalább már nem annyira.

- Kristal? - Szólalt meg előttem egy hang. Én meg egyből felkaptam a felyem.

- Jace? - Kérdeztem meglepetten. - Te-te mit keresel itt? - Ekkor egy fegyvert rántott ki a zsebéből és egyenesen rám irányította.

- Sajnálom! - Mondja érzelem mentes hangon, én meg szorosan behunytam a szemem. Ekkor eldördült a fegyver, mire én beleremegtem... vártam, hogy mikor fog belém csapódni a lövedék, de nem jött. Lassan kinyitottam a szeme... Jace ugyan úgy állt, ahogy eddig, csak nem rám, hanem a hátam mögé irányította a fegyvert. Lassan megfordultam, és egy szürkés fehéres farkast láttam a hátam mögött vonaglani.

- Ez... ez meg milyen lövedék volt? - Kérdezem remegő hanggal.

- Segíts... ség... - Szólalt meg egy erőtlen hang... a farkas helyett már egy lány feküdt a földön. 

- Te? - Kérdezem kikerekedett szemekkel.

- Lily? - Jött mellém Jace. - Ezt azért kaptad, mert rá akartál támadni Kristal-ra! - Mondja, mire ezek szerint Lily meghökkenve néz Jace-re.

- Mégis miért... kaptam? - Kérdezi két levegő vétel között.

- Ezért! - Mondja, majd maga felé fordít és megcsókol, mire én nagyon meglepődök, de néhány másodperc múlva visszacsókolom, mire belemosolyog a csókba. Az egyik kezét az arcomra a másik kezét meg a derekamra teszi, és még közelebb húz magához. Én a két kezemet a nyaka köré fonom, és bele túrok a hajába. 

- Ugye... most csak... viccelsz? - Kérdezte Lily, mire mi szét váltunk egymástól.

- Miben? - Kérdezte Jace értetlenül. 

- Tényleg? - Kérdezte undorodva, majd megpróbált felállni, de nem tudott, ezért vissza esett a földre. - Tetszik neked... egy farkas? - Kérdezte, majd felnevet, de belenyög a fájdalomtól. 

- Nem egy farkast szeretek! Hanem a farkast! - Rám néz, és átkarolja a derekam. - Aki nem más mint Kristal. - Mondja, majd újra megcsókol.

Jace Smith szemszöge

Istenem! Annyira puhák az ajkai! Soha nem szeretném elengedni! Azt akarom, hogy ezek a puha és édes ajkak csak az enyémek legyenek! Mikor elváltak ajkaink, ami nekem nem tetszett, haza kísértem, és vagy ezerszer megköszöntem neki, hogy megmentett. Mikor megérkeztünk a házuk el, akkor szembe fordítottam magammal, és végig a szemébe nézve megszólaltam.

- Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy megmentettél! - Elmosokyodott, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Ez volt a kötelességem! - Mondja mosolyogva. Majd rá néz a házukra, aztán újra rám. - Nem jössz be egy kicsit? - Kérdezi hirtelen.

- Ha nem baj, akkor talán egy kicsit... - Mikor az ajtóhoz értünk megtorpantam. - Apud nem fog haragudni? - Nézek rá, mire csak megrázza a fejét.

- Nincs itthon ahogy a bátyám sem! - Mondja, majd kinyitja az ajtót, bemegy, majd én is utána. Levettük a cipőket, majd Kristal eltünt az egyik ajtó mögött.

-  Kérsz valamit? Innit vagy valami ételt? - Kérdezi, majd bemegyek utána a konyhába.

- Egy pohár víz az jól esne! - Mondom, majd ahogy kértem két perccel később már ott fogtam a kezemben a hideg vizet.

- Mit szeretnél csinálni? - Kérdezi mikor felmentünk a szobájába. Szép egyszerű nem túl kicsi és nem is túl nagy szobája van. Leültünk az ágyára, majd a szemébe néztem. 

- Mi lenne... ha egy kicsit mesélnél nekem erről a farkas létről? - Mosolygok rá ravaszul. 

- Mit szeretnél tudni? - Kérdezi, majd ő is leül mellém az ágyára törökülésbe.

- Kezdjük ott... hogy-hogy lettél farkas? - Kérdezem és kíváncsian vártam, hogy mit válaszol.

- Az apám harapott meg! Ő is egy farkas... azért váltottam sulit is, mert megharapott... - Ránt vállat. - De akkor még nem tudtam, hogy ő volt az... - Hajtja le a fejét.

- Oké! És milyen farkas vagy? - Teszem fel következő kérdésem. 

- Alfa vagyok! - Néz fel rám, de a szemei rikító kékek... milyen szép szemei vannak! 

- Gyönyörű szemeid vannak! - Mondom egy lágy mosoly kíséretében. Kristal becsukja a szemét, majd újra kinyitja, és már a zöld szeme látszik... - Egyébként... azt olvastam, hogy az alfáknak vörös a szemük! - Mondom a homlokom összeráncolva. 

- Igen... csak hogy az apám mielőtt megismerte volna anyát... volt egy balesete... és valahogy farkas vér került a szervezetébe... - Tartott egy kis szünetet, aztán folytatta. - Így az én szervezetembe is került, és mivel apa alfa lett, így én mikor átváltoztam egy úgymond "különleges" alfa lettem, aki kék szemű. - Fejezte be, majd várta a reakciómat.  Elmosolyodtam, majd hirtelen közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam. Istenem de hiányoztak már ezek a csókolni való ajkai! Megnyaltam az alsó ajkát a bejutásért, amit bizonytalanul, de megadott. 

- Szeretlek! - Mondom, mikor levegőhiány miatt elváltunk. Kristal csak elmosolyodott, majd megölelt, amit én nagyon szívesen fogadtam. 

- Én is téged! - Súgja a fülembe. Elég sok mindent meg tudtam még a farkasokoról... mint például, hogy emléket kell szerezniük, ami vissza tartja őket az öldökléstől. Este 9 óra körül indultam haza. Már rég besötétedett...  Mikor az erdő mellé értem, féltem egyedül elmenni itt, igen féltem, féltem, hogy megtámad valami... így gyorsan szedtem a lábaimat, hogy minél előbb elmenjek innen...csak egy valamivel nem számoltam... hogy követni fognak... Mikor elhagytam az erdő szélét, valaki morgott mögöttem, mire én nyeltem egy nagyot... tudtam, hogy mi az... a fegyveremért nyúltam, ami még mindig nálam volt. De mikor megfordultam, és a farkasra irányítottam volna... nem volt ott... ekkor oldalról jött nekem, és kiverte a kezemből a fegyvert, ami végig csúszott az aszfalton... a farkas rajtam volt, sárga volt a szeme... Kristal mesélte, hogy ezek át tudnak változtatni... de ha akarnak, akkor meg is ölhetnek... ha most ez megöl... soha többé nem láthatom Kristalt... megpróbáltam lelökni magamról, ami nem nagyon akart sikerülni... Ekkor felordítottam, mikor megharapta a karomat... ekkor jött meg a szükséges adrenalin löket, ami sikerült lelökni magamról a farkast... én meg gyorsan elkezdtem futni valamelyik irányba, és a legközelebb eső házhoz odamentem, és bekopogtam.  Egy körülbelül velem egy idős srác nyitott ajtót.

- Segíthetek valamiben? - Kérdezte, de mielőtt bármit mondhattam volna, morgás volt a válasz... követett a farkas... a srác az ajtóban kidülledt szemekkel kezdett hátrálni, mikor meglátta a farkast a hátam mögött, és a véres karomat. Mikor megindultam volna befelé, a farkas fellökött, bement a házba, és rátámadt a srácra, aki épp segíteni akart volna nekem...